Amit az idén se érdemes elolvasni: Orbán-interjú

  • narancs.hu
  • 2023. december 23.

Belpol

Orbán Viktor miniszterelnök interjút adott a KESMA-lapoknak. De minek? Brüsszel, Soros, mindenki hülye.

Szokásához híven Orbán Viktor miniszterelnök interjút adott egyik kobzosának, nevezett Csermely Péternek, az eredmény pedig ma reggel minden megyei portál vezető anyaga lett. Persze, ha mi készítettünk volna interjút Orbán Viktorral, mi is vezető anyagot írnánk belőle, de ez egy lapszemle, nem pedig sci-fi tárca.

Az interjúban nyilván nem hangzott el semmi érdemleges, inkább a mentalitás miatt lehet értelme néhány megjegyzést, hozzáállást elemezni. Azt nem vitatja senki, hogy az unió és nagyjából az európai kontinens is kihívással küzd, legyen szó a gazdasági versenyképességről, katonai vagy pénzügyi, politikai súlyának csökkenéséről. Ezt azonban Orbán simán töketlenkedésnek és impotens viselkedésnek tudja be, szerinte a brüsszeli bürokratáknak nem a tagállamok vagy az európai emberek mondják tollba, hogy mit kell csinálniuk, hanem Washington és a Soros-birodalom. 

Felesleges is feszegetni, hogy a brüsszeli bürokratáknak senki semmit sem mond tollba, hacsak nem gondolja azt a magyar miniszetrelnök, hogy Eruópában is úgy működik a közigazgatás, mint Magyarországon, ahol főispánnak nevezett bábok papagájkodják vissza a központi narratívát, és ahol a kormányhivatal a Fidesz-központ meghosszabbított karja. Azt pedig végképp nem érdemes feszetegni, hogy ha valóban Washington és Soros (a Soros-alapítványok egyébként sorra mondják és számolják fel európai irodájukat) fújnák a passzát-szelet, az hazaárulás lenne. Voltaképp.

Csermely Péter megkérdezte Orbánt a kínos, brüsszeli szavazásról is, amelyről a magyar miniszterelnököt egyszerűen kiküldték – persze a kérdés nem annak kínos voltára vonatkozott. Orbán ismét elmondta, amit korábban, hogy nem tudta meggyőzni az európai vezetőket, ezért neki ki kellett vonulnia. Hiszen az volt a kérdés, hogy a huszonhatok rá tudják-e kényszeríteni az akaratukat az egyetlenre. Ez csak abból a szempontból érdekes, hogy ezzel Orbán ismét megmutatta, mit gondol a demokráciáról. Az ezek szerint akkor jó, és csak akkor fogadható el, ha momentán az ő álláspontja élvezi a többség támogatását. Akkor el kell fogadnia mindenkinek az ő döntését. Ha esetleg ő van kisebbségben, akkor természetesen nem ez a helyzet, akkor Brüsszel beleavatkozik, sérti a szuverenitást, és természetesen mindenki hülye. És elefes.

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.