Amit az idén se érdemes elolvasni: Orbán-interjú

  • narancs.hu
  • 2023. december 23.

Belpol

Orbán Viktor miniszterelnök interjút adott a KESMA-lapoknak. De minek? Brüsszel, Soros, mindenki hülye.

Szokásához híven Orbán Viktor miniszterelnök interjút adott egyik kobzosának, nevezett Csermely Péternek, az eredmény pedig ma reggel minden megyei portál vezető anyaga lett. Persze, ha mi készítettünk volna interjút Orbán Viktorral, mi is vezető anyagot írnánk belőle, de ez egy lapszemle, nem pedig sci-fi tárca.

Az interjúban nyilván nem hangzott el semmi érdemleges, inkább a mentalitás miatt lehet értelme néhány megjegyzést, hozzáállást elemezni. Azt nem vitatja senki, hogy az unió és nagyjából az európai kontinens is kihívással küzd, legyen szó a gazdasági versenyképességről, katonai vagy pénzügyi, politikai súlyának csökkenéséről. Ezt azonban Orbán simán töketlenkedésnek és impotens viselkedésnek tudja be, szerinte a brüsszeli bürokratáknak nem a tagállamok vagy az európai emberek mondják tollba, hogy mit kell csinálniuk, hanem Washington és a Soros-birodalom. 

Felesleges is feszegetni, hogy a brüsszeli bürokratáknak senki semmit sem mond tollba, hacsak nem gondolja azt a magyar miniszetrelnök, hogy Eruópában is úgy működik a közigazgatás, mint Magyarországon, ahol főispánnak nevezett bábok papagájkodják vissza a központi narratívát, és ahol a kormányhivatal a Fidesz-központ meghosszabbított karja. Azt pedig végképp nem érdemes feszetegni, hogy ha valóban Washington és Soros (a Soros-alapítványok egyébként sorra mondják és számolják fel európai irodájukat) fújnák a passzát-szelet, az hazaárulás lenne. Voltaképp.

Csermely Péter megkérdezte Orbánt a kínos, brüsszeli szavazásról is, amelyről a magyar miniszterelnököt egyszerűen kiküldték – persze a kérdés nem annak kínos voltára vonatkozott. Orbán ismét elmondta, amit korábban, hogy nem tudta meggyőzni az európai vezetőket, ezért neki ki kellett vonulnia. Hiszen az volt a kérdés, hogy a huszonhatok rá tudják-e kényszeríteni az akaratukat az egyetlenre. Ez csak abból a szempontból érdekes, hogy ezzel Orbán ismét megmutatta, mit gondol a demokráciáról. Az ezek szerint akkor jó, és csak akkor fogadható el, ha momentán az ő álláspontja élvezi a többség támogatását. Akkor el kell fogadnia mindenkinek az ő döntését. Ha esetleg ő van kisebbségben, akkor természetesen nem ez a helyzet, akkor Brüsszel beleavatkozik, sérti a szuverenitást, és természetesen mindenki hülye. És elefes.

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.

Eddig csak a szégyen

Aláírták a koalíciós szerződést, innentől hivatalosnak tekinthető, hogy megalakul a szétválás utáni Csehország minden bizonnyal leggusztustalanabb kormánya, amelyben egy populista vezér, Andrej Babiš dirigálja saját személyre szabott pártja (az Ano) és két neonáci pártocska (a 7,8 százalékos SPD és a 6,8-as Motoristé sobě) delegáltjait.