Amit az idén se érdemes elolvasni: Orbán-interjú

  • narancs.hu
  • 2023. december 23.

Belpol

Orbán Viktor miniszterelnök interjút adott a KESMA-lapoknak. De minek? Brüsszel, Soros, mindenki hülye.

Szokásához híven Orbán Viktor miniszterelnök interjút adott egyik kobzosának, nevezett Csermely Péternek, az eredmény pedig ma reggel minden megyei portál vezető anyaga lett. Persze, ha mi készítettünk volna interjút Orbán Viktorral, mi is vezető anyagot írnánk belőle, de ez egy lapszemle, nem pedig sci-fi tárca.

Az interjúban nyilván nem hangzott el semmi érdemleges, inkább a mentalitás miatt lehet értelme néhány megjegyzést, hozzáállást elemezni. Azt nem vitatja senki, hogy az unió és nagyjából az európai kontinens is kihívással küzd, legyen szó a gazdasági versenyképességről, katonai vagy pénzügyi, politikai súlyának csökkenéséről. Ezt azonban Orbán simán töketlenkedésnek és impotens viselkedésnek tudja be, szerinte a brüsszeli bürokratáknak nem a tagállamok vagy az európai emberek mondják tollba, hogy mit kell csinálniuk, hanem Washington és a Soros-birodalom. 

Felesleges is feszegetni, hogy a brüsszeli bürokratáknak senki semmit sem mond tollba, hacsak nem gondolja azt a magyar miniszetrelnök, hogy Eruópában is úgy működik a közigazgatás, mint Magyarországon, ahol főispánnak nevezett bábok papagájkodják vissza a központi narratívát, és ahol a kormányhivatal a Fidesz-központ meghosszabbított karja. Azt pedig végképp nem érdemes feszetegni, hogy ha valóban Washington és Soros (a Soros-alapítványok egyébként sorra mondják és számolják fel európai irodájukat) fújnák a passzát-szelet, az hazaárulás lenne. Voltaképp.

Csermely Péter megkérdezte Orbánt a kínos, brüsszeli szavazásról is, amelyről a magyar miniszterelnököt egyszerűen kiküldték – persze a kérdés nem annak kínos voltára vonatkozott. Orbán ismét elmondta, amit korábban, hogy nem tudta meggyőzni az európai vezetőket, ezért neki ki kellett vonulnia. Hiszen az volt a kérdés, hogy a huszonhatok rá tudják-e kényszeríteni az akaratukat az egyetlenre. Ez csak abból a szempontból érdekes, hogy ezzel Orbán ismét megmutatta, mit gondol a demokráciáról. Az ezek szerint akkor jó, és csak akkor fogadható el, ha momentán az ő álláspontja élvezi a többség támogatását. Akkor el kell fogadnia mindenkinek az ő döntését. Ha esetleg ő van kisebbségben, akkor természetesen nem ez a helyzet, akkor Brüsszel beleavatkozik, sérti a szuverenitást, és természetesen mindenki hülye. És elefes.

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.