Amnesty: „A hatóságokon múlik, hogy mit tekintenek álhírnek”

  • narancs.hu
  • 2020. május 3.

Belpol

A jogvédő szervezet szerint az újságírók elleni támadások akadályozzák a járvány elleni védekezést.

„Akadályozza a vírus elleni védekezést az újságírókat illetve az azokat érő támadások, akik kritizálni merik a kormányaik koronavírussal kapcsolatos intézkedéseit. Az Amnesty felhívja a figyelmet, hogy a járvánnyal kapcsolatos információk cenzúrázása globális méreteket öltött, egyúttal pedig arra szólítja fel a hatóságokat, hogy saját egójuk helyett az egészségüggyel foglalkozzanak” – áll az Amnesty közleményében.

A szervezet szerint egy egészséghez való jog egyik kulcsfontosságú eleme, hogy az emberek időben pontos információkhoz jussanak. Egy világjárvány idején ezt azt jelenti, hogy mindenkinek joga van hozzájutni a vírussal és a védekezéssel kapcsolatos információkhoz. Azonban világszerte kormányok vettek őrizetbe újságírókat, akik pont ezeket az információkat osztották meg az emberekkel. Az Amnesty összegyűjtött pár esetet:

  • Április 12-én az orosz Novaja Gazeta újságírója, Elena Milashina írt egy cikket, amelyben a csecsen hatóságok járvány elleni intézkedéseit kritizálta. Ramzan Kadirov csecsen vezető korábban azt mondta, hogy a vírussal fertőzöttek „rosszabbak a terroristáknál” és „meg kellene őket ölni”, amely az újságíró szerint ahhoz vezet, hogy az emberek félelmükben nem mennek orvoshoz, így a járványt sokkal nehezebb megfékezni. Kadirov válaszul az Instagramján egy videóban fenyegette meg Milashinát, felszólítva az orosz FSZB-t (Szövetségi Biztonsági Szolgálat, a KGB utódja), hogy „állítsák meg azokat az embernél alacsonyabb rendű lényeket, akik írásaikkal provokálják a csecsen embereket”.
  • A nigeri újságírót, Mamane Kaka Toudát március 5-én tartóztatták le miután a közösségi médiában beszámolt egy kórházba került fertőző esetről. „A közrendet megzavaró információk terjesztése” miatt emeltek vádat ellene.
  • Az egyiptomi hatóságok március 18-án őrizetbe vették az AlkararPress főszerkesztőjét, Atef Hasballahot, miután a Facebookon kétségbe vonta a hivatalos egyiptomi statisztikák hitelességét. A letartóztatása után közel egy hónapig senki sem tudott semmit a férfi hollétéről.
  • A venezuelai újságíró, Darvison Rojas 12 napot töltött fogságban miután beszámolt a járvány terjedéséről az országban. A hatóságok arra is megpróbálták rákényszeríteni, hogy fedje fel a forrásait. „Gyűlölet terjesztésével” és bűncselekményre való felbujtással vádlolták meg, mielőtt óvadék ellenében szabadon engedték. Az elmúlt években a legalapvetőbb egészségügyi ellátásokhoz való hozzáférés is szinte lehetetlenné vált az emberek nagy részének, a hatóságok pedig 2017 óta titkolják a fertőzésekre vonatkozó hivatalos statisztikákat.
  • Törökországban a helyi online lap, a SES Kocaeli két munkatársa, İsmet Çiğit és Güngör Aslan került börtönbe március 18-án, miután megjelent egy cikk, amelyben a járvánnyal kapcsolatos két halálesetről számoltak be a helyi kórházban. Miután kikérdezték őket a forrásaikról (a kórházból kapták az információkat), szabadon engedték őket, de elmondásuk szerint a hatóságok egyértelműen kifejezték, hogy többet ne tudósítsanak az ügyről.
  • Indiában a járványról tudósító újságíróknak rendszeresen meg kellett jelenniük a rendőrségen, hogy beszámoljanak az általuk szerzett információk hátteréről. A kasmíri Hindu című lap újságírója Peerzada Ashiq és az uttar pradesi The Wire szerkesztője, Siddharth Varadarajan is a beidézettek között volt. Másokat őrizetbe vettek, például a szabadúszó Zubair Ahmedet, a SimpliCity online lap alapítóját, Andrew Sam Raja Pandiant és Rahul Kulkarnit, az ABP Majha újságíróját. Kulkarnit végül óvadék ellenében kiengedték. Eközben, dacára a járványnak, Jammu és Kasmír régiókban a hatóságok továbbra is korlátozzák az internethez való hozzáférést.
  • A koronavírusról tudósító újságírók ellen indultak eljárások többek között Azerbajdzsánban, Kazahsztánban, Szerbiában, Bangladesben, Kambodzsában, Ugandában, Ruandában, Szomáliában és Palesztínában. Szintén jellemző, hogy a koronavírussal összefüggő ügyekkel (rendőri erőszak, börtönkörülmények stb.) foglalkozó újságírókat zaklatták, megfélemlítették és eljárásokat indítottak ellenük.
  • Kenyában videóra vették, ahogy a rendőrök bántalmazták azokat az újságírókat, akik meg akarták örökíteni, ahogy a rendőrség a kijárási tilalom életbelépése előtt a kompra várakozó embereket veri. Bangladesben helyi kormánypárti politikusok két alkalommal is (március 31-én és április 1-én) zaklatták azokat az újságírókat, akik beszámoltak a Facebookon a segélyek elsikkasztásáról.

Fake news

Az Amnesty szerint az újságírók elleni támadások mellett számos országban, így Azerbajdzsánban, Magyarországon, Oroszországban, Üzbegisztánban, Kambodzsában, Sri Lankán, Thaiföldön, Tanzániában és több Öböl-menti országban is a járványt ürügyként használva fogadtak el „fake news” elleni törvényeket. A legtöbb esetben a hatóságokon múlik, mit tekintenek álhírnek, amely dermesztő hatással van a járvánnyal kapcsolatos közérdekű információk megvitatására.

Magyarországon az Országgyűlés a felhatalmazási törvénnyel a kormány előterjesztésére kiegészítette a Büntető törvénykönyv rémhírterjesztésre vonatkozó tényállását. Az új szabályok értelmében akár 5 évre is börtönbe mehet az, aki a védekezés hatékonyságát akadályozó vagy azt meghiúsító valótlan tényt vagy valós tényt elferdítve állít, híresztel. „A homályosan megfogalmazott szabály dermesztő hatással lehet a sajtóra és a forrásokra, több újságíró is arról számolt be, hogy a kormányzat járvánnyal kapcsolatos intézkedéseit bemutató munkájuk miatt megfenyegették őket és lejáratókampányokat indítottak ellenük” – áll a közleményben.

A szervezet beszámol, hogy Boszniában egy orvos ellen indult büntetőeljárás álhír terjesztése és „pánikkeltés” miatt, miután a Facebookon arról írt, hogy nincs elég lélegeztetőgép és más orvosi felszerelésekből is hiány van a helyi kórházban.

„A világjárvány közepén a hatóságoknak lehetne fontosabb dolga is, minthogy a nekik nem tetsző Facebook posztok miatt indítsanak eljárásokat. Biztosítaniuk kell, hogy mindenki szabadon hozzáférhessen a járvánnyal és a védekezéssel kapcsolatos információkhoz. Mindenkinek joga ezekhez a hírekhez hozzászólni, hitelességüket ellenőrizni vagy kritizálni azokat anélkül, hogy megtorlástól kelljen tartania” – mondta Ashfaq Khalfan.

Mianmarban pedig a hatóságok arra figyelmeztették az embereket, hogy eljárásokat fognak indítani az „álhír” terjesztőkkel szemben, az egészségügyi minisztérium egyik munkatársa pedig büntetőeljárást helyezett kilátásba azok számára, akik arról beszélnek, hogy nincs elég védőfelszerelés.

„A nemzetközi jog tiltja a hamis állítások büntetését, ráadásul ez nem hatékony módja a járvány ellen küzdelemnek. Az államoknak az erőforrásaikat inkább a megbízható, mindenki számára elérhető, hiteles és tudományosan megalapozott információk terjesztésére kellene összpontosítaniuk” – fogalmaz az Amnesty.

A teljes közleményt itt elolvashatja.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.