Anyák napi MIÉP-tüntetés: Megbomlott sorok

  • Gavra Gábor
  • 2002. május 9.

Belpol

Egészen egyedülálló Szüret-gyűjteménnyel lepte meg a közvéleményt a MIÉP vasárnapi tüntetésére invitáló szórólapján. A "Kádár népe leszavazta Szent István népét" helyzetértékelésből kiinduló, a következő évekre a Terror Háza munkás-mozgalmi múzeummá alakítását, "minden magyar érzelmű, keresztény értelmiségi állásvesztését", "saját hazájában a magyarság palesztin vendégmunkássá válását", továbbá az Erdély, a Felvidék, a Délvidék és a Kárpátalja kifejezések betiltását kilátásba helyező iromány felszólított mindenkit, "aki nem szavazott a hazugságra és a halálra", hogy seregestül menjen a Hősök terére. Mutassák meg, hogy "él még és nem fél a magyar".

Egészen egyedülálló Szüret-gyűjteménnyel lepte meg a közvéleményt a MIÉP vasárnapi tüntetésére invitáló szórólapján. A "Kádár népe leszavazta Szent István népét" helyzetértékelésből kiinduló, a következő évekre a Terror Háza munkás-mozgalmi múzeummá alakítását, "minden magyar érzelmű, keresztény értelmiségi állásvesztését", "saját hazájában a magyarság palesztin vendégmunkássá válását", továbbá az Erdély, a Felvidék, a Délvidék és a Kárpátalja kifejezések betiltását kilátásba helyező iromány felszólított mindenkit, "aki nem szavazott a hazugságra és a halálra", hogy seregestül menjen a Hősök terére. Mutassák meg, hogy "él még és nem fél a magyar".Magyarország döntő többsége a hazugságot és a halált választotta áprilisban, a Hősök tere ugyanis korántsem volt tele az esős májusi vasárnapon. A sok tucat MIÉP-es zászlón kívül a "Szoclib kormányalakítás + 133 nap = október 23.", a "Fidesz vagy palesztin sors", továbbá a "Vasárnapi újság Matyórózsa Baráti Köre, Mezőkövesd" feliratú transzparensek fogadták a szemlélőt a "magyarok népgyűlésén", ahol a jelenlévők Fidesz-kompatibilis jelszavak skandálásával adták jelét a szélsőjobboldali szavazótábor tanácstalanságának és újsütetű igazodási hajlamainak.

A nagygyűlést megnyitó Győri Béla MIÉP-szóvivő nem lacafacázott; habozás nélkül puccsnak nevezte az országgyűlési választások eredményét. A hangulati alapozás után Csurka László szavalt, majd Dörner György és a Bocskai Szabadegyetem PFSZ nevű zenekara adta elő megzenésítve Petőfi A nemzethez című versét. A jobb sorsra érdemes színművésszel valaki elhitette, hogy tud énekelni, a PFSZ középkategóriás haknibrigádja pedig hiába próbálta ellensúlyozni Dörner közönség és Petőfi elleni akusztikai hadviselését. Az akciót követően aztán eljött a pillanat: Győri a szokottnál mérsékeltebb, de azért intenzív tetszésnyilvánítás közepette felkonferálta Csurka Istvánt, aki belekezdett a várakozásokat messze alulmúló választási bizonyítvány magyarázatába.

Győri Béla lapunknak a tüntetés előtt elárulta: egyetlen, gyorsan tovatűnő pillanatra felvetődött a MIÉP vezetőiben, hogy a magyar népnek nincs szüksége rájuk és nemzeti radikalizmusnak nevezett ideológiájukra, ám hamar túltették magukat ezen a balgaságon és belátták: az nem lehet, hogy a nemzet ne tartana igényt saját élcsapatára. E beismerés a kudarc okainak elemzését, a felelősség megállapítását vonhatná maga után, arra pedig kinek van szüksége, amikor sokkal könnyebb előkapni egyet a párt megszámlálhatatlan, tetszetősnél tetszetősebb

összeesküvés-elméletei

közül. Előkerült hát a "fondorlatosan kitervelt, bűnszövetségben elkövetett választási csalás" teóriája, a homlokok kisimultak, ismét kerek lett a világ, a "törpe minoritás" tagjai újra elhitték magukról, hogy ők vannak többen, övék a hon, és (bármit jelentsen is ez) nekik vannak itt "hazabirtokosi jogaik".

A "választási csalás fondorlatos kitervelése" Csurka szerint 1997-ben kezdődött a választási törvény módosításával, amelynek köszönhetően a Horn-kormány puccsszerűen bevitte Magyarországot a NATO-ba (a folyamatot aztán a MIÉP állandó pofozógépévé előlépett Martonyi János fejezte be), most pedig ugyanennek a jogszabálynak köszönhetően "az izraeli tőke által mozgatott nemzetközi bankár", Medgyessy Péter ragadta magához a hatalmat.

A választási csalást emlegető nyilatkozatokkal kapcsolatban emlékeztettük Győri Bélát arra, hogy a MIÉP által most lemondásra felszólított OVB-tagokat a fideszes parlamenti többség éppen az ő támogatásukkal, az MSZP és az SZDSZ tiltakozását figyelmen kívül hagyva választotta meg. A szóvivő a tényt elismerve kijelentette: éppen ezért a Fidesz politikai felelőssége, ami történt. Arra a kérdésünkre, hogy a szavazatszámláló bizottságok MIÉP-es tagjait milyen bokros teendők akadályozták a két választási forduló során az általuk állítólag észlelt szabálytalanságok időben történő bejelentésében, Győri annyit mondott: "nagy magyar amatőrök vagyunk."

Mint azt április 21-e óta sejteni lehetett, a MIÉP vereségéért a párt vezetőin kívül mindenki felelős.

Az úgymond most létrejött kétpártrendszer, melynek Csurka szerint eddig is kizárólag a MIÉP állt útjában, "nem magyar találmány", és tulajdonképpen azonos az egypártrendszerrel, hiszen a két nagy politikai erő egyaránt a nemzetközi nagytőke kiszolgálója, a hon buzgó kiárusítója, nemzeti célok nélküli bitangok gyülekezete. A kétpártrendszer amerikai működése (és hazai "bevezetése") hátterének megértéséhez természetesen Izraelben érdemes körülnézni, amely állam kulcsszerepet játszott 1992-ben id. George Bush megbuktatásában, és amelynek ma legfőbb szövetségese a "szélsőségesen Izrael-barát" ifj. Bush. Egy tájékozatlan hígmagyar könnyen úgy vélheti, hogy ellentmondás van a két állítás között, ám Csurka ezt meg sem kísérelte feloldani, sőt minden további nélkül kijelentette: az ifj. Bush jobboldali kormányát bábként mozgató izraeli lobbi Magyarországon épp a "baloldali, keresztényellenes" erőkkel cimborál. Gyümölcsöző kooperációjuk eredménye "az idegenek alattomos helyfoglalása", az ország "ellenséges dzsungellé" válása és a "nép sorsának megpecsételődése". Csurka "a kétpártrendszer első áldozatának" nevezte a volt ferencvárosi labdarúgót, Simon Tibort, akit természetesen "azok" öltek meg, mégpedig "akkor, amikor még hatalomra sem jutottak". Simon meggyilkolásának aktuálpolitikai "értelmezésével" Csurka minden korábbi teljesítményét alulmúlta.

De kik is felelősek

a MIÉP és a jobboldal vereségéért? Mindenekelőtt az izraeli nagytőke, valamint a szocialista és liberális befolyás alatt álló médiumok (különös tekintettel a kereskedelmi tévékre); a még Csurkánál is nagyobb zakót kapott Torgyán József; valamint a magyar jobboldal tönkretételében élen járó "antallisták", legyenek manapság akár a Centrum, akár az MDF, akár a Fidesz soraiban, élükön Dávid Ibolyával, "Boross Péter legjobb tanítványával", akinek nem sül le a képéről a bőr, hogy beül a MIÉP nélküli Országgyűlés alelnöki székébe. Előkerül Szanyi Tibor szocialista képviselő neve is. Szanyi február vége, Oláh János ismeretlen okból bekövetkezett orrcsonttörése óta a MIÉP érdeklődésének középpontjában áll; most éppen azért, mert - Csurka István szíves közlése szerint - félmillió magyar gazda tönkretételén fáradozik gőzerővel. Ellenségekből tehát nincs hiány.

A kibontakozás útját Csurka az úgynevezett nemzeti ellenállás megkezdésében látja. Ez azt jelenti, hogy a MIÉP szimpatizánsai bojkottálják a nemzetközi áruház-láncokat, a kereskedelmi tévék által reklámozott termékeket (kérdés, ha nem néznek kereskedelmi tévét, honnan fogják tudni, mit reklámoznak), továbbá azokat a zenészeket, akik letiltották dalaikat a Pannon Rádió műsoráról. Ezen kívül a nemzeti ellenállók elutasítják az ország EU-csatlakozását, nem ismerik el a most megválasztott Országgyűlést és az új kormányt (ezek szerint az Országgyűlés által hozott törvényeket sem, amivel gyakorlatilag törvények felett állónak nyilvánítják - más megközelítésben törvényen kívül helyezik - magukat). Csurka ki is mondta: a MIÉP szembekerült a jogállammal (a pártelnök szavaival: "a jog betűje mögé bújó rendszerrel").

A vezér rendkívül indiszponált beszéde után Dörner György felolvasta a "népgyűlési határozatot", amely szerint a jelenlegi rendszer helyett az úgynevezett "bizalmi elven alapuló demokráciát" preferálják. A Magyar Köztársaság a jelek szerint végérvényesen lejáratta magát a MIÉP előtt.

A nemzeti ellenállás azonmód kezdetét vette, mégpedig a tüntetőkre mért

kultúrmisszió jellegű csapássorozattal:

miután a "magyarok népgyűlése" elfogadta "határozatát", és ennek nyomatékául néhányszor azt kiáltotta, hogy ria-ria-Hungária, majd elénekelte a Szózatot, Dörner György a fáradhatatlan PFSZ kíséretében megint dalra fakadt. Ezt követően az elkerülhetetlen végzet megtestesüléseként megjelent a február 24-i Köztársaság téri demonstrációról ismerős Balogh Marci nevű úr, és anyák napja tiszteletére könyörtelenül belevágott a Boldogasszony Anyánk kezdetű templomi énekbe. Súlyos hiba volt, ám aki azt hitte, hogy a vendégmarasztalónak korántsem nevezhető produkció után már nem érheti meglepetés, tévedett: Erkel Ferenc Bánk bánjából a Hazám, hazám kezdetű áriát egy ismeretlen magyar hiphop-formáció hipergagyi módon rappesítette, ami méltó befejezése volt a "magyarok okos gyülekezete" nagy tavaszi seregszemléjének.

Távozóban idős mélymagyarok beszélgetését csíptem el, amelyből kiderült, hogy a lelkesedés felszítása mérsékelt eredménnyel járt. "Össze vagyunk omolva" - foglalta össze a helyzetet egyikük, és alighanem igaza volt. A MIÉP számára a választási vereség a vég kezdetét jelenti: az önmagát és híveit ugyancsak (ám jóval sikeresebben) felhergelő Fidesz április 7-e óta valódi alternatívát jelent a MIÉP-szavazók számára Csurkával és körével szemben. Ezt világosan kifejezték a vasárnapi nagygyűlés Fideszt éltető transzparensei és a Millenáris Parkból kölcsönvett jelszavai. Csurka szavazói nagy valószínűséggel Orbánt választják a továbbiakban; a parlamenten kívüli MIÉP pedig inkább terhet, mint (akár hallgatólagos) szövetségest jelent a Fidesz számára. Csurka retorikája - és főleg a hívei - igen, ám személye és programjának nagy része nem fér bele Orbán formálódó Hazafias Népfrontjába. Csurka István jó úton halad afelé, hogy Torgyán sorsára jusson. Valószínűleg ő maga is érzi, hogy ez már a nemulass, amit pár hónapja oly´ bölcsen megjósolt.

Gavra Gábor

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.