Egy amerikai közgazdász szállóigévé vált mondása szerint az internetes gazdaság kilátásaira vonatkozóan a 2002-es exmilliárdosok száma adná a legmegfelelőbb támpontot. A dollármilliárdok ugyanis jórészt informatikai cégek részvényeiben fekszenek, amely cégek piaci értéke (ezen a tőzsdei kapitalizációt tessék érteni, amit a részvények számát az aktuális árfolyammal megszorozva kapunk) napjainkban nagyságrendekkel magasabb, mint bármelyik hasonló gazdasági mutatókkal rendelkező cégé valamely hagyományosnak számító iparágban. Ha nem hiszik, nézzünk utána a Forbes magazin (www.forbes.com) online, a pillanatnyi részvényárfolyamokat tükröző statisztikáiban.
A technológiai boom első hullámában
a hardvergyártók
keresték betegre magukat: a kilencvenes évek domináns hardvergyártója az Intel, a processzorgyár társalapítója, Gordon Moore 15 milliárd dolláros magánvagyonával jelenleg az USA tizenegyedik leggazdagabb embere. Hardvergyártóként a legnagyobb vagyont mégsem ő, hanem a Dell számítógépgyár alapítója, a 34 éves Michael Dell mondhatja magáénak - 20 milliárd dolláros magánvagyonával a három Microsoft-főnök és Warren Buffet után ő az Egyesült Államok ötödik leggazdagabb embere.
A második hullám
a szoftveré, amelynek önköltségi ára - a hardverrel és más materiális javakkal ellentétben - az eladott példányszám függvényében meredeken zuhan: a Microsoft Office 2000 Professional egy legális kópiája 349 dollárba kerül, önköltségi ára viszont csupán 20 dollár. A Microsoft tavalyi összbevétele nagyjából 20 milliárd dollár volt, amelynek 39 százalékát tiszta nyereségként könyvelhette el a szoftveróriás - míg például az Exxon kőolajipari óriás összbevétele ötszöröse volt a Microsofténak, a nyeresége mégis alacsonyabb. A Microsoft elképesztően nyereséges működésének köszönhetően ma a világ legnagyobb, 500 milliárd dollár piaci értékű vállalata, és menedzsmentjéből kerül ki az USA öt leggazdagabb magánszemélyéből három: Bill Gates (85 milliárd dollár), Paul Allen (30 milliárd dollár) és Steve Ballmer (23 milliárd dollár). A monopolista szoftvergyár alkalmazottai közül - elsősorban az opciós szerződéseknek köszönhetően - nagyjából tízezren váltak dollármilliomossá az elmúlt néhány év során: az egyik első programozójuk, a magyar származású Charles Simonyi magánvagyona például 1,5 milliárd dollár. A második legnagyobb szoftvergyár, az adatbázis-kezelő programokat készítő Oracle vezérigazgatója, Larry Ellison 13 milliárd dollárjával az USA 13. leggazdagabb embere.
A néhány éve a semmiből felbukkant internetes cégek némelyikének
üstökösszerű
tőzsdei karrierje láttán azonban még a hardver- és szoftvermágnások meggazdagodásának üteme is lassúnak tűnik. A sort az első kereskedelmi böngészőprogram gyártója, a Netscape nyitotta, melynek első nyilvános részvénykibocsátása 1995-ben kiverte a biztosítékot a NASDAQ-on. Az azóta eltelt négy év alatt internetmilliárdosok egész sora született: például a Time magazin által tavaly az év emberének választott Jeff Bezos, az Amazon.com online könyváruház alapítója (7,5 milliárd dollár - magánvagyonokról van szó, nem a cégek értékéről), David Filo és Jerry Jang, a Yahoo internetkatalógus és portál társalapítói (fejenként 3,7 milliárd dollár), Jay Walker (priceline.com, 4,1 milliárd dollár), Pierre Omidyar (eBay, 4,9 milliárd dollár), Joe Ricketts (Ameritrade, 2,4 milliárd dollár), Robert Glaser (RealNetworks, 2,4 milliárd dollár), Jim Clark (Netscape, 1,8 milliárd dollár) Steve Case (AOL, 1,5 milliárd dollár), valamint John Doerr és Vinod Koshla, a Szilícium-völgy legsikeresebb kockázatitőke-alap kezelői, akik fejenként egymilliárd dollárral lettek gazdagabbak startup, azaz frissen alapított internetes cégek befektetőiként.
A perverzió a dologban az, hogy például az amazon.com még
soha egy
cent nyereséget
sem termelt, tavalyi vesztesége meghaladta a 120 millió dollárt - részvényárfolyama mégis folyamatosan emelkedik, piaci kapitalizációja jelen pillanatban meghaladja a 22 milliárd dollárt. A részvényárfolyamokat ebben a szférában már nem a matematika törvényei, hanem a vállalatok jövőbeli kilátásaival kapcsolatos befektetői várakozások határozzák meg - így nyelhette le a mindössze 5,2 milliárd dollár éves árbevétellel rendelkező, de 163 milliárd dollár piaci értékű AOL az évi 23 milliárd dollárt termelő, ám mindössze 83 milliárd dollár piaci értékű Time Warnert, és így becsülhetik a két óriáscég egyesülésével létrejött médiabirodalom értékét 350 milliárd dollárra. Ezt a jelenséget nevezik - elsősorban oldskool brókerek - "internet-lufinak", de a trend egyre erősödik: a VA Linux tőzsdei bevezetése során tavaly decemberben 960 százalékkal emelkedett meg a cég részvényeinek árfolyama néhány óra leforgása alatt, és 690 százalékon állt meg a kereskedési idő végén, minden idők eddigi legsikeresebb részvénykibocsátását produkálva a NASDAQ-on.
Valami hasonló történik a magyar piacon is, kicsiben: nyereséges portál nem létezik, az [origo]-ra például már eddig is forintmilliárdokat költött a Matáv, és egyelőre az Indexet is a befektetők finanszírozzák, nem a piac. A dolog mégis bejöhet, a magyar internetmilliárdosok klubjában már ott ül az a három magánszemély, akik hétmilliárd forintért adták el a többségi tulajdonukban lévő Elender Informatikai Rt.-t az amerikai PSINet-nek.
- bodoky -
