A lakossági fórumi sajtóturizmus komoly dolog, nem lehet csak úgy nekivágni. Felkészülést igényel. Még akkor is, ha a fellépő maga a Fidesz új csodafegyvere, a baloldali sajtó újsütetű megasztárja, akinek az esetében e felkészülés nem igényel különösebben nagy utánajárást: ha kinyitjuk a csapot (vigyázat, nem a meleget!), előbuzog a kórházak megmentője.
Szolidan szemerkélő eső a lakótelep silói közt, közvetlenül a cél előtt kedves, szimpatikus fiatalok brosúrákkal és szórólapokkal, olcsó narancsszín anorákban lépnek elénk, tudjuk-e, hogy odabent mi készül? Hasondresszű beltéri társaik némileg fontoskodóbbra veszik a figurát, de ez sem zavaró. Öt perccel a meghirdetett kezdési időpont után még épp lehet helyet csípni, ebből lesz a telt ház: akik később jönnek, elálldigálnak a fal mellett (tömegoszlatáshoz szokott szemünk úgy 220-270 köztire lövi az egybegyűlteket: ha akarom, egy ekkora lakótelepen gyér érdeklődés).
"ra tízkor
taps köszönti a bevonulókat. Mikola talpig drappban, viseletét tán együttesnek nevezhetnénk, konkrétan homokszínű nadrág és csak egy árnyalattal sötétebb, alig is hozzáillő zakó - márciusban finoman szólva is elnézett naptár: túl nyárias viselet. A zakó gallérban úgy négy-öt centinyit eltart az ingnyaktól, rémes, de mintha a honi politikában ez kötelező lenne. A kíséretében érkezők (Bús Balázs helyi képviselőjelölt és dr. Nagy Attila szakférfi) rendesen fel vannak öltözve.
Nekem a Hír Tv csapját sikerült a felkészülés jegyében kinyitnom. Hankiss Ágnes és Tőkéczki László asszisztenciája mellett pénteken este Mikola úgy kétszer húsz percben mondta el a magáét. Megvédte a kórházakat a karvalytőkétől, s megmagyarázta az utóbbi napok elszólásait.
A megnyerően megilletődött háziasszony bevezetőjében a nagyszerű római hagyományt említi a "fórum" kifejezés alkalomhoz illő volta tekintetében - s még nem tudja, mekkorát téved. Fórumnak a következő bő órában nyomát sem tapasztaljuk. Egy fád hakni vár ránk. Először dr. Nagy szól, szenvedéllyel elterjengve a "szemetet etetnek velünk a multik, de az is tele van E-vel" tárgykörben. Senkit nem zavar, hogy hol a zöld-, hol a pirospaprika aflatokszinos nála, hisz poént készít elő: "maflatokszinos". A közönség még a szebb jövő reményében igyekszik hálásnak mutatni magát: átfutó, jól nevelt kacaj... Csak ő nem unja saját üres frázisait. Az ősz bárd után a helyi jelölt emelkedik. Bús Balázs példamutató rövidséggel számol be a lakótelep közönségének a Szent Margit Kórház védelmére tett heroikus erőfeszítéseiről. Közlését a "Hajrá, Magyarország! Hajrá, magyarok!" fordulattal zárja. A hallgatóság ezért is meg a rövidségért is kimutatja háláját. Immár az összes akadály elhárult a mindenki által várt nagy szám elől.
Lakótelepi közönséget említettünk, mondhatom, közvetítve egy szimpla érzéki csalódást. A lakosság ugyanis távolról sem ilyes minőségében érkezett, sokkal inkább fideszes rajongótáborként, s ebbéli hovatartozását nem is mulasztja el kifejezésre juttatni. Bár ebben némileg motiválhatja, hogy Mikola sem készült helyi érdekű mondandóval:
egy az egyben
nyomja le a generál maszlagot, amihez nekünk a Hír Tv-n volt szerencsénk (másoknak nyilván máshol). Szemelvényeket persze idézhetnénk, nem lesz e hazában fizetős egészségügy, megvédjük a kórházainkat a privatizálóktól (mert azok a szónoklat egyik részében csak az ősparkokat akarják, a másikban pont az ingatlant nem - spongyát rá), és Amerikában már üresen konganak a szupermarketek, mert mindenki a farmokon vesz kosztot, illetve Magyarország a legboldogtalanabb ország, Amerika meg a legboldogabb (szorosan a nyomában Ausztráliával). Hát, jó, lapos, lapos, lapos, de nagy a hajtás, hibázni meg nem szabad, mert már a főnök is mosakodni volt kénytelen a Nap-keltében. Az ám, a hibák! Mondatvadászok vannak köztünk (már Hankisséknak is belengette őket, "ott ülnek a fórumokon fülbevalóban, és jegyzetelik a mondataimat" - vazze, nem egy fülbevalós csávó mellé sikerült leülnöm?)!
Mikola igyekvő, ám gyorsan kiszámítható rétor, mindgyakran felemeli a hangját (figyeljetek, fontos dolog következik!), majd valahonnan garattájról belekacag derűsen a mondatba (figyeljetek, poén következik!) - aztán nem következik semmi. Csak még egyszer, még egyszer, s még annyiszor ugyanez az egy szem szónoki fordulat. A közönség könnyen felveszi a fonalat, a tapsrend zökkenőmentes. Maguk közt vannak. Talán pechükre, mert az RTL Klub Híradója pont ezekben a percekben adja, hogy a délceg nemzetgyógyász bocsánatot kér elhíresült (szingli s húsz év tárgyú) dumáiért. Persze itt sem hagyhatja szó nélkül, hogy őt szövegtestiből, hogy kiragadták...
És ez, ez a pitlák magyarázkodás a legjellemzőbb erre a mai délutánra, magára az országdoktorra, az orbáni csodafegyverre. Miszerint mér' fáj az, hogy ő húsz évig kormányozna (hankissi matek szerint négy kurzuson át; öt az kezitcsókolom, de tényleg nincs jelentősé-ge), s hogy védelmezné a szegény szingliket. Csak az eszi meg, aki mindenáron akarja, az egybegyűltek sem viszik túlzásba, hisz mégiscsak pimf csúsztatások: senki nem a húsz évtől, hanem a határon túliak szavazatától akadt ki, senkit nem az "életforma" borított ki, hanem a "hordák". De ez Mikolát cseppet nem zavarja már, ő megtette a magáét (értsd: csak a szokvány marhaságokat mondta, semmi vérlázítót ezúttal), mehet mindenki haza.
Fene tudja, kinek jutnak eszébe a kedves háziasszony szép gondolatai a római fórum nagyszerűségéről... Itt nem kérdezi senki, hogy lenne-e esetleg valakinek kérdése. Kérdezni hát nem lehet, minek is, nem fórum volt ez, szimpla hakni, ezredszer ledarált rizsa. A Római-part két megállóra van innen... (legalább még ott is elérhetjük a fél nyolcas Megasztárt).
