"A Magyar Hírlap az elmúlt években elvesztette olvasóinak többségét, évről évre veszteséget termel, újrapozicionálása a napilapok egyre zsugorodó piacán szinte lehetetlen, most pedig még a tehetségesebb szerkesztők, újságírók is megpattannak" - mondta a Narancsnak a lap néhány napja menesztett munkatársa. Bár az újság novemberben igen nehéz helyzetbe került, a hanyatlás nem ma kezdődött.
A Magyar Hírlap (MH) a rendszerváltás éveiben élte fénykorát, a példányszám rendszeresen meghaladta a százezret. Az újságot privatizáló Robert Maxwell 1991 novemberében meghalt, nemzetközi sajtóbirodalma pedig szétesett.
Kellemetlen emlékek
Ekkor Jürg Marquard vette meg, aki 1993-ban felvásárolta a lap maradék, állami bankoknál található részvényeit is, így a szerkesztőség joggal reménykedhetett, hogy a jövőben már nem lesznek anyagi gondjai, és egy pártoktól független orgánumot készíthetnek. Néhány év múlva azonban Marquard is bedobta a törülközőt. A magazinkiadásban utazó üzletembert 1998-ban a sajtó "kiegyensúlyozására" törekvő jobboldali kormány kereste meg vételi ajánlatával a Magyar Fejlesztési Bankon keresztül. Marquard eleinte nyitott volt az üzletre, de a médiamogul - részben a hazai baloldal és a liberálisok lobbizásának köszönhetően - végül egy másik svájcinak, illetve ez utóbbi magyarországi cégének, a Ringier Kiadó Kft.-nek adta el az újságot. Az MH 2001 és 2004 között kétmilliárdos veszteséget halmozott fel, ezért 2004 őszén a kiadó (amely egyben a Népszabadság többségi tulajdonosa) úgy döntött, hogy megszabadul a laptól. Elhatározásában állítólag az is szerepet játszott, hogy a negyvenezer körüli olvasótábort be akarta csatornázni a Népszabadságba. (Részletesen lásd: Utolsó utáni esély, Magyar Narancs, 2004. november 4.)
A Hírlapra több jelentkező is akadt: hírbe hozták a Lauder- és a Mirror-csoporttal, s állítólag az OTP is átvilágíttatta a kiadót. Nem tudni, hogy pontosan miért nem sikerült nyélbe ütni az üzletet, egy biztos: 2004. október 29-én a Ringier bejelentette, hogy nem hajlandó tovább finanszírozni a veszteségeket, ezért november 6-ával megszünteti a Magyar Hírlapot. Ígéretét nem tartotta be, az utolsó lapszám ugyanis már csak vendégoldalak formájában jelenhetett meg a Magyar Nemzet és a Népszava hasábjain. A lap munkatársai a bezárás előtt felajánlották, hogy ingyen teleírják az újságot, csak tartson ki a kiadó addig, amíg sikerül vevőt találni. Kérésük süket fülekre talált, sőt a viszony teljesen elmérgesedett, mivel a munkatársak a vendégoldalakon közölt búcsúcikkeikben kiteregették a szennyest, a Ringier magyarországi helytartója pedig pereket helyezett kilátásba az "árulás" miatt.
A szakítás után Szombathy Pál vezetésével a régi szerkesztőség hetvenkét órán belül újra összeállt, és A Pont néven új lapot adott ki. Néhány nappal később, november 23-án bejelentették, az A Pont MH Kiadó Kft. "több mint százmillió forintért" megvásárolja a Ringiertől a Hírlap és az online verzió kiadói jogait, illetve az előfizetői listát. Az üzlet hátterében a nyomdatulajdonos Doktor Ferenc és cégei, az Adoc Interprint, illetve az Adoc Semic Kiadói Kft. álltak, de egy kisebb hányaddal beszálltak a Magyar Hírlap munkatársai is. Az A Pont Kft.-ben résztulajdonosként feltűnt az SZDSZ-es exminiszter, Csillag István kabinetfőnöke, Tóth Kamilla, aki egy ideig lapigazgatóként ténykedett az MH-nál. A korabeli sajtóértesülések szerint a felek közt Szombathy felesége, Lovász Anita, az SZDSZ sajtófőnöke közvetített. Doktor első perctől hangsúlyozta, hogy átmeneti megoldásról van szó, mindenképpen szeretne túladni a Hírlapon, csak megbízható befektetőt keres. A külföldi jelentkezők közül végül egy sem látott fantáziát abban, hogy elinduljon a magyar lappiacon. 2005-ben a lapot Széles Gábor, a médiabirodalom építésébe kezdő Videoton-vezér mentette meg, aki szeptemberben felvásárolta a Hírlap 25 százalékos részesedését. Széles ikarusbeli munkatársa, Vissi Mária további 51 százalékot szerzett az A Pontban, illetve nyolc százalék erejéig egy off-shore cég, a Central European Publishing Investment Llc. is feltűnt a tulajdonosok között. A céget Magyar Hírlap Kiadói Kft.-re keresztelték át, a szerkesztőség pedig beköltözött Széles zuglói médiaszékházába, az Echo Tv és az Echo Hírügynökség mellé.
Nyomásgyakorlás
"Másfél éve próbálunk rájönni, mit akar Széles, de még nem sikerült" - mondta lapunknak a Magyar Hírlap egyik munkatársa. Többen úgy vélik, a milliárdost tanácsadói győzték meg, hogy érdemes a médiapiacon befektetni, de azzal nem volt tisztában, hogy miképpen is teheti rentábilissá új szerzeményét. A Magyar Hírlap körül 2004-ben potenciális vevőként feltűnt Demján Sándor, az OTP és a Vegyépszer is - s ez meggyőzte Szélest, hogy neki is van keresnivalója a piacon.
A váltást követően az új tulajdonos háromhavi türelmi időt adott a szerkesztőségnek, megtartotta Szombathyt főszerkesztőnek, kifizette az elmaradt nyomdaszámlákat, és állta a veszteséget is. A Népszabadságnak néhány hete azt nyilatkozta, hogy tavaly 140, idén 110 millió forint mínuszt termelt a Hírlap. Úgy tudjuk, a lapnak tavaly óta nincs üzleti terve, Széles szinte havonta új javaslatokkal rukkolt elő. Kezdetben arról volt szó, hogy gazdasági lappá alakítják az MH-t, de az is rendszeresen elhangzott az értekezleteken, hogy végül is jó a jelenlegi irány, csak ezt-azt még csiszolni kell rajta. A vállalkozó kedvenc szava a szinergia, a médiabirodalom egységei közötti együttműködés, a vállalatirányítás összehangolása, de ez eddig többnyire kimerült abban, hogy a tévé és a lap kölcsönösen reklámozták egymást. Szerkesztőségi forrásaink egybehangzóan állítják: a legfőbb gond, hogy Széles alig fektetett pénzt a marketingbe. "Iszonyatosan nagy szükség lett volna erre, ugyanis a Hírlap brandje, tekintélye megsínylette a folyamatos válságot, előfordult, hogy a munkánk során megkeresett hivatalnok elcsodálkozott azon, hogy még létezünk" - mondta az egyik távozó újságíró.
Közben állandósultak a viták a főszerkesztővel. Széles többször beavatkozott a lap szerkesztésébe, időnként a neki nem tetsző újságírókat lekommunistázta és a kirúgásukat követelte. Már 2005 karácsonyán elégedetlenkedett a címlap miatt, a kampány idején pedig egy Orbán-Mikola-kép miatt háborgott, mondván, hogy előnytelen színben tüntették fel a Fidesz vezetőjét. Ekkor ki is rúgta a főszerkesztőt, de néhány nap múlva visszavette, igaz, cserében azt kérte, hogy vegyék át a Magyar Nemzettől Dippold Pált főszerkesztő-helyettesnek. A Mohamed-karikatúrák közlése állítólag azért idege-sítette, mert attól tartott, hogy az Ikarus elveszít egy jelentősebb iráni üzleti lehetőséget. A nyáron megszűnt az "ombudsmanjelentések" közlése, melyben Majtényi László, az állampolgári jogok volt biztosa elemezte a lap hasábjain magát a Hírlapot. A cikksorozat első perctől zavarta Szélest, ugyanis Majtényi egyik jelentésében ízekre szedte a tulajdonosváltás előtti napon megjelent anyagot, amely magasztalóan írt a milliárdos üzleti sikereiről.
Jobbra át?
Végül idén november elején elszakadt a cérna. Mivel Szombathy nem volt hajlandó aláírni Popovics Gizella főszerkesztő-helyettes, Szále László és R. Székely Zsuzsanna főmunkatársak menesztését, Széles leváltotta. A lap vezetését Farkas György korábbi főszerkesztő-helyettes vette át. Szerkesztőségi forrásaink szerint az újságírók csak azért maradtak Szombathy távozása után, mert abban reménykedtek, hogy Farkas lesz az új főszerkesztő. November 15-én csalódniuk kellett, mert a lap élére a Magyar Televíziótól érkező Gazsó L. Ferenc került. Széles nyilatkozataiban tagadta, hogy személyi kérdések vezettek volna a főszerkesztő menesztéséhez, azt hangsúlyozta, hogy az elmúlt hónapokban mutatkozó példányszám-növekedést akarták felgyorsítani a váltással.
Amióta Széles felvásárolta a lapot, a sajtóban rendszeresen viszszatérő téma, hogy a milliárdos jobbra tolná az újságot. Ezt maga is elismerte különféle nyilatkozataiban, hogy tudniillik a Hírlapnak "jobbról kell a közepet közelítenie" - jelentsen ez bármit is. Állítólag Széles abban reménykedett, hogy a Fidesz nyeri a választásokat, és akkor felajánlhatta volna a lapját, viszonzásul jelentős állami hirde-tésekhez jutott volna. Ennek ellentmond, hogy Orbán Viktor nem kedveli Széles Gábort, aki többször kért, de nem kapott időpontot a pártelnöktől. Mindenesetre az elmúlt hetekben távozott Tóta W. Árpád és Para-Kovács Imre publicista, majd Varga Gergely rovatvezető felállítása után szinte a teljes belpolitikai rovat felmondott. Helyükbe a Hír Tv-től, a Magyar Nemzettől jöttek újságírók; az új lapmenedzser első teendője az volt, hogy egy hatalmas Nagy-Magyarország térképet függesztett ki irodája falára.
Szerkesztőségi forrásaink úgy vélik, az új vezetőség nem politikai szempontok szerint válogat, inkább régi ismerőseiket, a szakma perifériájára került barátaikat hozzák helyzetbe. Az új főszerkesztő elveit avíttnak tartják, "akinek még mindig 1990-es naptár van az asztalán". Gazsó, aki 1996 és 1998 között egyszer már állt a Hírlap élén, lapunknak azt mondta: "Balról is, jobbról is várunk olvasókat, olyanokat, akiket az érdemi történések érdekelnek, nem csak az, amit a hatalomtechnokrácia tematizál a magyar közbeszédben". Szeretné kinyitni a lapot azok felé, akik megcsömörlöttek a pártpolitikai vitáktól. "Marad a bátor kritikai hang, de vigyázunk arra, hogy ez ne legyen felszínes vagy gúnyos" - jelezte, mi marad és mi lesz új a Hírlapban.
Szinergia
November elején Széles hozzálátott médiabirodalmának átalakításához. Első Média Holding Zrt. néven, családi vállalkozásán, az SGH Vagyonkezelő Kft.-n keresztül egy 20 milliós alaptőkéjű vagyonkezelő holdingot hozott létre médiaérdekeltségeinek összefogására - adta hírül a HVG november 9-i számában. A holding vezérigazgatója Krecz Tibor (az RTL Klub korábbi hírigazgatója, Friderikusz Sándor egykori producere), és helyet kapott a vezetőségben Gulyás István (az Echo Tv vezérigazgatója), illetve Szabó László Zsolt (a köztelevízó 1999-2001 közötti elnöke).
