Atlétikai vb: a kormány elfogadta a főváros feltételeit

  • narancs.hu
  • 2019. december 31.

Belpol

Az utolsó pillanatban.

A tegnap esti Magyar Közlönyben kihirdetett kormányhatározattal a kormány elfogadta a főváros feltételeit, amelyet az atlétikai világbajnokság megrendezésével kapcsolatban támasztott.

Karácsony Gergely többek között azt kérte, hogy az Atlétikai Stadion megépítésének támogatásáért a kormány költsön 50 milliárd forintot a budapesti járóbeteg- és szakellátásra, támogassa a csepeli nagyerdő ötletét, és tegyen nyilvánossá a stadionépítéssel összefüggő minden szerződést.

Karácsony korábban azt is mondta, ha év végéig nem fogadja el a kormány a feltételeit, akkor nem lesz atlétikai vb. Most a főpolgármesternek és az atlétikai szövetségnek együttesen kellene tájékoztatnia a nemzetközi szövetséget arról, hogy Budapest meg tudja rendezni a 2023-as versenyt.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.