a társadalombiztosítási alapokat felügyelő kormánybiztos
Magyar Narancs: Úgy tudjuk, hogy a minisztériumokhoz hasonlóan a társadalombiztosítási alapokat felügyelő kormánybiztosi kabinet felett is lesz egy referatúra a Miniszterelnöki Hivatalban. Ki fogja valójában igazgatni a tb-alapokat?
Selmeczi Gabriella: A jogszabályok világosan szabályozzák, kinek mi a feladata és hatásköre. A kancellári típusú kormányzásból következik, hogy a tb-nek is lesz referatúrája a Miniszterelnöki Hivatalban. Minden további csak az elkövetkező hónapokban derül ki. Az alakuló új kormányzati struktúrába még nekünk is bele kell dolgozni magunkat.
MN: Miért pont ön lett a tb-alapokat felügyelő kormánybiztos?
SG: Az elmúlt négy évben sokat foglalkoztam a társadalombiztosítás ügyeivel, ismerem mindkét ágazat problémáit, számos javaslatot nyújtottam be. Tudatosan készültem arra, hogy amennyiben a Fidesz kormányzati pozícióba kerül, feladatot kapjak a társadalombiztosítással kapcsolatban. ´91-ben és ´93-ban is az volt a véleményünk, hogy nem önkormányzatokon keresztül kell igazgatni a két alapot, hanem valamilyen más megoldásban. 1993-tól pedig a gyakorlatban is láttuk, hogy a két önkormányzat nem működik, s ez csak erősítette azt a szándékunkat, hogy egy hatékony tb irányításához átlátható, világos felelősségi viszonyokat kell teremteni.
MN: Az önkormányzatok megszüntetését gyorsan lerendezték. Mi indokolta a sietséget? Miért nem érdekegyeztettek előtte?
SG: Nem volt okunk várni. Egyrészt az Alkotmánybíróság döntése után világos lett, hogy a jelenlegi önkormányzatok léte törvénysértő. Egy polgári kormány alkotmányellenes állapotot egy napig sem tűrhet el. A sietséget indokolta az is, hogy aggódtunk a tb-alapoknál lévő vagyon sorsáért is. Éveken keresztül láttuk, milyen pazarló módon gazdálkodik a tb. Emlékezzenek: bár nem volt még meg a végszavazás a tb-önkormányzatok megszüntetéséről, a nyugdíjbiztosító önkormányzat vezetői már tudták, mi lesz a törvényben; és ebben az időszakban döntöttek OTP-részvényeik egy bizonyos hányadának az értékesítéséről. Márpedig tudjuk, hogy a biztosítottak ezen veszítettek több száz millió forintot. Ami az egyeztetést illeti: az volt a véleményünk, hogy a szakszervezetek, a közvélemény, a választópolgárok, tehát mindenki tudta, hogy mi a Fidesz elképzelése a tb-vel kapcsolatban. Szerintünk senkit nem érhetett váratlanul a két önkormányzat felszámolása.
MN: Felállítottak egy ellenőrzési főosztályt, amelynek a vezetője Szabadfi Árpád ezredes, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye volt rendőrfőkapitánya. Elterjedt, hogy a főosztály a volt önkormányzati tagokat egyenként lenyomozza. Azt is hallottuk, hogy a hivatalokban - az Egészségbiztosítási és a Nyugdíjbiztosítási Pénztárban - osztályvezetői szintig lecserélik az embereket.
SG: Sem én, sem a munkatársaim nem fogalmaztunk meg ilyen állításokat. Az ellenőrzési főosztály működési szabályzata egyébként hamarosan elkészül.
MN: E főosztálynak feladata lesz-e, hogy pontot tegyen az elmúlt évek máig lezáratlan, homályos ügyeinek a végére? Gondolunk az Over-programra, a Wesselényi utcai székházra vagy a nyugdíjbiztosító legutóbbi, OTP-részvényekkel való tranzakciójára.
SG: Az ellenőrzési főosztály alapvető feladata az, hogy felügyelje a két alap működését gazdasági, jogi és célszerűségi szempontból. Nekem is elemi érdekem, hogy erős kontroll legyen. A lezáratlan ügyeket kivizsgáljuk, és ha vannak felelősök, azokat megnevezzük. A bírósági vagy rendőrségi szakaszban lévő ügyekkel nem foglalkozunk.
MN: Tehát mondjuk a CM-klinikával sem.
SG: Az elmúlt években sokat tettem az ügy felderítése érdekében, többször interpelláltam, és részt vettem a parlamenti vizsgálóbizottság munkájában is. Az ügy jelenleg bírói szakban van. Így, hacsak valami egészen új nem derül ki, nincs vele tennivalóm.
MN: És azok az ügyek, amelyek nagy veszteséget okoztak a tb-nek? Amelyeket a parlamenti vizsgálóbizottság és az Állami Számvevőszék is szóvá tett, és amelyek kapcsán sosem volt semmiféle bírósági tárgyalás? A Medicor megmentése, a különböző részvénycserék, az ingatlanügyletek, a Dominancia Rt. elkótyavetyélése stb.
SG: A főosztályvezető úrra fogom bízni azon ügyek vizsgálatát, melyek már első ránézésre gyanúsak, és amelyeken sok pénzt veszítettek a biztosítottak. Nézze meg, hogy vissza lehet-e hozni ezekből a forintokból valamit a rendszerbe, és hogy meg lehet-e találni ezeknek az ügyeknek a felelőseit. Ezt nagyon fontosnak tartom. Ugyanakkor az ellenőrzési főosztály alig két hete kezdte meg a munkát, egyelőre információkra és időre van szükség.
MN: Az utóbbi napokban háromszor is leállt az Egészségbiztosítási Pénztár informatikai rendszere, először épp azon a napon, amikor önt kinevezték. Úgy tudjuk, ilyen üzemzavar korábban nem volt. Nem lehet tudni, elszálltak-e adatok, és ha igen, milyenek.
SG: Valóban érdekes, hogy pont az átadás-átvétel napján állt le az OEP informatikai rendszere. Másnap a megbízott főigazgató úrnak írtam egy levelet, és tájékoztatást kértem arról, valójában mi is történt, egyben elrendeltem az igazságügyi szakértői vizsgálatot. Az időközben kinevezett új főigazgató úrral is volt egy megbeszélésem ez ügyben. Meg fogjuk védeni a rendszert az ilyen típusú, úgynevezett véletlenszerű leállásoktól.
MN: A beszélgetés elején említette az önkormányzatok felelőtlen vagyongazdálkodását. A Fidesz véleménye korábban az volt, hogy a vagyont nem szabad az alapoknál hagyni, mivel a homályos tranzakciók zöme ehhez kapcsolódott. Ehhez képest úgy tűnik, a vagyont a kormány mégis az alapoknál hagyja. Miért?
SG: Az Országgyűlés döntött arról, hogy a tb részére ingyenesen állami vagyont juttat. Ez a vagyon a biztosítottaké, csak az ő érdekükben lehet felhasználni. Ahhoz, hogy a biztosítottak szempontjából legjobb megoldást megtaláljuk, idő kell. Addig is a kormány egy általa kijelölt személyen keresztül kezeli az alapok tulajdonában lévő vagyont.
MN: Ez a személy ön.
SG: Igen.
MN: Mikor várható ez ügyben továbblépés?
SG: Õszig kielemezzük a helyzetet, és javaslatot teszünk a vagyon további sorsára.
MN: Leegyszerűsítve két úton haladhat tovább a társadalombiztosítás: állami kézben marad, és folytatódik a költségvetésen átfolyatott felosztás-kirovás. A másik, ami a Szabadság és jólét című Fidesz-programban is olvasható, az egyes területek privatizációja.
SG: A tb jelenlegi igazgatási formája csak átmeneti állapot. 2000. január 1-jétől szeretnénk bevezetni az egészségbiztosítás reformját, amely kétszintű egészségbiztosítást fog jelenteni. Átalakul az állami felügyelet és irányítás, hiszen egy teljesen más szellemű, más struktúrájú egészségbiztosítás és egy ahhoz kapcsolódó ellátó rendszer lép be a körbe. A jelenlegi átmeneti időszakban kell részleteiben kidolgozni az új struktúra alapelveit, és egyeztetni ezt az érintettekkel.
MN: Milyen elvek mentén képzelik az egészségbiztosítás reformját? Belevágnak egy komoly piacosításba? Azért is kérdezzük, mert kormányoldalon jelen van egy olyan nemzeti retorika is, miszerint nem szabad a piaci viszonyoknak kitenni a népegészségügyet.
SG: Nem is tesszük ki. De nézzük sorjában. Az ellátó rendszer, a rendelők, a kórházak megyei, illetve települési önkormányzati tulajdonok, alapítványi tulajdonok, a társadalombiztosítás csupán szerződést köt velük, és finanszírozza azokat. Ezek privatizációja nem az én hatásköröm, de van véleményem erről. A jelenlegi szabályokat és körülményeket figyelembe véve nem szabad privatizálni az egészségügyi ellátó rendszert, mert sokkal több kárt okoznánk ezzel, mint amennyi előny származna ebből. Először is le kell szögezni az alapelveket: mindenki biztosított lesz a jövőben is, mindenki után fizet valaki járulékot. Az egészségügyi ellátás színvonala nem romolhat tovább. A biztosított oldaláról viszont meg kell teremteni az érdekeltséget. Az OEP jelenlegi monopolhelyzetét meg kell törni. A versenyhelyzet fog megoldani számos olyan problémát, ami ma a rendszerben tapasztalható: például a túlköltekezés vagy a tulajdonosi szemlélet hiánya. Az alapszintű ellátás, ami nem lesz rosszabb, mint a jelenlegi, jár mindenkinek. Az azt kiegészítő ellátásokra lehet szerződést kötni a biztosítótársaságokkal. A kiegészítő biztosításra befizetett összeg egy részét visszapörgetjük az alapszintű ellátásba, így folyamatosan és fokozatosan növelhetjük majd az alapszintű ellátás színvonalát is.
MN: A piacosítás ellenzőinek egyik ellenérve, hogy az átállás olyan hiányt generálhat, amely a folyó állami költségvetést is nehéz helyzetbe hozhatja. Például a magánnyugdíjpénztárak nem kellően átgondolt bevezetése miatt akár 100 milliárdos hiánnyal is számolhat a nyugdíjbiztosító, és a cechet az állami költségvetésnek kell állnia.
SG: Ez a veszély az általunk javasolt megoldás esetében nem áll fenn. A nyugdíjreform ügyében múlt héten tárgyaltam a pénzügyminiszter úrral. Azt kértem, a Pénzügyminisztérium vizsgálja meg, hogy pontosan mi a pénzügyi vonzata a nyugdíjreformnak, a költségvetés szempontjából tartható-e a nyugdíjreform. A fő kérdés ugyanis az, hogy tudjuk-e ezt az átmenetet 15-20 éven keresztül finanszírozni. Egy kialakult tőkefedezeti rendszernek számos előnye van, ezt mi nem is vitatjuk. De mi van addig, amíg elérjük ezt az állapotot? Mennyibe kerül ez az államnak? Milyen területről vonjuk el a pénzt, ha tényleg úgy lesz, hogy csak jövőre 100 milliárdra lesz szüksége a nyugdíjbiztosítónak? Ezekre mielőbb választ kell találni.
MN: Az egészségbiztosító gazdálkodását vizsgáló parlamenti bizottság munkája nagy publicitást kapott. Volt ugyanakkor egy, a nyugdíjbiztosítót vizsgáló parlamenti bizottság is, amelyről jószerivel nem is tudni, holott az is igen érdekes ügyekre bukkant. A Nyugdíjbiztosítási Pénztár főigazgatója, Barát Gábor december 31-ig mégis a helyén maradhat, pedig a birtokunkban lévő dokumentumok azt mutatják, hogy az ön által "barátságtalan lépésnek" nevezett OTP-részvény eladásában fontos szerepet játszott.
SG: Az egészségbiztosító működésével kapcsolatban sokkal több botrány látott napvilágot, mint a nyugdíjbiztosítóéval kapcsolatban. A nyugdíjbiztosító működését valóban vizsgálta egy bizottság, de én nem tudok erről részleteket. Épp ezért a napokban bekértem ezt az anyagot az Országgyűlés hivatalától. Ha jól emlékszem, ennek a bizottságnak a munkáját nem zárta le semmilyen országgyűlési határozat vagy döntés, még a plenáris ülés elé sem került ez az anyag. Hogy ennek mi az oka, nem tudom. Egyébként szívesen látom az önök birtokában lévő dokumentumokat is.
MN: Miért nem kaphatott bizalmat az egészségbiztosító menesztett főigazgatója, Cser Ágnes? Amikor a volt OEP-vezetőnek meggyűlt a baja az önkormányzattal, például a Wesselényi utcai ingatlan adásvétele kapcsán, ön nemegyszer azt az álláspontot támogatta, amit Cser Ágnes is képviselt.
SG: Új feladatokhoz, új elképzelésekhez új csapat kell, röviden így foglalhatnám össze a felmentés lényegét. A nyugdíjbiztosítónál lényegében csak napi működtetésről van szó. Az egészségbiztosításban viszont alapos reformot készítünk elő. Cser Ágnessel való nézetazonosságaim pedig olyan ügyekre korlátozódtak, melyekben ép erkölcsű ember nem helyezkedhetett más álláspontra.
MN: Kik lesznek a tanácsadói?
SG: Többek között Jávor András, aki 1990-94 között közigazgatási államtitkár volt a Népjóléti Minisztériumban, vagy Kis Gyula, aki nyolc éven keresztül ezzel a területtel foglalkozó országgyűlési képviselő volt (Kis Gyula volt az egészségbiztosító működését vizsgáló parlamenti bizottság elnöke - a szerk.). Az ifjabb generációt például Somlai László képviseli, ő a testületben a vagyonkezelés felelőse, Szepesi Edith pedig a jogi ügyek viteléért felelős.
MN: Múlt héten látott napvilágot az a terv, hogy a járulékokat ezentúl az APEH szedi be. Mi magyarázza ezt a lépést?
SG: Erős a szándék, hogy a járulékfizetés és -behajtás kerüljön át az APEH-hoz. A döntés előtt azonban alaposan meg kell vizsgálni a szakmai, célszerűségi és jogi szempontokat. Meg kell oldani számos olyan kérdést is, ami az átmenettel kapcsolatos.
MN: Rögtön a tb-önkormányzatok felszámolása után magánemberek, jobbára volt önkormányzati tagok, olyan társaságot alapítottak, amelyik a járulékfizetők pénze felhasználásának társadalmi kontrollját óhajtja végezni. Keresték már önt ez ügyben?
SG: Örülök annak, hogy végre feltámadt a volt tb-önkormányzati tagokban az az érzés, hogy civil kontrollt kéne gyakorolni a biztosítottak érdekében. Ez ugyanis nem jellemezte a működésüket. CM-klinika ügyében vagy a Wesselényi utca ügyében, vagy egyéb vagyonkezelési ügyben soha nem kérdezte meg senki közülük, hogy valóban ez szolgálja-e a biztosítottak érdekeit. Hogy ezt a kontrollt ők mi módon, hogyan tervezik, nem tudom. Az újságokból értesültem a szervezet megalakulásáról. Ami azonban ennél fontosabb: a nyári szünet végén az Érdekegyeztető Tanács tagjaival megbeszéljük a hogyan tovább kérdését.
MN: Ennek témája lehet a civil kontroll kérdése is?
SG: Igen. Konkrét javaslattal állunk elő.
Bundula István-Seres László
