Az elsötétített ország – Az Elios-ügy és az önkormányzatok felelőssége

  • Magyar Krisztián
  • 2018.03.11 09:10

Belpol

Alig volt olyan ellenzéki önkormányzati képviselő, aki időben tudhatta, hogy a városa Tiborcz Istvánékkal akar közvilágítást fejleszteni. A képviselő-testületek többsége nem szavazhatott arról, hogy kivel szerződjön a település, ők csak az eredményhirdetés után szembesültek az Elios győzelmével. Vagy még akkor sem.

Az utóbbi hetekben sorra derültek ki részletek arról a szervezettnek tűnő csalássorozatról, amelynek során a miniszterelnök veje és néhány kollégája alaposan megszedte magát az Európai Unió és a magyar állam pénzén. Az Európai Unió Csalás Elleni Hivatalának (OLAF) összesen 35 közbeszerzést vizsgáló jelentése – amelyet a 24.hu szerzett meg és dolgozott fel cikksorozatban – csalás és szervezett bűnözés gyanúját veti fel azon körülmények miatt, ahogyan számos önkormányzat az akkor Tiborcz Istvánhoz köthető Elios Innovatív Zrt.-vel szerződött a közvilágítás modernizálására. Az uniós hivatal azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy kérje vissza a magyar államtól a LED-es korszerűsítésekre költött körülbelül 13 milliárd forintnak megfelelő támogatást. Az EU nagyjából ennyit tehet, a jogi eljárást már a magyar hatóságoknak kell lefolytatniuk. A Pest Megyei Főügyészség már elrendelte a nyomozást. Csakhogy nem ez az első vizsgálódás Elios-ügyben, és 2016-ban arra jutott a Nemzeti Nyomozó Iroda, hogy nincs mi után kutakodni, nem történt bűncselekmény.

Ahhoz, hogy Tiborczéknak lejtsen a pálya, az államapparátus több szintjén is szemet kellett hunyni a szabálytalanságok felett: így a közbeszerzéseket kiíró és elbíráló önkormányzatoknál, és a helyhatóságokat ellenőrző minisztériumoknál, a települések pályázatát elbíráló Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnál, illetve az uniós források elköltését is vizsgáló intézményrendszer csúcsánál, a Miniszterelnökségnél. Hogy az önkormányzatok véletlenül se válasszanak ki mást, egy jól szervezett tanácsadó hálózat tagjaival kellett szerződniük a folyamat elejétől, onnan kezdve, hogy az uniós forrásért pályáztak a városok. Magát a pályázati kiírást is a be­adás előtt úgy módosította az irányító hatóság, hogy a keretrendszer is Tiborczéknak kedvezzen. Már az energetikai tanulmányok, a műszaki tervek és különböző háttértanulmányok is azt készítették elő, hogy az Elios legyen a befutó, majd ezekre ráerősített az általában a cég paramétereire kiírt közbeszerzés. A közbeszerzések előkészítését is a legtöbb esetben olyan cégek végezték, amelyek tudhattak arról, kit kellene előnyös helyzetbe hozni. Ezzel a tanácsadók arról is gondoskodhattak, hogy Tiborczék hozzáférjenek olyan bizalmas információkhoz, amelyekhez más pályázók nem; vagyis ezek a tanács­adók tudatában lehettek annak, hogy csalást készítenek elő, és hogy ők is ebből gazdagodnak.

A legtöbb helyen felbukkanó egyik cég, amely segített előkészíteni a pályázatokat, a Sistrade Kft. A tulajdonosa Hamar Endre, aki Tiborcz István jó barátja, kettejüknek közös gazdasági érdekeltségük is volt, illetve van, a pécsi fiatalember egy időben az egyik vállalkozásán keresztül az Elios résztulajdonosa volt. Bár a közbeszerzési törvény alapján ez utóbbi összeférhetetlenségnek bizonyult, ezzel sehol sem törődtek. Hamar cége, a Sistrade számolta ki egyebek közt azt is, hogy az egyes városokban mennyi és milyen lámpát mire kellene lecserélni és ez mennyibe kerülne, ráadásul Hamar egy másik cége, az Eupro Projektmenedzsment Kft. is bekerült a körbe: több város közvilágítás-fejlesztési beruházásánál kapott projektmenedzseri feladatokat.

Tiborcz István, Hamar Endre meg a félhomály

Tiborcz István, Hamar Endre meg a félhomály

Fotó: Németh Dániel

A Direkt36 egyik korábbi cikkében már feltárta, hogy a háttértanulmányok és az Elios ajánlatai között sok volt az egyezőség, bár a legtöbb önkormányzat nem volt hajlandó nekik kiadni Tiborczék ajánlatát és költségvetését. De az kiderült, hogy például Keszthelyen ugyanazokat a lámpatípusokat ajánlották, amelyeket az energetikai tanulmány említett, és az árajánlatuk is szinte forintra pontosan megegyezett azzal, amit az előkészítő anyagok említettek, miközben a cég ezeket elvileg nem láthatta a közbeszerzési ajánlat benyújtása előtt. Az OLAF jelentése az ilyen és az ehhez hasonló tényeket máshol is kiemeli, feltárva azt a sokszereplős tanácsadói rendszert is, amely előkészítette az Elios számára a terepet.

Önkormányzati susmus

Bármenyire is felkészült volt az Elios közbeszerzései köré épült külsős tanácsadói rendszer, az önkormányzatok, illetve városvezetők mondták ki az utolsó szót, írták alá a megbízási szerződést. De hogyan verték át a helyi ellenzéken is, hogy az Orbán Viktor vejéhez is köthető cég fejlesszen náluk?

Hogy ezt megtudjuk, közel egy tucat város esetét próbáltuk rekonstruálni volt kormánypárti és jelenlegi ellenzéki önkormányzati képviselők segítségével. Általános következtetésként kijelenthető: a legtöbb helyen az ellenzéki, de még a fideszes önkormányzati képviselők sem látták át azt a folyamatot, amelynek a végén az Elios lett a befutó. Ehhez szabályt sem kellett szegni a városvezetőknek, hiszen az önkormányzati rendszer lehetővé teszi, hogy ilyen horderejű beruházások ügyében se kelljen képviselő-testületi vagy legalább bizottsági hozzájárulás. És ugyan a közbeszerzés lezárását követően már sok mindent nem tehettek volna az ellenzéki képviselők, volt olyan hely, ahol az önkormányzat és az Elios közötti szerződés egyes részleteit titkosították is.

A városok többségében a képviselő-testület egésze abba tudott beleszólni, hogy a település induljon-e a közvilágítási pályázatokon. Ezt mindenhol meg is szavazták, és azt is elfogadták, hogy biztosítani kell az önkormányzatnak egy minimális önrészt (ezt később szinte mindenhol átvállalta az állam). Arról, hogy ezek után a pályázat előkészítéséhez mely cégektől kértek segítséget, már nem születtek testületi és bizottsági döntések, az önkormányzati képviselőket jobb esetben arról tájékoztatták, hogy nyert a pályázat, indulhat a közbeszerzés, majd ezt követően a kivitelezés. Ezután kellett előkészíteni a közbeszerzést, ahol újabb külsős tanács­adók kerültek képbe, akiknek a segítségével az Eliosra szabták a kiírásokat. Nagyon kevés olyan hely volt, ahol bármilyen képviselő-testületi döntés született volna a közbeszerzés kiírásától kezdve egészen addig, hogy leszerződött az önkormányzat Tiborczékkal. Azonban ez nem feltétlenül törvénytelen: ha a települések helyi közbeszerzési szabályzata nem írja elő, általában a polgármester, netán egy állandó vagy egy eseti bizottság hatásköre, hogy kontrollálja a közbeszerzési folyamatot.

Mindez azért lényeges, mert így a minimálisra csökkent a lehetősége annak, hogy ellenzéki, netán bátrabb fideszes helyi képviselők nyomon követhessék a pályáztatás apró momentumait, azokat, amelyekből talán kitűnhetett volna, mire megy ki a játék. Persze, volt, ahol legalább a Fidesz-frakció előre tudhatta, kik állnak a háttérben. Hadházy Ákos LMP-s képviselő nyilvánosságra hozott egy korábbi hangfelvételt, amelynek alapján nyilvánvaló, hogy Szekszárdon már akkor tisztában voltak a befutó kilétével, amikor a támogatást még meg sem kapta a város.

A minisztérium besegít

A kecskeméti esetnél is jól látható, milyen eljárási rendet követett az akkori polgármester azért, hogy szűk körben maradjon a folyamat. A városvezető 2013-ban felállított egy eseti bizottságot azért, hogy a közbeszerzés során felmerülő feladatokat elvégezze a kiválasztott külsős tanácsadó céggel közösen. Ebben a bizottságban politikusok nem, csak külsősök és az önkormányzat szakértői kaptak helyet. Az eljárásban felügyeleti szervként részt vett a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség közbeszerzési felügyeleti főosztálya is, véleményezte az ajánlattételi dokumentációt, a felhívást és az eredményről szóló összegző jelentést, majd megállapította, hogy az önkormányzat minden jogszabályt betartott, így a szerződés megkötéséhez hozzájárult. A szerződéskötésről az ellenzéki képviselők akkor értesültek, amikor az akkori alpolgármester erről beszélt a helyi televízióban. Volt olyan ellenzéki képviselő, aki szerette volna ezután átnézni az Elios és az önkormányzat közötti közel egymilliárd forintos szerződést és az ezzel kapcsolatos egyéb dokumentációkat, így az ajánlattételi papírokat, de ezek egy részét a város titkosította.

Szolnokon, Szigetszentmiklóson, Zalaegerszegen és Jászberényben is hasonlóan történt a kiválasztás, bár a városi közgyűlések egy-egy bizottsága is felügyelhette a folyamatokat, amelyekben választott önkormányzati képviselők, több esetben ellenzékiek is ültek.

Eddig Bicskéről és Pécsről tudjuk, hogy a képviselő-testület szavazhatott arról, hogy a közbeszerzés során kiválasztott Elios és a város leszerződjön. Mivel nem uniós támogatásból, hanem mindkét helyen hitelből finanszírozták a közvilágítás-fejlesztést, engedélyt kellett kérni a kormánytól, hogy eladósítsák magukat. Az Orbán-kormány ezeket az engedélyeket megadta. A hitelfelvételről szavazott a testület, majd később arról is, hogy az Eliost bízzák meg a munkával. Végül csak Pécsett valósult meg a közel egymilliárdos beruházás; Bicske visszalépett a hitelfelvételtől és a fejlesztéstől is, holott a közbeszerzést is lefolytatták. (A Fejér megyei kisváros Felcsúttal és azzal a Csabdival szomszédos, ahol Tiborcz István állandó lakcíme van, ráadásul a település korábbi polgármestere, a most országgyűlési képviselő Tessely Zoltán kiváló kapcsolatban áll a Tiborcz családdal.) Hivatalosan a bicskei városvezetés azzal magyarázta a visszalépést, hogy nem tudta lehívni a hitelt, de helyi forrásaink is felvetették, az ügylet éppen arra az időszakra esett, amikor az OLAF először kezdett vizsgálódni az Elios után, és a miniszterelnök veje kiszállt a cégből. Mindenesetre Bicske a Sistrade Kft.-vel a lámpatestek karbantartására azért kötött egy szerződést, amelyet 2015-ben megújítottak.

Fontos részlet, hogy a városoknak minden 300 millió forint támogatás feletti beruházásnál együtt kellett működniük a közbeszerzés kiírása és a végső döntés során a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség közbeszerzési felügyeleti főosztályával; ennek megszűnése után a feladatot a Miniszterelnökség közbeszerzési felügyeleti főosztálya vette át. Utóbbi jelenleg is annak a Lázár János miniszternek a felügyelete alá tartozik, aki hódmezővásárhelyi polgármesterként először adott megbízást – és így a későbbi munkákhoz referenciát – az Elios elődjének. Egy-egy önkormányzat addig meg sem jelentethette a közbeszerzési kiírást, amíg a Miniszterelnökségnél arra rá nem bólintottak, de a győztes kihirdetéséhez is kellett a tárca jóváhagyása; és miután vége volt a beruházásnak, küldeni kellett a tárcának elfogadásra egy záró beszámolót. Vagyis Lázárék nagyon jól látták és tudták, hogy mi folyik ebben az ügyben minden önkormányzatnál. Volt, amikor be is avatkoztak, Jászberénynek visszaküldték a közbeszerzési kiírás első változatát. A Direkt36 által megszerzett dokumentumok szerint a minisztérium itt egyebek közt megállapította, hogy a kiírás „versenykorlátozó” és „indokolatlanul szűkíti a versenyt”. Azért a módosított jászberényi kiíráson is az Elios lett a befutó.

Lesz-e következmény?

Az, hogy milyen döntési mechanizmus volt az Elios kiválasztása előtt az önkormányzatoknál, egy esetleges felelősségre vonás során lehet lényeges. De az általunk megkérdezett jogászok, önkormányzati szakértők és korábbi polgármesterek szerint nagyon nehéz az ilyen esetekben bizonyítani, hogy a városvezetők, az egyes bizottsági tagok mit tudhattak a közbeszerzések irányítottságáról, a nyertes ajánlatok túlárazásairól. Mivel a polgármester írta alá a szerződést, az ő egyszemélyes felelőssége előkerülhet, de leginkább akkor, ha ő nem a képviselő-testület vagy a döntést előkészítő állandó vagy eseti bizottság határozatát hajtotta végre. Például Siófokon, ha a pénzügyi és tulajdonosi bizottság eldönti, hogy egy hivatalos eljárás után kivel érdemes szerződni, a polgármester, ha ezzel nem ért egyet, csak annyit tehet, hogy egyszer visszaküldi a tervezetet átgondolásra. De csak egyszer teheti ezt meg – ha nem változik az álláspont, másodjára alá kell írnia a szerződést. Szóba kerülhet a jegyzők felelőssége is, akik a hivatal működésének törvényességéért felelnek, de bizonyítani kellene, hogy átláttak a szitán, és hogy tudatosan nem léptek közbe. A rendőrség valamiért nem talált a korábbi feljelentések miatt elindult nyomozások alkalmával olyan tényállásokat, amelyek hivatali visszaélést, hűtlen kezelést vagy csalást bizonyítottak volna, holott információink szerint hivatali dolgozókat, önkormányzati képviselőket is meghallgattak.

Most mutatkozik némi esélye annak, hogy az érintett városok közül néhány helyen maga a jegyző rendeljen el törvényességi belső vizsgálatot, legalábbis ezt vetik fel MSZP-s képviselők, akik azt is el akarják érni, hogy a helyi jogi és ügyrendi bizottságok is külön foglalkozzanak az üggyel – jelentette be a párttól Harangozó Tamás országgyűlési képviselő. Ezenkívül az érintett városoknak egyenként elküldött októberi OLAF-levelek is kezdenek kiszivárogni.

A fentiek ellenére a helyi városvezetőknek és önkormányzati képviselőknek inkább a politikai következményektől kell tartaniuk; ennek az előszelét érezhették meg Zalaegerszegen, ahol nemrég a fideszes képviselők egy része is megszavazta, hogy hozzák nyilvánosságra az OLAF jelentésének a város közvilágítási tenderére vonatkozó részét. A politikusok gyorsan meggondolták magukat, másnap egy rendkívüli ülésen visszavonták a döntésüket, mondván, „mellényomtak”, mert fáradtak voltak. Sajtóinformációk szerint viszont a pártközpontból kaphattak alapos fejmosást. A zalai megyeszékhelyen a jelek szerint a mostani városvezetésnek tényleg kínos lehet az ügy, hiszen a beruházást még az előző polgármester és testület készítette elő, de a lakosok már az új városvezetésnek és az egyéni képviselőknek panaszkodtak arról, hogy „ellepte a félhomály” Zalaegerszeg egyes részeit. Úgy tudjuk, Balaicz Zoltán polgármester korábban több ellenzéki önkormányzati képviselőt is arra kért, ha felhozzák a témát, akkor, ha egy módjuk van rá, tegyék hozzá: mindez az előző városvezetésnek köszönhető. Ez csak részben igaz, a kivitelezői szerződést a jelenlegi ciklusban írták alá. (Az általunk is látott 2015-ös önkormányzati anyagban, amely a lakosok panaszai alapján született, az is szerepel, hogy Zalaegerszeg azért járt jól a beruházással, mert náluk egy lámpatest korszerűsítése átlagban 142 ezer forintra jött ki, miközben Szolnokon ez 161 ezer forint volt.)

Az utóbbi hetekben Kecskeméten az OLAF-jelentéstől függetlenül is téma lett a közvilágítás helyzete, miután február 7-én este a belvárosban halálra gázoltak egy 23 éves nőt. Ezt követően a baleset helyszínén csendes demonstrációt szerveztek, miközben Kecskemét egy másik pontján szintén elütöttek egy zebrán áthaladó gyalogost (a férfi súlyos sérüléseket szenvedett). A megmozdulást szervezők állítják: nem megfelelő minőségű a közvilágítás Kecskeméten. A városvezetés nem így gondolja, szerintük minden rendben, a közvilágítás megfelel a jogszabályi előírásoknak. Ennek ellenére nemrég arról határoztak, hogy a problémásabb gyalogátkelők fényét megerősítik mozgásérzékelős világítással.

A közeljövőben minden bizonnyal más városokban is ismét felerősödhetnek azok a hangok, amelyek a néhány éve kialakított LED-es közvilágítást kritizálják. Velük a Fidesz helyi polgármestereinek, helyi önkormányzati képviselőinek kell szembenézni, és a félhomályos zebrákon átsurranó választópolgároknak azért azt nehéz lesz beadni, hogy azért nem lát az orráig sem, mert Brüsszel beavatkozik a magyar választásokba.

Még a gyerekeket is

Az Elios-botrányban az OLAF által megnevezett tanácsadó, tanulmányíró és pályáztató cég, a Tender-Network Zrt. egy másik, a gyanú szerint szintén bűnszövetkezetben elkövetett csalássorozattal is összefüggésbe hozható. A cég, amely korábban egyszerre adott tanácsot a nyertes Eliosnak és a pályáztató hódmezővásárhelyi önkormányzatnak, a 14 milliárd forintos uniós forrást TÁMOP-programban szétosztó, a természettudományos oktatást tantervfelújításokkal és eszközbeszerzéssel megújító Öveges-program közbeszerzései körül is rendre felbukkant, és több olyan projektben vett részt, amelyeket a gyanús pénzköltéseket vizsgáló miniszterelnökségi jelentés is problémásnak ítélt.

Az Öveges-programban – amelyet szintén vizsgál az OLAF – önkormányzati fenntartású oktatási intézmények pályázhattak főleg kémiatantermek kialakítására, azonban a forrás egy része olyan, az ország különböző részein kiírt pályázatokon rendre felbukkanó pályázatkezelő és tanácsadó cégeknél maradt, amelyek durva túlszámlázással és kamu beszerzésekkel nyelték a pénzt. A sajtóban már évek óta csak tanteremmutyiként hivatkozott ügyet Hadházy Ákos kezdte feszegetni 2014-ben, a fejleményeket 2015-ben és 2016-ban is megírtuk. Hadházy akkori feljelentése után most jutott el odáig az ügy, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Bűnügyi Főigazgatósága hivatalos dokumentumban állapította meg, hogy „egyes projektek” során „visszaélésszerű, többszörös túlárazások”, „szükségtelen beszerzések” történtek, „már meglévő tartalmat” számoltak el, több esetben „sérültek az összeférhetetlenségi szabályok” és „hiányoztak a teljesíthetőség objektív feltételei”. Az adatok alapján ezek az állítások 11 projektre vonatkoznak, a károkozás értékét azonban nem közölték. A Miniszterelnökség és a projektkezelő Emberi Erőforrások Minisztériumának belső vizsgálata korábban szintén 11 problémás projektet talált, Rétvári Bence államtitkár egy 2016-os állítása szerint összesen 390 millió forintot használtak fel szabálytalanul. A belső vizsgálat azért is volt fontos, mert a korrupciós ügy miatt az unió egy időre leállított különböző kifizetéseket.

Bár Hadházy mellett az Emmi is rendőrségi feljelentést tett, a fenti közlés a nyomozás eddigi egyetlen hozadéka. Sokkal jellemzőbb az időhúzás: először a Nemzeti Nyomozóiroda a NAV Közép-magyarországi Bűnügyi Igazgatósághoz tette át a nyomozást, hogy az aztán továbbpasszolja a NAV Központi Nyomozó Irodájához, és mivel arrafelé még tényleg nem járt, most átkerült a NAV Dél-dunántúli Bűnügyi Igazgatóságához – erről az áthelyezésről szól a fent idézett dokumentum. A Nemzeti Nyomozó Iroda bűnszövetségben, üzletszerűen elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás gyanújával kezdte a nyomozást, a NAV friss tájékoztatása viszont különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntettének gyanúja miatt nyomoz, természetesen ismeretlen tettes ellen.

Nézzük a közös pontot, a Tender-Network szerepét. A szekszárdi illetőségű Bánsági Zsófia cége az Eliosnak több alkalommal volt projekttanácsadója. A cég az Eliosban résztulajdonosként fel-felbukkanó Hamar Endre Sistrade Kft.-jétől rendelt tanulmányokat. Ezek a tanulmányok azért lényegesek, mert meghatározzák a beruházások részleteit. Vagyis a Tender-Network fontos szereplője lehetett annak az együttműködő céghálónak, amely irányított tenderfeltételek révén előnyös helyzetbe hozta az Eliost – azonban míg a Sistrade Hamaron keresztül közvetve Tiborczhoz, illetve az Elios-tulajdonosokhoz kapcsolható, a Tender-Networknél ilyen összefonódásról nem tudunk.

Minden jel szerint a Tender-Network az Öveges-program projektjeiben is úgy dolgozott össze más cégekkel, ami sérthette a versenyt – a gyanú szerint több esetben egymástól nem független cégeket hívtak meg ajánlattételre, amikor kiírták a projektmenedzsmentre a pályázatot. Például Szombathelyen, Kiskunfélegyházán, Hatvanban és Debrecenben is a Tender-Network nyerte el a projektkezelést úgy, hogy visszatérnek a „versenytársak is”: valahogy mindig a HBF-Hungaricum Kft.-t (fő tulajdonosa a korábban lakiteleki fideszes polgármester, Felföldi Zoltán) és a Steady Media Kft.-t hívják meg ajánlattételre a polgármesterek. A kiskunfélegyházi, a hatvani és a debreceni projekteket a Miniszterelnökség is szabálytalannak ítélte – Kiskunfélegyháza 50 milliós büntetést kapott a szabálytalan projekt miatt (a fideszes többségű önkormányzat emiatt feljelentette az előző, szintén fideszes többségű önkormányzatot).

A Tender-Network a cégadatok szerint négyfős cég, 2010-ben alakult kft.-ből zrt.-vé. 2010 és 2013 között éves bevételét közel megtízszerezte, így feltornázta 644 millió forintra. Ez 2014-re visszaesett 355, 2016-ban pedig 109 millió forintra.

Pálos Máté

Neked ajánljuk

Ne zavarjanak, lázadok

  • SzSz

A címbeli Frank a másfél órás játékidő alatt háromszor lép színpadra, valójában énekelni azonban csak egyszer halljuk – már ez is jelzi, hogy ez nem egy szennyhullámot tematizáló punkmozi.

Halál a tengeralattjárón

  • Bacsadi Zsófia

Tobias Lindholm rendhagyó krimije minden, ami az épp aranykorát élő true crime és skandináv noir nem. A nézők nem bírják megunni a gyilkosok tragikus gyerekkorát, aberrált szexuális szokásait és sötét karizmáját, a dilettáns pszichologizálást és persze a véres részleteket.

Kérem a következőt!

  • Nagy István

Ha valaki a ’w’, a ’h’ és az ’o’ betűket látja közvetlenül egymás mellé írva, az mostanság valószínűleg sokkal hamarabb asszociál az Egészségügyi Világszervezetre (WHO), mint a hatvanas–hetvenes évek egyik legjelentősebb zenekarára, a mai napig is létező The Who-ra. Monolitikus lemezük, a Who’s Next nemrég volt 50 éves, ami jó indok egy kis visszatekintésre. A Who mifelénk soha nem lett igazán kultikus együttes, ezért nem csak az album, a zenekar történetét is érdemes feleleveníteni.

Titkok, tengelicék

  • Dékei Kriszta

A Pannonhalmi Főapátság kiállítása nem pusztán egy kortárs kiállítás, hiszen olyan dolgokra/tárgyakra és a bencés közösség által használt terekre is rápillanthatunk, amelyekre eddig a kívülállóknak nem volt lehetőségük.

Kaptafa

  • Kiss Annamária

Nem könnyű feladat egy lakásfelújítás: épp egy fél vagy negyedkész házban járunk, ahol még minden munkaterület. Jól indul az előadás: a házigazda Alice (Ónodi Eszter) és barátnője, Magrete (Pelsőczy Réka) közös belépője az utóbbi idők egyik legsikerültebbje.

Pillanatnyi hatás

  • Rádai Andrea

A legtöbbször annyi történik, hogy egy vagy több ember áthalad valamilyen módon, valamilyen jelmezben a színpadon. Peter Brooktól tudjuk, hogy ez már elég a színházhoz, de most sokat hörögnek és táncolnak is a színészek a 33 álomban, néha meg fojtogatják és kibelezik egymást. Minden Bodó Viktor-produkcióban vannak agyeldobós jelenetek, de a rendező most mintha kifejezetten az úgynevezett „cool fun” esztétikának szentelte volna az egész előadást, ami tényleg elejétől a végéig téboly, agyrém, lázálom és káosz, és akkor még finom voltam.

Síkság

Magas labda, ha egy műsor, pláne egy podcast vagy YouTube-csatorna a világ idegesítő dolgaira reflektál. Nagyon hamar kiderül ugyanis, hogy minden idegesítő. És maga a műsor is villámgyorsan idegesítővé válik. A Márkó és Barna Síkideg az „új Index” legnépszerűbb, immár a harmadik évadot taposó audiovizuális produkciója a havi podcast-sikerlistákon általában a csúcs közelében tanyázik.

Egy banánköztársaság bukása

  • Ács Pál

Banánköztársaság – ezt a szót jobbára csak átvitt értelemben használjuk az eltorzult gazdasági-társadalmi berendezkedésű, nagyhatalmi érdekek hálójában vergődő országocskákra, alig gondolva azokra a kicsiny közép-amerikai államokra, amelyek tényleg szinte kizárólag a banánexportjukból tartják fenn magukat.

Ölniük kell

A szakértők szerint majdnem minden megyében tartanak illegális kutyaviadalokat, hiába lehet az ilyen szadista cselekményért akár három év börtönbüntetést is kiszabni. A bűnözők egy lépéssel a hatóságok előtt járnak.

Melyik út megyen itt Budára?

  • A szerk.

A magyar film újra régi fényében ragyog! Sőt, jobb mint valaha, veri a világot. Csak az nem teljesen eldöntött még, hogy ez a Vajna-korszak elmúltának köszönhető, vagy annak az egyelőre ismeretlen zseninek, aki leforgatta a Borkorcsolyát, ezt a gyönyörű, a magyar valóságot teljes mélységben és oly híven ábrázoló, mégis vidám és legyőzhetetlenül optimista, ráadásul alig 22 másodperces remekművet.

Készpénz és ígéret

  • A szerk.

„Ellenzéket is váltottunk. Leváltottuk a szocialista párton belül azokat, akik nem akartak változást, akik féltek az elszámoltatástól. Leváltottuk azokat, akik bizonytalankodtak, leváltottuk azokat, akik bármilyen szélsőséges magatartást hirdettek, akik üzleteltek a hatalommal, akiket meg lehetett venni, akiket meg lehetett zsarolni, meg lehetett fenyegetni” – mondta Márki-Zay Péter vasárnap esti győzelmi beszédében a budapesti Anker közben a lelkes publikum előtt.