Az Orbán-kormánynak mindent szabad: büntetlenül elhallgatott közérdekű adatok

  • Böszörményi Jenő
  • 2015. május 9.

Belpol

Számos kötelezően közzéteendő közérdekű adatot hiába is keresnénk a kormany.hu oldalon. A lassan hatodik évébe lépő Orbán-kormánynak egyre rosszabb a memóriája.

Igencsak hézagos a kormányzat honlapján közzétett közérdekű adatok köre. Pedig a minisztériumokat törvény kötelezi ezek folyamatos elérhetőségének biztosítására. Még az orbáni alaptörvény is elismeri mindenki jogát ezen adatok megismeréséhez és terjesztéséhez, mégpedig – elvben – a közügyek átláthatóságáért.

Úgy tűnik azonban, a kormány ezt sem gondolja annyira komolyan. Az információszabadságról szóló törvény melléklete tételesen felsorolja, hogy a közfeladatot ellátó szerveknek – így a minisztériumoknak – milyen adatokat, milyen csoportosításban, milyen sorrendben kell honlapjukon nyilvánosságra hozni. A kormany.hu központi kormányzati portálon – a honlapon olvasható útmutatás szerint – ezek az információk a „Dokumentumok” menüpont alatt érhetők el. Számos kötelezően közzéteendő adatot azonban hiába is keresnénk.

A Miniszterelnökség háttérintézményeit, illetve a háttérintézmények közzétenni rendelt adatait példának okáért nem fogjuk megtalálni – pedig van ilyen jó néhány. Egy kivétellel hiányoznak a Külgazdasági és Külügyminisztérium háttérintézményei is. E két tárca támogatási szerződéseinek adatai sem érhetők el, ahogyan egyetlen tárca feladatáról, tevékenységéről sem olvashatunk „tájékoztatót” – holott ezeket magyarul és angolul is kötelező lenne a közzétételi lista részeként hozzáférhetővé tenni. De nem tudunk meg semmit a Miniszterelnökségen foglalkoztatottakról, vagy hiába is akarnánk átnézni a Miniszterelnökség 5 millió forint feletti szerződéseinek adatait, ezek sincsenek sehol. Ha pedig a tárcák 2015-ös közbeszerzési terveit szeretnénk végigbogarászni, tegyünk le róla, mert bár ezeket a közbeszerzési törvény szerint április 15-ig nyilvánosságra kell hozni, mindössze három minisztérium készült el határidőre a feladattal.

A külügy által közzéteendő közérdekű adatok között próbáltunk nyomára bukkanni annak a Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt.-nek is, amely a kormányfői útmutatás szerint a külpolitikában „a kereskedői dörzsöltség” egyik legfontosabb zászlóvivője lenne. Az infotörvény szerint a tárca által alapított gazdálkodószervezetek nevét, székhelyét, elérhetőségét, tevékenységi körét, képviselőinek nevét és a tárca részesedésének mértékét nyilvánosságra kellene hozni. A Quaestor-ügyben magát megégető kereskedőházat azonban ne keressük a listában, a külügy nem tud róla. Vagy legalábbis azt szeretné, hogy mi ne tudjunk róla.

Amellett, hogy a kormany.hu-n elérhető adatok hiányosak, egyben áttekinthetetlenek is, a szerkesztés felhasználóbarátnak a legkevésbé sem mondható. A kilenc minisztérium adatai ömlesztve érhetők el több száz oldalon, különféle fájlformátumokban, sokszor tömörített mappaként, a szkennelt fájlok esetében pedig a másolhatóság elve is sérül. Állampolgár legyen a talpán, aki kiigazodik a kormányzati dokumentumrengetegben. Az alkotmányos célt, nevezetesen az átláthatóságot, mondanunk sem kell, ez így nem segíti elő.

A központi kormányzati honlap felelőse a Miniszterelnökség, azon belül is a kormányzati kommunikációért felelős államtitkárság. Korábban a büntető törvénykönyv két évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegette azt, aki „a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvényi rendelkezések megszegésével tájékoztatási kötelezettségének nem tesz eleget”. E szigor ugyan 2013 óta már a múlté, a két érintett állami vezető, Lázár János és Giró-Szász András azonban elrendelhetne egy szisztematikus felülvizsgálatot, hogy egy kicsit gatyába rázzák az öt éve nagy arccal – emlékezetes módon OMG-vel – beharangozott kormányzati portáljukat.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.