Időközi országgyűlési választás a tapolcai körzetben

Előzésre készülnek

  • Nagy Gergely Miklós
  • 2015. május 9.

Belpol

Lasztovicza Jenő fideszes parlamenti képviselő halála miatt időközi választást tartanak Veszprém megye délnyugati körzetében vasárnap. Errefelé már az is meglepő, hogy a győzelemre hárman is esélyesek.

„Annyi plakát van most a faluban, mint az elmúlt huszonöt évben összesen. Az emberek ezt nem is igen értik. Tudja, hogy van ez falun, a pártdolog nem túl népszerű, és hát eddig nem is jöttek ide politikusok. Bezzeg most! Ha csak egy kávéra, de hozzám is beugrottak a szocik. Pedig én jobboldali vagyok, de ez nem számít. Nekem mindenkivel jóban kell lennem” – mondja egy Sümeghez közel eső falu polgármestere, akinek a meglátását pár faluval arrébb a kocsmában is osztják. Egy pult mellett álldogáló középkorú férfi arról beszél, hogy nincs munkája, a környéken kap ilyen-olyan megbízásokat, de alig tudja a számláit kifizetni. Vassal meg fémmel foglalkozik, mutatja is a kezét: a fekete foltok szavatolnak az elmondottakért. „Megmondom magának úgy, ahogy van, én fellógatnám a politikusokat. Akinek van bajsza, azt a bajszánál! Két napja is áthajtott itt a falun valaki 120-szal. Azt mondják, politikus volt. Olyan volt a kocsija.”

Csomópontok

Érthető, hogy Veszprém megye 3. számú egyéni választókerületében nem rajonganak a mostani kampányért: egy éven belül – a tavaszi parlamenti és uniós, majd az őszi önkormányzati után – ez a negyedik szavazás a körzetben, és főleg a kistelepülésen élők vannak úgy vele, hogy az ő szempontjukból mindegy, ki lesz a nyertes. „Itt úgysem változik semmi!” – mondja kocsmai beszélgetőpartnerünk.

A vasárnapi voksolásnak több esélyese is van, pedig a valós versenyhelyzet korábban errefelé nem volt jellemző. 2002-ben az idén januárban elhunyt fideszes Lasztovicza Jenő úgy húzta be már a parlamenti választások első fordulójában a tapolcai körzetet, hogy 25 százalékot vert a második helyezett szocialistára. Lasztovicza 2006-ban ismét első fordulós győzelmet aratott, közel húsz százalékot vert a győztes ­koalíció politikusára, Mesterházy Attilára. 2010-ben három körzetet leszámítva az egész országban fideszes jelöltek nyertek, Lasztovi­cza itt is az első fordulóban győzött, ám fölényes 60 százalékát már nem a szocialista, hanem az a jobbikos Dobó Zoltán követte 19 százalékkal, aki ma már Tapolca polgármestere. A Jobbik 2014-ben nem tudta megtartani második helyét – elsősorban Ajka miatt, a falvakban néhány kivétellel ekkor is ők futottak be a Fidesz mögött. A körzet kisebb településein a jobbikos induló a győztes kormánypárti jelölt szavazatainak felét-kétharmadát kapta, a baloldal a győztes szavazatainak harmadát-felét – a különbség tehát nem volt csekély. A falvak a körzet 72 ezer szavazójának majd’ harmadát adják, az ő aktivitásuk azonban most vélhetően alacsonyabb lesz, mint a városlakóké. A 4-5 ezer választóval rendelkező Sümeg tavaly tavasszal simán a Fideszé lett, ahogyan a 14 ezer potenciális voksolót jelentő Tapolca is: mindkét helyen a Jobbik futott be másodiknak. (Utóbbi városban viszont ősszel már jobbikos polgármestert választottak, de erről később.)

Miben bízik a baloldal? „Főleg Ajkában” – hangzik a tömör válasz. A parlamenti képviselők létszámának csökkentése miatt a korábbi 176 egyéni körzetből az összevonások után 106 lett, Veszprém megyében pedig 7 körzetből 4 maradt, köztük a tapolcai, amelyhez néhány faluval együtt „hozzácsapták” Ajkát, a környék messze legnépesebb, 30 ezres települését. Ajkán erős a baloldal, több okból is. Egyrészt a város aranykora a szocializmus iparosításához kapcsolható, és noha a bányászat itt is a múlté, nem következett be olyan lejtmenet a rendszerváltás után, mint amilyen például Ózdon. A mindenkori városvezetésnek sikerült jól működő ipari parkot létrehoznia, az alumíniumgyártó Mal Zrt. is átvészelte a 90-es éveket, a város az autóiparban is megvetette a lábát. Ennek köszönhetően Ajkán jóval az országos átlag alatti a munkanélküliség, és a körzet – amely az országos átlag környékén, esetleg annál kicsit jobban prosperál – legerősebb gazdasági központja is. Ez önmagában még mindig kevés lenne ahhoz, hogy „baloldali bástyaként” lehessen számon tartani a várost; Schwartz Béla korábbi tanácselnök, ma szocialista polgármester 2002 óta nyeri sorban a polgármester-választásokat (vele készült interjúnkat lásd előző heti lapszámunkban). Baloldali forrásaink eközben nemcsak abban reménykednek, hogy Ajkán majd jól szerepelnek, hanem a 2014-es eredményekre is hivatkoznak: ebből szerintük az látszik, hogy a párt a körzetben erősebb a Jobbiknál (ti. négy százalékot vertek rájuk), és már a Fidesz sem olyan erős, mint régen. Sőt – folytatják a helyi baloldaliak –, ősz óta a Fidesz megroppant: botrány botrány hátán. Ráadásul az új kormánypárti jelölt, Fenyvesi Zoltán nyomába se ér Lasztoviczának, a megyében is alig ismerik. Amikor fölvetjük, hogy mindebből akár a Jobbik is profitálhat, rövid csönd váltja az optimizmust.

Csak semmi durvulás!

 

A kapolcsi faluház előtt várunk a Jobbik-fórum kezdetére. Előbb a település független polgármesterével beszélgettünk, aki kötelességének érzi, hogy eljöjjön minden fórumra, bárki tartsa is. Göntér Gyula főleg a munkanélküliségre panaszkodik, ugyanakkor megjegyzi, hogy Kapolcs a szerencsés kistelepülések közé tartozik, hiszen a Művészetek Völgye bevételt és ismertséget hoz a falunak. „Ennek van olyan hozadéka is, hogy az ingatlanárak magasabbak a környékbeli falvakhoz képest, és ezt a helyi fiatalok nem mindig tudják megfizetni. Emiatt már többen elköltöztek.” Aztán Vona Gábor lép hozzánk, és ahogy az udvarban mindenkivel, velünk is barátságosan lejattol. Mosolyogva érdeklődik, honnan, melyik médiumtól jöttünk, mert látja ám, hogy nem helyiek vagyunk. Amikor megmondjuk, a Jobbik első embere még derűsebb lesz, látta ő ezt már messziről, kiszúrja a liberális újságírókat! Kérdezzük, hogy csinálja, mire Vona szaglószerveinek kifinomultságát említi, de amúgy örül érdeklődésünknek – ha hisszük, ha nem, ő kedveli a lapot, majd megjegyzi, lesz itt a BBC-től is egy hölgy, aki, ugye, nemcsak hogy liberális, ámde „afroangol” is, ami nem baj, sőt! Ha lehetősége lesz rá, szelfizik is vele egyet. Megkérdezzük a pártelnököt, hogyhogy Kapolcsra, a körzet egyik legkisebb településére jött fórumozni. „Az nem számít, mi a kicsiért is lehajolunk.” Majd ő kezd faggatni, hogyan látjuk az április 12-i választás esélyeit. Nem vitatjuk, hogy a legtöbb településen jól áll a Jobbik, csak hát Ajkán meg nem, és ha ott nincs jó eredmény, akkor aligha lesz a közben kisbusszal befutó Rig Lajos jelöltből országgyűlési képviselő. Vona nem szépíti a tényeket, mint megjegyzi, pártjának Ajkán szinte a mínuszból kell indulnia, éppen onnan érkezett most ő is, miután egy műszakra beállt betegszállítónak álruhás országjárása keretében – talán ez is segít valamit ajkai megítélésükön.

A teremben aztán arról beszél a pártelnök, hogy a tapolcai választás a Jobbik és a Fidesz közt dől el, a baloldal mostanra kiesett a versenyből, ezért a rá adott szavazatok kárba vesznek. Ő amúgy biztos a korábban mentősként, később aneszteziológusasszisztensként dolgozó Rig Lajos sikerében, a Fidesz ezer sebből vérzik, a Jobbik pedig hónapról hónapra erősödik a közvélemény-kutatások szerint, idő kérdése, mikor billen át a mérleg nyelve. 2018-ban mindenesetre szándékukban áll leváltani a jelenlegi kormányt. Vona mondandóját 25-30-an hallgatjuk, ám ebből csak hatan helyi érdeklődők – a többiek sajtómunkások vagy a jobbikos stáb tagjai. Ennek ellenére Vona becsülettel lenyomja a kétórás programot, biztosak vagyunk benne, hogy akkor sem lenne más a műsor, ha százan ülnének mellettünk. Az estén amúgy semmi durvulás: fel sem merül a „cigánybűnözés” vagy a zsidó tematika, nincs kettős beszéd, nincs összekacsintás, az elhangzottak egyes részeit akár egy LMP-, MSZP-, Fidesz- vagy Együtt-fórumon is hallhattuk volna. A Jobbik átpozicionálása, nyilvánosság előtti megszelídítése mára megtörtént: a párt meghatározó értékei – Vona előadásában – a szakmaiság, a korrupcióellenesség, a politikusi alázat, a nyitás a civil szféra, illetve a hétköznapi emberek irányába, a hivatali bürokrácia leépítése és a hazai kis- és középvállalkozásokat támogató gazdaságpolitika – utóbbiba még a tisztes külföldi multik is beleférnek. A Jobbik megértő, a szavazók csalódottságára érzékeny párt – legalábbis ezt sugallja a fórum. Vona figyelni igyekszik mindenkire, szerényen viselkedik, és erénye az a dina­mikus, kidolgozott beszédmód, amelyben a személyesség, az ideo­lógia és a lényegre törő észjárás némi humorral is vegyül.

Hopp, egy tetkó

 

Rig Lajos más kategória, de hát ő nem is akar miniszterelnök lenni. A tapolcai alpolgármester kissé sótlan, lassabb, sematikusabb politikusként hat a pártelnök mellett, de az ő ereje a hitelesség. Rignek ugyanis van egy sztorija, és az erősebb a riválisaiéhoz képest: ő a tapolcai kórház mentőangyala. Kampányanyaga szerint a helyi egészségügyi szakszervezet vezetőjeként „sikerrel harcolt a bíróságon a 13. havi bérek kifizetéséért”, míg 2010 előtt egy magánüzemeltető ellen „harcolt” sikeresen. Később azért szervezett demonstrációt – és szerzett magának ismertséget a környéken –, hogy a Fidesz-kormány ne szüntesse meg a városi kórház aktív ágyait. Ebben már nem lehetett sikeres, mivel a betegeket főleg Ajkára irányította a kormány, aminek meg is lett az eredménye: tavaly ősszel a szavazók leváltották Tapolcán a mindehhez asszisztáló fideszes városvezetőt – Lasztovicza népszerűsége is kophatott emiatt –, és jött a jobbikos Dobó Zoltán. Rig hangsúlyozza: ő egy hétköznapi figura, sokat és keményen dolgozott, ismeri az emberek mindennapi nehézségeit. A legfontosabb számára a család. A politikába 2008-ban lépett be – a Narancsnak erről azt mondja, nem ő kereste a lehetőséget, őt keresték meg, a Jobbikot pedig azért fogadta el végül, mert ez volt akkor az egyetlen párt, ahol nem voltak kommunisták. Rig arra is panaszkodik, hogy Tapolca környékére sokkal kevesebb fejlesztési pénz érkezik, mint a megye más részeire, ha bejut a parlamentbe, többet lobbizna a környékért, befektetőket is vonzana
a térségbe, fejlesztené a turizmust, és előmozdítaná az önkormányzati földek megművelését. Profi szóróanyaga is van, ahogyan nyolcoldalas kampánykiadványa is hozzáértést sugall.

A Jobbik jelöltjének eddig egy „ügye” ismert: a testén lévő tetoválása, amit nem mutat meg senkinek, hiába kérik rá. „Becsületem a hűség” – ez a szöveg, és ha ezt németre fordítjuk, máris az SS jelmondatánál vagyunk. Az egybe­esés azonban – szól a hivatalos álláspont – a puszta véletlen mű­ve, Rig Lajos testén ugyanis van még egy szívtetoválás is, ami bizonyítja, hogy az idézett mondat a házasságának szól, és mindezt az odaírt dátum is alátámasztja.

Mind Vona, mind Rig tiszta, új erőként emlegeti a Jobbikot, amely kívül- és hamarosan felüláll az MSZP–Fidesz-háborún; mindenkit szívesen látnak a szimpatizánsaik között, akiknek elegük van a két nagy párt acsarkodásából, a nagykoalíciós közpénzlopásból, a politikusi gőgből, és akik csalódtak az elmúlt huszonöt év politikai elitjében.

Független, na jó: szoci

 

Righez képest Pad Ferenc, az MSZP és a DK közös jelöltje visszafogott, már-már jámbor alkat. Míg jobbikos – és fideszes – riválisa mondandójából kihallik a „központi hang”, addig Pad ke­rüli a baloldali pártokra hivatkozást, talán mert tényleg távol áll tőle az ideologizálás, vagy tán mert úgy érzi, inkább veszítene ezzel. Jelölői amúgy is afféle kényszerfüggetlenként „adnák el” őt: Pad a többiekéhez képest kisméretű és gyenge minőségű plakátjain csak az alsó sorba kerültek a jelölő szervezetek logói, a fehér háttérszín a távoli szemlélőt pártsemleges jelölttel kecsegteti. Kam­pány­stábjától tudjuk meg, hogy mindez nem véletlen. „Még mindig ott tartunk, hogy az MSZP, ha tetszik, ha nem, inkább visz, mint hoz. Mi ettől azért nem esünk kétségbe, Tóth József Angyalföldön is úgy nyeri a választásokat, hogy nem lihegi túl ezt a szoci dolgot. Hát mi sem fogjuk.” Pad kampányát nagyjából ugyanazok csinálják, akik néhány hete Kész Zoltánét. „Veszprémben 90 százalékban mi, szocialisták csináltuk a kampányt. Ez az arány itt most 100 százalék.” Veszprémben sikeres volt a független imázs, kérdés, itt is az lesz-e. Míg Késznél a pártsemlegesség magától értődő volt, Padnál sántít a dolog: szocialista színekben az ajkai testület tagja, igaz, csak ősz óta politizál.

„Mostanra ért meg a helyzet, hogy belevágjak” – így indokolja lapunknak Pad, miért 60 körül vágott bele a pártpolitikába. Rig Lajoshoz hasonlóan neki is szakszervezeti múltja van. „40 éve dolgozom az Ajkai Timföldgyárban. Ez az első, meglehet, az utolsó munkahelyem. Hacsak nem kerülök be a parlamentbe.” Vegyésztechnikusi végzettséggel még a rendszerváltás előtt helyezkedett el az ajkai alumíniumkombinátban, előbb géplakatosként, majd a fuvarozásban és a logisztika területén dolgozott. Később közlekedésmérnöki diplomát szerzett, majd a létesítmény szakszervezeti vezetője lett. „A dolgozók érdekét képviselem évtizedek óta. Az Országgyűlésben is az ő szócsövük kívánok lenni, a szó nemes értelmében. A munkavállalók érdekeit mindig védeni kell, de az elmúlt öt évben különösen sok sérelem érte azt a területet. Látom ezt a Malban, és látom ezt a Vegyipari Dolgozók Országos Szövetségében is, ahol ­elnökségi tag vagyok. Ez vitt el engem is a politikához. Ami azért mocskos dolog, kezdem megérezni. Támadnak azzal, hogy így vagyok benne a Malban meg úgy… Igen, a felügyelőbizottság tagja voltam, mint szakszervezetis, ami azért tud jó lenni, mert bértárgyaláskor tudok számokra hivatkozni. Az ott dolgozók érdeke, hogy minél többet tudjak a cégről.”

Pad a 800 fős Gógánfa művelődési házában tart fórumot – a helyiek érdeklődése itt is mérsékelt, kilencen jöttek el. Azt nem állítanánk, hogy a baloldaliak jelöltje lehengerlő és érdekfeszítő szónok lenne, monoton hangon, lassan beszél, sokszor keresi a szavakat, ám egy pillanatig sem akar magáról többet állítani, mint ami valójában: egy, az életét végigmelózó pali, akinek a látásmódja reális és gyakorlatias. „Nincsen nálam a bölcsek köve” – ez a kedvenc szavajárása, amikor egy országos problémát vet fel neki valaki. Aztán szerényen javasol valamit: amikor például az egyik helyi fórumozó azt taglalja fennhangon, hogy ment tönkre a gógánfai vágóhíd meg a sertéstelep a rendszerváltás után (Sümeg környékén amúgy is jellemző az agrá­rium visszafejlődése), és reménytelen minden, Pad azt javasolja, hogy talán az előre vezető utat keressék, mindig van valami, amit tenni lehet. Ő maga azt vállalja, hogy a falu közlekedését fogja javítani, ha bejut az Országgyűlésbe, ugyanis sokak problémája itt, hogy vagy nem tudnak munkakezdésre bejutni (vagy túl korán érnek oda), vagy nem tudnak visszaérni. Pad nem bonyolítja túl akkor sem, amikor az új baloldali csodafegyver, a minimáljövedelem koncepciójáról kérdezzük. „Nem ismerem teljesen az elképzelést, de amit tudok róla, azt nem támogatom. Ha túl kevés pénzt adunk a rászorulóknak, az nem old meg semmit, ha túl sokat, azzal meg csak a munkakedvüket vesszük el.”

Pad kampányát az amerikai jelzővel illeti stábja. Ez annyit tesz, hogy a jelölt 6-8 fős csapata (ami alkalomadtán olyan húzónevekkel egészül ki, mint Tóbiás József, Gőgös Zoltán vagy Gurmai Zita) ahogy beér egy faluba, rámozdul mindenkire, aki él és mozog, megszorítja a kezét, és Padot kezdi protezsálni. Az állítólag fél szavazattal felér, ha valaki még szórólapot is elfogad. „Hogy tetszik lenni? Mi újság? Hallották, hogy választás lesz? Régóta várják a buszt?” – ilyenekkel nyitnak, a többi már csak a megszólítotton múlik. „A baloldal óriási mulasztása évekre visszamenőleg, hogy elfeledkezett ezekről a kistelepülésekről. A választás előtt tíz nappal mi a körzet összes településére elértünk, ezzel talán jóváteszünk valamit. Ha elterjed egy helyen, hogy itt járt a Pad Feri, aki kezet fogott mindenkivel, az már jó.” Mindemellett választási füzetet, amelyben a jelölt részletesen ismertetné elképzeléseit, a szocialistáknál nem találunk. „Szerinted ki olvassa azt el?” – kérdeznek vissza, amikor ennek hiányáról tudakolózunk. Egy kampányt meghatározó háttérember pedig így summáz: „Tavasszal a körzetben 11 ezer szavazatot kaptunk, a Fidesz 17 ezret. Mi arra apellálunk, hogy ezt most is hozni tudjuk, jogszerűen épített, saját közlésre épülő adatbázisunk van, amit a szavazás napján használni tudunk célzott mozgósításra. Sőt, talán egy jó kampánnyal növeljük is a tavalyi eredményt, a részvétel pedig alacsony lesz, és a fideszesek inkább otthon maradnak. Hasonló történt Veszprémben, nem igazán látom, itt miért lenne másként. És a pártnak ez egy nagyon fontos győzelem lenne. Újpest mégiscsak egy balos hely, Veszprémben mégiscsak független jelölt nyert, de ha itt győzni tudnánk, ahol tavaly a Fidesz sima győzelmet aratott, ráadásul, ha ezt egy klasszik balos pártjelölttel húznánk be, az szerintem fordulópont lenne.”

Megnyomják, beszél

 

Fenyvesi Zoltán, a Fidesz német–történelem szakos tanár jelöltje ősszel alulmaradt Schwartz Bélával szemben az ajkai polgármester-választáson. Ez még nem kínos eredmény, ám 2002 óta Fenyvesi négyből négyszer kapott ki szocialista riválisaitól a helyhatósági választásokon. Ha ősz óta nem kezdett volna olvadozni a Fidesz szavazótábora, akkor Fenyvesinek még egy szorosabb eredménytől sem kellene tartania.
A Fidesz a jól ismert és népszerű Lasztoviczával tavaly áprilisban egy kivétellel minden településen első lett, és még Ajkán is viszonylag jó eredményt ért el. Az, hogy Fenyvesi ajkai, azt jelzi, hogy a kormányzó pártban is fontosnak tartják, hogy a körzet legnagyobb településén legyen beágyazottsága a jelöltnek. (Rignek például nincs.) Fenyvesi Ajkán tanított, volt iskolaigazgató is, igaz, utóbbi minőségében ma már Várpalotára jár át dolgozni. Mint állítja, ajkai eltávolítása mögött politikai okok húzódnak meg, ám a városvezetés ezt tagadja. Sőt, a baloldal szerint Fenyvesi Várpalotán is csak politikai hátszéllel lehetett igazgató, ezt viszont a Fidesz jelöltje cáfolja. Szerettünk volna személyesen találkozni Fenyvesivel, ám hiába hívtuk, hiába küldünk neki SMS-t, üzenetet, hiába kértük az először segítőkésznek mutatkozó Fidesz-sajtóirodát, sehogy se tudtuk elérni.

Sajtónyilatkozataiból úgy tűnik, jelentős kommunikációs kiképzést kaphatott a pártközpontban. A parlamentben úgy tartott sajtótájékoztatót a múlt héten, hogy alig volt olyan mondata, amelyből kihagyta a keményen dolgozó kisembereket. A pestisracok.hu-nak adott rövid nyilatkozatában is sikerült háromszor elmondania, hogy „én az emberek gond­jait, problémáit szeretném megismerni, és azokat szeretném megoldani”. Kívülről nézve amúgy ijesztő riportalany: a tévében egy kérdésre képes másfél percet úgy darálni, hogy közben az összes kormánypárti panelt (fejlesztési pénzek, eddigi beruházások, fejlődő ország, visszaszoruló munkanélküliség stb.) elsüti. Paddal és Riggel szemben nála nem érezni a személyiséget, nyilatkozataiban, fotóin az igyekvő, komoly bizonyításkényszerrel küszködő eminens alakját testesíti meg, aki mindig azt mondja és csinálja, amit elvárnak tőle. Kincs­tári optimizmusa a jól működő ország képét sugározza.

A körzetben Fenyvesinek van a legtöbb plakátja, bármerre megyünk, mindenhol a mosolygó portréjába ütközünk. A kormány nemcsak a tapolcai kórház 2,3 milliárdos extra támogatását vetette be a kampányban, de állítólag még a héten a városba látogat Orbán Viktor is. Szijjártó Péter a múlt héten jelentette be azt is, hogy a kormány uniós forrásból 507 millió forinttal támogatja a Le Bélier francia autóipari beszállító ajkai beruházásának első fázisát. Fenyvesi a fejlődés ígéretével kampányol, na meg azzal, hogy a körzet akkor jut a legtöbb támogatáshoz, ha kormánypárti képviselője lesz. Ezt az ellenzék nyílt fenyegetésként értékeli, ám meglehet, mindez inkább csak üzenet a Fidesz-szavazóknak: „mi segítünk nektek, de ti is segítsetek nekünk”. Mert ha a kormánypárt szavazói a tavaly áprilisihoz hasonló nagyságrendben fáradnak az urnákhoz, és a 22 jelölt közül behúzzák Fenyvesi nevét, aligha kérdéses a végeredmény. Erre azonban per pillanat semmi garancia, és a két bemutatott ellenzéki aspiráns is erre számít. A kormánypárt viszont kisebb frászt kapna az újabb ütéstől – ezek miatt lesz izgalmas a vasárnap este.

Neked ajánljuk