A "salátatörvényt" úgy módosította
a két indítvány, hogy egyrészt az egészségügyi miniszter nem dönthet kórházi ágyszámcsökkentésről a pénzügyminiszter egyetértése nélkül, másrészt a fideszesek - szocialista támogatással - beszavazták a törvénybe azt a passzust, miszerint az érintett megyei önkormányzatok döntései alapján az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak (OEP) finanszíroznia kell egészségügyi létesítmények fenntartását (és újak alapítását) az elmaradott régiókban. Az immár módosított szöveget két hét múlva véglegesíti az Országgyűlés. (A "salátatörvény" elnevezés egyébként a csomag jellegére utal: a szöveg olyan indítványok összessége, amellyel a kormány az érvényben lévő egészségügyi szabályokat módosítaná.)
Nemcsak a pénzügyminiszter szavazott együtt pártjával Mikola ellenében, hanem az akkor már Fidesz-elnök Pokorni Zoltán oktatási, Fónagy János közlekedési miniszter, valamint - többek között - Mikes Éva, Frajna Imre, Németh Zsolt államtitkárok is. (Horváth Zsolt, az Egészségügyi Minisztérium politikai államtitkára nem voksolt, bár az ülésteremben volt.) Ez részben nem meglepő: Mikola és a Fidesz képviselőcsoportja között kezdetektől feszültség van. A frakció már januárban tetemre hívta a működését éppen hogy megkezdő minisztert annak személyzeti politikája miatt, mindenekelőtt Kameniczky István OEP-főigazgató-helyettesi kinevezése miatt. Általában is sokan tartják úgy a vezető kormánypártban, hogy Mikola rendre olyanokat emel pozícióba, akiket a Fidesz ellenzéki pártként sokat bírált társadalombiztosítási pályafutásuk miatt.
Mikola István viszont azzal védi kádereit, hogy kiváló szakemberek. És hol burkoltan, hol nyíltan utal arra, hogy az iránta megnyilvánuló fideszes ellenszenv oka másutt keresendő. A TV 2 tudósításában ezt hallhattuk: "A történet tanulsága - fejtette ki a miniszter -, hogy az egészségügy nagyobb mozgásteret kíván, amit a politika nehezen ad meg. Megismételte korábbi kijelentését, hogy túl sok pénz van az egészségügyi biztosítási pénzalapban, amire sokan fenik a fogukat. Megkötéseket akarnak tenni ennek felhasználására, akadályozva ezzel a jó szándékú miniszter munkáját - hangsúlyozta Mikola István." A múlt csütörtöki Jó estét, Magyarország! című műsornak pedig így nyilatkozott: "Van egynéhány ember, nem tagadom, akik évek óta azzal foglalkoznak, hogyan lehet a biztosítót egy kicsit befolyásuk alá kaparintani. Mélységesen nem értek ezzel egyet, és nem értem, a politika miért nem tudja megfékezni ezeket az egyéni ambíciókat."
A "lenyúlás" vádjának
megfogalmazására menten le is csapott az ellenzék; Katona Béla (MSZP) a Népszavában mindenesetre nem sokat variált: "Az ügy sokkal veszélyesebb, mint ahogy elsőre látszik. Ez az eset nyilvánvalóvá tette a kormány >>korrupciós fertőzöttségétAzt, hogy Mikola belegyalogolt-e valamelyik fideszes egészségügyér "érdekszférájába", s hogy emiatt van-e feszkó, nem tudjuk. Az viszont látható, hogy Mikola - nyilatkozata ellenére - a tárca alá gyűrte az OEP-t, továbbá lesöpört majdnem minden olyan tervet, megállapodást, amely a társadalombiztosítási alapokért korábban felelős pénzügyminisztériumi politikai államtitkár, Frajna Imre nevéhez fűződik. A Fideszben nemcsak ezt sérelmezik, hanem azt is, hogy a miniszter semmilyen elképzelését nem hajlandó a frakció illetékeseivel megosztani.
Orbán Viktor mégis minisztere mellé állt. A parlamenti fiaskó után Mikola a kormányfőhöz rohant. Állítólag felajánlotta lemondását is, az azonban biztos, hogy maradását személyi feltételekhez kötötte: Horváth Zsoltnak, az Egészségügyi Minisztérium politikai államtitkárának és Frajna Imrének, a kancellária egészségügyért felelős politikai államtitkárának mennie kell. (Horváth lemondott, Frajnát felmentették.)
Annak, hogy Orbán lenyomta pártja frakcióját, több magyarázata is lehet. Az egyik vélemény szerint a kormányfő nem az egészségügyi miniszter mellett demonstrált, hanem párttársaira rágott be, amiért azok nem közölték vele időben, hogy mire készülnek: a frakció ugyanis pro forma nem Mikolát, hanem saját kormányát szavazta le. Másfelől azt hallani: a miniszterelnök tisztában van azzal, hogy a ciklus hátralévő egy évében nem lehet csodákat tenni az egészségügyben. Mikola azonban olyan vehemenciával sulykolja - szakmailag legalábbis vitatható - koncepcióját, pontosabban annak majdani eredményeit a közvéleménybe, hogy az tökéletesen beleillik a mindinkább beleerősítő kormányzati sikerpropagandába.
Nem illik viszont az offenzívába - éppen ezért alig-alig hallani róla - az a tény, hogy
már most 9,6 milliárd forint
a gyógyszerkassza hiánya (a múlt évben összesen 15 milliárd volt). Pedig idén szerencsére járvány sem volt, tehát semmi nem indokolja a hiány nagyságát.
A deficit kialakulásába belejátszott azon megállapodás annulálása is, amelyet Frajna Imre tavaly kötött a gyógyszergyártókkal. Mikola szerint ugyanis ez nem volt jó se a gyártóknak, se az államnak.
2000 augusztusában a gyógyszerártárgyalások eredményeként rögzítették a társadalombiztosítás (tb) által támogatott gyógyszerek körét, aminek eredményeként a tb 5-8 milliárd forint megtakarítással számolhatott. 2001 márciusában a Mikola-féle megállapodás átértelmezte a fix támogatású csoportot: ennek következtében megtakarítás nem lett, a gyártók pedig érvényesíthették áremelési javaslataikat. Ez több milliárd forintos pluszköltséget jelentett a tb-nek, továbbá a piacra bekerülő új termékek is jelentős támogatás kiáramlását okozták. Az sem mellékes, hogy az újraindított tárgyalások miatti késedelem a lakosság körében felvásárlást generált.
Végső soron tehát e tényezők vezettek a gyógyszerkassza idei jelentős túllépéséhez - és nem a múlt évi alultervezés, amint azt most a miniszter állítja. Ráadásul az év elején nem vizsgálták felül a gyógyszer-finanszírozási csoportokat, és ily módon fél évig az egészségbiztosító számára hátrányosan zajlik a finanszírozás. Nem álltak fel időben azok a bizottságok sem, amelyek a tényleges szakmai munkát végezték volna.
Botrány várható a patikai árrések
minisztériumi rendezése miatt is.
A patikákban az átlagos árrés jelenleg 17 százalék (egyszerűbben fogalmazva: ennyi a patikus bruttó haszna). A miniszter hamarosan megjelenő rendelete szerint a 3500 forintnál drágább gyógyszerek esetében az árrést befagyasztják 630 forintra.
A helyzet azonban az, hogy a gyógyszertárak egy részében a forgalom 50 százaléka a 3500 Ft-ot meghaladó árú gyógyszerek körébe esik. A nagy forgalmú gyógyszertárakban nem ritka, hogy a készlet egy része meghaladja akár a 10 millió forintot is, hiszen például a daganatos és egyéb betegségben szenvedők szereinek ára igen magas.
Az, hogy 10 millió forint értékű medicina legyen a patikában (ami nem tekinthető kirívónak), évi 2 millió pluszkiadást jelent a gyógyszertárnak, mivel a készlet vásárlását hitelből finanszírozzák. Havi szinten ez 170 000 forint többletköltség, mivel a hitel kamata átlagosan 20-22 százalék.
Mire számíthatnak az új rendelet után a patikusok? Ha egy 30 ezer forintos gyógyszerrel kalkulálunk - ez az ár nem ritkaság -, havi 10 millió forintos forgalomnál jó esetben 30 000 forint marad meg havonta - már ha eladják a készletet. A jelenlegi árrés alkalmazásakor viszont 1 700 000 forint a bruttó haszon.
Az 50-80 ezer forintos gyógyszereknél lehet, hogy 1 százalékra vagy ennél is kevesebbre fog leesni az árrés: így minél drágább a gyógyszer, annál nagyobb lesz a gyógyszertár vesztesége. Az általunk bruttó haszonnak nevezett összegből ugyanis az alábbiakat kell fedezni: bérköltség, ami a jelenlegi árrés 10-11 százaléka; energiaköltségek, közműdíjak, bérleti díjak stb. (ezek folyamatosan emelkednek). Vagyis az árrés radikális csökkentése az egészségügyben dolgozók egy újabb rétegét hozza várhatóan az eddiginél rosszabb helyzetbe.
Európában a 20 százalék fölötti gyógyszertári árrés az általános. A mintegy 2000 hazai gyógyszertárból mindössze 50 olyan van, amely nagyobb tőkével rendelkezik, és amely a magánosítás utáni beruházásokra felvett kölcsönöket visszafizette a bankoknak. A többség viszont jelenleg is törleszti a kamatos hiteleket, s emellett a készletekről is gondoskodnia kell.
Mi lehet egy
átgondolatlan miniszteri intézkedés
lehetséges következménye?
A gyógyszertárak egy része képtelen lesz a drágább szerek készleten tartására; vevőközönségük otthagyja őket, bevételük csökken, tönkremennek. (Amire nyilvánvalóan nem megoldás az olyasfajta ötlet, hogy akkor áruljanak diétás ételeket is.)
Az árrés 3500 forint fölötti befagyasztása a nagykereskedelmet nem érinti: a drága gyógyszerek árrése most is 7 százalék körüli, és várhatóan nem is változik. A kiskereskedő viszont, aki közvetlenül kapcsolatba kerül a beteggel (a választópolgárral), csődbe mehet.
Mi jöhet ezután? Például az, hogy megjelennek azok a Magyarországon is működő külföldi gyógyszergyárak, amelyek nagykereskedői és patikalánccal is rendelkeznek; felvásárolják a tönkrement kiskereskedéseket, s így közvetve még inkább diktálhatnak az egészség- és piacpolitikában.
Ez pedig a kormányzati retorika szerint hű, de nagyon rossz dolog lenne. Ám miközben az egészségügyi vezetés ki nem fogy a multik "megregulázásának" ötleteiből, a nemzeti vállalkozások támogatásának hangoztatásából, a szónoklatok szintjén agyondédelgetett, polgárosodni vágyó kis- és középvállalkozások szép csöndben befuccsolhatnak.
- tokodi -
