"Semmiféle bűncselekményt nem követtem el, semmi újat nem mondtak itt nekem a mai nap folyamán" - e szavakkal jött ki az üvegpalotából Schlecht Csaba múlt pénteken. A rendőrségen
Schlechtet lefényképezték,
ujjlenyomatot vettek tőle, megkérdezték, kíván-e vallomást tenni. A gyanúsított nem kívánt. Futó Barnabás ügyvéd a Narancsnak azt mondta: szerdán (a lapunk megjelenése előtti napon) kapják kézhez a rendőrség iratait. Képviseltje szavaihoz hozzátette: természetesen az új volt a számára, hogy védencét gyanúsítják, ám ezt alátámasztó új tényeket és bizonyítékokat nem ismertetett vele a rendőrség. Ebből az ügyvéd arra következtetett: a nyomozók az eddigi vizsgálatok során megszerzett információk alapján közölték, hogy gyanújuk Schlechttel szemben szerintük alapos. Az ügyvéd szerint viszont nem az, ezért az eljárást megpanaszolta.
A nyomozást a Budapesti Rendőr-főkapitányság 1998 októberében indította ismeretlen tettes ellen okirat-hamisítás alapos gyanúja miatt. Két hónappal korábban megjelentek a nyomozók a Népszabadság szerkesztőségében, hogy lefoglalják azon cikksorozat dokumentációját, amely a fantomcégügy hátterét tartalmazta. A cikkek szerzője, Rádi Antónia akkor, augusztus 27-én azt írta: írásait az motiválta, hogy egyre több nem hivatalos információ szólt Simicska Lajos APEH-elnökké való kinevezéséről. A kiindulópontot a Világgazdaság 1998. június végi anyagai jelentették, illetve a cégügyekről a sajtóban (mindenekelőtt a HVG-ben) korábban megjelent írások. Mindez azért érdekes, mert a rendőrség ezek alapján indította meg a nyomozást, két hónapos vizsgálgatás után.
Tavaly november 23-án a BRFK lezárta a cégeladások körüli nyomozást. A hatóság azt állapította meg - mint ezt öt nappal később Kontrát Károly belügyi államtitkár a parlamentben egy ellenzéki képviselő kérdésére elmondta -, hogy valakik visszaéltek Josip Tot horvát állampolgár útlevelével. A három jogügylet dokumentumain lévő aláírások három különböző személytől származnak, jóllehet azokat egy napon, 1997. szeptember 17-én adta el Schlecht Tot útlevelének.
Polt Péter tavaly decemberben Dornbach Alajos képviselőnek válaszolva azt írta: azért szüntette meg a nyomozó hatóság a nyomozást, mert "az ismeretlen személyek kiléte nem volt megállapítható". A legfőbb ügyész arról is beszámolt, hogy Schlecht csak két céget adott el ekkor, ezeknek közel 8 millió (A-Reklám 1,8 millió, Farkas és Társa 5,9 millió) forintos társaságiadó-tartozása volt, az A-Reklámnak a Postabank felé pedig 110 milliós hiteltartozása. (Az utóbbit tisztázandó az ORFK azóta is nyomoz.) Polt levele szerint a köztartozások miatti büntetőjogi felelősség azért nem volt megállapítható, mert az adóhatóság a behajtás érdekében nem tett semmit, s így adócsalás nem valósulhatott meg.
A legfőbb ügyész közölte: különböző személyektől származnak a Tot-féle aláírások; nem sokkal lejjebb pedig arról írt, hogy a nyomozás során beszerzett bizonyítékok alapján nem merült fel adat arra, hogy Schlecht tudta volna: a vele szerződést kötő személy nem azonos Josip Tottal, ezért Schlecht közokirat-hamisítást nem követett el. E levélben szerepelt az a Kontrát Károly által is előadott tény, hogy a Kaya Ibrahimnak eladott cégek ügyében a szakértő azt állapította meg: a vevő nem más, mint maga Kaya. Azóta ismertté vált a vendégmunkás verziója is: e szerint egy székesfehérvári panzióban valóban találkozott ismeretlenekkel, akik több iratot is aláírattak vele; és ő aláírt annak ellenére, hogy nem volt tisztában a papírok tartalmával.
A mostani alapos gyanú
a legfőbb ügyész Dornbach képviselőnek írt válaszáig vezethető vissza - tudta meg a Narancs megbízható forrásból. Ezen információt erősíti a legfőbb ügyésznek egy múlt heti interpellációra adott válasza, továbbá a decemberi levélváltás után kialakult sajtóvita arról, hogy a Centum Kft.-nek mennyi is ténylegesen a köztartozása.
Göndör István (MSZP), aki magát nem tartja jogi kérdések szakértőjének, azt tudakolta a legfőbb ügyésztől: vajon e fantomizált cégek eltüntetői esetében miért oly elnéző az ügyészség? Ezzel szerinte a "tisztességes vállalkozók" számára azt üzeni, hogy nem érdemes a törvényeket betartani. Göndör azt vetette fel, hogy miért nem hallgatják meg gyanúsítottként az eladót, miért kergetik 999. napja az ismeretlen vevőket?
A legfőbb ügyész válaszában visszautasította azt a ki nem mondott feltételezést, hogy hivatala politikai megrendelésre dolgozna. Ennél is lényegesebb azonban Polt Péter következő megjegyzése: "Dornbach képviselő úrnak adott írásbeli válaszomat követően szereztünk tudomást egy olyan járuléktartozást feltüntető okiratról, amely korábban nem állt a rendőrség és az ügyészség rendelkezésére, ennek vizsgálata ennek következtében nem képezte az eljárás tárgyát. Ezért a nyomozás felett felügyeletet gyakorló főügyészséget ez év januárjában utasítottam ennek az okiratnak az eredetiben történő beszerzésére." Miután e dokumentumot az ügyészség megszerezte, megállapította az alapos gyanút; ennek alapján Polt Péter 2000. március végén utasította a nyomozó hatóságot "az eladó gyanúsítottkénti kihallgatására".
Mire következtethetünk a legfőbb ügyész állásfoglalásából? A sajtónak már sokkal korábban (eredetiben is) megvoltak azok a - mint Futó Barnabás nevezte - Centum Kft.-t érintő iratok, amelyekre most a hatóságok gyanújukat alapozzák, és amelyekről csak az tudható, hogy az APEH-nek is biztosan megvoltak. (Polt Péter szerint viszont "az ügyészségnek és a rendőrségnek nem".) Kérdés: félretájékoztatta-e az adóhatóság a Legfőbb Ügyészséget, és ha igen (mi erősen erre hajlunk), akkor tudatosan tette-e ezt?
Az egyik napilapnak ezen interpelláció elhangzása napján a BRFK illetékesei ugyanakkor azt mondták: a nyomozó főosztályon az "eddig beérkezett adatok összességét értékelve vetődött fel" az, hogy a cégek eladásában aktívan közreműködő Schlecht Csabát gyanúsítottként hallgassák meg.
A Népszabadság már 1999. június 12-i (majd augusztus 4-i) számában is azt írta:
a Centum Kft. adó- és tb-tartozása
kamatokkal együtt meghaladja a százmilliót. A cikk annak kapcsán készült, hogy a Fővárosi Főügyészség javasolta a legfőbb ügyésznek: kérjék Németországtól Kaya Ibrahim (Polt Péter 2000 májusától tölti be jelenlegi pozícióját.)
Ez év elején a Magyar Hírlap vitába keveredett Polt Péterrel a legfőbb ügyész decemberi, Dornbachnak írt levele kapcsán. Polt azt írta: a Centum köztartozása csak 1 millió 636 ezer forint, míg az újság egy birtokában lévő dokumentumra hivatkozva azt bizonygatta, hogy 53 millió forintos tb-tartozásról van szó. Polt Péter mindenesetre azon álláspontját hangoztatta - és ezt nincs okunk kétségbe vonni -, hogy jóhiszeműen tájékoztatta a képviselőt és a közvéleményt. (A hírek szerint az ügyészség az 5000 oldalas aktát a rendőrségtől, a rendőrség pedig az APEH-tól kapta. Vida Ildikó adóhivatali elnök januárban adótitokra hivatkozva megtagadta a pontos adat közlését. Tette ezt annak ellenére, hogy maga a legfőbb ügyész hozta nyilvánosságra a Centum Kft. tartozásának összegét.) Az ügyet bonyolítja, hogy most egy harmadik összeg került elő: Futó Barnabás ügyvéd ugyanis lapunknak megerősítette, hogy az adó- és tébécsalás kárösszege a gyanúsítás szerint 36 millió forint. (A csődbűntetté pedig 12 millió.)
Új az az információ, hogy a Centum Kft. már felszámolás alatt állt, mikor Schlecht eladta; az ezt igazoló okirat a jelek szerint ugyancsak most jutott el a nyomozó hatósághoz. A Legfőbb Ügyészség decemberben ugyanis még úgy látta: csődbűntett miatt azért nem indulhat eljárás "ismeretlen tettes ellen", mert senki nem indított adósságai miatt felszámolási eljárást a cég ellen. A Magyar Nemzet hétfői számában arról ír, hogy a céginformációs szolgálat adatai szerint felszámolást elrendelő jogerős határozat nem született a Centum ellen. (A felszámolási eljárás azt követően indul meg, hogy a hitelezők bírósághoz fordulnak, és kérik az adós fizetésképtelenségének megállapítását, és a bíróság erről jogerőre emelkedő határozatot hoz. A bíróság előbb értesíti a kérelemről az adóst, aki ha nem tesz észrevételt, vagy nem kér fizetési halasztást, esetleg nem fizet, akkor a bíróság végzéssel kirendeli a felszámolót. Innentől kezdve az ügyvezető nem jogosult a cég képviseletére, tehát arra sem, hogy eladja a céget. Ez hitelezővédelmi garancia, hiszen a felszámoló az elvileg pártatlan működésével arra törekszik, hogy a követelések minél nagyobb mértékben behajthatók legyenek.)
Érdekesség, hogy egy Schlecht által szintén 1995 nyarán Kaya Ibrahimnak eladni tervezett cég,
a Bónusz Bt.
felszámolója 1998-ban csődbűntett miatt már feljelentette az APEH bűnügyi igazgatóságánál a cég utolsó ismert üzletvezetőjét. A HVG ez év januári írása szerint 1998 júniusában indult a felszámolási eljárás az APEH Dél-pesti Igazgatóságán (Simicska Lajos elnök 1998-ban ezen az igazgatóságon hajtott végre személycseréket elsőként), és a Cégbíróság ezért nem is törölte a céget. Pedig meg kellett volna tennie a felszámolási eljárás megindulásának hiányában, hiszen a székhely megváltoztatását visszaigazoló cégbírósági értesítő azért nem ért célt, mert a címzett ismeretlen volt. A székhely megváltoztatását a Magyar Hírlap múlt heti információi szerint Simicska Lajos és Schlecht Csaba kérte azután, hogy megköttetett az adásvételi szerződés Kayával. Futó Barnabás kérdésünkre azt mondta: az APEH vélhetően az alapos gyanúra sem látott okot, ezért nem is indított büntetőeljárást. Azt mindenesetre az ügyvéd megerősítette: a rendőrök a Bónusz ügyét nem említették Schlecht pénteki ottlétekor.
Sokakat foglalkoztat:
miért éppen most,
a fantomcég-história harmadik évében gyanúsították meg Schlecht Csabát? Sódor István fővárosi főügyész a Narancsnak azt mondta: az ügyészség végig szoros felügyeletet gyakorolt az ügyben.
Korábban a rendőrök tanúként hallgatták meg Schlechtet. A tanút igazmondási kötelezettség terheli, de nem köteles válaszolni olyan kérdésre, amellyel magát vagy hozzátartozóját bűncselekménnyel vádolná. (Mint ismert, Schlecht Csaba akkor nem emlékezett az eladás körülményeire.) Gyanúsítottként Schlecht a védekezés szabadsága jegyében élhetett a terhelti jogokkal: egyelőre nem volt hajlandó vallomást tenni, míg az iratokat meg nem ismeri.
Göndör István azt a kételyét osztotta meg a Naranccsal, hogy szerinte furcsa egybeesés, hogy ő két hete, csütörtökön nyújtotta be az interpellációját, ezzel szemben múlt héten, kedden, tehát aznap, mikor elmondhatta volna a Házban, a Népszabadságban már meg is jelent az a cikk, amely hírül adta Schlecht gyanúsítását. Horányi Miklós, a Legfőbb Ügyészség szóvivője viszont lapunknak azt mondta: nem arról van szó, hogy a legfőbb ügyész bármilyen okból meg akarta volna előzni a kérdezőt. "A nyomozás nem nyilvános, tehát például sem a nyomozati tervet, sem a kihallgatandó személyek nevét nem célszerű közzétenni. Ha mindent feltárnánk, nehéz helyzetbe kerülnének a bűnüldöző szervek. Így tehát ha a parlamentben nem hangzik el kérdés, a legfőbb ügyésznek nem kötelessége tájékoztatni a közvéleményt. Egyébként a Házban bármelyik képviselő feltehet neki kérdést, amire mindig válaszolnia kell." Folyamatban lévő ügyben a büntetőeljárási törvény szerint a szóvivő sem mondhat semmit, ami a nyomozást hátráltathatja. "De vannak az eljárásnak olyan szakaszai, amikor tényekről már be tudunk számolni. Például az eljárásnak ebben a szakaszában Schlecht Csabát a nyomozó hatóság gyanúsítottá nyilvánította" - tájékoztatta a Narancsot Horányi Miklós.
Márciusban a Kaya Ibrahim-ügyben a rendőrség újabb három hónapot kapott a további nyomozásra.
Somos András
