A kormányváltó pártok viszonya az elmúlt négy évben meglehetősen rapszodikusan alakult. Az SZDSZ mintha kényszeresen igyekezett volna bizonyítani támogatóinak, hogy tanult az 1994 és 1998 közötti tapasztalatokból, az MSZP vezetői pedig nemigen hitték el, hogy egykori és leendő koalíciós partnerük bekerülhet a következő Országgyűlésbe. 2001-től azonban oldódtak a görcsök, és lám, minden előzetes esélylatolgatással szemben megvalósult legfőbb választási céljuk: együtt le tudták váltani a jobboldali kormányt."Formaidőzítés" - foglalta össze a Fidesz 1998-as választási stratégiájának lényegét 1997-ben a Magyar Televíziónak adott nyilatkozatában Orbán Viktor, amikor emlékeztették a pártja 1992-es népszerűsége és 1994-es választási eredménye közötti különbségre. A Fidesz 1996 és 1998 közötti meneteléséből a jelek szerint tanult az MSZP és az SZDSZ. A szocialisták, akik másfél évvel a választás előtt behozhatatlannak tűnő előnnyel vezettek a Fidesz előtt, 2001 végére jelentős hátrányba kerültek, melyet az Orbán-Nastase-paktum sokat és jogosan bírált kritikájával kezdtek ledolgozni. Orbán Viktort ezzel belekényszerítették egy olyan külpolitikai ámokfutásba, amelynek köszönhetően a miniszterelnök néhány hét leforgása alatt nemkívánatossá vált számos európai országban és a tengerentúlon is. A Gresham-ügy sújtotta MSZP 2001 utolsó napjaiban (1996 óta először) átvette a Fidesztől a közélet tematizálását; az SZDSZ pedig (nem utolsósorban rugalmas, az egyre több kínos helyzetbe kerülő kormánypárt minden hibájára azonnal reflektáló kampányával) megkezdte a parlamenti küszöb eléréséért indított hosszú menetelését. A sorait egyaránt 2001 nyarán rendező két párt azt megelőző három és fél éve viszont a külső szemlélő számára maga volt a megtestesült töketlenség.
A Horn-kormányt alkotó pártok vezetőit 1998-ban éppoly váratlanul érte választási vereségük, mint négy évvel később utódaikat. Az MSZP vigasztalhatta ugyan magát az "akkor is mi kaptuk a legtöbb szavazatot" (azóta Pokorni Zoltán által szállóigévé tett) félmondattal, a Fidesz által 1998 augusztusában indított "egész pályás letámadás" teljesen váratlanul érte a szocialistákat. Az MSZP, bár 1998 őszén túlesett az elkerülhetetlennek látszó tisztújításon (az elnöki poszton Horn Gyulát Kovács László váltotta), hosszú időre védekezésbe szorult a Fidesz által diktált s a Kövér László által "szellemi polgárháborúként" aposztrofált küzdelemben.
Az SZDSZ állapota, ha lehet, még sanyarúbb volt. 1998 előtti elnöke, Kuncze Gábor a választási vereség után lemondott, a helyére került Magyar Bálintnak viszont, úgy tűnt, fogalma sem volt róla, hogyan tovább. 1998 és 2001 között az SZDSZ, miközben élesen, ám hatástalanul kritizálta az Orbán-kormány működését, és gyakorlatilag visszhang nélkül próbálta leleplezni a fideszes vezetők és családtagjaik viselt dolgait, szintén minden következmény nélkül hangsúlyozta távolságtartását a szocialistáktól. A Magyar-féle vezetés 1998 őszén megfogalmazott új SZDSZ-koncepcióját akkor Bauer Tamáson és Fodor Gáboron kívül a párt valamennyi vezetője elfogadta, ám ez mit sem változtatott azon, hogy (Demszky Gábor 1998-as főpolgármesteri újraválasztásán kívül) a szabaddemokraták képtelenek voltak sikert felmutatni. A párttagságon érthetően eluralkodó frusztrációt Demszky Gábor 2000. őszi "lázadása" hozta felszínre. Demszky radikális retorikájával, sokkoló kampányával voltaképp a Magyar-féle "új SZDSZ" koncepciójának gyakorlati megvalósításával próbálkozott, a Fidesz-kormány SZDSZ általi leváltását ambicionálva, a Fidesz és az MSZP politikáját egyaránt élesen bírálva.
A figyelemfelkeltő Demszky-Fodor-párviadalt kísérő közérdeklődés azonban 2001 tavaszára újra közönybe fulladt. Demszkynek a két nagy párttól való egyenlő távolságtartást hirdető politikája a Fidesz merev elzárkózása és az MSZP-n belüli miniszterelnökjelölt-választási küzdelem lezárulása miatt tarthatatlannak bizonyult. A pártelnök-főpolgármestert 2001 nyarán Kuncze Gábor váltotta fel az SZDSZ élén, egyértelművé téve, hogy a liberálisok mindenekelőtt a Fidesz-kormány leváltására törekednek, ennek rendelik alá az MSZP-hez fűződő viszonyukat.
A szabaddemokraták egyenlő távolságtartásának feladása elválaszthatatlan volt az MSZP-ben lejátszódó folyamatoktól. A szocialisták, akik közül 2000-ben többen még Németh Miklós előtérbe állítását szorgalmazták, 2001-ben Kovács László pártelnöki megerősítésével és Medgyessy Péter miniszterelnök-jelöltté választásával rendezték soraikat. Medgyessy kiválasztása után az MSZP nem volt többé "sötét lónak" tekinthető párt az SZDSZ szemszögéből; szó sem lehetett az egyenlő távolságtartás fenntartásáról.
A nyugodt erők és a kormányváltás
2001 nyarára mind az MSZP, mind az SZDSZ lezárta, vagy legalábbis a választások utánra napolta belső konfliktusait, és megkezdte felkészülését a választási kampányra. A híradásokból eltűntek a két párt vezetőinek Demszky Gábor pártelnöksége idejére jellemző, egymásra tett megjegyzései is; mind a szocialisták, mind a szabaddemokraták az Orbán-kormány leváltását tűzték zászlajukra, ennek érdekében a békés egymás mellett élésre rendezkedtek be, egyértelművé téve ugyanakkor, hogy mindketten önálló erőként készülnek az országgyűlési választásokra. Információink szerint 2001 utolsó hónapjaiban komolyan felvetődött a két pártvezetésben a szorosabb választási együttműködés gondolata. Ez korántsem a Fidesz-MDF közös listához hasonló összefogást takart volna, inkább a későbbi kormányváltó erők Szombathelyen sikeresnek bizonyult együttműködésének kiterjesztését: meghatározott számú, zömmel hagyományosan jobboldali választókerületben közös jelöltek indítását, vagy az egyik párt "első forduló előtti visszalépését" a másik jelöltje javára. Úgy tudjuk, a terv a szocialista vezérkarnak az SZDSZ parlamentbe jutása miatti szkepszisén hiúsult meg; az MSZP-ben az utolsó hetekig erős kétségek éltek a másik ellenzéki párt támogatottságának mértékét illetően.
Az MSZP Medgyessy Péter előtérbe tolásával, rendezett, kormányképes, "nyugodt erő"-imidzsének kialakításával, míg az SZDSZ a Fidesz 1998-as hadjáratához hasonlóan agresszív, a tömegkommunikáció minden csatornáját kihasználó, újszerűen interaktív kampánnyal vágott neki a választási küzdelemnek. A két párt kampánya során a kormányzó Fidesz éles bírálatára, a kormányváltás szükségességének hangsúlyozására összpontosított, miközben az SZDSZ világosan igyekezett megkülönböztetni a választóknak tett ajánlatát a szocialistákétól, a "nélkülünk nem lehet és nem is érdemes kormányt váltani" szlogen jegyében. Az SZDSZ túljutott a kis párttá zsugorodásból adódó komplexusain, és immár reális, rétegpárti önképpel, egykori néppártisága lélektani terhétől megszabadulva folytatta kampányát - deklaráltan a tíz százaléknál jobb eredmény elérését célozva meg, valójában az Országgyűlésbe jutásért küzdve. Mindkét erő tartózkodott ugyanakkor a másik bírálatától, mindvégig hangsúlyozva: számítanak egymásra az Orbán-kormány leváltásában.
A választás első fordulójának eredményei nyilvánvalóvá tették: az előzetes várakozásokkal ellentétben az Orbán-kormány leváltható, eltávolítása pedig főképp az MSZP és az SZDSZ együttműködésének a függvénye. Bár a második fordulós visszalépésekről folyó egyeztetések információink szerint "keményebbek voltak, mint a koalíciós tárgyalások", nem volt kérdéses: az MSZP hajlandó engedményeket tenni az SZDSZ-nek a siker érdekében olyan választókerületekben is, ahol jelöltje sokkal több szavazatot kapott, mint szabaddemokrata riválisa. Nem kis részben az együttműködésnek köszönhető, hogy április 21-én az Orbán-kormány leváltása bevégzett tény lett.
Összecsiszolódás
A választások második fordulója után új szakaszába lépett az MSZP és az SZDSZ kapcsolata: immár a következő kormány összetétele és programja volt a tét. Kuncze Gábor a második forduló éjszakáján a Magyar Televízió élénk fantáziájú riporterének kérdésére válaszolva világossá tette: pártja - híven kormányváltást ígérő kampányához - semmiképpen nem tárgyal a Fidesszel a koalíciókötésről, a szocialistákkal folytatott tárgyalásokon pedig programjának következő sarkalatos pontjaihoz ragaszkodik: a személyi jövedelemadó csökkentéséhez, a diplomás minimálbér bevezetéséhez, az "egészségügy rendbetételéhez", a korrupció elleni küzdelemhez, továbbá a sorkötelezettség megszüntetéséhez.
A szocialisták "jóléti rendszerváltást" kilátásba helyező programja enyhén szólva is nehezen összeegyeztethető az SZDSZ adócsökkentésről szóló ígéretével. A tárgyalások programegyeztetési szakaszában szabaddemokrata forrásokból úgy értesültünk, hogy ebben a kérdésben a liberális párt tudomásul vette: erősebb félként a szocialisták előbb elégítik ki választóik igényeit, ám az SZDSZ napirenden tartja az adócsökkentés kérdését. Medgyessy Péter és Kuncze Gábor a kormány első száznapos programjának egyeztetését követő, május 2-i sajtótájékoztatóján bejelentette: a Medgyessy-kormány ténykedését főképp az MSZP választási ígéreteinek teljesítésével kezdi. Szabaddemokrata forrásaink ugyanakkor elégedettségüket fejezték ki a kilencvenhétezer forintos diplomás minimálbér bevezetése miatt, amit a két párt "társadalompolitikai programjának sikeres ötvözéseként" értékeltek. A szociáldemokrata és a liberális társadalomkép egyeztetését a miniszterelnök-jelölt lehetségesnek, sőt kívánatosnak nevezte, mielőtt felhatalmazást kért volna az MSZP rendkívüli kongresszusától a koalíciós szerződés megkötésére, bár fontosnak tartotta hangsúlyozni: szociáldemokrata dominanciájú kormány élére kíván állni.
A hírek szerint a koalíciós tárgyalás másik kardinális kérdése az oktatási tárca irányítása volt. Április utolsó napjaiban szocialista forrásokra hivatkozva több napilap olyan értesüléseket közölt, hogy a szocialisták "nem adják" az oktatásügyet. Érdeklődésünkre Horn Gábor, az SZDSZ kampányfőnöke és oktatáspolitikai szakértője nem kívánt reagálni a sajtóban folyó üzengetésre, ám kijelentette: a nyitott, demokratikus oktatási rendszer megteremtése és a pedagógusbérek rendezése a koalíciós megállapodás alapfeltétele. Mint ismeretes, az oktatási minisztérium végül szabaddemokrata irányítású vegyes minisztérium lesz (várhatóan Magyar Bálint vezetésével). A szocialisták ezzel kapcsolatos érzékenységét jelzi, hogy a párt május 12-i rendkívüli kongresszusán Kovács László és Medgyessy Péter is hosszasan ecsetelte az MSZP-nek az oktatásügy irányítására rálátást biztosító kabinet-rendszer felépítését.
Mint arról legutóbbi számunkban írtunk (A múltat nem eltörölni), ugyancsak a tárgyalások kényes területe volt a korrupcióellenes küzdelem mikéntje. Bárándy Péter igazságügyminiszter-jelölt május elejei nyilatkozata nyomán egyes szabaddemokrata vezetők sérelmezték, hogy Bárándy a velük történt egyeztetés nélkül vetette el a független ügyészségi nyomozócsoport létrehozásáról vagy az országgyűlési "nyomozóbiztos" megválasztásáról szóló SZDSZ-es javaslatokat. A miniviszály rendezésére Bárándy és Hack Péter, az SZDSZ jogi szakértője egyeztetésén került sor. A két pártból származó értesüléseink szerint az MSZP és az SZDSZ vezetői között - a technikai részletek végleges formájától függetlenül - teljes az egyetértés az elmúlt négy év korrupció- és lopásgyanús ügyeinek felderítését illetően. Erre utalnak Kovács Lászlónak az MSZP vasárnapi rendkívüli kongresszusán elmondott szavai is, melyek szerint szó sem lehet "szabad elvonulásról". Leszámolás nem lesz, de "elszámoltatás" igen, jelentette ki a pártelnök. Medgyessy Péter ugyanitt példátlanul SZDSZ-kompatibilis kitételeivel örvendeztette meg a két nagy párt összeborulásától parázókat: az előző négy év korrupciós ügyeinek maradéktalan kivizsgálásánál fontosabb teendőnek csak saját kormánya és támogatói "tiszta kezeinek" megőrzését nevezte.
Vészes lesz-e?
"Nem lesz ez vészes" - nyilatkozta lapunknak a választások második fordulójának éjszakáján Fodor Gábor, a koalíciós tárgyalások közeli megkezdésére utalva. Igaza lett, mint ahogyan annak a szocialista képviselőnek is, aki érdeklődésünkre elmondta: az új Országgyűlés alakuló ülésén Medgyessy Péter gyakorlatilag kész kormányprogrammal és minisztereinek a névsorával jelenhet meg. A menet közben nyilvánosságra került néhány nézeteltérés ellenére a két párt vezetői láthatóan tisztában vannak egymásrautaltságukkal. "Meglepően gördülékenyen haladnak a dolgok" - állította szocialista informátorunk; "egybeesnek az érdekeink" - fogalmazott Horn Gábor lapunknak az SZDSZ korrupcióellenes javaslataira és azok szocialista fogadtatására utalva. A kormány gyors megalakulása és zökkenőmentes működése mind az MSZP, mind az SZDSZ számára létfontosságú, mert ez az egyetlen eszközük a Fidesz permanens forradalmának semlegesítésére. A két párt ma nincs abban a helyzetben, hogy 1994 és 1998 közötti állóháborúja megismétlődését megengedje magának.
Gavra Gábor
