Kóka János a választások éjszakáján a 6-700 ezer "nem"-szavazót egy verbális trükkel az SZDSZ potenciális választójának aposztrofálta. Bár ezt maga sem gondolhatta komolyan, a nemek száma a párt utóbbi listás eredményeihez (300 ezer körüli voks) képest elég nagy volt ahhoz, hogy a kampány miatt még csak pironkodni se kelljen. De vajon mire következtet az SZDSZ a 3,3 millió "igen"-szavazóból? Szabaddemokrata gyorselemzések szerint most olyanok is igennel szavaztak, akik talán még egyetlen alkalommal sem mentek el választani. Az egyelőre nem világos, állítják, hogy kik tiltakoztak csak alkalmilag, és kik az elpártolók. Amin nincs vita: oltári nagy ruhát kapott a koalíció. Elveszítették a korábbi hívek egy részét, és új választók is megjelentek a politikai térképen, ami az összes rossz közül a legrosszabb variáció.
Ki szúrta el?
Az SZDSZ-ben (akárcsak a szocialistáknál) rögtön elkezdődött a kifogás- és bűnbakkeresés. Az alkotmánybírósági döntést persze lehet kárhoztatni és Orbán Viktorral megspékelve természeti katasztrófának nevezni, mint ahogy azt a Narancsnak az egyik vezető liberális politikus tette, de a jogállamiság tiszteletét hirdető párt esetében ez rövid szavatosságú érv. Az is igaz, hogy a zsebeket érintő ügyekben kemény próbatétel sikeresen kampányolni, de akkor vagy nem szabad olyan törvényt hozni, aminek kirívó az elutasítottsága, vagy sokkal jobban elő kell készíteni a változtatások társadalmi elfogadtatását. A Narancsnak nyilatkozó legtöbb vezető ebben gyakorolt önkritikát. "Nem volt helyes stratégia arra építeni, hogy erőből gyorsan bevezetünk valamit, aminek két év múlva úgyis mindenki látni fogja a társadalmi hasznát" - vélte egyik forrásunk. Szövetségeseket kellett volna találni, és alaposabban átnyálazni a változásmenedzsment-tankönyveket - morfondírozott utólag. A kifogások sorában emellett csak a szokásos MSZP-re mutogatás maradt, amit egyik informátorunk úgy összegzett, hogy "az impotens jozefinizmusnál nincsen szánalmasabb". "Ahogy a vasúti szárnyvonalak vagy a kórház- és iskola-összevonások esetében nem volt elég vér a pucájukban, most is legfeljebb csak úgy buzdítottak, hogy közben kikacsintva jelezték, mennyire utálják az egészet" - mondta. Miből is az következik, hogy Horn Gábor elszólását a választás éjszakáján a "kemény csapatról" akár egy higgadt elemzés mérsékelten vicces, ám tömör összegzésének is felfoghatjuk.
Horn elszólásánál azonban baljósabb felhők is gyülekeznek a koalíció egén. A jelek szerint a népszavazás nagyjából a pénztárreformot is megbuktatta, a szocpárt számára a kérdés igazából már csak a beismerés mikéntje. A liberálisok számára viszont ez identitáspolitikájuk legfőbb eleme. Az SZDSZ-ben akad, aki menne tovább előre, mert egyáltalán nem tartja lehetetlennek az esetleges népszavazáson az iksz közeli eredményt: a magántulajdonosok bevonásának csak hatvan százalék körüli az elutasítottsága, ergo a Fidesz sem jöhetne ki olyan jól, mint a márciusi történetből. Forrásunk ezzel indokolja, hogy Orbánék nem siettek bejelenteni a következő referendumot, és ha a szocialisták most rendesen beleállnának a kampányba, lehetne meglepetést okozni. Ez az optimizmus párosul a pénzpiacok felől leselkedő veszély hangoztatásával: a népszavazás hírére gyengülő forinttal és romló adósminősítéssel. A kókisták szerint a bukás beismerése lenne, ha lehasadnának az egészségügyi reformról, és szóba jönne a miniszter- vagy tárcacsere. Kóka János ezért is kelt ki azok ellen a múlt héten, akik Horváth Ágnes leváltását pendítették meg. A kókisták úgy gondolják, hogy az egészségügyi reform után a ciklus második felében a gazdaságélénkítés, azon belül is az adócsökkentés felé lenne tanácsos fordulni. Ebben szeretnének minél erőteljesebb lépéseket tenni. Ám a költségvetés helyzete és a konvergenciaprogram csak úgy ad lehetőséget komolyabb adócsökkentésre, ha avval egy időben a szociális kiadásokat brutálisan lenyírják. Evvel a liberálisok is tisztában vannak, miként avval is, hogy a szocpárt az utóbbiba még szebb napjaiban sem óhajtana belemenni, hát még most. A nagyszabású adóreform követelése így a koalícióból való kilépést (és a kívülről való támogatását) alapozná meg.
Ki üsse helyre?
Pedig nem mehet minden úgy tovább, ahogyan eddig, és ezzel a leglelkesebb szabaddemokraták is tisztában vannak. Két és fél millió igent még meg lehetett volna magyarázni, de a nagy részvételt látva már a potenciális befektetők is jeleztek, hogy túl nagyok a kockázatok a pénztárakba való belépéshez. A biztosítók hangulatváltozása pedig senkit sem hagy hidegen a pártban. A fodoristák, bár korábban gyakran kritizálták kifelé a pártot és a koalíciót, a népszavazás utáni héten nagy csöndbe burkolóztak. A stratégiájukat ismerő forrásunk szerint szeretnék megvárni, amíg a dolgok az MSZP-ben kiforrják magukat. Vajon az MSZP Gyurcsánnyal együtt vagy nélküle cselekszik-e a jövőben? Az utóbbihoz feltehetően könnyebb lenne - akár koalícióban is maradva - a párton belül partnert találniuk, már csak azért is, mert így az SZDSZ meg tudna szabadulni népszerűtlenné vált vezetőitől, és új arcokkal vághatna neki politikája újrarajzolásának. S bár Fodor - teljesen érthető módon: jól elvan a minisztériumában - ódzkodik a pártelnökségtől, egy kissé mérsékeltebben piacbarát, magát főleg zöld meg emberi jogi ügyekkel elfoglaló SZDSZ sok szocialista politikusnak lenne szimpatikusabb, mint az ausgetippelt "ortodox", sőt "neo"-liberális partner.
Az eseményekbe bekavarhat a tavalyi tisztújító kongresszus második fordulójában történt választási visszaélés is (az esetről lásd: Kicsi négerek és Csalás! Pfuj!, Magyar Narancs, 2008. február 21.). A borzalmas csalás kivizsgálásával Jüttner Csaba Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei elnököt bízták meg. A múlt pénteki üt-ülésen az ügyvivők meghallgatták a Jüttner-bizottság beszámolóját: az általuk készített interjúkból kiderült, hogy négy küldött más nevében regisztrált, de erről egyik elnökjelölt és a stábjuk sem tudott. T. Asztalos Ildikó borsodi elnök önkezdeményezésére "gépészkedett": rávett négy embert arra, hogy mások helyett szavazzon, a tanúvallomások szerint Fodor Gáborra - az ikszelés persze titkos volt, így ezt az állítást ellenőrizni nem lehet. Hivatalosan ezt azért nem hozták eddig nyilvánosságra, mert szeretnék meghallgatni a következő ülésen az érintett megyei elnököt is. Gulyás József ügyvivő, az Országos Tanács (OT) elnöke szerint a pártnak óriási kárt okozott az eset, és a nyilvánosság előtt csak akkor tudja magát tisztázni, ha összehívják a küldöttgyűlést, és újra szavaznak a párt vezető testületeiről és elnökéről. Wittinghoff Tamás ügyvivő, Budaörs polgármestere szintén elkerülhetetlennek tartja a tisztújító kongresszus összehívását. A Kókához lojálisak viszont úgy gondolják, hogy ennek az ügynek az áldozata a pártelnök, akiről kiderült, hogy "nem ő keveredett kabátlopási perbe, hanem inkább tőle loptak" - mégis elveszítheti az elnökséget. Azzal ők is egyetértenek, hogy az ügyet minél hamarabb le kell zárni - de nem tisztújítanának, mert, mint fejtegetik, egy újabb elnöki kampány szétverheti a pártot. Ha az üt a héten a soron kívüli tisztújításra szavaz, legkorábban az április 5-i OT-ülésen dönthetnek a menetrendről, és májusban kerülhet sor a küldöttgyűlésre. És addigra sok minden eldől az MSZP-ben is.
