"Röhögőgörcsben törnek ki Brüsszelben, mikor a kormány a magasabb deficitet azzal indokolja majd, hogy rossz volt a szőlőtermés a Hegyalján, mert túl sok vagy túl kevés eső esett" - a gazdasági miniszter ezzel a példával illusztrálta a Narancsnak az újabb nagyszabású privatizációról szóló ötletét. Kóka János - a konvergenciaprogramban felsoroltakon túl - magánkézbe adná a Volán-társaságokat, a Magyar Postát, a Szerencsejáték Zrt.-t és a Magyar Villamos Művek (MVM) Zrt.-t is, a több százmilliárdos bevétellel pedig az államadósságot csökkentené. Májusban még e körbe sorolta a Földhitel- és Jelzálogbankot (FHB), a MÁV-ot (kivéve annak infrastruktúráját), az Állami Autópálya-kezelő Rt.-t, valamint azt a Tokaj Kereskedőház Rt.-t, amelynek állami tulajdonlása szerinte mosolyt csalhat az eurokraták ajkára.
Noha az elképzelés még csak csírájában létezik - egyelőre a szintén állami tulajdonban lévő Nemzeti Lóverseny Kft. privatizációja sem kezdődött meg -, máris forrnak a politikai indulatok. A Fidesz szerint a kormány "ne merje elherdálni a nemzeti vagyont", de az MSZP szerint sem lehet szó terven felüli privatizációról. Negatívan nyilatkozott a kormányszóvivői iroda is. A konvergenciaprogram általánosságban megígéri ugyan, hogy "a kormány folytatja a még állami kézben lévő vállalatok magánkézbe adását", ám konkrétumként csak a Molban és az FHB-ban megmaradt állami tulajdonrész, valamint a Malév értékesítését említi. Egy kiterjesztett privatizációnak komoly akadálya viszont, hogy a kókai ötletben felmerült vállalatok közül az FHB-t és a Volánokat kivéve mindegyik, illetve az MVM-be olvasztott villamosipar több alegysége mint többségi állami tulajdonban maradó társaság szerepel a tavaly nyáron módosított privatizációs törvényben.
Az MSZP erre hivatkozva
opponálja élénken a terveiről ezúttal nem miniszterként, hanem liberális gazdaságpolitikusként nyilatkozó Kóka fölvetését. A kesztyűt az önkormányzati választásig nem miniszter, frakcióvezető vagy egyéb magas rangú pártpolitikus, hanem az MSZP gazdasági munkacsoportjának vezetője vette fel. Podolák György szerint a szocialista frakció konzekvensen tartja magát egy éve kikristályosodott véleményéhez, mely szerint nem támogatja és nem tervezi a stratégiai fontosságú és a jól működő állami vállalatok privatizációját, amelyeket a vonatkozó törvény mellékletébe foglaltak. A képviselő a Narancsnak úgy vélte, nem alkalmas a helyzet, nem érett meg az idő sem a posta, sem a Szerencsejáték Zrt. vagy az MVM privatizációjára - de "hipotetikusan", egyszer, valamikor a távoli jövőben nem zárkóznak el tőle. Erre azonban a következő két-három évben bizonyosan nem kerül sor.
Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Zrt. adatai szerint az 1990-ben meglévő 1859 állami vállalathoz képest 2006. március 31-én az ÁPV Zrt. tulajdonosi felügyelete alatt már csak 126 társaság működött. Ezek könyv szerinti vagyona 832,23 milliárd forint. Ebből a cégcsoportból 37 társaság egésze, többségi vagy kisebbségi tulajdonrésze marad tartós állami tulajdonban a privatizációs törvény szerint - tehát akad még mit eladni. De kellene-e valakinek például az a posta, amelynek alig két és fél év múlva már liberalizált piacon kell megismételnie mostani, évi 3-4 milliárd forintos nyereségét, miközben a postatörvény az alapszolgáltatások biztosítására a megtérüléstől függetlenül is kötelezi? "Ez csak a piacon tud kiderülni" - mondja Voszka Éva, a Pénzügykutató Rt. tudományos főmunkatársa. A kutató szerint a szintén nyereséges Szerencsejáték Zrt.-ből az államkasszába befolyó pénz zömét nem befolyásolja, hogy a cég gazdája a köz vagy egy magántulajdonos, mivel az állami bevétel túlnyomó része nem a közvetlen tulajdon hozadéka, hanem a játékadóból ered.
Az MVM-nél azonban éppen az ellenkező irányba tartanak a folyamatok. Podolák szerint az állam a jövő évi liberalizációra felkészülve egy állami kézben lévő stratégiai energiacéget hozott létre, amelybe összeolvasztotta az erőműveket, a távvezetékrendszert, az áram-nagykereskedelmet és a rendszerirányítást is. Kóka maga is stratégiainak minősítette, s emiatt állami kézben tartaná a Paksi Atomerőművet. Ebben nyilván konszenzus lesz, mivel a szocialisták a villamos iparból csak az évi többmilliárdos veszteséget termelő Vértesi Erőmű eladását tudják elképzelni, ami szintén az MVM-konzorciumhoz tartozik, és ugyancsak módosítani kell a törvényt a privatizációjához.
Csillag István volt gazdasági miniszter szerint a privatizációt általában indokolja az államadósság csökkentésének sürgető szükségessége, a nagyobb verseny elve - ami mérséklődő árakkal és/vagy javuló szolgáltatásokkal jár együtt -, illetve a transzparencia kikényszerítése, a politikai érdekérvényesítés ellehetetlenítése az állami cégeknél. "Le kell számolni a régi tabukkal: csak azt tartsuk állami kézben, amit magántulajdonos biztosan nem tud jobban irányítani, vagy az államnak közvetlen stratégiai érdeke fűződik a tulajdonlásához" - véli Kóka János, aki szerint értelmetlen a taxáció, de legalábbis időről időre felül kell vizsgálni. Kóka ugyanezzel magyarázza az elképzeléseivel szembeni ellenállást: szerinte elsősorban nem ideológiai jellegű, elvi privatizációellenes véleményekkel, hanem pozicionális ellenvetésekkel kell megküzdenie, miközben az állami vagyongazdálkodásnak nem politikai, hanem gazdasági megfontolásokat kellene követnie.
A miniszter azon háborog,
hogy senki nem indokolja meg, miért lenne káros bárkinek is, ha tőzsdére vinnék az MVM vagy a posta kisebbségi tulajdonrészét, miközben az állam százmilliárdos nagyságrendű bevételre számíthatna az eladásból. Érdemi magyarázatot valóban nem kapunk az ellenoldalról, mi több, Podolák György lapunknak elismerte, hogy nem racionális megfontolások játszanak szerepet például a szerencsejáték-ipar magánosításának elutasításában, hanem "érzelmi motivációk" miatt döntött így a szocialista frakció. "Nem ezen fog múlni a magyar gazdaság helyzete" - tette hozzá a képviselő. Kóka ellenben úgy véli, az említett cégekből befolyó pénz 5-10 százalékkal is csökkenthetné az államadósságot, bár pontos összeget nem mond, hogy ne árazza be a piacnak az eladásra szánt árut.
A Volán más eset némileg: semmiképpen nem stratégiai ágazat, viszont a távolsági buszok kétségtelenül közszolgáltatást látnak el. Podolák a dolgozók fölösleges hergelésének minősíti a privatizáció felvetését, mert a szocialisták állami tulajdonban tartanák vagy az önkormányzatokhoz utalnák a Volán-cégek működtetését - bár elismerik, hogy a finanszírozhatóság érdekében harmadával kellene csökkenteni a 24 darab társaság számát.
Voszka Éva szerint a finaszírozási szabályozás megteremtése még az eladásnál is fontosabb. "Jó lenne, ha az állam a közszolgáltatáshoz közel álló területeknél, mint a közlekedés és az energetika, ahol monopolközeli helyzetbe kerül az új gazda, összehangolná a finanszírozást a szolgáltatással" - mondta a kutató. Kóka úgy véli, azért nem igazolódhatnak be azok a félelmek, amelyek a Volán-társaságok privatizációjával törvényszerűen járó áremeléseket és ezzel a távolsági tömegközlekedés ellehetetlenülését jósolják, mert jól előkészített, hatósági árat is tartalmazó közszolgáltatási koncessziós szerződésekkel továbbra is meghatározó szerepet játszhatna az ágazatban az állam - csak éppen nem mint tulajdonos, hanem mint szabályozó hatóság. Csillag a Narancsnak hozzáteszi: a jegyáremelés "etimológiai problémákba" is ütközne, mivel korábbi vizsgálatok szerint az utasok alig 60 százaléka kap jegyet, de az erősödő tulajdonosi ellenőrzés kikényszerítené a teljes bevétel befolyását a cégkasszába.
A privatizáció körüli csörte a közelgő önkormányzati választások miatt egyelőre fékezett habzású, de nem kell különösebb jóstehetség ahhoz, hogy lássuk: október 1. után fölcsapnak a hullámok. Az MSZP részéről Veres János pénzügyminisztert tartják Kóka legnagyobb ellenfelének, aki egynémely cégvezetést biztosított az állami kézben tartásról. Vele szemben a miniszterelnök - forrásaink szerint - azonban rendre a liberális politikusnak ad igazat. Kóka elismeri, hogy az elképzeléshez való ragaszkodásban szerepet játszik az SZDSZ önfelmutatási kényszere is. "Tudomásul vettük, hogy a nagyobbik koalíciós partner ragaszkodik a szociális kiadások szinten tartásához. Oké. Ragaszkodik ahhoz, hogy a költségvetés jelenlegi helyzetében nem lehet adót csökkenteni. Oké. Ragaszkodik ahhoz, hogy 2009-ig nem lesz egykulcsos jövedelemadó. Oké. De akkor miért vagyunk a koalícióban? Vannak olyan elveink, amelyekhez ragaszkodni tudunk és ragaszkodnunk kell, hogy markánsan megjelenítsük a liberális elveket" - mondta a miniszter, aki nem reméli ugyan, hogy a kormány az összes általa eladni kívánt céget privatizálja majd, de nincs kétsége afelől, hogy kompromisszumra jutnak.
