Az SZDSZ rendkívüli küldöttgyűlése: Madárperspektíva

publikálva
1997/22. (05. 29.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Ha egy posztra egyetlen jelölt van, nagy az esély rá, hogy bejön. Kuncze Gábort az SZDSZ küldöttei a hét végén egyhangúlag és egyhangúan elnökké választották, a delegáltakat jól önmegerősítették liberális mivoltukban, megfogalmazódott az Új Elszántság - nagyjából ennyi történt a szabad demokraták küldöttgyűlésén. Persze történni nem küldöttgyűlésen szoktak dolgok.

Ha egy posztra egyetlen jelölt van, nagy az esély rá, hogy bejön. Kuncze Gábort az SZDSZ küldöttei a hét végén egyhangúlag és egyhangúan elnökké választották, a delegáltakat jól önmegerősítették liberális mivoltukban, megfogalmazódott az Új Elszántság - nagyjából ennyi történt a szabad demokraták küldöttgyűlésén. Persze történni nem küldöttgyűlésen szoktak dolgok.

Nem tudjuk, van-e bármilyen üzenete annak, hogy SZDSZ-küldöttgyűlést tartanak egy FTC-sportcsarnokban olyan időkben, amikor az MTK a bajnok, de mindegy. A bejáratnál kis füzetet kapunk ("Túl a nehezén. Mit végeztünk a gazdaságban?" - kérdezi a gazdasági tárcával nem rendelkező párt), valamint levelet Paddy Ashdown brit liberál-demokrata MP-től, üdvözöl, nagy örömére szolgálok. Plusz minden újságíró kaphat kis SZDSZ-logós, H betűs matricát is a kocsijára.

A bejáratnál gyönyörű kék stewardessek és teljes tumultus, általános késés, hangszórón mondják be, hogy kérjük a kedves küldötteket, fáradjanak be. Figyelmetlenségből a küldötteknek szóló nagy középső ajtón megyek be, és mivel a liberálisokra vigyázó skinheadek nem szólnak, beülök a delegáltak közé, ennyi glasznoszty jár, amiért a múltkor zártkörű volt a kongresszus. Az arcokon nagy várakozás és bizalom, ezt egy óra után felváltja a kiszámítható végkifejlet tudatából következő teljes apátia plusz alapzaj. Tetézi mindezt a XX. század egyik legnagyobb technikai kihívása, a mikrofon beállítása. Van viszont nagy videókivetítő. Együtt sikerülni fog.

"Köszönöm, Iván"

- a leírt Kuncze-beszédben nem szereplő ügyvezető elnöki spontaneitás hatalmas vastapsot vált ki, ami leginkább annak szól, hogy Pető Iván, amikor elfogyott körülötte a levegő, meglépte azt, amit a honi politikai kultúrában nemigen szoktak meglépni. A beszéd amúgy nagy siker: megbízható, elszánt, bár kicsit mintha a kompromisszumkész koalíciós miniszterelnök-helyettes beszélne, nem a liberális megerősödést szuggeráló SZDSZ-elnök. Az SZDSZ népszerűbb lenne ´98-ban, ha ´94-ben nem lép kormányra a szocikkal, de lépnie kellett, hogy az MSZP-t rátaszigálhassa az európai útra. Kuncze sorra veszi az elért kormányzati eredményeket, a siker az övék is, ami pedig nem jött be, arról nem az SZDSZ tehet.

SZDSZ-esszencia: polgári szabadság. "Alkotmányos, parlamentáris kormányzás, korlátozott végrehajtó hatalom, egyéni, vallási, kereskedelmi, gazdasági és politikai szabadság", plusz szociális bonus: "Elkötelezettség az elesettek iránt." A beszéd lényege a már korábban megfogalmazott üzenet/stratégia: a gazdasági makroeredmények lefordítása mikroszintekre, "mert mialatt mi a GDP-ről és magas meg alacsony kulcsokról beszéltünk, a lakosság nagy része azt számolta, hogy marad-e a gyereknek új tornacipőre a lakbér és a gázszámla után". Úgy van, ezt jobb három év késéssel elmondani, párbeszéd kell a választókkal. Viszont nem vádolják szószegéssel, ígérgetéssel az SZDSZ-t; bizonyításul a hatalmas kivetítőn amerikai módra bejátszanak egy 94-es kampányfilmet. Kuncze elhatárolja pártját a korrupt klientúráktól és az ígérgetőktől, és mond Szüret-rovatba valót, még ha akaratlanul is: "Ne dőljünk be azoknak sem, akik minden sarkon nyalókát ígérnek, és közben üres a tarisznyájuk." Ez talán a Belgiumban élő magyar pedofil választóknak szólt. Viszont megígéri, hogy tovább államtalanítanak a gazdaságban, és jobban figyelnek a vidékre (ez egyébként párton belül is így lesz, és ezt nagyon remélik is azok a vidéki küldöttek, akikkel beszéltünk).

Igazán átütő és dinamikus beszédet Demszky Gábor és Hack Péter mond az akkor már félig üres - nem: félig teli teremben (a többiek a büfé előtti tíz kilométeres sorban állnak). Mindketten a nyíltságot, a szabadság értékeit és a liberális offenzívát hangsúlyozzák, Demszky

a választói bizalom

visszaszerzését várja a "hibák és tévedések" beismerésétől, a stílusváltástól, Hack pedig leszögezi: nem igaz, hogy nem érdekli a jónépet a szabadság, ne engedjünk a demagógiának, hogy már így is túl sok; nem, túl kevés a szabadság a gazdaságban, túl erősek a pazarló rendszerek, még mindig nem eléggé privát az elektronikus média. Nagy, de szűnni akaró taps.

Eredményhirdetés: az 597 küldöttből 504 adta le szavazatát, ebből 490 Kuncze Gábort akarja pártelnöknek. Nagy népi hurrá, elsőként Pető gratulál, majd egy alapszabály-értelmezés után a kongresszus úgy dönt, hogy a megüresedett ügyvivői posztra Mádai Péter képviselőt választja meg, nem pedig Szalay Gábort, aki korábban nem akart élni a lehetőséggel, és most úgy maradt, akárcsak a sor a büfé előtt.

Egyébként pedig megbízható értesülésünk szerint Kuncze Gábor lesz az SZDSZ miniszterelnök-jelöltje. Gyakorlatilag az ő kampánynyitója volt a kongresszus, ez a rendkívüli.

Seres László


"Erőteljesebb fellépést várnak tőlünk"

Demszky Gábor főpolgármester

Magyar Narancs: Beszédében azt mondta, vissza kell szerezni a választók bizalmát. Hogyan képzeli ezt el?

Demszky Gábor: Az SZDSZ-nek felelősséget kell vállalnia kormányzati pozíciójáért, mindazért, ami történt, és amit elmulasztott, és erről őszintén, a helyzettel megbékélve kell beszélnie. A polgár azt várja, hogy aki kormányoz, ne azzal foglalkozzon, milyen a partnerrel a viszonya. Tőlünk egy sokkal határozottabb, erőteljesebb kormányzati fellépést vártak, amit most kell korrigálnunk. Elindult valami a gazdaságban: a restrikciós csomag eredményeképpen lehet további adócsökkentés és egy nagyon halvány életszínvonal-növekedés, vásárlóerő-növekedés.

MN: Az adócsökkentés központi téma lesz majd a liberálisok számára?

DG: Hosszú távon középpontba kell állítani az adócsökkentést, és ehhez még radikálisabban kell hozzányúlnunk az intézményi reformhoz. Ami kritikaként itt felhozható, az nem az, hogy belekezdtünk az egészségügyi reformba, hanem az, hogy nem csináltuk következetesen végig. Nem az, hogy az oktatási reformot elkezdtük, hanem hogy ezen a területen még nagyon sok a tartalék. Azt kell megértetni a választópolgárral, hogy érdeke az, hogy befizetéseivel takarékosan gazdálkodjanak, és hogy a polgár minél kevesebb közalkalmazottat és köztisztviselőt tartson el, és a korábbi állami feladatokat átvegyék a gazdasági élet szereplői, illetve társadalmi szerveződések. Így olcsóbban és hatékonyabban valósítható meg a kisebb, de szociálisan gondoskodó állam.

publikálva
1997/22. (05. 29.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra