Rendőrök és romák: Szemléletváltás

publikálva
1997/22. (05. 29.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

"Külső jegyek alapján nem állapítható meg senki etnikai hovatartozása" - nyilatkozta a napokban a Roma Sajtóközpontnak Forgács László rendőrfőkapitány annak kapcsán, hogy egy kísérleti jelleggel bevezetett kihallgatási eljárás tapasztalatait összegezték a rendőrség, a cigányság és különböző emberi jogvédő szervezetek képviselői. Az igen csekély sajtónyilvánosságot kapott hírből azt a következtetést is levonhatnánk, hogy a rendőrségen belül, ahol csak az elmúlt évtized végén törölték el a "cigánybűnözés" fogalmát, valami változás kezdődött. Legalábbis a legfelső szinten.

"Külső jegyek alapján nem állapítható meg senki etnikai hovatartozása" - nyilatkozta a napokban a Roma Sajtóközpontnak Forgács László rendőrfőkapitány annak kapcsán, hogy egy kísérleti jelleggel bevezetett kihallgatási eljárás tapasztalatait összegezték a rendőrség, a cigányság és különböző emberi jogvédő szervezetek képviselői. Az igen csekély sajtónyilvánosságot kapott hírből azt a következtetést is levonhatnánk, hogy a rendőrségen belül, ahol csak az elmúlt évtized végén törölték el a "cigánybűnözés" fogalmát, valami változás kezdődött. Legalábbis a legfelső szinten.

"Na most figyelj. Én most 50 éves vagyok. Hatéves koromtól jártam ugye iskolába, rendszerváltás volt kilenc éve, tehát nekem több mint 30 évig hazudtak, mikor történelmet tanítottak, és hazudtak, mikor az etnikai kérdésekről beszéltek. Az rendben van, hogy szemléletváltásra van szükség, de én most mit csináljak ötvenévesen?" E monológot magánbeszélgetés közben jegyezte meg a beszélő előtt inkognitóban maradó újságíró, ezért legyen elég annyi, hogy 1997 májusában hangzott el egy vidéki város rendőrkapitányának szájából.

Egy aggályos rendelkezés

A szemléletváltás szükségessége a következők kapcsán került szóba: egy 1996-os, még az előző országos rendőrfőkapitány, Pintér Sándor által kiadott főkapitányi utasítás arról rendelkezett, hogy kísérleti jelleggel az ország három városának rendőrségén a büntetőeljárás alá vont cigány tanúk és gyanúsítottak vallomását rögzítsék magnóra. A rendelkezés valódi célja az (is) lett volna, hogy ki lehessen küszöbölni azokat az eseteket, amikor valakiből veréssel kényszerítenek ki vallomást (és ilyen előfordul Magyarországon: elég a Fekete Doboz néhány dokumentumfilmjére vagy a Szolgálunk és vétünk című, filmszemledíj-nyertes dokufilmre gondolnunk), és a nyomozókat sem érhette volna az a vád, hogy a jegyzőkönyv felvétele során pontatlanok voltak. (Bizonyára nem készült magnófelvétel arról az esetről sem, amelyet keretes írásunkban részletezünk.)

A főkapitányi rendelkezés azonban kissé aggályos abból a szempontból, hogy a nyomozó milyen alapon állapítja meg valakiről etnikai hovatartozását. Ez ugyanis - hasonlóan a vallási hovatartozáshoz - úgynevezett szenzitív adat, és csak az érintett írásos beleegyezésével használható fel, "ránézésre" tehát nem állapítható meg. Ezt ki is mondta a jelenlegi főkapitány, elismerve, hogy az "intézkedés nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket" - részben a törvényi aggályok miatt. A korábbi főkapitány által kiadott rendelkezésben az is szerepelt, hogy "cigány tanúkkal, illetve gyanúsítottakkal szemben minden alkalommal készíteni kell hangfelvételt".

A főkapitányi utasítás a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI) nagyon hasonló kezdeményezését követően született: ők azt javasolták, hogy minden gyanúsított vallomását rögzítsék. A NEKI egyik jogásza finoman úgy fogalmazott, hogy az előző kapitány "feltételezhetően félreértette" kezdeményezésüket. (Persze az is egy lehetőség lett volna, ha a vélhetően cigány kihallgatottól a nyomozó megkérdezi, etnikai hovatartozását írásba adja-e, és ha igen, és tényleg cigány, kíván-e magnófelvételt, vagy nem.)

Egy érzékeny adat

A "ki a cigány?" problematika az elmúlt egy évben kavart már nagy vitát, amelyre akkor Kaltenbach Jenő kisebbségi és Majtényi László adatvédelmi biztos azzal tett pontot, hogy kimondták: a rendőrségi körözésekben tilos használni a "cigány" kifejezést. Állásfoglalásukban egyrészt az adatvédelmi törvényre hivatkoztak: ebben mondták ki a törvényalkotók, hogy a nemzetiségi hovatartozás olyan adat, amellyel mindenki csak maga rendelkezhet; másrészt idevág a kisebbségi törvény azon passzusa, amely a szabad identitásválasztás elvére épül, azaz valakit tudta és beleegyezése nélkül nem lehet valamelyik népcsoporthoz tartozónak minősíteni. Amikor tehát - érveltek az ombudsmanok - a körözésekben csak a romákat említik külön, de ha valaki fehér bőrű és magyar, azt nem, akkor az a rendkívül káros közítélet alakulhat ki (ami már rég ki is alakult), hogy a "cigány" és a "bűnöző" két egymással rokon fogalom.

A büntetőeljárásról szóló rendelkezések egyébként lehetővé teszik, hogy a kihallgatás során magnófelvétel készüljön, azzal a feltétellel, hogy a felvételt írásban is rögzíteni kell, majd meg kell semmisíteni. Kérdés persze, hogy hányan tudnak erről, azaz ki igényli a magnófelvétel elkészítését. Különösen akkor, ha valaki szorongatott helyzetben - kihallgatáson - van, és azt mondják neki (ahogy állítólag megtörtént), hogy "ha maga cigány, és akarja, felvesszük a vallomását magnóra".

Forgács László főkapitány az első kudarc után két lehetőséget lát az intézkedés további végrehajtására: az egyik, hogy (az eredeti javaslathoz hasonlóan) mindenkinek rögzítik a vallomását, vagy nyilatkozatot kérnek arról, hogy kívánja-e ezt. A NEKI vezetésével bizottság alakult a rendőrség, az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat (OCKÖ), valamint más emberi jogi szervezetek képviselőivel; ez fogja kidolgozni azokat a lépéseket, amelyek nyomán tovább folytatható a program.

Az OCKÖ elnöke az intézkedést úgy értékelte, örvendetes, ahogy a rendőrség a cigány kisebbséghez áll. Farkas Flórián szerint mindenképpen az a közös szándék, hogy "a bűneseteket is feltárják, meg az emberi jogokat is tiszteletben lehessen tartani". Az is eredmény, hogy a néhány évvel ezelőtti állapotokhoz képest megindult a párbeszéd a rendőrség és a cigányság képviselői között - fűzte hozzá.

Egy jegyzőkönyv

Az utóbbi időben ugyanis több megbeszélést is tartottak a cigányság képviselői a rendőrség vezetőivel, de az "örvendetes párbeszéd" néha kisiklik. Ilyen volt az a néhány nappal korábban a Belügyminisztérium Rendvédelmi Főosztálya által szervezett konferencia, amelyen az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) diszkriminációellenes törekvéseiről esett szó. Itt - a jegyzőkönyv tanúsága szerint - Berta Attila dandártábornok, fővárosi rendőrfőkapitány "tájékoztatást adott a fővárosi bűnügyi helyzetről, és ezen belül a cigány kisebbséghez tartozók által elkövetett bűncselekmények szerkezetéről, a leggyakrabban előforduló bűncselekményfajtákról". Pedig "cigánybűnözés", a fentiek szerint, nincs is. Több hozzászóló bírálta a az elmondottakat, mire Berta sietett leszögezni, hogy a rendőrségen semmilyen hovatartozásra utaló adatgyűjtés nincs. Kicsit később szólalt fel a XXI. kerület rendőrkapitánya, aki (szintén a jegyzőkönyv szerint) úgy fogalmazott: "Bár Csepelen a lakosság mintegy tíz százaléka cigány származású, nincs rendőr-cigány ellentét." Ezután viszont "biztosította a jelenlévőket, hogy diszkriminatív rendőri fellépés esetén - ha arról tudomást szerez - eljár az intézkedő rendőrrel szemben".

Egy körkérdés

Lehet, hogy az ebből a jegyzőkönyvből vett részletek nem bizonyítanak semmit, pusztán lassan halad a szemléletváltás a rendőrségen belül. Viszont miután több emberi jogi szervezet vizsgálta Magyarországon a rasszizmus kérdését - és egyebek közt a rendőrség magatartásában, illetve rendőri berkekben ítélték súlyosnak, amit megállapítottak -, az ORFK kikérte több főigazgatósága, főosztálya és osztálya vezetőjének, valamint a megyei rendőrfőkapitányoknak a véleményét. A válaszok tudományos összegzése még várat magára, néhány megállapítást azonban - mindennemű rendszerezettséget mellőzve - idézünk. A romák állítólagos zaklatásáról többen például úgy vélekednek, hogy a "roma kisebbség rendőrség által történő zaklatásának semmilyen alapja nincs", ez az állítás "szervünk vonatkozásában nem helytálló", és "kategorikusan kérjük visszautasítani". Vannak azonban, akik egyedi esetként elképzelhetőnek tartanak konfliktust, de kiemelik: "A cigányság és a rendőrség között eddig nem volt ellentét, legfeljebb egyes rendőrök és egyes cigányok között alakult ki konfliktus."

Az ORFK kíváncsi volt az alacsonyabb beosztású rendőrök meglátásaira is. Itt olyan kategorikus kijelentésekkel is találkozhatunk, mint "cigánybűnözés létezett és létezik. Az elkövetői kör hatvan százaléka cigány." (A cigánybűnözés fogalmát egyébként hivatalosan csak 1988-ban szüntették meg.) Mások szerint cigánybűnözés nincs, de "vannak bűncselekmények, amelyeket gyakrabban követnek el cigányok". Van, aki "megélhetési bűnözés"-ről beszél, mások javasolják, hogy a romák "ne pénzben kapják a támogatást, élelmiszer-, ruhatámogatást kéne inkább adni". Néhány válaszadónak nem általában a romákkal, csak néhány családdal van bajuk, mikor megállapítják, hogy "ha 10-20 embert le lehetne törölni innen, akkor a rendőr-cigány kapcsolat nem lenne rossz", vagy úgy fogalmaznak, hogy "a lakossághoz mérten nem olyan sok az elkövető a cigányok közül, lassan több a fehér vagy a külföldi". A párbeszéd sem egyszerű: "Egymásba érnek a cigányszervezetek, de melyiknek van közülük bűnmegelőzési részlege?!" Néhányan azért belátják, hogy "rendőrileg ezt nem lehet megoldani".

Még egyszer hangsúlyozzuk: a fent idézett megállapítások nem egy reprezentatív felmérés eredményei. Az viszont bizonyos, hogy a jövőben kevesebb, a tolerancia hiánya miatt elkövetett súrlódásra számíthatunk - Felkai László, a Belügyminisztérium rendvédelmi főosztályvezetője úgy nyilatkozott ugyanis a Roma Sajtóközpontnak, hogy a Rendőrtiszti Főiskolán már a felvételi eljárás során mérik a felvételizők másság iránti fogékonyságát, sőt a már rendőri szolgálatot teljesítőknek is rendszeresen és kötelezően részt kell venniük alkalmassági teszteken. Újabban tanítanak már cigány kultúrát, és alkalmazzák a Európa Tanács útmutatásait, illetve előkészítés alatt áll egy tankönyv is másság-ügyben.

Majd meglátjuk.

Vultur Csaba


A fajszi eset

A Roma Sajtóközpont hétfői híre szerint másodfokon is elítélte a Kecskeméti Városi Bíróság azokat a rendőröket, akik 1995. március 16-án igazoltatás közben bántalmazták Pánki József roma vállalkozót. A rendőrök Pánkit tyúklopással gyanúsították, de miután "nem vallott", erőszakkal igyekeztek rávenni: mondja meg, ki követte el a bűncselekményt. Pánki feljelentést tett, az ügyészség pedig vádat emelt kényszervallatás ügyében. A Bajai Városi Bíróság első fokon nem látta bizonyítottnak a kényszervallatást, a két rendőrt "bántalmazás hivatalos eljárásban" vétségében, a harmadikat pedig bűnsegédként és társtettesként találta bűnösnek. Az ügyben Pánkinak segítséget nyújtó Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI) az ítélet után fellebbezett, mert aránytalanul enyhének találta azt. (A NEKI becslései szerint átlagosan nyolcóránként követnek el hasonló bűncselekményeket Magyarországon rendőrök, de ezt igen nehéz bizonyítani: egyrészt mert nincs tanú, másrészt pedig akit csak egyszer is megvertek, egyáltalán nem biztos, hogy feljelentést tesz a rendőrök ellen.)

A hétfői tárgyaláson Kecskeméten helybenhagyták az elsőfokú ítéletet; a háromból két rendőrt húsz-, illetve tizenötezer forint pénzbírságra ítéltek, a harmadikat egy év próbára bocsátották. Bár a NEKI nevében fellépő Furmann Imre szerint a bíróság a vártnál enyhébb ítéletet hozott, hozzátette: sikernek tartja azt, mert a magyar bírósági gyakorlatban ritkán esik meg, hogy "egy roma pert tud nyerni három rendőrrel szemben".

publikálva
1997/22. (05. 29.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra