"Az SZDSZ 1990-ben radikális rendszerváltó párt volt, ´94-ben kormányváltó párt, amely gazdasági rendszerváltást vitt véghez, 2002-ben pedig a politika morális és spirituális rendszerváltására készül" - mondta a MaNcsnak Demszky Gábor főpolgármester, aki a párt új stratégiájának végrehajtásában személyesen is részt kíván venni, ám mindez nem jelenti, hogy pártelnök lenne, éppen ellenkezőleg. Ismerős szavak. Mint ahogy azt is hallottuk már valahol, amint egy párt polgári liberálisnak nevezi magát, ráadásul mindezt nem újdonságként akarja eladni: az általunk megkérdezett szabaddemokrata politikusok szerint az SZDSZ mindig is polgári párt volt, s mindig középen állt, nem a baloldalon. A szocialistákkal kötött koalíció érdekek s nem értékek azonosságán alapult. Ráadásul az SZDSZ sem akarja kisajátítani a polgár jelzőt, ahogy a Fidesz sem akarta, mikor belekezdett a sűrű polgározásba.
A kifejezést alighanem tényleg az SZDSZ kezdte használni a rendszerváltás hajnalán, s Orbán Viktor miniszterelnök személyes PR-jának kialakításakor bevallottan sokat merítettek az eddig négy választást megnyerő Demszky Gábor kommunikációs megoldásaiból: lőn, megnyerték a választásokat. Sőt azóta igyekeznek kétpólusúvá alakítani a politikai palettát.
A kör közepén
Az elméletileg titkos stratégiai program kiszivárogtatását követően mindkét fél élesen reagált: Kovács László MSZP-elnök telefonon érdeklődött Magyar Bálint hogyléte felől, miközben a szocialisták holdudvara már az SZDSZ jobbratolódását elemezgette. Kövér László miniszter meg a múlt héten ismét szólásra emelkedett a parlamentben: szavaiból kiderült, hogy a szocialisták genetikusan hazaárulók, az SZDSZ pedig - szemben a gerinces Csurkával - sunyi.
Nincsen abban semmi új, hogy az SZDSZ a szocialistákkal szemben fogalmazza meg véleményét, így volt ez már a választások környékén is. Demszky Gábor és Magyar Bálint pártelnök is többször utalt arra, hogy a jelenlegi két nagy pártról mit gondol: a Fidesz nem hozza el a jövőt, míg az MSZP visszahozza a múltat, ezért mindkettejükkel ellentétben markáns politikai alternatívát kell alkotni, mégpedig középen. Nem is léptették vissza jelöltjeiket az időközi választásokon az MSZP javára, s jelenleg a VII. kerületi önkormányzatban adnak ízelítőt abból, hogy csak korrekt koalícióra hajlandók (a képviselő-testületben az SZDSZ-MSZP-koalíció a parkolási társulás ügyében jelenleg borulni látszik). Nagyjából tíz éve még a Fidesz bizonygatta: nem kistestvére az SZDSZ-nek, most meg a szabaddemokraták teszik ugyanezt az MSZP-vel szemben. Magyar Bálint és Demszky Gábor azt mondta a MaNcsnak: az SZDSZ-ben nincs értékválság, a párt ugyanazt képviseli, mint eddig.
Eörsi Mátyás szerint a kormány kritizálásán túl a pártra jellemző ügyekben (emberi jogi kérdések, oktatás, sorkötelezettség eltörlése stb.) erőteljesebb, jobb kommunikációt kell alkalmazni. Szerinte az új stratégia is elsősorban kommunikációs váltást jelent, a valódi cél az MSZP-től való eltávolodás. A képviselő gyorsan leszögezte viszont, hogy ő nem ügyvivő, így az egész dolgozatról csak annyit tud, amennyit a sajtóból lehet. Az meg nem sok. Merthogy a stratégiát az ügyvivők alkotják, a szélesebb vita csak akkor következik, ha már ők megegyeztek.
Ifjú szívekben élnek
Nemrégiben az MSZP nyilvánította ki, mennyire fontos számára az ifjúság, a Fidesz meg ugye mindig is itt tarolt, ha tarolt, most pedig a szabaddemokraták is a vérfrissítés mellett döntöttek. Azzal az apró, de el nem hanyagolható kis különbséggel, hogy komolyan vették a politológusok azon közhelyét, hogy e társadalmi csoportot nem érdekli a politika. Érdekli viszont az internet, a tőzsde, a munkahely, a szórakozás és még sok minden egyéb. Mindez persze elsősorban a városi fiatalokra érvényes, őket akarja az SZDSZ megszólítani, mert szerintük a Fidesztől az ifjak nem kaptak egyebet, mint tandíjmentességet az egyetemeken, aki viszont egyetemre jár, az tudja, mit jelent ez a valóságban.
A fiatalítás azt célozza, hogy pörögjön föl végre az SZDSZ. Éppen ezért az "Új Generációnak" gyorsan konferenciát is szerveznek (lásd keretes írásunkat). Ahogy egy neve elhallgatását kérő forrásunk fogalmazott, hiányzik a pártból a harci szellem, újításra van szüksége, hogy ne tűnjön el a kétpólusú pártrendszerben - ehhez kellenek a fiatalok, akik vagy valódi teljesítményre sarkallják a tízéves politizálásban megfáradt vezetőket, vagy helyükre állnak. Demszky Gábor szerint a kétpólusú rendszer a politológusok éppen aktuális vesszőparipája. Ahogy a helyzet változik, s a Fidesz még több támogatót veszít, az SZDSZ pedig megerősödik, a politológusok majd hozzáigazítják elméleteiket a szituációhoz - vélte a főpolgármester.
Mindenki egyért
Az újításon kívül nem ártana még némi egyetértés a párton belül, a sajtóhírek szerint azonban ezzel van egy kis probléma. Már az Ügyvivői Testületen belül is vitát váltott ki ugyanis a stratégiai dolgozat, a napilapok elsősorban Bauer Tamás nevét emlegették mint szembenállóét. Bauer Tamás a MaNcsnak sem volt hajlandó érveit ismertetni, arra hivatkozva, hogy megállapodás született a "félig kész" anyag titkosságáról. Név nélkül nyilatkozó szabaddemokraták viszont arra utaltak, hogy a vita a párt két alapvető vonulata között húzódik. Az egyik tábor a szocialistákkal és csakis velük tudja elképzelni a jövőbeni együttműködést, a másik tábor szerint ellenben a politikai középen, a mérleg nyelve funkciót betöltve fel kell készülni akár arra is, hogy ad absurdum a Fidesszel kell kormányozni.
A pártelnök szerint mindenesetre a szocialista párt nem ellensége az SZDSZ-nek, csupán nem problémamentes a viszonyuk. Mindez szerinte természetes: a koalícióban sem voltak túl sok ügyben azonos platformon, miért lennének azonos állásponton ellenzékben? Érdekes lesz viszont, hogy a kormány kritizálásában, konkrét ügyekben hogyan lehet két, egymástól eltérő álláspontot képviselni. Az ugyanis egyértelmű, hogy a kormánypártok szeretnék összemosni a két pártot, jellemzően együtt emlegetik őket, s néha emiatt az a kívülálló érzése, mintha az SZDSZ a szocialista párt liberális tagozata lenne csupán.
Magyar Bálint pártelnök szerint a 2002-es választásokat követő koalíciós kérdéseknek még nincs itt az ideje, jelenleg inkább el kellene mozdulni a mélypontról, ahová éppen a szocialistákkal kötött koalíció juttatta a pártot. Ennek első lépése a kommunikáció javítása lehet. Korábban a kritikák elsősorban arról szóltak, hogy a pártot képviselő vezetők gyakran egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tettek, illetve vitáikat a nyilvánosság elé vitték. Nos, e téren már most érezhető a változás az SZDSZ-nél: a stratégiai program szigorúan bizalmas, még a tagok sem ismerik a részleteket, a kiszivárogtatás viszont ügyes módja annak, hogy mégiscsak a pártra terelje a közbeszédet. Ahogy a pártelnök fogalmazott, egy étteremben nem az érdekli a vendéget, hogyan készült az étel, hanem hogy mennyire finom.
Többek szerint viszont az SZDSZ-nek soha többé nem szabad belemennie olyan koalícióba (akárki legyen is a partner), ahol nélkülük is megvan az abszolút többség. A Fidesszel kapcsolatban még az is feltételként hangzott el, hogy két személynek, jelesül Orbán Viktornak és Kövér Lászlónak távoznia kell ahhoz, hogy a két párt ismét szóba álljon egymással. Mindehhez minimálisan veszítenie kell a Fidesznek a következő választásokon, bár arra sincs garancia, hogy egy bukott kormányból kihullanak a pozíciót viselő arcok, erre mellesleg akár az SZDSZ is lehet példa.
Helyzetben
Ha az SZDSZ talpra akar állni, alighanem a legjobb időpontot válaszotta új stratégiája megalkotásához. Elemzők szerint a Fidesz utóbbi időben tapasztalt népszerűségvesztése részben arra utal, hogy a szabaddemokratáktól elhódított szavazók nem érzik magukénak a konzervatív politizálást s a nyitást a jobboldal felé (lásd fővárosi önkormányzat, ahol az egész jobboldal, beleértve a MIÉP-et, egyetértésben tevékenykedik), idegenkednek viszont az MSZP-től, ezért gyors ütemben húznak a bizonytalanok közé. ´k könnyen megszólíthatók lennének egy olyan programmal, amely róluk szól, főként ha mindezt egy népszerű arc, mondjuk Demszky Gábor közvetíti. Demszky helyzete viszont kényes: ha vállalja a pártelnöki pozíciót is, rögtön azonosítják pártelnöki és főpolgármesteri ténykedését, ami magában hordozhatja akár a népszerűségvesztését is. Jelenleg azonban ő az egyetlen figura a pártban, aki "felül tudott emelkedni a pártpolitikán", s az SZDSZ mélyrepülése dacára őrzi pozitív megítélését. A napi pártpolitikai harcokba viszont éppen az SZDSZ érdekében lesz kénytelen visszatérni.
Az SZDSZ szerencséje lehet, hogy a szocialisták még sehol sem tartanak a programalkotásban, ráadásul, mint a kongresszusukon kiderült, szeretnének ideológiai programot alkotni, amire ebben az országban nemigen mozdulnak rá a tömegek. A Fidesznek meg akad még tennivalója a jobboldal egységbe tömörítésén, ráadásul az elmúlt időszak múlt felé fordulása (ötvenhatos beszédek a sortüzekről, bűnösségről és a bűnösökkel való leszámolásról) arra utalhat, hogy a közvélemény-kutatásokból azt szűrték le: nem azzal van a baj, amit csinálnak, hanem hogy amit tesznek, azt nem elég hatékonyan teszik.
Hogy aztán az új, felülről megreformált SZDSZ-től mennyire retten meg a jelenlegi két legnagyobb párt, az - mint Magyar Bálint elmondta - attól függ, mi kerül át a jelenleg még bizalmas stratégiából a gyakorlatba, különösen, mert a jelenlegi helyzetben benne van az is, hogy a párt eltűnhet a politikai palettáról.
Vas Gábor
Tigrisek
Október végén tart alakuló összejövetelt az SZDSZ fiataljaiból álló Új Generáció. Mint "nody Tamás szervező a MaNcsnak elmondta, elsősorban azokra számítanak, akik már közel kerültek a politikához, illetve a liberális eszmerendszerhez. Az Új Generáció szerint 2002-ben le kell váltani a Fidesz-kormányt, amely a századfordulón a legrosszabb hagyományokat eleveníti fel: tekintélyelvű, antidemokratikus és szabadságellenes intézkedéseket hoz. A fiatalok meg akarják újítani a liberális közbeszédet, és magukra akarnak vállalni olyan ügyeket, amelyek mellett a párt eddig nem állt ki, mert népszerűségvesztéshez vezethettek volna. Ilyen lehet többek között a romák helyzetének javítása vagy a nők esélyegyenlőségének elősegítése.
