Már a közszolgálati, illetve a piaci alapon működő média felügyeletéről szóló törvény júliusi elfogadása is óriási vitákat váltott ki a politikai és társadalmi szervezetek körében. A Menczer Erzsébet, Cser-Palkovics András és Rogán Antal fideszes képviselők egyéni indítványaként benyújtott - s így mindenféle társadalmi és szakmai egyeztetés alól mentesülő - törvény példátlanul centralizált felügyeleti struktúrát teremtett meg. Az Alkotmánybíróságnál (AB) politikai pártok, civil szervezetek is tiltakoztak; a szervezeti törvényt csak az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet tizenegy ponton találta alkotmányellenesnek. Nem véletlen, hogy a Fidesz türelmesen kivárta, mire Sólyom László mandátuma véget ér, és a házelnök csak utána küldte meg a törvényt az új köztársasági elnöknek, elkerülve az előzetes normakontrollt. Az ORTT és az Nemzeti Hírközlési Hatóság jogutódaként született Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) elnökét, Szalai Annamáriát a miniszterelnök nevezte ki kilenc évre. Ugyancsak 2019-ig kapott mandátumot a parlamenttől a Médiatanács mind a négy, kizárólag a Fidesz által delegált tagja, miként a közszolgálati média felett diszponáló Közszolgálati Kuratórium elnöke és tagsága is. A Médiatanácsot is Szalai vezeti (portréját lásd: A türelmes eminens, Magyar Narancs, 2010. szeptember 23.); szerepéről sokat elárul, hogy az általa kinevezett beosztottjaival ellentétben a törvény mindvégig nagy kezdőbetűvel hivatkozik rá mint "Elnökre". A már kinevezett delegáltak és az elnök megbízatását csak kétharmados parlamenti többség függesztheti fel.
Az NMHH olyan jogosítványokkal és felügyeleti jogkörrel lesz felruházva, amihez hasonlót Európa még nem látott. A hírközlési piac, a frekvenciák kiosztása vagy a közszolgálati média egybeborított költségvetése mellett a hatóság - s cikkünkben erre fókuszálunk - a teljes nyilvánosság tartalmait is felügyeli. Az NMHH-nak a televíziók és rádiók mellett a nyomtatott és elektronikus sajtó rendszeres tartalmi vizsgálata nemhogy joga, hanem egyenesen kötelessége. Hatalmi pozíciójára jellemző, hogy míg a közszolgálatiság kritériumrendszerét meghatározni hivatott Közszolgálati kódexet mindenféle szakmai, társadalmi egyeztetés nélkül fogadhatja el, addig például saját műsor-szolgáltatási pályáztatási jogsértésért jogkövetkezményeket nem visel. A november elején megszavazott, a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvényt (ez az ún. "médiaalkotmány", rövid nevén az Smtb.) már az összes ellenzéki párt megtámadta az Alkotmánybíróságon. A november 22-én benyújtott "a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról" szóló törvényjavaslattal pedig teljes képet kaptunk a szabályozási tervezet egészéről. A látvány dermesztő.
Fogalmuk nincs
"Ilyen centralizált, ekkora hatalmat gyakorló felügyeleti rendszerrel és szabályozási környezettel ma biztosan nem nyernénk felvételt az Európai Unióba" - nyilatkozta a Narancsnak Majtényi László, az ORTT korábbi elnöke; utalva arra, hogy Brüsszel a csatlakozásra váró országok esetében igen szigorúan vizsgálja a médiaszabályozást. Majtényi szavaival aligha lehet vitatkozni - ezt lapunk által megkeresett médiajogászok sem tették. Európában teljesen szokatlan, hogy a rádió és televízió tartalmi felügyeletében illetékes hatóság (vagy annak jogutóda) a nyomatott és az online sajtó felett is tartalmi kontrollt gyakoroljon. Míg a nyomtatott sajtó folyamatos ellenőrzése korlátozza a sajtószabadságot, az online tartalmak szisztematikus monitorozása egyfelől praktikusan képtelenség, másfelől korlátozza a véleményszabadságot is, öncenzúrára kényszeríti a mezei internethasználókat is. Csupán néhány szovjet utódállam szabályozásában találunk hasonló elemeket, tőlünk nyugatra ez a metódus elképzelhetetlen. Az online tartalom-ellenőrzés amúgy indokolatlan is, hiszen az eddigi joggyakorlattal szemben csupán szórványos kritikák fogalmazódtak meg. Ha valamely jogi személy rágalmazva, méltóságában vagy becsületében megsértve érezte magát egy online elérhető - akár képi, akár szöveges - tartalom miatt, akkor a sérelem jellegétől függően az illetékes bírósághoz fordulhatott. És pert is nyerhetett, ha bizonyítani tudta a jogsértő tartalom - akár csak ideiglenes - hozzáférhetőségét. Emellett az uniós direktívát követő elektronikus kereskedelmi törvény 2001 óta felmentést ad az internetes közvetítő szolgáltatóknak a jogi felelősség alól, amennyiben a panaszt követően elérhetetlenné teszik az általuk is elismerten jogsértő tartalmakat. "Az új törvény hatályba lépésével viszont a hatóság a nyomtatott és az online sajtó esetében is eljárhat a személyiségi jogok megsértése miatt - s ezt megteheti úgy, hogy magának a sértettnek erről tudomása sincs, vagy éppen nem is érzi sérelmesnek az adott közlést" - szemléltette Polyák Gábor, a pécsi jogi kar Informatikai és Kommunikációs Jogi Tanszékének adjunktusa, hogy a hatóság várhatóan nemcsak elbírálja majd a fogyasztói panaszokat, hanem maga is kutatni fogja a jogsértőnek vélt tartalmakat. A legdurvább ugyanis az egészben az, hogy az új médiatörvény értelmében a hatóság maga döntheti el, mit tart jogsértőnek - ezt követően pedig kötelezheti az internetszolgáltatót a jogsértőnek minősített anyag elérhetőségének a megszüntetésére. A szolgáltató tehát januártól aligha mérlegelhet - ellenkező esetben maga is jogsértést követ el. Az új jogszabály semmiféle együttműködésre nem törekszik a közvetítő szolgáltatókkal, simán utasíthatja őket arra, hogy a hatóság szerint jogsértő tartalmat tegyék elérhetetlenné.
E módszer egy korábbi válfaját nevezik a történelemkönyvekben cenzúrának.
A tervezet e részét a szakmai dilettantizmus mellett csakis politikai motivációk indokolhatják - s érdemben ezt az új médiaszabályzás nem is tudja titkolni. A már elfogadott Smtb. visszatérően utal arra a politikai üzenetre, miszerint a közérdek úgymond védelemre szorul a magánérdekekkel szemben; s ezzel indokolja a sajtótartalmak ellenőrzésének szükségességét is. De nem csak azt. A jogalkotó jogilag megfoghatatlan, semmitmondó lózungokkal írja körül az összes médiatartalom-szolgáltatótól - azaz a nyomtatott és elektronikus sajtótól, kereskedelmi tévétől és rádiótól - elvárt tájékoztatás minimumát. Ám miközben követel, nem magyarázza meg, mitől lesz a tájékoztatás pontos, hiteles, és mit tekint tájékoztatási kötelezettséget maga után vonó eseménynek, ahogyan arról sem nyilatkozik, mit ért a "közerkölcs" vagy a "többség burkolt vagy nyílt" megsértése alatt. "Így a Médiatanács joga lesz eldönteni, hogy a vizsgált médiatartalom elég gyors és pontos volt-e, illetőleg hogy sokszínűnek, tárgyilagosnak minősíthető-e. Ez a döntési jogkör veszélyes fegyver lehet a médiamegjelenések számában és minőségében nyilvánvalóan érdekelt politikusok, illetve általuk kiválasztott személyek kezében" - foglalta össze a lényeget Kertész Krisztina médiajogász, a Sajtószabadság Központ alapító tagja. Ezeket az irányelveket a későbbiekben a Médiatanács pontosítja majd, ami Simon Éva, a TASZ jogásza szerint is aggasztó, hiszen "aligha várható el a média képviselőitől, hogy felkészüljenek és alkalmazkodjanak egy merőben új szabályrendhez, ha annak elvárásairól nem kapnak még csak közelítő tájékoztatást sem. Nem beszélve arról, hogy ez közvetlen tartalmi beavatkozást jelent, ami a sajtószabadság felszámolásával egyenlő."
Ráadásként az Smtb. számos kardinális fogalommeghatározást - szándékoltan vagy csupán a szakmai hozzáértés hiánya miatt - homályban hagy, és ezek pontosítását is a Médiatanács későbbi állásfoglalására bízza. Sajtóterméknek minősíthet - ezzel nyilvántartásba vételre kötelezhet és bírságolhat - akár számos közéleti blogot is, amennyiben az oktatás, tájékoztatás vagy szórakoztatás céljából szerkesztett formában működik, s emellett valamiféle gazdasági célt is szolgál. Azt ugyanis nem magyarázza a tervezet, hogy "gazdasági cél" alatt pontosan mit ért. Így például nem válaszol olyan banális kérdésre sem, hogy adott esetben két Google Ads hirdetés vagy egy termék felkínálása vásárlásra is annak minősülhet-e. Jogi értelemben tehát lehetőség nyílhat arra, hogy a hatóság ne csak hírportálokat, de neki nem tetsző blogokat is cseszegessen. Simon Éva azzal egészítette ki a képet, hogy "a Médiatanács jogosult a saját maga által megalkotott irányelveinek folyamatos felülvizsgálatára és módosítására is, ami végképp kiszolgáltatott helyzetbe hozza a tartalomszolgáltatókat". Nota bene, a jelek szerint arról sem fogunk megtudni sokat, hogy a tanács milyen szempontok alapján mérlegel, amikor épp a "közerkölcs" fogalmát gondolja újra. A hatóságot ugyanis a törvénytervezet - ellentétben az ORTT-alapszabály utolsó változatával - az üléseiről készült szó szerinti jegyzőkönyv nyilvánosságra hozatalára sem kötelezi.
Szankciójuk van
A hatóság alig ad iránymutatást a szerinte "jogszerű" tartalmakról, ám egészen döbbenetes vizsgálati jogokat gyakorolhat. Adott jogsértés tényállásának megállapítása érdekében (tehát még az előtt!) bármely szerkesztőségbe besétálhat, és azt vihet el, amit akar, hiszen "jogosult a médiaszolgáltatással, sajtótermék kiadásával, illetve műsorterjesztéssel kapcsolatos (...) valamennyi eszközt, iratot, dokumentumot megtekinteni, megvizsgálni, azokról másolatot, kivonatot készíteni". Ellenkezni persze lehet, ám az eljárási bírság 25 millió forintig terjed. A jogsértés megállapítására és az általa kellő súlyúnak minősített büntetések megállapítására és kiszabására is egyedül az NMHH illetékeseinek van felhatalmazásuk. Fenyegető az egyes tartalomszolgáltatókra nézve, hogy hiába lehet megfellebbezni egy hatósági határozatot a közigazgatási bíróságon, a kereset benyújtásának "a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya" - azaz minden szankció azonnal alkalmazható, és a bírság kiszabása esetén a végrehajtást még a bíróság sem (!) függesztheti fel. A tartalomszolgáltató tehát anyagilag ellehetetleníthető a bírósági döntés megszületéséig. Országosan terjesztett napilap akár 25 millió, országosan terjesztett hetilap akár 10 millió forintra is büntethető, internetes sajtótermék szerkesztősége - s mint utaltunk rá, ez blogokra is vonatkozhat - akár 25 millió forint megfizetésére is kötelezhető. A törvény szellemiségét hűen tükrözi az a kitétel is, miszerint ismételt jogsértés esetén nemcsak az "elkövető" szervezet, hanem annak vezető tisztségviselője is 2 millió forintig terjedő bírsággal sújtható. A hatóság az ún. jelentős befolyással bíró médiaszolgáltatókat - a 15 százaléknál nagyobb piaci részesedésű tévéket és rádiókat - 200 milliós bírság megfizetésére kötelezheti, a kisebb adók pedig a hatóság által megállapított súlyos jogsértés esetén 50 millió forintra büntethetők. A kereskedelmi tévék és rádiók - sőt egyes webes videoszolgáltatások, mint mondjuk az Index-video vagy a Nol Tv - különösen rövid pórázon lesznek tartva, ezek ugyanis lineáris, illetve lekérhető médiaszolgáltatásnak minősülnek. Közelebbről nem meghatározott "visszaeső jogsértés" esetén felfüggeszthetik a sugárzásukat, de akár törölhetik is őket a nyilvántartásból - ami lényegében a betiltásukat jelenti. Ráadásul az Smtb. értelmében a hatóság a kereskedelmi tévéket és rádiókat még nehezebben definiálható elvárások miatt is számon kérheti majd. Õk ugyanis mind "kötelesek a közérdeklődésre számot tartó (...), a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró eseményekről, vitatott kérdésekről sokoldalúan, tényszerűen, időszerűen, tárgyilagosan és kiegyensúlyozottan tájékoztatni". Ez a passzus egyrészt teljességgel szembemegy az AB 2007-es állásfoglalásával, mely szerint a kiegyensúlyozott tájékoztatás csak a közszolgálati médiumok, illetve a kiemelt nézőközönséget elérő televízióktól és rádióktól várható el. Egyszersmind az általunk megkérdezett jogászok és ellenzéki médiapolitikusok szerint is a piaci média működési és fogyasztási mechanizmusainak totális félreértését mutatja e kitétel. A jogalkotó az uniós direktívához igazodva használja ugyan a sokszínűség fogalmát, ám mint a példa mutatja, súlyosan és visszatérően félreértelmezi: a pluralitást nem a média egészére, hanem az egyes médiumok műsorszerkesztési elveire vonatkoztatja.
Mi marad?
Karácsony Gergely, az LMP médiaügyekben kompetens politikusa találóan fogalmazott lapunknak, amikor azt mondta: ez a jogszabály "egy olyan típusú médiafogyasztóból indul ki, amilyen a nyolcvanas években volt jellemző, amikor még távirányító sem volt, nemhogy kábeltévé vagy internet. Egy korszerű médiaszabályozásnak a tudatos médiafogyasztást kellene ösztönöznie, a pluralitás pedig épp akként érvényesül, hogy van ATV és van Echo Tv, a fogyasztó pedig önálló döntést hoz, amikor leül a tévé elé."
A szabályozás számos egyéb elemében is csorbítja a sajtószabadságot. Noha az Smbt. eredetileg azzal a szándékkal született, hogy forrásvédelmet biztosít a tényfeltáró újságíróknak, az új törvény szerint - egy közelebbről meg nem fogalmazott közrendvédelmi érdekre hivatkozva - az újságíró kötelezhető informátorai és forrásai kiadására; méghozzá az eddigi joggyakorlattal ellentétben akkor is, ha egy esetleges büntetőeljárás még nem vette kezdetét. Politikai, illetve gazdasági háttéralkuknak ágyazhat meg az a kitétel, amely szerint a sokak által üdvözölt, európai, illetve magyar készítésű műsorok sugárzási arányait meghatározó kvóták kötelezettsége alól a hatóság önkényesen, indoklási kényszer nélkül felmenthet egyes, általa kedvesnek tartott rádiókat, tévéket. Nem kevésbé botrányos az az elrejtett paragrafus sem, amely a közszolgálati médiumokon kívül semmilyen más televíziós stábot nem enged dolgozni az Országházon belül - a parlamenti bizottságokban és a folyosókon sem. Jól értesült jogászforrásunk szerint a válaszadási jogra vonatkozó kötelezettség pedig csak azért került ki eredeti formájában a törvényből, mert a Fidesz médiapolitikusai időközben rádöbbentek, hogy pártjuk növekvő médiabefolyása miatt ennek benntartása nem érdekük. Polyák Gábor hívta fel a figyelmünket arra a passzusra, melynek értelmében a digitális átállás kezdetéig kiutalásra váró helyi rádiós frekvenciák elbírálásakor a Médiatanács - az Alkotmánybíróság megfogalmazta elvárásokkal szemben - esetenként határozhatja meg az elvárt kritériumokat és döntésének szempontjait. Mindezen túl a Médiatanács az általa meghatározott közfeladat ellátása érdekében az egész pályáztatási hercehurcát kihagyhatja, és pályázat nélkül is adhat jogosultságot. Sőt teljes önkényességgel visszavonhat pályáztatási eljárásokat, amennyiben nincs neki szimpatikus jelentkező. Egyik médiajogász forrásunk felháborítónak találta azt is, hogy piaci szereplőkön keresztül hozzá tudott jutni a még be sem terjesztett törvénytervezethez - ami egyértelműen arra utal, hogy míg nyilvános egyeztetés nem történt, voltak olyan kiválasztott piaci szereplők, amelyek mégis beleszólhattak a törvénytervezet szövegezésébe.
Miután egy új és meglehetősen vaskos - több mint 170 oldalas - törvényről van szó, mely sokszor csak az Smbt.-vel összevetve értelmezhető, vélhetően több hasonló "apró" önkényes rendelkezés előkerül még. Mindenesetre a botrányos szabályozás alkotmányos vétóját az AB-tól nem várhatja a szabad sajtó. Az AB ugyanis - médiajogász forrásaink egybehangzó véleménye szerint - aligha veszi napirendre a három, egyenként is tucatnyi alkotmányellenes rendelkezést tartalmazó törvényt az elkövetkező hónapokban. Erre vélhetően csak az új alkotmány tavaszi megszületését követően kerülhet sor. Majtényi László kérdésünkre megerősítette: ebben az esetben e törvények alkotmányossága már csak az új alaptörvény szövege szerint lesz vizsgálható. Csak remélni tudjuk, hogy abban továbbra is szerepel majd a sajtó- és véleményszabadság alanyi jogon járó biztosítása.
Magyarország szuverén állam, ezért bár az Európai Unió elmarasztalhatja a kormányt a sajtószabadság korlátozása miatt, a törvénykezésre semmiféle érdemi hatása nem lehet. A véleménynyilvánítási szabadságukban megsértett és a sajtószabadság csorbulását kifogásoló személyek így első körben a független bíróságok joggyakorlatában bízhatnak; rájuk viszont az első precedenseket követően komoly politikai nyomás nehezedhet. Ezek után pedig már tényleg csak a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróság igazságszolgáltatására lehet számítani.
