A trafikmutyi ellen tüntetőket „Együtt a maffiabaloldal” feliratú molinó fogadta a Fidesz Lendvay utcai székházánál, rajta Bajnai, Gyurcsány, Mesterházy és Portik Tamás képével. A különösen szellemes akció nem előzmény nélküli.
A koncessziós jogot elnyerő szerencsések listáját április 22-én, hétfőn hozták nyilvánosságra, és a következő két napban átszakadt a gát: az ország legkülönbözőbb pontjairól kerültek elő százszámra helyi kormánypárti politikusok rokonai, közismerten kormányközeli kereskedelmi nagyvállalkozások és dohánycégek vezetői, alkalmazottai, strómanjai tafikgyőztesekként. Kiderült az is, hogy a Fidesz gyorsan módosítaná a trafiktörvényt, mégpedig 10 százalékra, a jelenlegi két és félszeresére növelné a dohánytermékek árusításának haszonkulcsát. A felháborodást az is erősítette, hogy a döntések eredményeként nagyon sokan veszítették el a megélhetésük jó részét biztosító dohányárusítási jogosultságaikat.
| ||
A helyzet tehát megérett a kommunikációs ellenoffenzívára. Karácsony Gergely sajtótájékoztatójára, amely szerint a koncessziós jogok kiosztása a kormánypártok újabb korrupciós botránya, Lázár Jánosnak pedig le kéne mondani. Lázár április 26-án úgy reagált: a szabályozást jóváhagyta az Európai Unió is, a pályáztatásról pedig megjegyezte, hogy az ellenzékiek „a magyar vállalkozók érdekei helyett ismételten a nemzetközi cégek érdekeit védik, ezért pedig nem maradhat számukra más morálisan vállalható megoldás, mint a közéletből való távozás”. Vagyis a Közgép páratlan közbeszerzési sikereitől a földügyletekig minden létező korrupciógyanús ügyletet hazafias erénnyé nemesítő labancozás vált már az első napokban az egyik fő kommunikációs csapásiránnyá a trafikügyben is – annak ellenére, hogy a történet éppen magyar kisvállalkozások ellehetetlenítéséről (is) szól. Még aznap beszámolt – akkor még névtelenül – Hadházy Ákos szekszárdi fideszes önkormányzati képviselő arról, hogy a frakcióülésen tételesen végigmentek a pályázók listáján, ki elég megbízható politikailag ahhoz, hogy trafikja lehessen a jövőben.
Kocsis, Kósa, Selmeczi
A lázári nyomvonalon hasított Kocsis Máté is. Sajtótájékoztatóján a fentieket „szemenszedett hazugság”-nak nevezte, és újfent leleplezte a jól ismert (például a rezsicsökkentés ellenzésében is élenjáró) háttér-koalíciót: „a multik és a baloldali pártok keltik a hisztériát állandóan”, világított rá élesen a helyzetre. Kocsis egyetlen újítása a „hisztéria”-vád reaktiválása volt: ez is régi eleme a Fidesz kommunikációs eszköztárának, Hoppál Péter Fidesz-szóvivő később kétszer is bevetette trafikügyben. Először május elsején, szűkebb pátriája, Pécs vonatkozásában, mondván, trafikmutyi nincs, csak a baloldal „új hisztériakeltése” zajlik, majd tíz nap múlva ugyanezt megismételte az ATV híradójának, immár országos jelenséggé szélesítve: „Ez egy felfújt lufi és politikai hisztériakeltés.”
Kreatívabb volt nála Selmeczi Gabriella, aki a munka ünnepén tartott sajtótájékoztatóján a Portik-ügyet is beleszőtte interpretációjába: „Itt arról van szó, hogy a baloldal egy nagyon súlyos maffiaügybe keveredett, és próbálják elterelni a figyelmet erről a dologról, ezért most egyenként megpróbálják levadászni azokat a magyar családokat, akik nyertek a trafikpályázaton.” A magyar családok egyesével történő baloldali levadászása megmaradt utánozhatatlan egyéni leleménynek, a maffiabaloldal viszont a trafikkommunikáció alapelemévé vált. Selmeczi meg is kérte Mesterházy Attilát, hogy csak ne kérdezzen, hanem inkább válaszolgasson szépen a maffia-összefonódások tárgyában. Egyúttal arra is felhívta a figyelmet, hogy a párthovatartozás személyes adat, ezért a győztesek pártkötődéseit listázni törvénysértő.
Sajnálatos módon a Magyar Nemzet fittyet hányt Selmeczi Gabriella figyelmeztető szavaira, mert még aznap, majd másnap is némely trafikgyőztesek és rokonaik baloldali kötődését gyűjtötte csokorba. A Magyar Nemzet igyekvő tényfeltárása azonban közröhejbe fulladt: a Puch nevű madocsai trafikos, akit a lap az MSZP egykori pénztárnoka testvérének vélt, nem rokona Puch Lászlónak, viszont kormánypárti színekben helyi önkormányzati képviselő és alpolgármester. A független, de baloldalközelinek tekintett sellyei polgármester felesége évtizedek óta árul dohányt Baksán, féltestvére pedig történetesen a helyi Fidesz-szervezet vezetője. A lapot azonban nem csüggesztette a kudarc, harmadnapra újabb, bővebb listával jelentkeztek, a cikknek már a címe is sokat ígérő volt: „Duzzadó képet mutat a nyertes baloldali klientúra”. Az írásban szereplő, a baloldali trafiknyertesekről közölt táblázat, mint írják, „egyelőre” csak azokat tartalmazza, „akikről eddig egyértelműen kiderült, hogy rokoni, munka- vagy éppen politikai kapcsolatban álltak vagy állnak a baloldallal”. Ez mintegy 30 név, bár a teljes lista, amelyre azóta is várunk, állítólag több száz „baloldali trafikost” nevez meg. A már meglévő, betonbiztos találatokat soroló névsor szereplőinek kötődéseit feltáró rubrika remek olvasmány. A „duzzadó képű” baloldali klientúrához soroltatik „a helyi fideszes polgármester ellenzéki ellenfele”, valaki, „aki 2006-ban és 2010-ben független jelöltként indult Bodó Sándor (Fidesz) ellen a polgármester-választáson”, vagy aki „Tiffán Zsolt ellen politizál, várhatóan a 2014-es választásokon is megmérkőznek”; tehát olyanok, akiknek semmi közük nincsen baloldali pártokhoz. Van továbbá egy önkormányzati képviselő, aki alpolgármester volt a baloldali településvezető alatt. Hogy egy nem pártpolitikus helyi képviselő ilyesfajta közös munkája egy helyi pártpolitikussal mennyire keveset jelent az illető pártkötődései, pláne „klientúrához” tartozása tekintetében, azt akár a Fidesz kommunikációs igazgatója, Kocsis Máté példája is fényesen bizonyíthatja: ő a főváros nyolcadik kerületében volt alpolgármester a szabaddemokrata Csécsei Béla „alatt”, mégis túlzás volna azt állítani, hogy a baloldali, urambocsá!, a liberális klientúra része. A kliensi viszonyokat a Magyar Nemzetnek több esetben nem sikerült kellőképpen specifikálni: van, akiről csak annyit tudunk meg, hogy valamelyik szocialista „rokona”, másról még ennyit sem, csak hogy valakinek az „embere”.
Kósa Lajos legott hasznosította sajtótájékoztatóján a Magyar Nemzet „adatait”. Meglehetős nagyvonalúsággal rögtön „több száz” olyan nyertesről emlékezett meg, akik „nyilvánvalóan a baloldalhoz köthetők”, és így már, ugye, meglehetősen tarka az összkép. Ezt annak ellenére fontosnak tartotta elmondani, hogy a trafikbotrány szerinte „apróság”. „Több tucat” jobbikos győztest is említett, noha a Magyar Nemzet is mindössze hármat izzadt ki magából. Elmesélte még, hogy „megkérték” a helyi Fidesz-csoportokat, hogy „azokat próbálják meg összeszedni, akikről nyilvánvaló a politikai kötődésük”. A sajtótájékoztató következő része azzal telt, hogy az előbbi mondatait letagadja, mondván, „nem végeztünk gyűjtést”.
A Kósa-sajtótájékoztató két nappal azután volt, hogy Hadházy Ákos szekszárdi fideszes képviselő névvel-arccal is színre lépett, és arról nyilatkozott, hogyan értékelte a párthűséget a szekszárdi Fidesz-frakció a trafikpályázatokon.
Orbán, Lázár, Giró-Szász
Horváth István, Szekszárd polgármestere „értetlenül” állt képviselőtársa nyilatkozata előtt, de azt mindenesetre leszögezte, hogy „semmilyen egyeztetés nem zajlott sem frakcióülésen, sem politikai, sem pedig egyéb megbeszélésen a trafikpályázatok ügyében”. Frakciótársai megerősítették az atv.hu-nak Horváth állítását, és természetesen úgy látták, hogy amiként az ellenzék a multik szócsöve, úgy Hadházyt sem jobb meggyőződése vezeti, csak régóta húzódó konfliktusait akarja így kezelni, „politikai tőkét kovácsol”, alighanem polgármester kíván lenni.
Május harmadikán maga a miniszterelnök is kitért szokásos Kossuth rádiós interjújában a problémára: a dohányzás visszaszorítását, illetve a hazai kisvállalkozások helyzetbe hozását domborította ki, és a kialakult helyzet okán régen várt nemzetegyesítő szózatot intézett a néphez: „Ha a multiktól a pénz egy része akár a baloldaliakhoz kerül, annak én örülök: nemzeti szempontból nincs különbség bal- és jobboldali trafikos között.”
Május nyolcadikán a szegedi közgyűlés Fidesz-frakciója a teljes retorikai repertoárt mintegy enciklopédikusan összefoglaló közleményben reagált arra, hogy az ottani szocialisták az ügyészséghez fordultak. A „maffiabaloldal” „tovább folytatja aljas és alaptalan lejárató hadjáratát trafikügyben a multi nagytőke érdekében, a magyar vállalkozások ellenében”, holott „mára már teljesen egyértelmű, hogy a dohánytrafikügyben keltett hisztéria csak egy a baloldal alaptalan vádaskodásai közül, hiszen a nyertesek között több száz, egyértelműen az MSZP-hez köthető személy is található”. Ezután jön a szabályozást indokló érvként a dohányzás visszaszorítása, és a már egy hete forgalomban lévő kármentő biztatás, miszerint „a kormány keresi a jogi lehetőséget, hogy azok a trafikosok, akik eddig dohánytermék-kiskereskedelemből éltek, ne veszítsék el megélhetésüket”.
Másnap a hvg.hu közzétette annak a hangfelvételnek a leírt részleteit, amelyből világosan kiderült: Hadházy Ákos igazat mondott, a polgármester és a szekszárdi képviselők viszont nem. Az egyik pályázónál például azt nehezményezte Horváth, hogy bár az illető „kurva sok megrendelést kapott a Fidesztől”, mégsem hozott elég kopogtatócédulát – ennek a lusta embernek nem is lett végül trafikja.
| ||
A május 9-i Heti Válaszban jelent meg egy Lázár János-interjú. Lázár előre jelezte, hogy Hadházy Ákos felvette az ominózus beszélgetést, amit ő nem tart szép dolognak, megítélése szerint az eset „a bizalom és a párton belüli együttműködés” hiányára utal. A multik közül a Philip Morrist jelölte meg első számú ellenségként az államtitkár, és – sokadszorra – az irigységet nevezte meg a trafikbotrány érzelmi mozgatójaként. Szó esett természetesen a dohányzás visszaszorításáról és a megélhetésüket elveszítő régi trafikosokat megsegíteni akaró kormányzati jó szándékról. Egyébként „nem látott abban semmi kivetnivalót”, ha egy polgármester tájékozódik arról, ki készül trafikot üzemeltetni egy településen, és információit meg is osztja párttársaival, „egyeztetést ajánl fel” nekik. Maximálisan figyelmen kívül hagyta Kósa Lajos homlokegyenest eltérő véleményét, miszerint az adatok zárt kezelése szörnyű fontos, maga a jogállamiság áll vagy bukik rajta.
Nem törődött Kósa álláspontjával Giró-Szász András sem, aki május 10-i sajtótájékoztatóján – bár szerinte ezzel a „helyi üggyel” a kormánynak nincs miért foglalkozni – úgy látta, hogy teljesen természetes, ha egy polgármester mindenről tudni akar, ami a városában történik.
Erre az álláspontra helyezkedett aznapi, szürreális sajtótájékoztatóján a hazugságon kapott szekszárdi polgármester is. Megítélése szerint helyes, ha a városi politikusok informálódnak egy olyan lényeges ügyben, mint a dohányboltoké. Mint elmondta, az adatokat maguk az érintettek juttatták el neki (ezt az érintettek közül többen cáfolták). Hangsúlyozta, „fenntartja magának a jogot”, hogy jobban bízzon egy „polgári értékrendű” vállalkozásban, mint egy baloldaliban, mivel a baloldal tönkretette a várost, és „egyenlő pályázatok” esetén a politikai hovatartozás figyelembevételét nem tartja ördögtől valónak.
Navracsics Tiborról egy ideig úgy tűnt, mintha nem kommunikálni, hanem felmérni akarná a problémát. A Hír Tv-ben elhangzott mondatai szerint „én önmagában valóban nem vagyok híve annak, hogy valaki a rokonait üzletrészhez juttatja, vagy visszaél esetleg egy olyan pozícióval, amelynek révén üzletrészhez juttathatja. De olyan esetben, amikor hivatali visszaélés,vagy akár korrupció valósul meg, akkor élni kell a büntetőjog adta eszközökkel. Aki ilyen információról tud, az tegyen feljelentést, s akkor ki kell vizsgálni az ilyen eseteket”. Utóbbi a szokásos rizsa, amit mindig minden korrupciós vádnál elsüt a hírbe hozott politikai erő. Navracsics nyilatkozatából az is kiderült, hogy „önmagában” nem híve a hivatali hatalommal való visszaélés néven ismert büntetőjogi tényállásnak, ami egy igazságügy-minisztertől különösen szép. A Hír Tv–Magyar Nemzet-csoport azonban messze túllőtt a célon, e tétova szavakat félreértelmezve úgy vélte, hogy Navracsics trafikügyben büntetőjogi felelősségre vonást tartana szükségesnek. „Az Indexnek Navracsics elmondta, hogy a Magyar Nemzet teljesen eltorzította a tévényilatkozatban elhangzott kijelentéseit. Elismerte, hogy volt olyan fórum, ahol a dohányárusítási koncessziók kérdésköre szóba került, és ahol ő valóban elmondta álláspontját, de az nem igaz, hogy a kormány és a frakció ülésein is büntetőjogi fellépést sürgetett volna. Navracsics a trafikokról szóló fideszes belső vitákról nem kívánt többet mondani.”
Hadházy Ákost leszámítva a többiek sem.
