Vérlázító részletek láttak napvilágot az 5415 odaítélt dohánybolt nyerteseinek névsorát elemző médiumokban. A megváltozott munkaképességűeknek és álláskeresőknek előnyt kínáló pályázati kiírás ellenére a zsírosabb bevétellel kecsegtető nagyvárosi koncessziókat az első gyorsértékelések szerint csókosok, a Fideszhez közel álló, anyagilag ma sem szűkölködő pályázók kapták. Az index.hu egyik cikkéből megtudható, hogy például Szombathelyen a kiadott negyven koncesszió felét mindössze négy pályázó nyerte, Budapest V. kerületében pedig - az egyébként dohány-kiskereskedelemmel is foglalkozó - Csetényi Csaba és Krskó Tibor összesen hét koncessziót nyert. Csetényi testvére, Zsuzsa pedig még kettőt - a portál számítása szerint hárman üzemeltethetik az V. kerületi dohányboltok többségét. De taroltak a kormányhoz közel álló CBA-hoz, illetve a Lázár János Miniszterelnökséget vezető államtitkár számára oly kedves Continental Zrt.-hez kapcsolható személyek is.
A sajtó már a pályázatok kiírásakor ilyenfajta kimenetelt jósolt - most mégis mindenki megdöbbent. Százhúszan kaptak öt-öt trafikot, 148-an négyet-négyet, 210-en hármat-hármat, 484-en kettőt-kettőt, 2625-en pedig egyet-egyet. A két és egy trafikot nyerőket aligha lehet általánosságban csókosnak nevezni, vagyis ötszázra tehető a "kivételesen szerencsések" aránya. Megjegyzendő, korábban nem okozott gondot senkinek a dohány-kiskereskedelem aránytalan felosztása: a GfK Hungária számítása szerint a jelenlegi 42 ezer értékesítési pont közül 19 ezer bonyolítja le a dohánybiznisz kilencven százalékát; ma a nagy üzletláncok hasítják a legnagyobb szeletet a tortából.
De tényleg nagy buli
nemzeti dohányboltokat üzemeltetni? A válasz korántsem egyszerű. A nagyvárosokban több trafikot szerzők valóban nagyot kaszálhatnak majd, hiszen nagy forgalomra számíthatnak. Budapesten például alig 800 koncessziós trafik lesz, rendkívül egyenetlen népsűrűség mellett. A belső, sűrűn lakott kerületek több trafikot birtokló tulajdonosai között rövidesen felbukkanhatnak az első cigimilliárdosok is. Különösen annak fényében igaz ez, hogy a koncessziók elosztásakor az idegenforgalmi adatokat egyáltalán nem vették figyelembe. Márpedig Budapesten - s ezen belül is zömmel a belső kerületekben - évente több millió külföldi fordul meg, és feltehetően a harmaduk-negyedük vesz is cigarettát. Ahol viszont valóban 2000 lakos jut egy trafikra, turisták sincsenek, továbbá egyetlen trafikja lesz a tulajdonosnak, merőben más a helyzet - a jelenlegi 3-4 százalékos kiskereskedelmi árrés a forgalom jelentős növekedése esetén sem teszi nyereségessé a dohányáru-kiskereskedelmet.
Bár a dohány-kiskereskedelem állami monopóliummá alakításának első lendületében a közgazdasági szempontok alig jászottak szerepet, a jogszabály felett bábáskodók végül is észbe kaptak. Idén február 22-i hatállyal módosították a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló 2012. évi CXXXIV. törvényt (trafiktörvény). Ezzel lehetőséget adtak a koncessziót elnyerőknek, hogy a dohányáruk, kiegészítők árusítása mellett a sorsolásos játék és fogadás lebonyolításával kapcsolatos termékeket, bizonyos szeszes italokat, energiaitalokat, kávét, ásványvizet, üdítőitalokat, újságokat is forgalmazhassanak július 1-jétől (ami rövid időre nyugtalanná tette az élelmiszer-kiskereskedőket). Ez alaposan megzavarta az érdeklődőket, főleg azokat, akik e változtatás parlamenti elfogadása előtt adták be a pályázatukat; igaz, ők lehetőséget kaptak a módosításra.
A trafiktörvény eredeti szövege szerint, ha a nyilvános pályázat eredménytelen, vagy a dohánytermék-kiskereskedelmi jogosultság gyakorlása az adott településen megszűnt (illetve még nem folyik), a dohánytermékek kiskereskedelmére vonatkozó jogosultságot az állam a pályáztatást is lebonyolító Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit (NDN) Zrt. útján is gyakorolhatja az új, eredményes pályázat zárultáig. Ezt Lázár János - mint a törvényjavaslatot beterjesztő egyéni képviselő - újságírói kérdésekre úgy kommentálta, hogy nem lesznek ellátatlan települések, az NDN Zrt. a cigarettát mozgó árusítással - gépjárműből - biztosítja. E garanciavállalás igen meggondolatlannak bizonyult: az NDN Zrt. adatai szerint az első körben 1717 helységben volt vállalkozó nemzeti dohánybolt beindítására, 1417 - 2000 lakosnál kisebb lélekszámú - településen egyáltalán nem volt jelentkező. Bár az NDN új pályázatot ír ki, valószínűleg továbbra sem lesz nagy a tülekedés. Az ellátatlan települések egy része olyan kevés lakosú, hogy élelmiszerbolt sem működik - viszont földrajzilag szétszórtan helyezkednek el az országban, így cigarettával ellátásuk a 3-4 százalékos kiskereskedelmi árrés mellett irgalmatlanul veszteséges lenne.
Lázárék a trafiktörvényt a status quo figyelembevételével alakították ki, fel sem merült bennük, hogy a piacellenesen, uniós elvekkel szembemenő módon és kartellgyanúsan kikényszerített 3-4 százalékos cigaretta-kiskereskedelmi árréshez hozzányúljanak (lásd keretes írásunkat). Ezzel magyarázható, hogy
a dohányipari cégek
viszonylag nyugodtan vették tudomásul a dohány-kiskereskedelem államosítását: nekik ugyanis mindegy, hogy ugyanannyi cigarettát hány eladási ponton értékesítenek, ha az irreálisan alacsony árrés megmarad. Sőt az eladóhelyek hatodára csökkenésével még nyereségesebbé válhat nagykereskedelmi tevékenységük, hiszen sokkal kevesebb helyszínre kell nap mint nap kiszállítani a termékeiket.
Lázár János ma már tisztán látja ezt, s kétségbeesettnek tűnő megoldást talált ki. Aprilis 26-án új törvénymódosító csomagot nyújtott be, amihez egy nap múlva párttársa, Papcsák Ferenc is beterjesztőként csatlakozott. Ennek leglényegesebb eleme, hogy törvény határozná meg a dohányáru-nagykereskedőknek a minimálisan megadandó kiskereskedelmi árrést. Ennek mértéke a javaslat szerint a dohánytermék - adókkal nem csökkentett - kiskereskedelmi eladási árának a tíz százaléka. Ha ez tényleg bekövetkezik, a kiskereskedelmi árrés csaknem a háromszorosára emelkedik. "riási ajándék ez a már koncessziót nyert pályázóknak, különösen a tűzhöz közel álló nyerteseknek, akikhez tényleg dőlni fog a pénz. A kormánypártoknak az eddigi tapasztalatok szerint aligha lesz kifogásuk az ellen, a magyar állam kívülállóként durván beletenyerel két kereskedelmi partner üzleti magánszerződésébe. De mit szól majd hozzá az Európai Unió? Hiszen e megoldás ugyanúgy uniós elveket sért, mint az a módszer, ahogyan dohányipari cégek leszorították a kiskereskedelmi árrést.
Ám ha Brüsszel lenyelné ezt a békát, sokat javulna a nemzeti dohányárudák fennmaradásának az esélye. És ami vélhetően Lázáréknak a legfontosabb: a trafik nélküli helységek mozgóboltos ellátása sem lesz annyira veszteséges. Ez a megoldás az élelmiszer-kiskereskedőket is megnyugtathatja, hiszen jelentősen csökkenhet a dohányárun kívül mást is árusítani kívánó koncessziótulajdonosok száma.
ÁrrésenJelenleg európai összehasonlításban is meghökkentően alacsony, 3-4 százalék közötti a cigaretták kiskereskedelmi árrése. Százforintnyi cigaretta értékesítéséből tehát 4 forint marad az eladóknál, akik évek óta egybehangzóan állítják, hogy veszteséges vagy nullszaldós a dohányáruk értékesítése. A dohányipar ezt azért volt képes elérni, mert rájött, hogy a kiskereskedők ráfizetéssel is hajlandók cigarettát értékesíteni, mivel a dohányosok a tejet, kenyeret olyan üzletben veszik, ahol cigi is kapható. A kiskereskedelmi árrés leszorítását nem jellemezte a cigarettagyártók közötti amúgy erős verseny, ami felveti a kartellezés gyanúját - a Gazdasági Versenyhivatal azonban ezzel soha nem foglalkozott. A Magyarországon gyárat vásároló nemzetközi dohányipari cégek már az ezredfordulón megkezdték a felkészülést arra, hogy kész helyzetet teremtsenek a nemzetközi versenytársak számára az uniós csatlakozást követően. Első lépésként elérték, hogy kvázi hatósági árassá váljanak a dohánytermékek, így azóta ők állapíthatják meg a cigaretták kiskereskedelmi árát: 2002 óta mindenhol ugyanannyiba kerül a füstölnivaló, a kocsmától a Hilton szállóig. Ennek hatására több száz diszkont-dohánykereskedés ment tönkre, több ezer ember került utcára, de az akkor még a nyomtatott sajtóban engedélyezett cigarettahirdetések miatt a dohányipartól függő magyar média erről nem írt. Második lépésként nagyrészt felszámolták az önálló hazai dohány-nagykereskedelmet. A British American Tobacco (BAT) már 2003-ban robbantott, azóta saját termékeit közvetlenül maga szállítja a kiskereskedelemnek, a Philip Morris és az Imperial Tobacco pedig 2005-től vette át e szisztémát. A tönkremenő vagy leépülő maradék nagykereskedelmi cégek ismét több száz embert bocsátottak el. Azóta a három multi és az egyetlen magyar tulajdonú Continental dohánygyár négy nagykereskedelmi cége bonyolítja le a teljes magyar dohányáru-nagykereskedelem több mint 90 százalékát. Miután a Philip Morris és az Imperial Tobacco bezsebelte a lehető legtöbb adókedvezményt, 2005-ben gyártóként kivonult Magyarországról. Az egri és a debreceni dohánygyár bezárása 800 ember elbocsátásával járt. Külföldi gyáraik kapacitását fejlesztették, s azóta onnan látják el a magyar piacot. Mivel a jelenleg 42 ezer eladóhelyen folyó dohányáru-értékesítés miatt más multinak nem érte meg Magyarországon nagykereskedelmi céget alapítva megjelenni, a magyar piac szereplői bebetonozódtak, s 2006-ra befejeződött a piac "újragyarmatosítása". Az új fordulatot a világgazdasági válság és a dohányáruk jövedéki adójának jelentős mértékű emelése hozta. (A dohányáruk jövedéki adójából tavaly 345 milliárd forint folyt be a büdzsébe.) A legális cigarettaeladások száma csökkent, s egyre nagyobb szerepet kaptak az olcsóbb megoldások. A cigarettához képest sokkal kisebb jövedéki adóval terhelt vágódohányból házilag készített sodort cigaretta részaránya 2011-re elérte a 22 százalékot, a 4 milliárd szálat. A vágódohány-értékesítés piacán az addig lesajnált Continental 17 százalékos részesedést szerzett, míg az összes piaci részesedése csak 6 százalék volt. A három multi 2011 tavaszán elérkezettnek látta az időt a Continental kinyírására: finoman fogalmazva is szoros baráti kapcsolataikat használták fel a gazdasági tárcánál, hogy a jövedékiadó-törvény olyan módosítása benyújtását érjék el, amely a vágódohány adóját jelentős mértékben emelte volna (lásd: Milliárdos baki, Magyar Narancs, 2011. július 21.). Ez valóban a Continental megszűnésével fenyegetett, ám alulbecsülték a Continental lobbierejét. A két tulajdonos - id. és ifj. Sánta János - tulajdonában álló hódmezővásárhelyi székhelyű cégcsoport a Lázár János-Hörcsik Richárd-Dancsó József hármas nevével fémjelzett képviselői "tömörülés" útján sikeresen visszaverte a támadást, így végül kompromisszumos jövedékiadó-emelésre került sor. Sántáék a győzelem mámorában nem is álltak le. Régóta úgy gondolták, méltánytalan 42 000 eladóhelyen forgalmazni a cigarettát, ekkora nagykereskedelmi hálózat működtetésére ugyanis csak a multik képesek. Ha viszont csak 6-7 ezer eladóhely lenne, a Continental is mindenhol megjelenhetne az áruival. Kapóra jött számukra a gyermekdohányzás visszaszorításának egyik valóban leghatékonyabb eszköze, az eladóhelyek számának drasztikus csökkentése, amit egyes egészségvédelmi szervezetek már évek óta követeltek. Megszületett hát a trafiktörvény - természetesen a fiatalkorúak érdekében. |
