Bagdy Emőke a Magyar Nemzet hasábjain: Kikérem magamnak a szakmaiatlanság vádját!

  • narancs.hu
  • 2020. október 12.

Belpol

Reagált az őt kritizáló több mint ezer pszchológusoknak.

Több mint ezer pszichológus írta alá azt az állásfoglalást, amelyben a szakma képviselői kiállnak  a Meseország mindenkié című mesekönyv mellett. Ez az a könyv, amelyet Dúró Dóra nyilvánosan ledarált azzal a felkiáltással, hogy meseország nem az aberráltaké, és amelyről Bagdy Emőke is azt állította, hogy veszélyt jelentenek a kicsikre a gendermesék.

A pszchihológusok közösen tett nyilatkozatukban erre reflektálva leszögezték: elhatárolódnak minden olyan pszichológus, így Bagdy Emőke nyilatkozatától is, amelyek szakmaiatlan és a tudomány mai álláspontjával ellentétes tartalmú állításokat tartalmaznak, és amelyek várható hatása a gyűlöletkeltés és a társadalmi kirekesztés fokozása”.

Viszontválaszul Bagdy Emőke a Magyar Nemzet hasábjain regált: „Saját hozzászólásom a mesekérdéshez csak a tudományos tények jegyében történt” – fogalmaz. Majd a 3–6 éves kor közötti időszak fejlődéspszichológiai törvényei alapján szólt hozzá a vitához. Hosszasan ír arról, hogy ez a kor „az epigenetikai, fejlődéslélektani tudományos bizonyítékok szerint a saját nemmel való azonosulás szenzitív időszaka”.

„Számomra az a kritika részéről a legfőbb kérdés, hogy amikor a népesség kilencven százalékában ez a biológiai és szociális nemi illeszkedés jellemző, és zavartalanul végbemegy, ez képviseli a többséget, miért oly fontos a kisebbségi folyamatokra érzékenyítés a meséken keresztül? Az átlagot akarják netán egyesek megváltoztatni? Tartsuk azt elsősorban fontosnak, ami keveseket érint? Vajon miért?” – teszi fel a kérdést.

Mert ezek valóban mesék - a Meseország mindenkié című könyv ötletgazdáival beszélgettünk

A mese nevel, de átnevelni nem tud, célja, hogy a gyerek megértse a világot. A Meseország mindenkié című meseantológiában a saját családjából is kirekesztett, többszörösen hátrányos helyzetű kisgyerek rátalál a benne szunnyadó tehetségre, egy másik hős pedig az azonos nemű szerelmére. Megtudhatjuk, ki miért válhat gonosszá, és amit hátránynak vélünk, adott esetben erénnyé is válhat.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.