"Mert ezek valóban mesék" - a Meseország mindenkié című könyv "ötletgazdáival" beszélgettünk

Könyv

A mese nevel, de átnevelni nem tud, célja, hogy a gyerek megértse a világot.

A Meseország mindenkié című meseantológiában a saját családjából is kirekesztett, többszörösen hátrányos helyzetű kisgyerek rátalál a benne szunnyadó tehetségre, egy másik hős pedig az azonos nemű szerelmére. Megtudhatjuk, ki miért válhat gonosszá, és amit hátránynak vélünk, adott esetben erénnyé is válhat. Mi a baj hát a kötettel? – kérdezzük ártatlanul. Részletek a Magyar Narancs legfrissebb számában megjelent, Borgos Anna pszichológussal és Kövesi Györgyi pedagógussal készült interjúból.

Magyar Narancs: Mindketten őstagok vagytok a könyvet kiadó Labrisz Leszbikus Egyesületben, Györgyi, te gyakorló pedagógusként dolgozol az általuk szervezett Melegség és megismerés című programban, valamint az EJHA – Emberi jogi nevelők hálózata aktivistája is vagy. Úgy tudom, a könyv ötlete tőled származik.

Kövesi Györgyi: Amikor a Labriszban azon gondolkodtunk, hogy milyen témában bővítsük a tevékenységünket, eszembe jutott, milyen jó lenne, ha a fiatalabb korosztályt is meg tudnánk szólítani. Régi tervünk volt, hogy általános iskolában, de akár már az óvodában is tematizálódjon az LMBTQ-kérdés, hiszen a gyerekek találkoznak vele. Általános tapasztalatunk, hogy a kérdéseikre – már ha egyáltalán fel merik tenni azokat – nem kapnak válaszokat. A pedagógusok nem tudnak mit kezdeni a témával, hárítják, tabuként kezelik. Ebben nagyon nagy segítségre volna szükségük. Mindkét szervezetben hasonlók a célkitűzéseink: a hátrányos helyzetű kisebbségek élethelyzetének bemutatása egyfajta szemléletformálással, azért, hogy egy igazságosabb és együttműködőbb társadalomban élhessünk. Most ebben a mesék tűntek jó közvetítőnek, hiszen azokon keresztül akár áttételesen is érinteni lehet nagyon fontos kérdéseket. (…)

MN: A felhozott vádak között is ez áll az első helyen: belénevelnétek már az egészen kicsikbe is, hogy ők is melegek legyenek!

Borgos Anna: Abszurd már maga a feltételezés is. Nézzük kicsit tágabban: ha valaki roma Pöttöm Pannáról olvas, roma lesz? Ha háromfülű nyúlról, kinő a harmadik füle?

KGY: A mese azért van, hogy hasson: nevel, de átnevelni nem tud. Célja, hogy a gyerek megértse a világot. A maga komplexitásában, az ellentmondásaival együtt. (…)

MN: Kiírtatok egy pályázatot is, és a kötetbe végül (felkérésre) kilenc gyakorló író, és – bár több mint nyolcvanan pályáztak – nyolc eddig ismeretlen szerző került. Anna, te benne voltál a zsűrizésben és a válogatásban. Milyen szempontok érvényesültek végül?

BA: Elsődlegesen az, hogy minél többféle kisebbségi és marginalizált szereplő és élethelyzet megjelenjen, és ez sikerült is: az örökbe fogadott gyerektől a bántalmazottság bemutatásán keresztül a szegénységen át sokféle, kevésbé látható sorsot reflektorfénybe állítottunk. De persze a támadásokat az LMBTQ-tematika váltotta ki. Hogy a gyerekeket úgymond „megfertőzzük” a homoszexualitással, becsomagolva az egyéb kisebbségi helyzetekbe. Az persze, hogy a szélsőjobb ránk támadt, nem lepett meg, éles reakciók már az iskolai érzékenyítő programjaink kapcsán is születtek. Tudtuk, hogy ismét jönnek majd a rögeszméjükkel, csak most mindennek a mértéke volt sokkoló. Más kérdés, hogy ellenkező hatást értek el: az első 1500 példány pár nap alatt elfogyott, néhány héten belül kijön a második kiadás. Nagyon jellemző, hogy a könyv kapásból, még a belelapozás előtt megkapta az „LMBTQ mesekönyv”, illetve az „első gendersemleges” mesekönyv címkéjét. Amiatt is támadtak minket, hogy nem tüntettük fel a borítón, hogy mennyire veszélyes, mérgező olvasmány. A hátlapon világosan ott áll, miről van szó, mit kellene még tennünk? Miközben a meséknek maximum az egyharmadában van leszbikus, meleg vagy transz szereplő. Az, hogy egy ilyen könyv nyílt provokációnak minősül, azt mutatja, igen alacsony a társadalom tűrés- és elfogadásküszöbe, szerencsére kaptunk rengeteg pozitív, támogató reakciót is. De mégis: milyen veszélyt képvisel egy meleg ember? (…)

MN: Ezekben a mesékben mindig megnyugtató a lezárás: elfogadják a nemváltót, senki nem csodálkozik túl hosszan a fiúk szerelmén, a jégszívek felolvadnak, a bántalmazó elől, huss, el lehet repülni.

BA: Mert ezek valóban mesék. És ahogy a mesékben, a küzdelem után jön a megnyugtató befejezés, a boldog vég. A harmonikus lezárással egy idealizált, modellszerű helyzetet mutatunk, az optimális variációt.

KGY: És közben mindvégig érezheted, hogy nem vagy egyedül. Hogy van segítséged, még ha csak a mesevilágban is. Hogy lásd, ha más vagy is, igenis, értékes vagy. Hogy ha három füled van, nem az lesz a megoldás, hogy egyet levágnak.

A Magyar Narancs október 8-án megjelent számában olvasható beszélgetésből kiderül, hogy külföldön számos hasonló tematikájú könyv megjelent, de a Karafiáth Orsolya készítette interjúban az iskolai érzékenyítő programokról is szó van. Keresse a lapot az újságárusoknál, vagy fizessen elő itt!

Magyar Narancs

Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”