Színház

Kliséből játék

Biró Zsombor Aurél: 2031

Kritika

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Ezúttal azonban a klisés témákból érvényes jelenetek bontakoznak ki. A történet középpontjában a darab címét is adó évben, 2031-ben lezajlott esemény áll, amikor a színművészetis osztályfőnök, Gelléry Károly (Fekete Ernő) a tanítványát, Andort (Béres Bence) molesztálta. Ez az emlék tör elő egy osztálytalálkozónak is beillő év végi összejövetelen. A két érintetten kívül négy volt rendező szakos hallgató is a meghívottak között van: Hanna (Mentes Júlia), Bálint (Tasnádi Bence), Misi (Vizi Dávid) és Ricsi (Lengyel Benjámin). Egymás utáni jelenetekben, a karakterekre jellemző belépővel érkeznek a színészek, utolsónak szinte berobban a „buliba” szétázva, csapzottan Petra (Kanyó Kata), aki nem más, mint Hanna gondosan titkolt szerelme.

Lassan, szinte vontatottan, semmittevő lazasággal indul az előadás: szokásos, buli eleji, az oldódást segítő italozós small talk („mennyit érhet ez a ház”, „hogy megy a sorod” stb). Ha nem lenne az összeszokott csapat (a Katona fiatalokból álló, pár éve leigazolt „minitársulatának” színészei játsszák a darab legtöbb szerepét) védjegye a „lötyögve” kezdés, az első néhány epizód akár unalmasnak is tűnhetne. Tarnóczi Jakab rendező munkáinál, aki a legtöbbször dirigálta őket eddig, megszoktuk már: a felszín alatt kibontakozásra váró mélyebb rétegek forrnak. Ezúttal azonban Dohy Balázs a rendező, aki az indítás e hagyományát nem töri meg, sőt nála az eddigieknél is egyértelműbb a fokozatos építkezés, amely egy végső katarzisban, tökéletes időzítéssel kulminál: Dohy a puskaport egyértelműen a gondosan előkészített végjátékra tartogatja.

Nem kell egyetérteni a szexuális zaklatásnak a szerző, Biró Zsombor Aurél által sugallt értelmezésével (a szövegkönyvet Dohyval közös koncepció alapján írta), hogy megérezzük, ezeknek a friss diplomás színészeknek van mondanivalójuk róla. Játékuk autentikus, nélkülözi a belterjessé tevő sallangokat, összekacsintásokat és a témáról korábban kialakult, már-már elcsépelt narratívákat. A mondandó legalább annyira – ha nem jobban – szól a szcénán kívüliekhez, mint a bennfentesekhez és azokhoz is, akik egyébként másként ítélnék meg a bemutatott konfliktus mibenlétét, vagy pusztán közömbösek a #metoo iránt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.