Színház

Kliséből játék

Biró Zsombor Aurél: 2031

Kritika

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Ezúttal azonban a klisés témákból érvényes jelenetek bontakoznak ki. A történet középpontjában a darab címét is adó évben, 2031-ben lezajlott esemény áll, amikor a színművészetis osztályfőnök, Gelléry Károly (Fekete Ernő) a tanítványát, Andort (Béres Bence) molesztálta. Ez az emlék tör elő egy osztálytalálkozónak is beillő év végi összejövetelen. A két érintetten kívül négy volt rendező szakos hallgató is a meghívottak között van: Hanna (Mentes Júlia), Bálint (Tasnádi Bence), Misi (Vizi Dávid) és Ricsi (Lengyel Benjámin). Egymás utáni jelenetekben, a karakterekre jellemző belépővel érkeznek a színészek, utolsónak szinte berobban a „buliba” szétázva, csapzottan Petra (Kanyó Kata), aki nem más, mint Hanna gondosan titkolt szerelme.

Lassan, szinte vontatottan, semmittevő lazasággal indul az előadás: szokásos, buli eleji, az oldódást segítő italozós small talk („mennyit érhet ez a ház”, „hogy megy a sorod” stb). Ha nem lenne az összeszokott csapat (a Katona fiatalokból álló, pár éve leigazolt „minitársulatának” színészei játsszák a darab legtöbb szerepét) védjegye a „lötyögve” kezdés, az első néhány epizód akár unalmasnak is tűnhetne. Tarnóczi Jakab rendező munkáinál, aki a legtöbbször dirigálta őket eddig, megszoktuk már: a felszín alatt kibontakozásra váró mélyebb rétegek forrnak. Ezúttal azonban Dohy Balázs a rendező, aki az indítás e hagyományát nem töri meg, sőt nála az eddigieknél is egyértelműbb a fokozatos építkezés, amely egy végső katarzisban, tökéletes időzítéssel kulminál: Dohy a puskaport egyértelműen a gondosan előkészített végjátékra tartogatja.

Nem kell egyetérteni a szexuális zaklatásnak a szerző, Biró Zsombor Aurél által sugallt értelmezésével (a szövegkönyvet Dohyval közös koncepció alapján írta), hogy megérezzük, ezeknek a friss diplomás színészeknek van mondanivalójuk róla. Játékuk autentikus, nélkülözi a belterjessé tevő sallangokat, összekacsintásokat és a témáról korábban kialakult, már-már elcsépelt narratívákat. A mondandó legalább annyira – ha nem jobban – szól a szcénán kívüliekhez, mint a bennfentesekhez és azokhoz is, akik egyébként másként ítélnék meg a bemutatott konfliktus mibenlétét, vagy pusztán közömbösek a #metoo iránt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.