Film

Profán papnők

Agathe Riedinger: Csiszolatlan gyémánt

Kritika

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Az első filmes Agathe Riedinger arra kéri nézőjét, hogy vegye komolyan Liane-t és a küzdelmét. Nem egészen ura életének, de nem is áldozat: tudja és érti, hogy szépsége és ambíciója tőke ahhoz, hogy valaki legyen (és talán szerencsétlen, csonka családján is segíthessen). Napjai Instagram-oldala aprólékos szerkesztgetésével telnek: igyekszik a plázában fillérekért vett (vagy lopott) ruhákat luxusterméknek mutatni, testét a legjobb szögbe és fénybe állítani. Ez nem csupán meddő erőfeszítés, hiszen Liane-nak a profilja hozza meg a várt casting meghívást és vele a hírnév, gazdagság ígéretét is. Ugyanakkor követői azt a figyelmet és rajongást is megadják neki (időnként elég agresszív formában), amelyet anyja megtagad tőle. A lány egyszerre próbálja meghekkelni a rendszert és behódolni neki. Riedinger érti, hogy az influenszerlét teljes állás: Liane szó szerint a lényét bocsátja áruba. Insta-énjében benne van saját maga, de egyben egy akkurátusan ápolt perszóna is. Épp ezért tekint rá a reality-producer (egy középkorú nő) csiszolatlan gyémántként, van benne valami mélyen autentikus, de a művisége is tudatosságról árulkodik.

A látszat ellenére Liane mélyen vallásos, a saját becsvágyát is transzcendens élményként éli meg: kedvenc klubjának tárgyiasított táncosnői vagy a titkon meglesett divatfotózás modelljei papnőkként jelennek meg számára, akiknek kasztjába kiváltság tartozni, Insta-követőinek kommentjeit imákként olvassa, testének aprólékos ápolása, fejlesztése a férfi tekintet számára szent misszió, és egy Istentől kapott ajándék megőrzése. Liane szilárdan őrzi szüzességét, miközben nap mint nap tárulkozik fel idegen férfiak tekintetének. Egész napját teste cicomázásának szenteli, miközben anyja helyett nevelgeti kishúgát (aki máris mintha nővére apró mása lenne). A rendező két nézőpont között egyensúlyoz, amikor egymás mellé állítja a – Dardenne testvéreket és Mike Leigh-t idéző – társadalmi realizmus nyerseségét és a vallásos extázis elemelt képeit, amelyek (többnyire) hatékonyan zökkentik ki a nézőt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.