Film

Profán papnők

Agathe Riedinger: Csiszolatlan gyémánt

Kritika

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Az első filmes Agathe Riedinger arra kéri nézőjét, hogy vegye komolyan Liane-t és a küzdelmét. Nem egészen ura életének, de nem is áldozat: tudja és érti, hogy szépsége és ambíciója tőke ahhoz, hogy valaki legyen (és talán szerencsétlen, csonka családján is segíthessen). Napjai Instagram-oldala aprólékos szerkesztgetésével telnek: igyekszik a plázában fillérekért vett (vagy lopott) ruhákat luxusterméknek mutatni, testét a legjobb szögbe és fénybe állítani. Ez nem csupán meddő erőfeszítés, hiszen Liane-nak a profilja hozza meg a várt casting meghívást és vele a hírnév, gazdagság ígéretét is. Ugyanakkor követői azt a figyelmet és rajongást is megadják neki (időnként elég agresszív formában), amelyet anyja megtagad tőle. A lány egyszerre próbálja meghekkelni a rendszert és behódolni neki. Riedinger érti, hogy az influenszerlét teljes állás: Liane szó szerint a lényét bocsátja áruba. Insta-énjében benne van saját maga, de egyben egy akkurátusan ápolt perszóna is. Épp ezért tekint rá a reality-producer (egy középkorú nő) csiszolatlan gyémántként, van benne valami mélyen autentikus, de a művisége is tudatosságról árulkodik.

A látszat ellenére Liane mélyen vallásos, a saját becsvágyát is transzcendens élményként éli meg: kedvenc klubjának tárgyiasított táncosnői vagy a titkon meglesett divatfotózás modelljei papnőkként jelennek meg számára, akiknek kasztjába kiváltság tartozni, Insta-követőinek kommentjeit imákként olvassa, testének aprólékos ápolása, fejlesztése a férfi tekintet számára szent misszió, és egy Istentől kapott ajándék megőrzése. Liane szilárdan őrzi szüzességét, miközben nap mint nap tárulkozik fel idegen férfiak tekintetének. Egész napját teste cicomázásának szenteli, miközben anyja helyett nevelgeti kishúgát (aki máris mintha nővére apró mása lenne). A rendező két nézőpont között egyensúlyoz, amikor egymás mellé állítja a – Dardenne testvéreket és Mike Leigh-t idéző – társadalmi realizmus nyerseségét és a vallásos extázis elemelt képeit, amelyek (többnyire) hatékonyan zökkentik ki a nézőt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.

Elvárt igazodás

Tavaly novemberben derült ki, hogy a 2019 óta amúgy is mostoha sorsú, az MTA-ról korábban leválasztott kutatóhálózatot ismételten átalakítaná a kormány. A változások az MTA ingatlanvagyonát is érintenék, egy váratlan per azonban megakasztotta az ügymenetet.

Két-három mondat után megnyíltak

Jövő áprilisig még 3-4 országjárást is lebonyolíthat a Tisza Párt, a jelöltállítási folyamat pedig az idén le­zárulhat. Rengeteg támadásra és botránykeltésre számítanak, nyilván követnek el majd ők is hibákat, ezért is fontos a kapcsolat a független médiával.