Balogh Zoltán: A homoszexuális hajlamot nem minősítjük, a kapcsolatot nem tudjuk elfogadni

  • narancs.hu
  • 2021. július 26.

Belpol

A jelenleg református püspökként dolgozó egykori miniszter szerint nincs baj az emberi jogok védelmével.

Balog Zoltán volt miniszter a Népszavának adott interjút, melyben többek között elmagyarázta, hogy "belső hívásra" fordított hátat a politikának, jelenleg dunamelléki református püspök, a zsinat lelkészi elnökeként dolgozik az emberminiszter, az Emmi egykori vezetője. "Megérett bennem az elhatározás, hogy direkt módon szeretném az egyházamat szolgálni." Balog az aktív politikai pályájára visszaemlékezve, azt is elemezte, hogy tették szitokszóvá az emberi jogokat a kormánykommunikációban.

“Nem látom, hogy ma gyengébb lenne az emberi jogok védelme, mint tíz vagy akár húsz évvel ezelőtt volt” – mondta Balog, hozzátéve, hogy a kormányban mindenki a saját területéért felel, de meg kell lennie bizalomnak és a jóindulatnak, és azt kell gondolni, hogy a vele egy csapatban játszók is a legjobb tudásuk szerint dolgoznak.

Balog szerint az állandó ellenségkép kialakítása politikai trend, aminek ő azt gondolja, nem részese. “A politikának általában szüksége van ellenségképre, mert ez a szomorú világ alakult ki. Negatív indulatokból könnyebb szavazatokat csiholni, mint pozitív üzenetekből. Én továbbra is a 2002-es polgári szlogenhez tartom magam: hiszek a szeretet és az összefogás erejében.”

Az interjú további részében aktualitásokról van szó, például beszél a homofób törvényről. “Egyházunk már jóval korábban, 2004–ben kiadott egy állásfoglalást, amely a Biblia és a hitvallási irataink alapján kifejti, mit gondolunk házasságról, szexualitásról, homoszexualitásról, a gyermekek védelméről.

A homoszexuális hajlamot nem minősítjük, a homoszexuális kapcsolatot viszont nem tudjuk elfogadni. Az Úristennek és tanítványainak gyűlölniük kell a bűnt, de szeretniük kell a bűnöst”

– így összegezte álláspontját, de kiemelte, hogy ő maga nem lát olyan részt a törvényben, ami összemossa a homoszexualitást a pedofíliával.

Balog mindemellett arról is beszélt, hogy továbbra is jó viszonyban van Orbán Viktorral, de erről inkább nem is beszél, mármint ennél többet, mert az egész református egyházban az az elvárás, hogy ne politizáljanak: “Nagyon érdekes, hogy kívülről elvárják az egyháztól – azok, akik amúgy nem tagjai az egyháznak –, hogy alkosson véleményt közéleti, politikai kérdésekről, az egyháztagok nagy része viszont éppen azt szeretné, ha az egyház nem ezzel foglalkozna, hanem azzal, ami a lényeg. Mély bölcsesség van ebben az elvárásban. Ha állandóan kormányzati intézkedésekre vagy ellenzéki nyilatkozatokra reagálunk, akkor elveszítjük a lényeget.”

(Népszava)

Kedves Olvasónk!

Üdvözöljük a Magyar Narancs híroldalán.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.