A Charlie Hebdo szerkesztősége elleni merénylet után dobta be Orbán Viktor a bevándorlásügyet, számos szakértő szerint azért, mert az útdíj és az internetadó elleni tiltakozások tavaly ősz óta defenzívába szorították a kormányt, amit csak súlyosbított a kora tavasszal kipattant Quaestor-ügy. Akkoriban csak a Nyugat-Balkánról érkező menedékkérők növekedésére lehetett számítani, miután az unió levette Macedóniát és Koszovót a biztonságos országok listájáról. „A bevándorlásról szóló nemzeti konzultációt és plakátkampányt a baloldal figyelemelterelésként értékelte, és igyekezett visszatérni a korábban sikeres topikokhoz, például a korrupcióhoz” – mondja Kiszelly Zoltán politológus. Azt azonban későn vette észre, hogy az események túlléptek e helyzetértékelésen: májusra, júniusra összeomlott az a stratégia, hogy nem vesznek tudomást a migrációról. (Azt már mi tesszük hozzá, hogy a Fidesz sikeresen összemosta és összemossa ma is a bevándorló és a menekült fogalmát.)
A Fidesz ügyesen ki is használta ezt (például azt, hogy a szocialista Horváth Csaba június közepén a bevándorlást álproblémának nevezte), mégpedig kétszeresen is. Egyrészt a baloldal vakságát hangsúlyozza, másrészt bevándorláspártinak nevezi azokat a pártokat, amelyek arról beszélnek, hogy a háborús területekről érkező menekültek humánus kezelése erkölcsileg és jogilag is kötelező – holott a baloldal azt is hangsúlyozza, hogy a menekültek befogadása és integrációja elsődlegesen nem Magyarország feladata.
„Politikai szempontból logikus, hogy a szocialisták igyekeztek óvatosan kommunikálni a menekültkérdést, hiszen a Republikon Intézet nyár elejei felmérése szerint a baloldali pártok szavazói között is magas a menekültek elutasítása, és ez a mérés augusztusi megismétlésekor sem változott” – mondja Tóth Csaba, az intézet stratégiai igazgatója. Az MSZP szavazói közül 64 százalék, az LMP-sek 52, a DK-sok 47, az Együtt-, PM- és MLP-szimpatizánsok 42 százaléka vélte úgy, hogy a menekültek veszélyt jelentenek az országra (a fideszesek csaknem 80 százaléka adott igen választ e kérdésre). A Tárki májusi adatai szerint az átlagosnál magasabb az idegenellenesség a Jobbik és az MSZP szavazói, illetve a nem szavazók és a magukat rossz anyagi helyzetben érzők körében. A bizonytalan szocialista kommunikációhoz Tóth Csaba szerint az is hozzájárult, hogy a pártban ez ügyben nem volt egységes álláspont. Arra a kérdésre, hogy be kell-e fogadni a migránsokat, nincs egy mondatban megfogalmazható válasza a legnagyobb ellenzéki pártnak. Természetesen a kérdés ilyen feltevése rossz, de a Fidesz így tette fel, és ezt válaszolta meg nemmel. A szocialistáknak ezek után jóval bonyolultabb üzenetet kellene kevesebb pénzből és szegényesebb infrastruktúrával kommunikálni. Kiszelly szerint a baloldal kommunikációjában először a kerítés lett a fő ellenség, megoldási javaslatukban pedig igyekeztek az uniós, különösen a német retorikát alkalmazni. Tóth Csaba szerint azonban hiába bírálta az eddiginél is vehemensebben Európa Orbánt a menekültekkel való bánásmód miatt, végül ez is a Magyarország és Európa határait védő politikus pózát erősítette.
Óvatos szocialisták
Baja Ferenc (MSZP) szerint tisztában vannak azzal, hogy ezt a harcot nem lehet baloldalról megnyerni. „Minden rosszul kezelt menekültügy a jobboldalt erősíti, így van ez idehaza és külföldön is” – mondta lapunknak Baja, aki egyáltalán nem csodálkozik a Fidesz támogatottságának növekedésén. „Ebben az egyelőre érzelmektől fűtött kommunikációban a józan ész, a racionális megoldások nem kelendőek” – állítja. Baja szerint akkor válik világossá, hogy van baloldali alternatíva, ha a jobboldal tovább szítja a már-már háborús feszültséget.
A szocialisták váltig hangsúlyozzák: a migránsok csak átutaznak Magyarországon, a feladat – a regisztráció mellett –, hogy ezt minél humánusabban és gyorsabban oldjuk meg. Olyan – mára meg is valósult – javaslatokat tettek le júniusban, hogy épüljenek új befogadó központok, és erősítsék meg a rendvédelmi szerveket. A válság csúcspontján megnyitották budapesti székházukat a civilek előtt, hogy logisztikai és koordinációs központként használják. Ám szocialista politikusok, így a pártelnök Tóbiás József, „magánszemélyekként” jelentek meg, ha egyáltalán megjelentek, például a Keleti pályaudvarnál. Tóbiás egy nyilatkozatában ezt azzal indokolta, hogy a segítség emberi kötelesség, és nem ildomos pártidentitás kérdésévé tenni. Lapunknak Baja Ferenc is azzal magyarázta a passzivitásukat, hogy a kérdést depolitizálni kellene. Ezért nem fáj nekik, hogy álláspontjuk nem olyan sarkos, és ezért nem kerül reflektorfénybe, mint Gyurcsányé. Tóth Csaba szerint „a közvélemény-kutatási adatokból az derül ki, hogy az MSZP-t az óvatossága alig gyengítette, a DK-t a radikalizmusa pedig alig erősítette”.
A pártelnök ellenlábasa, Mesterházy Attila sem lépett ki a pártvezetés paneljei közül, szeptemberben például úgy nyilatkozott, hogy „az MSZP a diplomácia eszközeivel is fellép az orbáni gyűlöletpolitika ellen”. A legradikálisabb ezúttal is Szanyi Tibor volt, aki az embercsempészek autójában rekedt 71 menekült haláláért Orbán Viktort nevezte meg felelősnek, majd egy uniós katasztrófavédelmi és elsősegélynyújtó szervezet, az Európai Polgári Védelmi Mechanizmus bevetését javasolta.
A legtöbb menekült Csongrád megyében lépte át a határt, így az ismert szocialista politikusok közül egyedül Botka László szegedi polgármester került éles helyzetbe. Amikor a Csongrád megyei közgyűlés elnöke a migrációban érintett polgármesterekkel együtt üdvözölte a kerítésépítést, Botka kritikus nyilatkozatot tett, de a látványos lépésektől óvakodott. A civilekre hagyta a szegedi vasútállomáson feltorlódott menekültek ellátását, ugyanakkor faházzal, mobilvécékkel és mosdókkal, raktárkapacitással segítette őket – mondta az egyik aktivista. Pedig a kormány mindent megtett, hogy Szegeden is kaotikussá váljék a helyzet: buszokkal szállították a migránsokat az állomásra, lehetőleg akkor, amikor már az utolsó vonat is elment Pest felé, majd éjszakára bezárták a pályaudvart. Baja szerint a „szegedi modell” a példa arra, hogy a szocialisták képesek voltak helyben és képesek lettek volna országosan is kezelni a menekültkérdést. Nem megoldani, amit félrevezetően Orbán ígér, hiszen „ez nem magyar, hanem uniós ügy, így a megoldás is csak uniós szintű lehet”. A párt egyébként vitában van az európai baloldallal is, egyre többen ismerik fel a kvótarendszer csődjét. Baja szerint olyan uniós határvédelem és egységes uniós menekültpolitika szükséges, amelyhez mindenki tartja magát.
Látványosan és csöndben
A DK némi hezitálás után a legradikálisabb kijelentéseket és leglátványosabb gesztusokat tette a baloldalon. Gyurcsány Ferenc pártelnök szír és kurd menekülteket fogadott be a házába, megvizitálta a kerítést a szerb oldalon, a múlt heti röszkei összecsapásról pedig sajtótájékoztatón jelentette ki, hogy azt a kormány provokálta ki. A válság szinte minden fontosabb és kevésbé fontos eseményéről volt mondanivalójuk; igaz, nem mindig összehangoltan. Varga Zoltán debreceni elnök június végén még be akarta záratni a debreceni menekülttábort, amit „a jövő koncentrációs táborának prototípusaként” aposztrofált, ám estére már az országos elnökség intencióinak megfelelően bővíteni, fejleszteni szeretett volna. Hogy mennyire veszélyes a Fidesz érzelmekre alapozott kommunikációját pusztán megfordítani, azt Varga példája mutatja a legjobban. A debreceni táborban kitört zavargások előtt egy héttel még úgy beszélt a migránsokról, hogy „a járda szélén poroszkálnak, nehogy elvegyék a teret, a helyet. Tőlünk, magyaroktól. Megvert kutyaként, lehajtott fejjel járnak. Félve. Van is mitől. Ez egy embertelen világ. Egy beteg ország.” De Gyurcsányék ettől függetlenül is ontották a provokatív ajánlatokat. Azt javasolták, hogy az állam vegye meg a battonyai gyermekfalut a menekült gyerekeknek; a bicskei krízis idején azzal álltak elő, hogy a felcsúti stadionban szállásolják el őket, ahol minden szükséges dolog megvan, „mosdók, vécék és zuhanyzók a higiénikus körülményekhez, hangosbemondó és kivetítők a folyamatos tájékoztatáshoz, elegendő hely a sátraknak. A stadion fűthető pályája ráadásul megoldást jelenthetne a hidegebb időkben is.” Ferenc pápa fotóját vitték el Kiss-Rigó László megyés püspöknek, aki azt mondta: a katolikus anyaszentegyház feje nem tudja, miről beszél, amikor a menekült családok befogadására buzdít. Az MTVA épületéhez pedig gyermekek képeit vitték, amikor kiderült, hogy a híradó belső utasításra nem mutat kiskorúakat.
Az Együtt igyekezett a radikális fellépést uniókompatibilis programalkotással ötvözni. A párt aktivistái kezdték el leszaggatni a bevándorlóellenes plakátokat, augusztusban pedig négy részből álló programmal álltak elő. A Hajdu Nóra kidolgozta irányelvek emberséges bánásmódot követelnek a migránsoknak, a megoldást pedig az uniós szintű egységes menekültstátusz-elbírálási szabályokban látják. A kötelező kvótára szükség van, mondta lapunknak Hajdu, és Magyarország nyertesként jönne ki belőle. Csekély visszhangot keltett programja bátran felveti azt is, hogy Magyarországnak hosszú távon szüksége van külföldi munkaerőre. Konkrét számot is említenek: 2016-ig 15 ezer menekült befogadása reális vállalás volna az ország számára. Szigetvári Viktor elnök elment Debrecenbe és a kerítés szerb oldalára is, szeptember 13-án pedig tüntetést szerveztek a kormány menekültpolitikája ellen – a néhány ezer főt megmozgató eseményen Juhász Péter, a párt alelnöke azt mondta, a miniszterelnök egy „embertelen, könyörtelen, vandál fociultra”, aki éppen Magyarországot „rugdossa ki a civilizált Európából”.
A Párbeszéd Magyarországért (PM) elsősorban jogvédő és humanitárius attitűddel közelített a kérdéshez. Szabó Tímea, a PM társelnöke szerint nem érdemes beszállni az ellenzéki pártok javaslatcsomag-versenyébe (bár nekik is volt néhány: a plakátkampány idején például a használaton kívüli laktanyákban helyezték volna el a menekülteket). Szabó szerint „mindenki tudja, mit kell tenni: európai szinten megoldani a kérdést”. Ezért inkább a válság kezelésére összpontosítanak. A párt a kezdetektől részt vett a menekültek segítésében, a PM-es vezetésű Zugló konkrét támogatást adott a civileknek, továbbá minden PM-es önkormányzati képviselő javaslatot tett, hogy a saját helyhatósága hogyan segítse a menekülteket. A Keleti pályaudvarnál Szűcs Balázs, a párt erzsébetvárosi önkormányzatának tagja állított fel mobilvécéket, de a párt tagjai, szimpatizánsai mindennap dolgoztak a helyszínen. Jávor Benedek, a PM európai parlamenti képviselője Magyarországra hívta az európai zöldfrakció vezetőit, hogy a saját szemükkel győződjenek meg az Orbán-kormány menekültpolitikájáról, és adományokat is gyűjtött frakciótagoktól. Helsinki bizottságos múltjánál fogva Szabó Tímea jól mozog a terepen is jogvédőként: ott volt a röszkei zárt gyűjtőponton, ő tájékoztatta a közvéleményt az ottani helyzetről, és az ombudsmanhoz fordult amiatt, mert magyar nyelvű iratokon ismertetik el a menekültekkel, hogy illegálisan lépték át a határt. De ő hívta fel a közvélemény figyelmét a rendőrök hiányos ellátására is. A múlt héten írásbeli kérdést intézett a miniszterelnökhöz és a belügyminiszterhez a horvát rendőrök állítólagos lefegyverzésének és a röszkei – véleménye szerint a rendőrök által kiprovokált – kitörésnek a részleteit firtatva, és szót emelt az ott bántalmazott újságírók ügyében is. Kovács Tamás, a párt szegedi csoportjának a vezetője az ügyvédje annak a szeptember 18-án, a határzár megsértésével Magyarországra érkezett afgán férfinak, aki fellebbezett az elsőfokú kiutasító ítélet ellen. Ígérete szerint ha a férfi másodfokon is veszít, akkor Strasbourgba viszi az ügyét. Szabó Tímea azt mondja, nem a népszerűségi mutatókat tartják szem előtt: „Gyávasággal nem fogunk szavazókat átcsábítani a Fidesztől, ebben a helyzetben az abszolút elvi politizálás az egyetlen út.”
A nyomkövető csapdája
Az LMP 24 pontos javaslattervéből vélhetően mindenki csak azt jegyzi meg, hogy a párt nyomkövetőkkel látná el azokat, akiknek a menekültügyi eljárását egy hónap alatt nem sikerül lefolytatni, és így a nemzetközi szerződések értelmében el kell őket engedni az ellenőrzött táborokból. Schiffer András, a párt társelnöke lapunknak elmondta: számot vetettek azzal, hogy csak ezt az egy pontot emeli ki majd a média, de éppen azért maradt benne, hogy a sajtó és a közvélemény egyáltalán észrevegye a programjukat. Tisztában vannak ugyanis azzal, hogy egy középre tartó, tehát a menekülthelyzet biztonsági kockázatait és a humanitárius szempontokat egyaránt figyelembe vevő érvelésnek kevés az esélye a föltűnésre.
A legtöbb ellenzéki párt szükségesnek tartja az Iszlám Állammal szembeni katonai fellépést, de hogy a háborúban magyarok is részt vegyenek-e, arról már nem szívesen beszélnek. Az LMP a baloldali pártokhoz hasonlóan alapvetően uniós segítséggel oldaná meg a válságot, viszont bírálja is az EU-t az aránytalan tehermegosztás és a lassúság miatt. A párt növelné a menekültügyi költségvetést, új menekülttáborokat hozna létre – de hangsúlyozza, hogy csakis a helyi lakosság egyetértésével. Ennek jegyében az LMP a martonfaiak mellé állt, amikor a községbe tervezett menekültállomás ellen tiltakoztak. A párt erősítené a nemzetbiztonsági hivatalt is, nem nézné el, ha a menekültek nem adnak ujjlenyomatot, és szigorúbban büntetné az embercsempészeket – támogatná viszont a menekülteket ellátó segélyszervezeteket. Az LMP tervezete a migránsok számára nemcsak a szabad vallásgyakorlat lehetőségét biztosítaná, de a kellő információkat is, és persze tranzitútvonalakat Németország felé.
