"Ejnye, ez nem volt szép magától" - Gálszécsy András volt titokminiszter

Belpol

1991. január 1-jétől 1992 nyaráig tárca nélküli miniszterként felügyelte a polgári titkosszolgálatokat. Miniszteri pozíciójáról önként mondott le, elege lett. Gálszécsy András az egyetlen ezen a poszton, aki nem kötődött valamelyik párthoz.
1991. január 1-jétől 1992 nyaráig tárca nélküli miniszterként felügyelte a polgári titkosszolgálatokat. Miniszteri pozíciójáról önként mondott le, elege lett. Gálszécsy András az egyetlen ezen a poszton, aki nem kötődött valamelyik párthoz.

Magyar Narancs: Ön a dolgok mögé lát?

Gálszécsy András: Ambivalens vagyok ebben az ügyben. Egy része biztosan igaz. Óvatosan kell fogalmazni. Mindenkit feljelentettek már, a Fidesz portásától az NBH büféséig, perben áll mindenki mindenkivel, ami önmagában szörnyű. Az ősbűn a konkrét esetben: annak ellenére, hogy a parlament nemzetbiztonsági bizottsága ellenezte Laborc Sándor kinevezését a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatójává, az MSZP mégis megtette. Dafke. Amitől a Fidesz bevadult, és valami igaza van is. Mert ha az ember megnézi az előéletét, kiderül: ő soha nem dolgozott a Nemzetbiztonsági Hivatalban. Az Információs Hivatal tisztje volt. Ez körülbelül olyan, mintha egy belgyógyászt neveznének ki egy sebészeti osztály élére. A másik: Laborc Sándor hat évet eltöltött a Szovjetunióban, a KGB-akadémián, ami számomra azért furcsa, mert legjobb tudomásom szerint az hároméves képzés. Ha kétszer járt minden évet, akkor valahol valami probléma lehet, vagy a szorgalmával, vagy mással. Ha meg nem, akkor mit csinált a másik három esztendőben a Szovjetunióban?

MN: Honnan tudja, hogy hároméves időtartamú a KGB-akadémia?

GA: Megkérdeztem ismerősöket... Egyébként a személyi állomány kilencvenkilenc százaléka már a rendszerváltás előtt az Információs Hivatalnál, a Nemzetbiztonsági Hivatalnál, illetve a Nemzetbiztonsági Szakszolgálatnál dolgozott. Az volt a szokás, hogy három vagy hat hónapra kiküldték őket tanfolyamra. Azt pedig végképp nem értem, hogy az Információs Hivataltól alezredesként leszerelt, nyugdíjba vonult tisztet, aki már a magánszférában helyezkedett el, miért kellett visszahozni, előléptetni, és kinevezni egy másik apparátus élére, ahol még soha nem dolgozott, és ennek következtében idegenkedve fogadták.

MN: Mit tett volna a jelenlegi helyzetben a miniszter helyében másképp?

GA: Ha én politikusként vagyok a posztomon, szintén igyekszem a helyzetet kihasználni. Megbizonyosodom, úgy van-e, ahogyan gondolom, a rögzített beszélgetések elégségesek-e ahhoz, amit bizonyítani akarok. És akkor nem úgy állok ki, hogy az UD Zrt. a Fidesz árnyék-titkosszolgálata, hanem annyit mondok, amennyit lehet látni: a Fidesz egyes politikusai jó kapcsolatokat ápolnak az egyébként bűncselekmények gyanúja miatt följelentett céggel, időnként információkat kérnek tőlük, amit vélhetőleg illegális úton fognak a számukra megszerezni. Idáig lehet elmenni. Természetesnek tartom, hogy az MSZP ebből tőkét akart kovácsolni. De úgy fest, hogy elgaloppírozta magát.

MN: Ha Demeter Ervin magáncégnél érdeklődik az NBH főigazgatójának oroszországi kapcsolatai iránt, annak a vezetője erre válaszolhat a saját értesülései alapján?

GA: Nem szabálytalan. Nem mondta Demeter az UD Zrt. vezetőjének, hogy jogellenes eszközöket vessenek be. Csak azt, hogy szeretné megtudni, milyen gyakran utazik Laborc Moszkvába.

MN: És ha az UD vezetője megkéri egyik ismerősét, hogy nézzen utána, az jogellenes?

GA: Nem. Ha mondjuk a haverja a Nemzetbiztonsági Hivatalban dolgozik most, ő pedig megkérdi a titkárságon, mikor vásároltak Laborcnak repülőjegyet Moszkvába...

MN: Az már tilos, nem?

GA: Még mindig nem. Mert Mancika a legjobb szándékkal mondja el neki, hogy tegnapelőtt, vagy hogy soha. Nem véletlen, hogy később retiráltak a szocialisták is. Egyikük közölte, hogy nem vádolják bűncselekmények elkövetésével a fideszes képviselőket. Ez már kihátrálás volt, miután megismerték a felvételeket.

MN: Dávid Ibolya jogot sértett ön szerint, amikor nyilvánosságra hozta a CD tartalmát?

GA: Mindenképpen. Lehetett állam- vagy szolgálatititok-sértés is, ha az a CD a Nemzetbiztonsági Hivataltól vagy a rendőrségtől került ki. Senki nem adott fölhatalmazást a nyilvánosságra hozatalra.

MN: Egy illetékes úgy nyilatkozott, hogy az már nem államtitok.

GA: Hát tényleg nem titok, ha nyilvánosságra került.

MN: És ha a magántitok sérül?

GA: Az nem hivatalból üldözendő bűncselekmény. Ha Tóth János vagy Csányi Sándor (a lehallgatott személyek, akiknek a beszélgetését Dávid nyilvánosságra hozta - a szerk.) följelentést tesz, Dávid Ibolya mondjuk egy harmincezer forintos büntetésben részesül, és a bíró azt mondja, ejnye, ejnye, elnök asszony, ez nem volt szép magától.

MN: A Nemzetbiztonsági Hivatal kevesebbet engedhet meg magának, mint egy civil?

GA: Semmit nem engedhet meg magának. Ha én megbízok egy magánnyomozót, figyelje Dávid Ibolyát, azt szabad. De a Nemzetbiztonsági Hivatal külön engedély nélkül nem figyelheti, még nyílt eszközökkel sem. Az NBH addig juthatott el, hogy az ő számítógépén van egy kémszerver. Joga volt ahhoz is, hogy elkezdjen vizsgálódni, ki tette fel rá. Majdnem biztos vagyok benne, hogy belső ember volt, mert oda nem lehet csak úgy besétálni.

MN: Magánnyomozó cég használhat-e valamilyen különleges eszközt?

GA: Nem. Azt teheti meg, amit ön vagy én vagy egy féltékeny férj. Utánajárhat, feltűnés nélkül követheti az illetőt, feljegyezheti, kivel találkozik.

MN: Fényképet készíthet róla?

GA: Az már sérti a személyiségi jogait. Megfigyelheti, hogy mondjuk egy hűtlen férj pusmog egy nővel a Dióhéj presszóban, de rögzíteni tilos.

MN: Akkor hogyan létezhet állítólag több "nagyon jól felszerelt" cég?

GA: Az a hivatásuk. Mondjuk egy nyomozó cég objektumokat is őriz. És teljes joggal kap egy ilyen vállalkozás engedélyt arra, hogy a védendő helyeken felszereljen kamerákat. Ha nem csak ott helyez el ilyet, az már jogszabályt sért.

MN: Végül is a képviselőnek van-e joga tudni, ha titkos vagy nyílt eszközökkel dolgozik rá az NBH?

GA: Jelen esetben az egész vita formális. Ugyanis nem a fideszes politikusokat hallgatták le, hanem például Horváth Józsefet. A vele telefonbeszélgetést folytató képviselőket erről nemhogy nem kellett, de nem is volt szabad tájékoztatni.

MN: Később sem?

GA: Nem. Ugyanis az a tény, hogy Horváthot lehallgatják, államtitok önmagában is.

MN: Az eljárás végén is?

GA: A törvény szerint az iratismertetéskor tudatni kell az érintettel. Utána el lehet mondani bárkinek. Akkor már nem államtitok.

MN: Normális az, hogy egy leszerelt nemzetbiztonságis tele államtitokkal azonnal elhelyezkedhet a szakirányú magánszférában? Egy helyütt ön azt mondta, sokan a pártok holdudvarába kerülnek.

GA: Általában máshoz nem értenek. Ez a kenyerük. Egy asztalosnak nem lehet megtiltani, hogy elhelyezkedjék egy asztalosüzemben, ha egy másikból elbocsátották. Minden kormány a maga képére akarja formálni a titkosszolgálatokat és a rendőrséget. Leváltják a főigazgatókat, a helyetteseiket, kirugdosnak egy-két főosztályvezetőt. Mihez kezdjenek ezek az emberek? Alakítanak őrző-védő céget, objektumvédelmi vállalkozást, és csatlakoznak azokhoz, akik annak idején őket kinevezték. Remélvén, tőlük majd megrendeléseket kapnak, mert azoknak is vannak vagyoni érdekeltségeik, cégeik, be tudják őket protezsálni valahova, és így a megélhetésüket biztosítják.

MN: Ön volt az egyetlen nem politikus felügyelő miniszter. És az egyetlen, aki minden párton kívüli.

GA: Azóta mindegyikük párttag, és ki volt-van téve annak a kísértésnek, hogy a sajátjai felől érkező bizonyos politikai kéréseknek eleget tegyen.

MN: Az NBH hivatásos tisztje azonban eleve nem lehet pártnak tagja.

GA: Persze hogy nem. De a parancsot köteles teljesíteni. Akkor is, ha az jogellenes. Legfeljebb kérheti írásban az utasítást. Viszont köteles megtagadni, ha a teljesítésével bűncselekményt valósítana meg.

MN: Ön annak idején azzal az indokkal mondott le, hogy elege van a politikai nyomásból.

GA: Nem ezzel indokoltam, de elegem volt abból, hogy az MDF akkori jobbszárnya politikai célokra akarta felhasználni a nemzetbiztonsági szolgálatokat. Fóbiájuk volt a szovjetektől, az ellenzéktől, az egykori kommunistáktól. Állandóan szekáltak. Hogy például figyeltessek egy volt munkásőrparancsnokot, nem akar-e összeesküvést szervezni a kormány ellen. Megrendeléseket akartak adni. Amikor meguntam, azt mondtam, csinálja más.

Neked ajánljuk