"Útközben nem lehet kiszállni. Nem hiszem, hogy bezárva akarnak lenni egy csomó meleg között" - indokol egy rendező. Kuszing Gábor főszervező szerint a létszám azonos a tavalyival, csak az arányok mások. A fenyegetések hatására kevesebb a meleg és több a szolidaritásból csatlakozó; jogvédők, zöldek, egyéb civilek és jó pár ismerős arc a Hollán Ernő utcából. A felvonulók zömmel fiatalok, sokkal több a nő. Mögöttünk Horn Gábor álldogál, még épségben, Kuszing úgy tudja, a politikának köszönhető, hogy a rendőrség végül mégis engedélyezte a menetet. Egy meleg srác kokárdákat osztogat, gazdára lel a "Keblemre, magyar!" tábla is, de a rendezők a "Buzi, aki elolvassa!" feliratokat elrakatják. Kamionból összesen kettő érkezett, az egyik az SZDSZ-é; az utasok szolidabbak a megszokottnál, a vonulók között is alig látni beöltözötteket. Szetey Gábor indulás előtti beszéde jóval felszabadultabb és elszántabb, mint tavaly. Egy kiugrott meleg katolikus pap kezében feszülettel és Bibliával türelmesen várja, hogy végigsétálhasson azok között, akik gyűlölik. "Tőlük nem tartok, csak a lelkiismeretemtől" - mosolyog biztatóan. "Nagyon félek" - ez viszont már egy tüntető; barna hajú lány bújik kétségbeesve szőke barátnőjéhez. Nyugtatnánk, hogy enynyi rendőr még az életben nem vigyázott Pesten senkire, de ő csak a fejét rázza. "Nem az orkoktól. Itt van legalább hat volt csajom, akikkel szemét voltam. Ha meglátnak, szétszednek."
Négy órakor két oldalról futva felfejlődik egy-egy csapat rohamrendőr, hátul egy harmadik tömb véd minket, lassan a csapatszállítók is beérnek. Minden lehetséges találkozási felületet fegyveresek dugaszolnak el. Kicsit bizarr, de megnyugtató így karanténban vonulni, és a díszlet a fantáziát sem zárja börtönbe: félig lehunyt szemmel azt képzeljük, hogy egy amúgy csodálatos, de az Eb-n leszerepelt focicsapat tagjaiként Canossát járunk szeretett városunkban. Néhány embernek nevetni is van kedve, egészen a Bajcsy-Andrássy sarokig, ott találkozunk először az ellentüntetőkkel.
Tojászápor mindenhonnan
István szimpatizánsként vonul együtt a melegekkel, a kezében tartott magyar zászlóra otthon barátnőjével egy nagy szívet festettek. Hunnia népe majd szétszakad a dühtől, eltorzult arccal üvöltik, hogy tegye el és fogjon zsidó zászlót vagy neki annyi. A srác összehúzott szemöldökkel nézi őket, igazít egyet a munkavédelmi szemüvegen és a bukósisakon. Csilla sokáig Kanadában élt és a montreali felvonulások frivol, felszabadult hangulatáról mesél. Itt a menet végén az első tojás az ő tarkóján csattan, a második az oldalamon kenődik szét, majd egy fél perc alatt tucatnyi érkezik lapos szögben. Esernyők nyílnak, viharkabátok kerülnek elő, műanyag zsákokat osztogatnak. A tömeg összetömörödik, és megzavarodik. "Tudtam, persze, hogy így lesz, de azért titkon reménykedtem" - szomorkodik egy srác. Nemzetközi meleg vegyes kórus angolul vidám választ skandál a kidagadt nyakkal üvöltőknek, de ott túl a rácson egy másik világ van, amely sem a nyelvet, sem a viccet nem érti. Erőltetett menetünkben egyébként kevés szó hallatszik; a többség szeretne már túllenni az egészen.
A bekiabálásokat a felvonulók sípokkal próbálják elnyomni, időnként pedig befékeznek és elfogadást kérő tábláikat mutogatják, a járdáról és a mellékutcákból válaszként további tojások és üvöltés érkezik. A rendőrök letepernek valakit a kerítés túloldalán, a "Mocskos buzik!" az Opera felé közeledve egyre hangosabb, egy kisgyerekes pár ekkor fúj visszavonulót, hátul csúsznak ki a menetből. Szapora pulzussal várjuk a beígért Liszt Ferenc téri nagy találkozást, elölről hangorkán és csörömpölés jelzi, hogy a nácik nem felejtettek el eljönni. Lendületből kéne átmenni, noszogatnak a rendőrök, a rendezők a bánatos vesszőfutás közepette próbálnak lelket önteni azokba, akik elkámpicsorodtak. A Nagymező utca tájékán az emberszabásúak majdnem kitörnek a ketrecből, megbabonázva figyeljük a fenyegetőző kigyúrt kopaszokat, jól öltözött pesti aranyifjakat, átlagos járókelőket, tiszta arcú értelmiségipalántákat, valamint az alkoholtól felpüffedt idősebb, tréningnadrágos embereket.
Kitörés a karámból
Az Oktogonnál kiszélesedő védelmi vonallal messzebb kerülnek tőlünk, utána nyugodtabb szakasz következik a Hősök teréig. Tomcat és barátai is gyorsan és a korábbi csoportokhoz képest szinte észrevétlenül haladnak el szemből a túloldalon a Kodály köröndnél. Végre lenne alkalom egy jót búslakodni, de az osztrák lányok kedvét nem lehet elrontani, mondjuk ők holnap már nem itt ébrednek. Egy-egy magányos figura kitartóan követ, szidalmaz és köpköd, egy őszintén felháborodott családapa pedig orális szexet indítványoz a tudósítónak. A Hősök terén összecsapások voltak, emiatt kerülni kell, az útba eső szálloda erkélyéről tapsoló külföldiek biztatása a lehető legjobbkor, a célegyenes előtt jön. "Üveg van nála" - üvölt fel egy rendőrparancsnok, a dülöngélve anyázó férfi már hiába rejtené háta mögé a féldekást, a söröspalackkal együtt azt is elkobozzák, arcán végtelen szomorúság és düh, erről is a buzik tehetnek. A mellettünk talpaló egyenruhások néha kíváncsian méregetnek, de nem lehet róluk leolvasni, mit gondolnak rólunk. A célnál nincs elég rendőr, pedig a Gárda is jön - efféle hírek borzolják a kedélyeket, a hazajutás módja pedig egyre többeket foglalkoztat.
A Ligetben az Időkerékhez érkező tömeget tágas karámba terelik, sorfal tartja távol a kisebb csoportokban közepes intenzitással dühöngő magyarokat. Kezdődhetne az afterparty, ha ez nem volna erőltetett, különben is, a meghívott zenészeket útközben megtámadták, a többség pedig inkább az árnyékban tárgyalja nyugtalanul az eseményeket. A kamionról elinduló zenére néhányan csak azért is táncolni kezdenek. Egyenruhásaink arra kérnek, ne próbáljunk önállóan hazamenni, ők megszervezik a túszmentést, az terjed el, hogy mindenkit hazafuvaroznak. A kerítésen túlról a legjobb dobók most uborkát és festékbombát hajigálnak, kap a beérkező mentőautó is, habzó szájú tüntető záptojása visszahullik egyenesen a fejére, de ő evvel is nagyon elégedett. Pajtása kamerával filmez, és azt ígéri, vendégségbe is eljönnek, ha megadom a címemet. A kora esti ég alatt legalább egy órája várunk tikkadtan, és lassan már annak is örülnénk, ha a most érkező vízágyúkkal minket kezdenének feloszlatni. Ostoba és hihetetlen, ami történik, a valóságba a köröző helikopter zúgása terel vissza.
Végre indulás, de gyalog, őrzőinkkel már egyszerre lépünk. Aztán a rendőrök eliramodnak és tolják, oszlatják a Hősök terénél korábban már szétkergetett hordákat. "Nincs stratégia, rögtönzünk" - kacsint vidáman egy rendőr, ehhez képest sikerül a felvonulókat veszteség nélkül a földalatti megállójához kimenekíteni. A Bajcsyig nincs megállás. Megmenekültünk.
