Bezárják a Práter utcai általános iskolát?

  • Vári György
  • 2012.05.16 14:05

Belpol

A főváros egyik legpatinásabb iskoláját, a Práter utcai általánost tervezi bezárni a nyolcadik kerület. Számos jel utal azonban arra, hogy a törvény által előírt tárgyalások nem többek puszta színjátéknál. Pedig a terv több szempontból is komolyan megkérdőjelezhető.

Régen dédelgetett spórolási ötletről van szó, már tavaly is téma volt a szülők szerint, hogy a Prátert összevonják a közelében lévő Német utcai Németh László iskolával, bár az önkormányzati lap akkor pletykának minősítette az ezzel kapcsolatos híreket. Tavaly augusztusban öt évre nevezték ki a Práter igazgatónőjét, Sinapis-Vermes Klárát, annak ellenére, hogy a gyerekszám drasztikus csökkenéséről szóló, a bezárást kimondó szándéknyilatkozatban hivatkozott számok már akkor is ismertek voltak.

Idén márciusban újra terítékre került a kérdés, a képviselő-testület szándéknyilatkozatot fogadott el arról, hogy tárgyalásokba kezd a Práter iskola beolvasztásáról a Némethbe.

A kerületi iskolákba járó diákok számának csökkenése azonban elsősorban nem a demográfiai trendekkel magyarázható: az önkormányzatnak az idei, 2011–12-es tanévre vonatkozó beiratkozási adatai azt mutatják, hogy a tankötelezettségi korhatárt elérő józsefvárosi gyerekeknek csak alig több mint a fele választja a körzetében lévő iskolát, és ez a hiány a Lakatos Menyhért iskola mellett (róluk lásd Szomszédságok című keretes írásunkat) főleg a Németh és a Práter körzetéből jön össze. (Az utóbbi évek fejlesztő beruházásaiból tavalyig jórészt kimaradt a két iskola, ám tavaly a Práterben végeztek felújítási munkálatokat, és új tornatermet is kapott 100 milliós önkormányzati hozzájárulással az idei tanévre. Erről lásd a Titkos ajtó című keretes írásunkat.) A spontán elvándorlást, a szegregációt a tervezett összevonás nemhogy nem mérsékli, hanem még növelheti is. Könnyen lehet, hogy így még kevesebb józsefvárosi gyerek választ majd iskolát a kerületen belül, és az összevont iskolába járóknak sem lesz könnyebb attól, ha a nehéz szociális helyzetű gyerekeket nem integrálják, hanem egyszerűen csak „összeöntik”. Ahogy a szülők is írják az önkormányzatnak címzett beadványaikban: „A nagyszámú hátrányos, illetve halmozottan hátrányos helyzetű gyermeknek különösen fontos volna, hogy eddigi, megszokott környezetükben maradhassanak.” Az önkormányzat azt ígéri ugyan, hogy a Práter változatlan szerkezetben „költözik össze” a Németh iskolával, de ez a kommunikációban erőltetett „összeköltözés” igencsak félrevezető. Amennyiben a szülőket sikerül rábeszélni, hogy nagyjából egységesen átvigyék a másik iskolába gyerekeiket, az osztályok állítólag maradhatnak, de az új iskola vezetését értelemszerűen a jogutód suli veszi át, noha a szülők – a rendkívüli szülői értekezlet jegyzőkönyve szerint – a Práter igazgatónőjének személyét garanciának tekintették arra nézve, hogy a gyerekük jó helyen van. Klári néniről „azt tapasztalják, segíti a roma származású tanulókat abban, hogy továbbtanulhassanak”. (Ez persze nem jelenti azt, hogy a Némethnek ne lehetne jó igazgatója.) A felső tagozatos szaktanárok jó részét szintén nem tudja majd foglalkoztatni a Németh, vagyis összeköltözésnél még a legjobb esetben is lényegesen többről lesz szó, szó sincs érintetlen „szerkezetről” (ha tényleg csak egy épületbe költözne a két általános, nem lehetne megspórolni a bérköltségeket, vezetői pótlékokat). Arra, hogy mennyire bízik az efféle szómágiában a városrész vezetése, szép példát szolgáltat az elfogadott szándéknyilatkozatnak az a talányos félmondata, mely szerint: „A Práter iskola megszüntetése nem jelentené az iskola megszűnését is.” Az anyag koherenciájára jellemző, hogy pár sorral alább viszont már ismét azt olvashatjuk, hogy „az intézkedéssel tehát a Práter Általános Iskola jogutóddal megszűnik”.

A titkos ajtó

Borzolja a szülők kedélyét az az ajtó, amely a tornateremből vezet át a Corvin Bevásárlóközpontba. Pontosabban az a tény indít be fantáziálgatást, hogy átjárás van az iskola és az üzletház között, mert erősíti azt a gyanút, hogy valamilyen üzleti okok állnak az iskola kiköltöztetésének hátterében. Ennek azonban egyelőre nem látszanak konkrét jelei, sőt. Az iskola-összevonásról szóló szándékjelentésben az önkormányzat kötelezettséget vállalt arra, hogy továbbra is oktatási célra használja az épületet. Logikus magyarázatnak tűnik az ajtó létére, hogy tűzvédelmi okok indokolják. Az azonban biztos, hogy az ajtót, miként a modern tornatermet, a Corvin negyed felújításában jeleskedő, a plázát építtető Futureal Holding Zrt. építette. A 250 millió forintos összköltségű beruházásból 150 milliót vállalt a Futureal, a maradék százat az önkormányzat költötte a tornaterem felszerelésére.

Az önkormányzat számításai szerint is közel 100 százalékos kihasználtsággal működne így a Németh Iskola épülete, ez azonban azért nem gond, mert „mindkét iskolában csökkent az utóbbi években az osztályok száma, így nem várható, hogy kihasználtságuk néhány éven belül nőni fog”. A kerület tehát az összevonással eleve le kíván mondani arról, hogy a jövőben javítsa a beiratkozási arányokat, helyük sem marad arra, hogy vonzóbbá tegyék az iskolakörzet lakói számára az általános iskolákat.

Még egy gond, hogy a Práterre is kiterjed az önkormányzat által „közoktatási esélyegyenlőségi program” lebonyolítására elnyert pályázat, melynek kedvezményezettjeként Józsefváros szerződésben vállalta, hogy a projektet a megadott helyszíneken valósítja meg. Ez a szerződéses vállalás nehezen lesz tartható, ha bezárják a Prátert.

A helyi sajtó – a Helyi Téma mellékletétől a Józsefvárosig – engedelmesen kapcsolódott bele a kommunikációs kampányba, a Józsefváros visszatérően úgy írt a szándéknyilatkozatról, mintha már eldöntött tény volna. A szülők több ízben kérték az önkormányzatot, hogy igazítsa helyre a valótlan közlést, ez azonban nem történt meg, és a testületi döntés előtt már nem is fog.

Arról is a Józsefváros számol be, hogy a szándéknyilatkozat elfogadásáról döntő testületi ülésen a kerület polgármestere, Kocsis Máté „arra… kérte az önkormányzatot, hogy a két intézmény dolgozóinak foglalkoztatásáról gondoskodjon, akár a jelenlegi, akár másik kerületi oktatási intézményben”. Ez azonban még akkor is lehetetlen, ha minden gyerek átmegy, és ez magából a jóváhagyott előterjesztésből is kiderül: „A közoktatási intézményekben… a foglalkoztatott közalkalmazottak száma csökkent az elmúlt időszakban, a létszám jelenleg az ellátandó feladatokhoz igazodik” – áll a dokumentumban. Másik kerületi közoktatási intézménybe tehát nem tudják átvenni azokat a pedagógusokat, akik a Némethbe nem kellenek, hacsak nem éppen megfelelő létszámú és képzettségű tanár mond fel vagy megy nyugdíjba év végén, ennek esélye azonban elég kicsi, és az önkormányzat lehetőségein kívül is áll, hogy ezzel kapcsolatban bármit is ígérjen. A Németh pedig a 29 pedagógusból csak 16-ot tud várhatóan átvenni, a bő tucatnyi technikai dolgozóból pedig csak kettőt. Az előterjesztés ráadásul egyenesen az átszervezés előnyei között tartja számon, hogy „csökkenhet a vezetői pótlék összege és a pedagógus, valamint a nem pedagógus álláshelyek száma”, vagyis Kocsis éppen az ellenkezőjét szavazta meg annak, amiről az újságban beszél.

 


Kocsis egy szülői értekezleten arról is beszélt, hogy „2013-ban ez a változás mindenképpen bekövetkezne állami irányítással”, ezért „fontosnak tartja, hogy a szükséges átszervezést a kerületnek kell végrehajtania, mert ők figyelemmel akarják kísérni a gyerekek és a dolgozók érdekeit”. Adódik a kérdés, hogy ha polgármesterként úgy gondolja, hogy ezeket a döntéseket inkább kerületi szinten kell meghozni, akkor miért szavazta meg képviselőként az ezzel ellentétesen rendelkező köznevelési törvényt? A szülőin egyébként Kocsis roppant heves indulatokkal szembesült, amit állítólag rossz néven is vett, bár az is igaz, hogy az érintett választókörzet fideszes egyéni képviselője, a Práter iskolaszékének tagja, Soós György még megjelenni sem tartotta fontosnak az eseményen.

Az önkormányzat által megbízott közoktatási szakértő véleményében kizárólag az önkormányzat dokumentumaira hivatkozik, semmi nem utal arra a szövegben, hogy járt volna az iskolában, beszélt volna a tanárokkal. A szülőkkel – elmondásuk szerint –biztos, hogy nem beszélt. Munkája egyszerűen ismerteti a vonatkozó dokumentumok tartalmát, melyeknek minden szavát készpénznek veszi. Azt például, hogy „az önkormányzat részéről a fő törekvés az érdeksérelmek elkerülése”, abból következteti ki a szerző, hogy az önkormányzat képviselői a Józsefváros fentebb már elemzett cikkében ezt nyilatkozták.

Egy tavaly készült, az önkormányzat közoktatási intézményeinek gazdálkodását átvilágító tanulmány viszont megállapítja, hogy a Német utcai iskolát komolyan át kéne építeni ahhoz, hogy be tudja fogadni a Prátert, míg fordított esetben erre nem volna szükség. A Németh tornaterme sem alkalmas jelen állapotában arra, hogy két iskola tanulóit is kiszolgálja, a Práter felújított (és mint fentebb írtuk, 100 millió önkormányzati forintot lenyelő) tornaterme viszont annál inkább. Nem világos, miért készül az önkormányzat az ellenkezőjét tenni annak, amit a 4 és fél millióért megrendelt tanulmány javasol, hogyan vág össze a gazdasági racionalizálás szándékával az átépítés költségeinek vállalása. A práteres szülők sem értik, mi szól a Német utcai épület mellett, amelynek ebédlője ablaktalan és kicsi, folyosói szűkebbek, termei kevésbé világosak, mint a Práteréi.

Meg nem erősített hírek szerint a Práter elhagyott épületébe a kerület másik részéről beköltözne egy szakképzést is folytató alapítványi középiskola, az ő helyükre pedig a Nemzeti Közigazgatási Egyetem valamelyik részlege érkezik állítólag a tervek szerint.

Azt mindenesetre, hogy mennyire veszi komolyan az önkormányzat a végleges határozathozatalt megelőző egyeztetéseket, jelzi, hogy a Práter utcai iskola épületében már régen megkezdődött a leltárazás.

A Józsefvárosi Önkormányzat csak későbbre, jó eséllyel a csütörtöki döntés utánra ígért tájékoztatást a narancs.hu-nak.

Szomszédságok

Nem a Práter utcai iskola lenne az első olyan döntése Józsefváros jelenlegi vezetésének, amely a szegregáció erősödéséhez vezethet. Múlt év elején a képviselő-testület úgy módosította a körzethatárokat, mintha direkt törekedne a jobb iskolák és végérvényesen leszakadó iskolák minél átjárhatatlanabb elválasztására. A szegény környéken lévő Diószeghy Sámuel utca egyik, különösen leszakadt részét hozzácsapta az amúgy is az átlagosnál több halmozottan hátrányos helyzetű diákot fogadó Lakatos Menyhért Iskolához. A Diószeghy Sámuel utca 10–30.-at „leadó” Vajda Péter Ének-zenei és Sport Általános Iskolában a módosítás után az önkormányzat adatai szerint 7,16 százalék, míg a Lakatosban ennek bő háromszorosa, 25,81 százalék lett a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek aránya, a főszövegben idézett tavalyi tanulmány még ennél is súlyosabb helyzetet sejtet.

Ennek a szakanyagnak a szerzőjét, Szkladányi Sándort különben nem először foglalkoztatja Józsefváros önkormányzata. Őt bízták meg egy másik vállalkozásán keresztül egy önkormányzati cég, a Józsefváros Közbiztonságáért és Köztisztaságáért Nonprofit Kft. végelszámolásának lebonyolításával is. Szkladányi 2006 és 2010 közt, Hunvald György polgármestersége alatt a szomszédos Erzsébetváros önkormányzatánál volt tevékeny az Erzsébetvárosi Vagyonkezelő felügyelőbizottságának tagjaként, majd elnökeként. Érdekesség, hogy az erzsébetvárosi vagyonkezelőbe vele egy időben delegált Morvai Ottó szintén szorosan kötődik Józsefvároshoz is, már 2007 októberétől a Józsefvárosi Vagyonkezelő ügyvezetője, majd 2010 augusztusától ennek jogutódjánál, a Kisfalu Kft.-nél dolgozott tovább.

Neked ajánljuk

A lehatárolás hasznai

Kovács András A jelfogó dilemmája – Okos-e változtatni az antiszemitizmus definícióján? című írásában (Magyar Narancs, 2021. április 21.) érdemben foglalkozik a közelmúltban napvilágot látott és időközben már magyarul is olvasható Jeruzsálemi nyilatkozat az antiszemitizmusról (angol rövidítése: JDA) című dokumentummal (Mérce, 2021. április 20.).