Ha minden a kisgazdák elképzelései szerint megy, és a biodízelt végérvényesen kivonják a jövedéki törvény hatálya alól, hamarosan a frissen sült rósejbni illata válthatja fel városainkban a jelenlegi rákkeltő dögszagot. Bár meglehet, nem e kellemes tulajdonsága miatt tették főszereplővé a biodízelt választott honatyáink, akik az elmúlt hetekben végképp meggyőződhettek arról: a Magyar Hazában csakis olajban érdemes utazni.Tavaly év végén Torgyán József kisgazda földügyi főminiszter a búzaégetések sikerén felbuzdulva kijelentette: a mezőgazdaságnak mihamar energiatermelővé kell válnia. Ez nem vicc; és nem mozdonykazánba szórt hónapos retekről vagy az eladhatatlan disznókból préselt lámpaolajról van szó, hanem komoly programokról, amiknek az a célja, hogy - elsősorban olajos - növényekből miként lehet üzemanyagot kinyerni. Voltak egyéb projektek is: például a biogáz-, bioalkohol-gyártás vagy a biobrikett előállítása. S mivel ezen programok mindegyike befolyásolhatja a vidék gazdasági, szociális, esetleg kulturális életét, így hát nyomban került is egy országos hatáskörű műintézmény Országos Településfejlesztési Intézet címen. A hivatal vezetésével Sinóros-Szabó Botond agrárfőiskolai tanárt kínálták meg, akit bízvást nevezhetünk a magyar biodízelprogram atyjának. Sinóros-Szabót sajnos nem tudtuk elérni: éppen Brazíliában tartózkodik. Érthető: ott már évtizedek óta gyártanak nádcukorból alkoholos üzemanyagokat.Költség, haszon
Az ősmagyar energiatétel szerint bármiből bármit elő lehet állítani: nem meglepő, hogy tudósaink a legreménytelibb eredményeket éppen a repceolajjal érték el, amelyből némi metilezés után kiváló dízelpótló üzemanyagot lehet előállítani. (Lásd Repcében a dízel című írásunkat.) A repcével való, igen nagy türelmet igénylő szöszmötölés az évtized elején kezdődött, s már át is estünk a kísérleti fázison: a Kisalföld Volán egyik Ikarus típusú busza, amelyet korábban lengyel és jugoszláv üzemanyag-adagolók tettek teljesen használhatatlanná, három hónapig repce-metil-észterrel működött. (Lásd 1992, avagy az úttörők című keretes anyagunkat.) Az utasok legnagyobb megdöbbenésére a motor működés közben folyamatos sültkrumpli-illatot árasztott. (A kolbászszagú bio-tüzelőolaj kifejlesztése az új anyag súlyosan hallucinogén volta miatt sajnálatos módon leállt.) A próba olyannyira sikerült, hogy a Kisalföld Volán utána igényt tartott a maradék üzemanyagra is, amit addig igencsak kedvezményes, a gázolajénál lényegesen alacsonyabb áron kapott meg. A várt nagy üzlet azonban elmaradt: az akkori adó- és jövedéki törvények mellett a költségigényes biodízelt képtelenség volt versenyképesen forgalmazni. A repcedízel sajnálatos módon igencsak drága: amikor először próbálták kísérleti körülmények között előállítani, literje még 500 forintba került. A költségeket - nagyüzemi termelést feltételezve - mára sikerült 160 forintos szintre szorítani, ám ez önmagában még mindig több, mint a jelentős jövedéki (plusz egyéb) adóval sújtott gázolaj ára. A versenyképes forgalmazáshoz tehát nem csupán adómentesség, hanem jelentős forgalmazási támogatás is elkelne. És persze a pálinkafőzéstől jelentősen különböző technológia miatt nincs értelme házi metilezőket felhúzni: az így előállított biodízel eladhatatlanul drága lenne, ráadásul az egy főre jutó robbanásos üzemi balesetek száma könnyen megközelíthetné a petárdamániás Mexikó szintjét. Egy minden szempontból biztonságos üzem felállítása belekerülne vagy 5-10 milliárd forintba, igaz, egy ilyen gyárnak évi 20 millió liter biodízel előállítása sem jelentene akadályt. Akadnak más problémák is: egy biodízelgyár rendkívül energiaigényes, ráadásul rengeteg szennyvizet termel. Ez utóbbi momentum az arányosan nagy környezetterhelési díj miatt gyakorlatilag kizárja, hogy egy magánvállalkozó csak úgy, a maga kockázatára belevágjon egy ilyen beruházásba - de ha van állami garancia és támogatás, az persze mindjárt más.
Az állam zsíros teste
Mindent összevetve újabb monumentális pénzszórási alkalom kínálkozott a földügyi minisztérium részére, amit igyekezett is kihasználni a tárca közismert kis gazdája: Torgyán József már tavaly is követelte a biohajtóanyag adómentessé nyilvánítását. Szavait számos szakember érveivel igyekezett alátámasztani, így például elhangzott, hogy a bioüzemanyag előállítása és forgalmazása nem mérhető a hagyományos gázolajéhoz: a repceolajat magyar gazdák földjén termett magyar repcéből nyerik ki a magyar olajütők, s az aranysárga magyar nyersanyagot újonnan felhúzandó magyar biodízelgyárakban fogják magyar metanollal megküldeni a szakképzett magyar olajmunkások, akik a folyamat közben remélhetőleg nem isznak bele magyar módra a reagens faszeszbe, elvégre az elébb vakságot, majd halált okoz. Summa summarum, nőne a vidéki foglalkoztatás, a nép apraja-nagyja olajat ütne, motorokat állítana át biotüzelésűre, vagy a repcét óvná az éhes menyétektől és mókusoktól; segély helyett fizetést kapnának a népek, abból nyilván adót is fizetnének meg járulékot, amiként az újonnan létrejövő bio tárgyú vállalkozások is, s nem utolsósorban legalább részben kiváltható lenne a rég megunt és nehezen eladható búza, amivel más bajok is vannak, például hogy rosszul ég. Magától értetődően a termelési, értékesítési folyamat minden pontján ott matatna a földművelési és a (nevében) vidékfejlesztési tárca: itt egy kis támogatás a termelőnek, amott egy állami garanciával megépült üzem, és akkor még nem is beszéltünk a biotraktorok üzletszerű átbuherálásáról meg a reménybeli biodízelkutakról; ezekhez magától értetődően elkelne némi vidékfejlesztési támogatás. Meg aztán, a korszellemnek megfelelően, a bioenergia-hasznosítással foglalkozó programokhoz az EU is támogatást adna a PHARE-alapokon keresztül, és itt be is léphetne a képbe Boros Imre meg az ő virtuális tárcája. Ha ez mind megvan, jöhetnek a labanc és burkus származású beruházók, akik német, illetve osztrák honukban már bőséges tapasztalatot szereztek a bioüzletben. (Az osztrák példa más szempontból is érdekes, elvégre itt beruházási támogatással és adókedvezményekkel segítik az ilyen irányú erőfeszítéseket.)
Alkalmi koalíció
Az idei adótörvények tárgyalásakor a kisgazda frakció nem is habozott tovább: Dán János képviselő benyújtotta a maga javaslatát. A kisgazda honatya azt szerette volna elérni, hogy a biodízel sürgősen kerüljön ki a jövedéki törvény hatálya alól, azaz adómentesen kerülhessen forgalomba, a kisgazdák elképzelése szerint egy zárt körben megvalósuló termelési-értékesítési folyamat részeként. A parlamenti bizottságok sorra utasították el a javaslatot, elvégre a Pénzügyminisztérium (PM) és a Fidesz-frakció is fújt rá ezerrel, végül azonban a környezetvédelmi bizottság támogatásával a parlament elé kerülhetett a cucc. Az Országgyűlés aztán váratlanul nagy többséggel elfogadta - az együttes PM- és Fidesz-akarat ellenére. Érdemes végignézni, kik is szavaztak a kisgazda frakció Dán János által benyújtott javaslata mellett. Először is a komplett szocialista frakció (egyetlen elmélázó képviselő kivételével), továbbá teljes létszámban az MDF, a MIÉP, néhány ismert SZDSZ-es honanya és -atya (a Kis Zoltán, Világosi Gábor, Kovács Kálmán exállamtitkár trió, valamint Kóródi Mária és Pető Iván), ráadásként három megtévedt fideszes is, közöttük Tirts Tamás budapesti frakcióvezető, négyen meg tartózkodtak, ami jelen esetben felért egy határozott igennel. Érdekes módon a kisgazda frakció nem állt ki egyhangúlag saját javaslata mellett: hárman is nemmel szavaztak (Pallag László, Kávássy Sándor, Boda Ilona). A Fidesz rajtuk kívül csak saját hiányos önmagára meg a jelen levő szadeszosok többségére számíthatott. A javaslat szépen átment, a sajtó meg kisvártatva hírt adott az első bioolajvonatról: egy hazai társaság 27 ezer liter biodízelt rendelt mintaként az OMV Hungáriától, igaz, a figyelmüket hamarost felhívták arra a szomorú tényre, hogy idén még a régi jövedéki szabályok érvényesek, azaz ha üzemanyagként akarják felhasználni a biodízelt, úgy tartoznak megfizetni a jövedéki adót is.
Visszaszívatás
A biodízelügy ilyetén alakulása sokakban váltott ki pánikot, amit a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának (VPOP) illetékesei gyorsan artikuláltak is: úgy látják, a háztartási tüzelőolaj (hto) után újabb, jövedéki ellenőrzés alá nem tartozó termék kerülne az üzemanyagpiacra, ami lehetővé tenné a hamisítást és az illegálisan behozott egyéb olajok tisztítását.
Megkérdezett fideszesek szerint a képviselők jó része azt sem tudta, mit szavaz meg, vagy (mint a szocialisták esetében) mindegy is volt a szavazás tárgya, csak essen pofára a kormány. Volt, aki úgy fogalmazott: ha változtatás nélkül lépne hatályba jövőre a biodízel jövedéki besorolása (pontosabban: be nem sorolása), úgy a vele való visszaélések nemsokára a régi szép olajos időket idézhetnék. A VPOP szerint az a baj, hogy az adó eltörlésével együtt a biodízelt kivonták a jövedéki termékek köréből, pedig nyugodtan maradhatna ott, csak éppen nullaszázalékos adókulccsal, s ekkor ellenőrizhető lenne a termelése, a behozatala, forgalmazása. Hasonlóképpen reagált az ügyben egyszer már befürdött Pénzügyminisztérium: közleményében gyakorlatilag vétkes hanyagsággal vádolta meg a javaslatra igennel szavazó képviselőket, mivel döntésükkel zöld jelzést adtak az újabb olajügyletekhez. Így hát a PM és a Fidesz akaratából a kormány sem tehet mást, mint hogy megkísérli a kialakult helyzet korrekcióját, amelyre a 2000. évi költségvetés kiegészítése keretében nyílna lehetőség. A törekvés egyértelmű: vissza a biodízelt a jövedéki törvény hatálya alá, amellyel az egész folyamatot ellenőrizhetné a vámhatóság, de adó továbbra sem kerülne rá. És még valami: lehetőleg definiálják már, mi is az a biodízel, nehogy a vámon valahogy összekeveredjen az orsóolajjal.
A kormány november 2-i ülésén támogatta a fenti javaslatokat, helyreállítandó a fináncok elorzott jogait. Csakhogy: az MDF-frakció például nem bánta meg korábbi igen szavazatát; igaz, annak tudatában nyomta az igent, hogy a biodízel nem kerül ki szabadpiaci forgalomba, s az energiahordozó felhasználása zárt mezőgazdasági körben és ott is ellenőrzötten zajlik majd.
Dán János, a javaslat beterjesztője sem lát problémát elfogadott javaslatában, mely szerinte Torgyán József ezerszázalékos támogatását élvezi, illetve a biodízel forgalmazásának VPOP-mentes leendő ellenőrzésében. A képviselő úgy látja, csupán a vám- és pénzügyőrség lázad veszni látszó privilégiumai miatt.
Dán János a MaNcsnak nyilatkozva azt is elmondta, hogy gyakorlatilag minden a végrehajtási szabályokon múlik: ha azokat körültekintően fogalmazzák meg, úgy nem lesz alkalom a visszaélésre. Erre szerinte azért is kisebb az esély, mert a biodízel kémiailag gyökeresen eltér a gázolajtól (ami a hto-dízelolaj viszonylatban nem így volt), vagyis könnyedén azonosítható. Szerinte a lényeg az, hogy záros határidőn belül vagy egymillió hektár termőföldet ki kell vonni a termelésből. Ha pedig már (kényszerből) pihen a föld, legalább egy része termeljen valami hasznot, úgyhogy jó lenne valamit vetni is belé, mondjuk repcét, hogy ne csak a vakondok bulizzanak a magyar ugaron.
A lényeg, hogy beinduljon a magyar biodízelprogram: ennek kifutása minimum tíz év, addig is maradjon a kedvezményes jövedéki besorolás, támogassuk a forgalmazást is egy kicsinykét, ruházzunk be erőn felül; ha így lesz, a végső számla egyes becslések szerint a százmilliárdot is elérheti.
Barotányi ZoltánRepcében a dízel
A biodízel rendkívül környezetbarát, magától lebomlik, mi több, bomlástermékei szintén sültkrumpli-szagot árasztanak. Hatvagonnyi kiöntött biodízel mondjuk viszonylag lassan tér meg az anyatermészet kebelére, úgyhogy lehetőség szerint jobb nagyobb területen szétlocsolni, vagy végső esetben a tartálykocsiban hagyni és rendeltetésszerűen felhasználni. A biodízel égése során keletkező szén-dioxid mennyisége nagyjából megegyezik azzal, amennyit a nyersanyagát képező repce megköt fotoszintézise során, így tehát nem borul a légköri egyensúly.
További előnye, hogy égetésekor nem keletkezik kén-dioxid, ami savas esőt okozó káros anyag, keletkezik ellenben mindenféle nitrogén-oxid dögivel, ami szintén káros. A bioüzemanyag szétmarja a motor gumialkatrészeit, így ezek polietilénnel helyettesítendők; az imigyen átbuherált traktor élete végéig onthatja a környezetbarát, rusztikus illatú égéstermékeket.
A biodízel kémiai szerkezetét tekintve egyszerű: a repceolajban megkötve található telítetlen zsírsavak (tipikusan olajsav) metil- (esetleg etil-)észterezett változata; az étolajban ezek a telítetlen zsírsavak tipikusan glicerinészteres formában lelhetők fel, bár ezt például a pörköltszaftról nem is gondolná az ember. Fogni kell tehát némi növényi olajat, ami lehet a repcén kívül napraforgó- vagy szójaolaj is, gondosan megtisztítani, gyantátlanítani, majd jól megküldeni metil-alkohollal (megfelelő nyomás, hőmérsékleti viszonyok és katalizátor jelenlétében), melynek hatására repceolaj-metil-észter (biodízel) és glicerin keletkezik. Szakemberek szerint 250 kilogramm repcemagból 100 kg nyers olaj, míg 100 kg tisztított repceolajból, 11 kg metil-alkohol hozzáadásával, 100 kiló biodízel és 11 kg glicerin nyerhető. Előbbi tipikusan marmonkannába kerül, utóbbi pedig kézkrém, fagyálló, dinamit és többféle szintetikus kábítószer alapanyagául szolgálhat.
Dologra, magyar!
- barotányi -
1992, avagy az úttörőkA piros traktor vidáman pöfögött a Kecskeméti Kertészeti Főiskola gyakorlóműhelye előtt 1992 kora nyarán, a már említett jellegzetes rósejbniszagot árasztva magából.
1992-ben úgy számoltak: a biodízel alkalmazása az elmaradó fogyasztási adó miatt 90 milliárd forinttal csökkenti a költségvetés bevételét. A repceolaj metilészterezésével készíthető üzemanyag gyártása is drágának tűnt: a piacon lévő, mondjuk így: háztáji használatra szánt prések akkortájt 1-1,5 millió forintba kerültek. Sztachó-Pekáry István, a Kertészeti és Élelmiszer-ipari Egyetem Kertészeti Főiskolai Karának akkori tanszékvezető főiskolai docense mindenesetre kért egy prospektust, és a gyakorlóműhelyben nekilátott a barkácsolásnak. Hamarosan készen állt a tömeggyártásra az FOP-01 fantázianevű, leginkább kukoricadarálóra emlékeztető folyamatos növényolajprés. Műszaki tartalma - 5-8 liter/óra, 2 négyzetméteres helyigény, 1,5 KW-os teljesítményfelvétel, 380/220 V hálózatigény - megfelelt egy kisgazdaságénak, ráadásul a berendezést 158 083 forint nettó áron kínálta a műszaki tanszék.
Magyarországon (még mindig 1992-es adatok) a repcéből 1,5-2 tonna terem hektáronként, ám szakemberek szerint potenciálisan 3 tonna van benne. Ha 2 tonnával kalkulálunk, és ebből 35 százalékos olajkinyeréssel, akkor 8000 Ft/hektár önköltség esetén egy liter olaj 29 forintba került hét éve. A repce amúgy az igénytelen növények közé tartozik: föl kell ugyan készülnie a télre, és igényli az őszi csapadékot, máskülönben azonban nem kell gondozni, augusztus végén, szeptember elején kényelmesen betakarítható.
Az olaj csak egyike a haszontermékeinek. A mellékesen keletkező pellet - ennek mázsáját 1992-ben 550 forintért mérték - kiegészítő erőtakarmánynak vagy tüzelőnek egyformán kiváló. (A gazdák nyilván föletetik, hiszen magas a glukóz-, kálium- és a kalciumtartalma, 10 százalék rostot, 34 százalék nyers proteint és 8-10 százalék zsírt rejt - mindez a sertés-, szarvasmarha-, juh- és kecsketenyésztők számára maga a Kánaán).
A kombájnolt repcemag korlátlanul eltartható, a belőle nyert olaj azonban avasodásra hajlamos. Traktorok motorjába, ezt bizonyították a kísérletek, nyersen is alkalmas, és kenőanyagnak is kiváló. Láncfűrészhez, hidraulikus gépekhez kimondottan előnyös (a fejlett országok erdészeteiben már az évtized elején is csak növényi eredetű kenőanyagot lehetett használni), a súrlódástechnikai kísérletek pedig azzal a meglepő eredménnyel zárultak, hogy kétszer olyan jó, mint a kontrollként alkalmazott, legnevesebb márkamegjelölést viselő ásványi termék.
A biodízelt Sztachó-Pekáry István színtiszta "zöld" anyagnak mondta. "Az ásványi gázolajat 100-nak véve, a biodízelben 1 egységnyi csupán a kén, 30 az aromás vegyületek, 30 az aldehidek és 35 a korom aránya. Szén-monoxidból és nitrogénből azonban 1, illetve 2 egységgel többet tartalmaz."
Autómotorokban a biodízel észterezve használható föl. Az eljáráshoz metil-alkoholra van szükség. Mivel ez erős méreg, zárt technológiát igényel. Közben 10 százaléknyi glicerin is termelődik. A hidegeljárással nyert repceolaj étkezési célokra sem utolsó. A rósejbni készítéséhez például többször fölhasználható, mint a napraforgóolaj. Amennyiben - újra csak 1992-es adat - úgy számolunk, hogy figyelembe vesszük a keletkező melléktermék értékét is, egy liter biodízel ára 20 forint (az ásványi olaj ekkor 35-37 forintba került). Míg azonban az ásványi olaj elfogy, a káposztarepce akár minden évben újratermelhető. Elvileg a mezőgazdasági felhasználás céljaira szükséges mennyiség fele abszolút biztonsággal előállítható Magyarországon.
1992-ben Magyarországon két helyen folytak biodízel-kísérletek. Kecskeméten a traktorokra két tartályt szereltek: az egyikben ásványi gázolaj volt, azzal indították a motort, majd amikor elérte az üzemi hőmérsékletet, gázolaj-biodízel keverékkel (egy a négyhez) járatták. A másik kísérlet a főszövegben említett Kisalföld Volán járata volt.
Sztachó-Pekáry István magában a présgépben is nagy fantáziát látott. Kísérleteik során ugyanis arra a következtetésre jutottak, hogy az FOP-01 gyakorlatilag mindenből kipréseli az olajat, amiben egyáltalán van. Készítettek napraforgóolajat, kinyerték az olajretek levét. A gyógyászatban alkalmazott olajtök olajának litere 1000 forint volt 1992-ben. Megemlítette a kutató az önotérát is, amelyet akkortájt 300 forintos átvételi árért egy brit cég termesztett; Magyarországon egy darabig senki sem tudta, mire jó a növény. Később kiderült, hogy az önotéra olaja az ekcéma eddig ismert egyetlen hatásos szere és a sclerosis multiplex gyógyszere. Az önotéraolaj egyetlen grammja hét éve 70 forintot ért (1 kg magból, amit 60 forintért állítottak elő, 20 gramm olajat nyertek ki).
"Talán még mi sem tudjuk, mennyi mindenre jó a mi kis présünk", mondta Sztachó-Pekáry István, elégedetten hallgatva az egyenletesen duruzsoló, biodízellel járó, lángosszagot árasztó traktort.
Azóta persze sok víz lefolyt a Dunán. A biodízel jövedéki termékké vált. A kísérleteket Kecskeméten - miután úgy három tucat présgépet legyártottak és eladtak - kényszerűen abbahagyták. Sztachó-Pekáry egy nagy sóhajtás után 1999. november 8-án délután úgy becsülte: ma nagyságrendileg 600 ezer forint körül lenne egy berendezés nettó önköltsége.
De egyelőre nem foglalkozik azzal, hogy márciusban újrakezdje.
Ballai József
