Borsodban néha a rendőrök is figyelmeztetnek a traffipaxra

  • narancs.hu
  • 2024. március 3.

Belpol

Szolgálunk és jelzünk.

"Mindenkiben az a kép rögzült, hogy a rendőrök mind csak a pénzre utaznak és az a vágyuk, hogy minél többen belefussanak egy-egy traffipaxos mérésbe, hogy aztán jól megbüntethessenek minket." Bár mindannyian hallunk kötelező kvótákról, teljesítendő, kötelezően beszedett pénzekről az autósoktól, nem szabad általánosítani, mindenhol vannak kivételek – írja a borsod24.hu.

Mint arról a lap beszámol, a közösségi médiában posztolta egy István nevezetű férfi, hogy Edelényből Sajószentpéter felé jött kifelé egy rendőrautó, amelyik rávillantott és mutatta, hogy mérnek. És valóban mértek nem sokkal arrébb. "László megerősítette, hogy Sajóivánkánál ugyanez történt vele: a szemben érkező rendőrautó villantott neki, nem értette miért, majd néhány száz méterrel később meglátta a traffipaxozó kollégákat. Ismeretlenül is köszönjük a jóindulatú, emberséges rendőröknek. Hiszen végső soron nem a büntetés a cél, hanem a szabályok betartatása, igaz?" – teszi fel a jóindulatú költői kérdést a lap.

Kérdés persze az is, hogy a villogásnak vagy a bírságnak van-e hosszabb távon visszatartó ereje. A gyorshajtók elleni fellépésekről Pausz Ferenc közlekedésbiztonsági szakértő beszélt a Magyar Narancsnak:

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.