Interjú

„Rávillognak, rádudálnak”

Pausz Ferenc közlekedésbiztonsági szakértő a gyorshajtásról

Lélek

Egy ámokfutó gyilkos 137 kilométer per órás sebességgel gázolt halálra egy 26 éves kerékpárost az Árpád hídon. Az extrém gyorshajtókkal szemben a rendőrség tehetetlennek tűnik – pedig a megrendszabályozásukra lenne módszer. Milyen jogalkotási és jogalkalmazási lépésekre lenne szükség, hogy csökkenjen a megvadult autósok által okozott balesetek száma? Interjúalanyunk 2002 és 2009 között az ORFK közlekedésrendészeti osztályát vezette.

Magyar Narancs: Törvényszerű vagy csak vakvéletlen, hogy bekövetkezett az Árpád hídi baleset?

Pausz Ferenc: Az elmélet szerint a baleset véletlen esemény, és nagyon sok olyan tényezőnek kell együtt állnia, hogy bekövetkezzék. A törvényszerűségre vonatkozó elméleti megközelítés szerint viszont azt lehet mondani, hogyha valaki egy autót vezet, a magasabb sebességnél bizonyos emberi, fiziológiai funkciók már nem fognak úgy működni, mint az alacsonyabbnál. A reakcióidő – ami általában 0,7 másodperc körüli egy embernél, de az idősebbeknél 3–4 másodpercre is kitolódhat – korlátozza a döntések meghozatalát, és az azt követő cselekvést. És bizonyos sebességnél egyszerűen képtelenek vagyunk megtenni a szükséges lépést – még ha döntöttünk, akkor sem. A sebesség növelésével a látóterünk is csökken, nem fogunk észrevenni bizonyos dolgokat, nemhogy még reagáljunk is rá. Rá­adásul a tapadási tényező is csökken, amivel jelentősen megnő annak az esélye, hogy a gépkocsit nem lehet a megfelelő irányba kormányozni. Ezek a tényezők egyértelműen determinálják azt, hogy milyen veszélyhelyzet jöhet létre, ami balesethez vezet.

MN: A mostani baleset okozója állítólag rutinos vezető volt.

PF: Még a legrutinosabb Forma–1-es versenyzők is szenvedhetnek balesetet, leginkább azért, mert a versenyeken a képességeik határát feszegetik. És ha valaki elmegy a határig, akkor hiába a rutin, azután már csak egy utasnak tekinthető, akinek semmi köze a vezetéshez. A fizikát nem lehet meghazudtolni, egy bizonyos sebesség felett nem lehet a gépkocsit úton tartani. Saját rendőri tapasztalataim azt mutatják, hogy a legtöbb balesetet okozó járművezető túlbecsüli a saját képességeit, és átlépi ezt a bizonyos határt.

MN: Hogyan lehetséges, hogy a gyorshajtókkal szemben gyakran tehetetlen a rendőrség?

PF: A 2000-es évek elején a balesetek száma drasztikusan megemelkedett, és a baleseti okok között magasan a gyorshajtás volt a lista­vezető. Ekkor kezdődött meg a sebesség-ellenőrző készülékek telepítése, és egyéb új módszerek alkalmazása; például 2006-ban szerelték fel még kísérletképpen az M1/M7-es autópálya bevezető szakaszán azt a dobozos sebességmérő rendszert, amely automatikusan rögzítette a gyorshajtásokat – ez addig ismeretlen volt Magyarországon. A rendőrség tehát akkor is és most is mindent megtesz annak érdekében, hogy minél több gyorshajtót füleljen le. De ma is sokkal több berendezésre lenne szükség, hiszen ma 10–20, de akár 100 kilométert is lehet úgy autózni az országban, hogy ne találkozzunk sebesség-ellenőrző készülékkel. De közben azt is figyelembe kell venni, hogy ez milyen költségekkel jár, és itt nemcsak az eszközökről van szó, hanem a felvételek feldolgozásáról is. Az kevés, hogy akár százezres mennyiségben készül felvétel gyorshajtókról, mert ha nincs mögötte komoly feldolgozórendszer, akkor azok nem sokat érnek. Nem segíti a sebesség-ellenőrző tevékenység növekedését az sem, hogy a statisztikák szerint nem a megengedett sebességet átlépők okoznak nagy számban balesetet, hanem a relatív gyorshajtók. Akik ugyan nem lépték túl a megengedett sebességet, ám nem az útviszonyoknak megfelelően vezettek. Az ilyen baleseteket nem lehet a sebesség-ellenőrző eszközökkel megelőzni, a relatív gyorshajtás ugyanis nem mérhető. Emiatt a rendőrség kettős szorításban van, mert amikor elkezdi a sebesség-ellenőrző eszközöket fejleszteni és a darabszámot növelni, akkor rögtön jön a másik oldalról a kritika, hogy a megengedett sebesség túllépése elenyésző a relatív gyorshajtáshoz képest.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.