Budaörs csatát vesztett, de továbbra is bízik a „nem létező jogállamban”

Belpol

A Kúriához fordulnak és az Alkotmánybíróságra is várnak. Az államkincstár közben folyamatosan vonja le a milliókat az önkormányzattól.

Másodfokon elvesztette a budaörsi önkormányzat azt a kártérítési pert, amelyet a szolidaritási hozzájárulás néven kivetett adó miatt indított a magyar állam ellen. A Fővárosi Ítélőtábla szerdai döntése szerint csak az Alkotmánybíróság mondhatná meg, hogy a Budaörsre rótt sarc alkotmányellenes-e.

„Amint megkapjuk az írásba foglalt ítéletet, a Kúriához fordulunk felülvizsgálatért. Nem tehetünk mást, mint bízunk a nem létező jogállamban” – mondja a magyarnarancs.hu-nak Wittinghoff Tamás polgármester (Budaörs Fejlődéséért Egyesület).

Fenntartás – működtetés

A per előzménye, hogy az állam idén január 1-jétől az iskolák szakmai fenntartása mellett az épületek működtetését is elvonta az önkormányzatoktól. Ehhez forrás is kellett, amit szolidaritási hozzájárulás címen szedtek be a helyhatóságoktól. A hozzájárulás mértékét a település adóerő képessége alapján számolták ki, így a gazdagabb önkormányzatok jóval többet fizetnek (kivéve Budapestet, mert a főváros valamiért mentességet kapott).

2017-ben összesen 21 milliárd forintot szed be az állam, ebből 2,1 milliárd a 30 ezres Budaörsre esik. A város korábban körülbelül 700 millió forintot költött iskolái működtetésére.

A Wittinghoff Tamás vezette testület „jogalkotással okozott kár” miatt beperelte az államot. Úgy érveltek: az alaptörvény és az önkormányzati törvény is tiltja, hogy az önkormányzatok saját bevételeit központilag elvonják. Az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék júniusban nekik adott igazat, és arra kötelezte az államot, hogy kamatostul fizesse vissza az addig beszedett 765 millió forintot. Az ítélet után interjúztunk is a polgármesterrel:

„Mint a nagy királyok”

Első fokon megnyerte Budaörs önkormányzata az iskolák átvételének ügyében indított kártérítési pert az állam ellen. Wittinghoff Tamás szerint más esetekben is látszik, hogy a Fidesz kifejezetten bünteti Budaörsöt. A polgármester jövőre kormányváltást szeretne, ennek esélyeiről is kérdeztük.

Az Ítélőtábla most annulálta ezt a döntést, ezzel azt is megakadályozta, hogy az első fokon eljáró bíróság 2018-ban újabb tárgyalást tartson az év második felében beszedett pénz sorsáról.

Várni a végtelenségig

A másodfokú bíróság azzal érvelt, hogy a törvény alkotmányellenességét csak az Alkotmánybíróság mondhatná ki. Wittinghoffék szerint azonban ez a polgári törvénykönyv szerint nem kellene hogy megakassza a pert. Ráadásul az ügy észszerű időn belüli elbírálásának elvét is sérti, mert az Alkotmánybíróságot az utólagos alkotmányjogi panasz elbírálásában nem köti semmilyen határidő. A budaörsi önkormányzat beadvánnyal élt az AB felé, de arról nincs információjuk, mikor veszik napirendre a kérdést a bírák.

Az Ítélőtábla másik érve az volt, hogy ha Budaörsnek kártérítést ítélnének meg, azzal a többi – szolidaritási hozzájárulást szintén fizető – önkormányzatot hoznák hátrányos helyzetbe. Wittinghoff ezt az indoklást még abszurdabbnak tartja, az „körülbelül olyan, mintha a bűncselekmény miatti feljelentésemet azzal utasítanák el, hogy nem minden áldozat fordul a rendőrséghez, és őket sem szabad diszkriminálni”.

Wittinghoff Tamás

Wittinghoff Tamás

 

Első körben a Kúria ítéletében bízik Budaörs. Ha pedig a Kúria elutasítja a felülvizsgálati kérelmüket, ám később az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek találja a törvényt, akkor perújrafelvételre nyílik lehetőség.

„Csak éppen addig csődbe megy az önkormányzat, és nem a saját hibájából. Költségvetésünk 10 százalékot meghaladó részét érinti az elvonás, a júniusban első fokon megítélt 765 milliót a fellebbezés miatt nem kaptuk vissza, és az állam azóta is bőszen vonja a részleteket” – magyarázza a polgármester.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.