Az eddigi rezsi három-négyszeresét kellene fizetniük a Budapesti Temetkezési Intézet (BTI) Rt. virágboltjait üzemeltető vállalkozóknak, miután a hosszú távú bérleti jogot pályázat útján kiadták gebinbe. A szerződés - az alkalmazottakkal együtt - negyven embert hozott nehéz helyzetbe. Forrásaink szerint az igazán nagy pénz nem is az intézet, hanem a nyertes vállalkozók számlájára fut be.
A százszázalékos fővárosi tulajdonú BTI Rt.-nek a budapesti temetőkben (Budafoki, Csepeli, Farkasréti, Fiumei úti, Lőrinci, Megyeri, "budai, illetve a kőbányai Új köztemető) tizenegy különböző méretű és forgalmú virágüzlete van. A boltokat idáig azok a vállalkozók üzemeltették, akik a jogelőd (Fővárosi Temetkezési Intézet) részvénytársasággá alakulását megelőzően váltak alkalmazottakból bérlőkké (1992). A tulajdonos a bérlemény állagmegóvására vagy fejlesztésére az évek során egy petákot sem költött, a virágosok pedig nem reszkíroztak, hiszen bérleti szerődésüket harmincnapos felmondással, indoklás nélkül bármikor felbonthatták. A BTI Rt. tavaly novemberben kitalálta: él e lehetőséggel, és az üzletek bérleti jogának hosszú távú értékesítésével egy összegben kaszál egy tisztességeset, a működtetéssel járó macerát (az üzletek modernizálása, szerződéskötés a virágosokkal) pedig rábízza a nyertesre. Zárt körben pályázatot írt ki, melyre a jelenlegi bérlőket is meghívta. Pályázni csak a virágüzletek összességére lehetett, melyek bérleti jogát az rt. 25 vagy 30 évre kínálta fel. Az indulók vállalták: ha győznek, az első öt év bérleti díját (minimálisan 70 millió + áfa) a szerződéskötést követően három napon belül átutalják. "Vegyék úgy, hogy ez gesztus a részünkről. Lehetőséget adunk, hogy önök is elinduljanak a pályázaton. Alakítsanak konzor-ciumot!" - tanácsolta a virágosoknak Simóka Kálmánné, a BTI Rt. vezérigazgatója. Állítólag még az is elhangzott, hogy a kiírásban szereplő összegnek ott kell lapulni a párna alatt, hiszen az elmúlt három évben az infláció mértékével sem emelkedtek a bérleti díjak. A pályázat leadásáig a résztvevőknek mindössze két hetük volt: ennyi idő alatt kellett volna a konzorciumban szereplő cégeket, illetve magánszemélyeket tenderképessé tenni (beszerezni az összes előírt igazolást). Az egyik bérlő informálisan megállapodott ugyan több üzlettel, de a versenyben már önállóan indult. Mint Simóka Kálmánnétól megtudtuk, ez súlyos hiba volt. (A vele készült beszélgetésünket lásd Üdvözlendő címmel.) A bérlői konzorcium a pontszám alapján a harmadik helyen végzett. A vesztesek között volt még egy pénzügyi és egy szakmai befektető: az utóbbit a temetőiparban krematóriumüzemeltetőként ismerik.
A nyertes
Color Garden (CG) Kft. több pénzt (90 millió + áfa/5 év) és beruházást (egy év alatt 30 millió forint) ígért, és pályázata üzletpolitikailag is vonzóbbnak bizonyult a többiekénél. A szerződést még december 27-én megkötötték a CG projektcégével, a Lima Garden Kft.-vel (LG). Aracsi Krisztián, a CG ügyvezetője bemutatkozásakor a bérlőknek elárulta: a bérleti jog megvásárlásával igazából piacot szeretett volna szerezni a kertészeteinek, és hajlandó egyenként megegyezni a bérleti jogviszony folytatásáról. Az utóbbi Simókáné szerint fontos szempont volt a pályázat győztesének kiválasztásakor. Noha a temetkezési rt. a felmondóleveleket már az óévben elküldte, az ügyvezető csak január 10. táján jelent meg a virágosoknál különböző pénzügyi konstrukciókkal. Az ajánlatokból kiderült, hogy a CG azonnal beszedi, amit a boltra kiadott. Nem csupán megemelt bérleti díjat követelt, hanem a bérlethez való jogot (mint vagyoni jogot) is továbbértékesítette: az utóbbit (a pályázati kiíráshoz hasonlóan) minimum öt évre előre kellett megváltani, míg a bérleti díjból első lépésben elég lett volna 12 hónapnyit letenni az asztalra. A virágosoknak így beugróként és üzletenként 10-20 millió forint közötti összeggel kellett kalkulálniuk. Az első öt év kiadásait leosztva az új havi egységnyi díj három-négyszerese lett a korábbinak. Noha Aracsi "a látszólag magas összegért létbiztonságot kínált", a virágosok közül többen nem kértek belőle, mert vélelmezték: ekkora összeget nem lehet az üzletből kitermelni. A tárgyalásokon szó sem esett a pályázatban megfogalmazott célokról (a szolgáltatások színvonalának egységes emelése, az üzletek felszereltségének és infrastruktúrájának javítása), vagyis arról, hogy mi az, amit a bérbeadó vállal. Egyelőre az sem derült ki, hogy megállapodás esetén a CG kertészetei lennének-e a beszállítók.
Pusztán pénzről meg konstrukciókról folyt a huzavona.
Az ár-érték arányt megfelelően illusztrálja a csepeli temetőnél lévő üzlet példája. Itt a 72 ezer forintos havi "lakbér" kúszott fel a leírt módon 220 ezerre. Dorogi Zsuzsanna, az üzlet bérlője a Narancsnak elmondta: hajlandó lett volna akár 70 százalékkal is többet fizetni havonta, és még az üzlet tatarozását is saját erőből vállalta volna, ám ezt a CG Kft. nem fogadta el. "Csakhogy tisztázzuk, milyen üzletről van szó - folytatta Dorogi -, kihívtuk az ÁNTSZ-t, amely működésre alkalmatlannak ítélte a boltot. Nyugodtan szétnézhetnek: a vakolat pereg, a mennyezet darabjai hullanak, a nád már kint van a falakból. Nincs vízelfolyó, mosdó csak a 200 m-re lévő ravatalozóban található. Annál a falnál, ahol megy a vezeték,
jobb, ha vigyáznak,
mert rázhat. Az egész életveszélyes, és ezt az itt járt igazságügyi műszaki szakértő és az önkormányzat városfejlesztési osztályának a munkatársa is igazolta. Korábban többször szóltam a központban, hogy csináljanak már valamit, vagy egyezzünk meg, és én rendbe hozatom, de semmi nem történt. Tizenhárommillióból kis garzont tudnék venni egy épülő lakóparkban, nem pedig egy hatóságilag bezáratott üzlet öt évre szóló bérleti jogát!"
A tender az alkalmazottakkal együtt összesen negyven ember megélhetését tette bizonytalanná. Nemcsak azokét, akik a számokat látva feladták az ipart és kiköltöztek az üzletből, mint Csepelen vagy a Lőrinci temetőben, hanem azokét is, akik maradnak, és inkább az eladósodást választják: az egyik bérlő jelzáloghitelt vett fel, mert negyven év felettiként esélyt sem lát máshol elhelyezkedni. Zalavári Attiláné hétfőn adta vissza az üzletet: a Farkasréti temető bejáratánál a négy BTI Rt.-s bolt közül az övé volt a legnagyobb, ahol idestova 21 éve dolgozott. Próbált volna egyezkedni, de Aracsi neki nem tett ajánlatot. Ennek az volt az oka, hogy az egyik bérlő, az M. Zs. Kft. tíz évre előre százmilliónál is többet fizetett együttesen a négy üzlet bérleti jogáért. A kft. vezetője felajánlotta Zalavárinénak: 38 millió + áfáért öt évre megszerezheti az üzemeltetési jogot, de a havi 640 ezres bérleti díjba (plusz rezsi) az asszony szerint öngyilkosság lett volna belemenni.
A pénzügyi huzavona meglehetősen furcsa mederben folyt: a CG ügyvezetője időközönként megjelent egy-egy, számokkal teleírt A/4-es lappal, ami a pénzügyi konstrukció variánsait tartalmazta, amúgy pedig minden egyéb, ajánlattételkor szokásos információt (ki tesz ajánlatot, kinek, milyen érvényességgel stb.) nélkülözött. Ha a bérlő más kondíciókat javasolt, Aracsi vette a kalapot, mintha nem is egyedül döntene. A felmondási határidő közeledtével a bérlők egyre szorultabb helyzetbe kerültek. Az igazi meglepetés azonban még hátravolt: a bérletiszerződés-mintában bérbeadóként nem a Lima Garden Kft. neve tűnt fel, hanem a még bejegyzés alatt álló Floxor Kft.-é, amelynek a cégiratok szerint ingatlan-bérbeadás, -üzemeltetés a fő tevékenysége. Vagyis a hasznosítás jogát továbbadták, de nem a boltok üzemeltetőinek. Ennyi láncszem beiktatása már megmagyarázza az árak fekvését és azt az óvintézkedést, ami a szerződéstervezet egyik pontjában szerepel: "Az ellenértéket közgazdasági számításokkal levezetett módon (az átadóval) közösen határozták meg", így az átvevő a szerződés megtámadásáról "feltűnő értékaránytalanság" vagy egyéb jogcímen lemond.
A kérdés ezek után a következő: ha vannak bérlők, akik három-négyszeres bérletidíj-emelkedést is hajlandóak vállalni, akkor
miért osztja meg a hasznot
a BTI Rt. a vállalkozókkal? Temetői berkekben a Color Garden Kft.-t expanzív cégnek ismerik: többéves szerződéses viszonyban áll a BTI Rt.-vel. Kertészeti karbantartást, takarítást és parcellaépítést végez, az "budai temetőben őt bízták meg a ravatalozódíszítéssel, a Fiumei úton pedig tavaly nyár óta bérli a kertészetet. Mióta Simóka Kálmánné a BTI Rt. vezérigazgatója, az új vezetés egyre szélesebb körben adott ki fenntartási munkákat pályázati úton külső cégeknek, ezzel jelentős létszám-racionalizálást hajtva végre a cégben. Bár az urnás és szórásos temetések terjedésével nő a konkurencia, azért a fővárosi temetőkben még mindig csak a BTI Rt. játssza Kharón szerepét: állhat a kapuban, és a beengedésért cserében tarthatja a markát a temetkezési szolgáltatóknak. Józan paraszti ésszel a társaságnak a főváros számára több száz milliós nyereséget kéne hoznia. Különösen, hogy a rendszerben már nincs benne az a szociális elem, hogy a kegyeleti szolgáltatásokat elfogadható áron kell tartani. (Elég csak körbenézni, mibe kerül egy temetés.)
Azt persze, hogy a temetői munkák elvégzésére kiírt meghívásos pályázatokon a legjobb piaci ajánlat győz-e, a gyakorlat dönti el; például az, hogy a CG mennyit számláz egy parcella kialakításáért a Fiumei úti temetőben, és mennyit kérne ugyanezért egy másik kertészeti cég. Ugyanez vonatkozik a BTI Rt.-vel szerződéses viszonyban álló őrző-védőkre vagy a kapunyitásban jeleskedő parkolócégre - és még sorolhatnánk.
A formállogika szabályai szerint levezethető aranybánya-potenciál ugyanakkor sosem érvényesült: sem a Ladányi Jenő vezette hőskorban (akinek a temetése épp a tender eredményhirdetésének napjára esett), sem ma, amikor 3,6 milliárdos forgalom mellett jó ötvenmillió a nyereség. Igaz, azt sem lehet mondani, hogy nincsenek fejlesztések: épül-szépül a terület, újak a temetői Fiat Ducatók. (A temetőiparról lásd korábbi írásunkat: A halottak élén, Magyar Narancs, 2002. április 4.)
Ami a virágosok ügyét illeti, egyikük úgy fogalmazott: "Eddig működött az élni és élni hagyni, és egyik fél sem járt rosszul. Nem lehet mondani, hogy nem voltunk jó adósok, vagy most ne mentünk volna bele egy racionális bérletidíj-növekedésbe. De ez már tényleg sok." Noha a felmondási idő a hét végén lejárt, a történetnek koránt sincs vége. Többen fontolgatják, hogy kérik a pályázat lebonyolításával szemben az ügyészségi felügyeleti eljárás megindítását, Csepelen pedig polgári perre készülnek.
Bogár Zsolt
Üdvözlendő
"Egyszerűen nem igaz, hogy a BTI Rt. nem járt jól a bérleti jog hosszú távú bérbeadásával - nyilatkozta lapunknak Simóka Kálmánné. - Az üzletek 2004-ben összesen nettó 13 millió forintot hoztak a konyhára, a nyertes viszont nettó kilencvenmilliót fizetett öt évre előre, a hatodik évtől pedig évi tizennyolcmilliót vállalt. Ezenkívül egy éven belül harmincmillió forint értékben rendbe hozza a lerobbant állapotban lévő épületeket, és kialakítja az üzletek egységes arculatát. Mi erre csak a lakossági szolgáltatásaink kárára tudtunk volna forrást biztosítani. A bérleti díj egy összegben nagyon sokat ér: két altemplom jellegű építményt tudunk felhúzni belőle az Új köztemetőben, Csepelen pedig kerítésre, új parcella kialakítására és kazánfelújításra is futja majd. Tehát inkább üdvözölni kellene ezt a pályázatot, nem pedig kritizálni. A jelenlegi bérlőket egyébként felkértük, hogy vegyenek részt a pályázaton. Valószínűleg jobb helyezést értek volna el, ha az egyik bérlő önállóan benyújtott anyagából kiderül: a többiek mögötte állnak. Elbíráláskor az előre lefektetett elvek alapján jártunk el, az öttagú értékelő bizottságban a tulajdonost képviselő fb-tag is részt vett, és a tenderrel vagy a végeredménnyel kapcsolatban senkinek nem volt semmilyen kifogása. Megértem, hogy a bérlőknek kedvező volt a régi állapot, de nekünk a cég érdekeit kell néznünk. Az pedig, hogy a tizenegy üzletből ez idáig kilencben végül sikerült megegyezésre jutni, azt bizonyítja, hogy a feltételek egyáltalán nem voltak annyira elfogadhatatlanok."
Cégek
Simóka Kálmánné, aki már számos nagyvállalat (Dunaferr, Malév, Mol) vezető testületének volt a tagja, 2000 októberében lett a BTI Rt. vezérigazgatója; tavaly télen választották újra. A Color Garden Kft.-t 2001. februárban magánszemélyek alapították, 2002 szeptemberétől került be tagjai közé a Roza-Porta Kft. (RP), melynek ügyvezetője Vásárhelyi István, az ÁPV Rt. igazgatósági tagja. Megkeresésünkre elmondta, cége minimális (1 százalék) részesedéssel bír a CG-ben, ami azzal függ össze, hogy együtt üzemeltetnek egy üzletet egy hűvösvölgyi bevásárlóközpontban: a közös érdekeltség pedig pályázati feltétel volt. A tenderről tudott, de az RP-t a nagy tőkeigény és a hosszú távú lekötöttség miatt nem érdekelte. A Lima Garden Kft.-t január 13-án jegyezték be, a Floxor Kft. pedig még bejegyzés alatt áll. Az utóbbi ügyvezetője Róna Péter.
