Amint azt a bizottság több tagja elismerte, a két legnagyobb frakció (Fidesz, MSZP) a háttérben valóban "konszenzusra jutott" az ifjúsági szervezeteknek szánt összegről, amely - ahogy az egyik ifjúsági szervezet képviselője fogalmazott - csak "csepp a civil pénzek tengerében". A képviselők szerint Magyarországon megoldatlan a pártfinanszírozás, a bizottság döntése pedig végre tiszta helyzetet teremt az ifiszervezetek számára. A bizottság tagjai az SZDSZ elutasítását részben kampányfogásnak, részben túlmoralizált döntésnek tartják, melyet az egyik ellenzéki képviselő szerint az a tény magyaráz, hogy a bizottság szabaddemokrata tagja, Béki Gabriella "érzékeny nő, mi pedig politikusok vagyunk". Mindenesetre az érzékeny Béki volt az egyetlen, aki kísérletet tett a pályázatok minőségének értékelésére, amit a bizottság figyelmen kívül hagyott.
Bognár László, a bizottság MIÉP-es elnöke saját elmondása szerint elvben egyetértett Béki javaslatával. Ám a korábban paritásos alapon működő bizottság az idén mandátumos alapon (az elnökön kívül nyolc kormánypárti és öt ellenzéki taggal) osztotta el a pénzeket, így a szakmaiság mellett nem lehetett elkerülni bizonyos politikai érdekeket. A bizottság az összeférhetetlenségek ügyében még a pénzek elosztása előtt a parlament ügyrendi bizottságához fordult, amely azt válaszolta: jogilag nem, legfeljebb etikailag kifogásolható a helyzet. Ezt követően a bizottság határozatban szögezte le, hogy az, aki valamely szervezet elnöke vagy alelnöke, nem vehet részt a szervezetnek nyújtandó támogatásról döntő albizottság munkájában. A bizottság több tagja szerint viszont ez semmit sem jelentett: a háttérben folyó pártközi egyeztetések biztosították, hogy "mindenki megkapja, amit kér".
A civilpénzek gazdái öt albizottságban, szakértők segítségével dolgoztak: az egészségügyi, gyermek- és ifjúsági, környezetvédelmi, oktatási- és kulturális bizottságokat leleményesen az "egyéb" kategóriával egészítették ki. A szervezetek támogatási listájának tanúsága szerint az "egyéb" volt az a rubrika, ahová - a valóban besorolhatatlan szervezetek mellett - még be lehetett nyomni az előző négyből valamiért kiesetteket. Az albizottságok által felállított minősítési kategóriák feleslegesek voltak: hiába értékelte egy társadalmi szervezet pályázatát a leghátrányosabb (4D) kategóriával az albizottság, a végső megegyezés szerint ugyanezen szervezet végül simán elnyerhette a legkedvezőbb (A) minősítést. Ugyanis, ahogy azt több tag elmondta, az albizottságok értékelése után a bizottságban a pártok "előhúzták listáikat", rajtuk a pártok által preferált civil szervezetekkel, és ezekről közösen állapodtak meg. A közös cél érdekében a politikusok kiválóan tudtak együttműködni: így például az MSZP-s Zuschlag János ajánlotta a bizottság megtisztelő figyelmébe a cserkészeket, a fideszes Rogán Antal pedig az úttörőket.
Le rouge et le noir
A pártok ifjúsági szervezetei után a legnagyobb pénzeket a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (2 millió 500 ezer), a Magyar Cserkészszövetség (2 millió 200 ezer), a Független Női Szövetség (2 millió 100 ezer), a Magyar ENSZ Társaság (2 millió 100 ezer), a Magyar Úttörők Szövetsége (2 millió) és a Regnum Marianum Katolikus Közösség Egyesület (2 millió) kapták. Míg a cserkészekkel és úttörőkkel ugyanazon, ifjúsági kategóriában induló Mozgássérültek Veszprém Megyei Egyesülete 200 ezer forintot kapott, a bizottság 1 millión felüli összeget ítélt az Egri Alternatív Kulturális Egyesületnek. A Hajdú-Bihar megyei szervezetek is kiemelkedő sikert arattak: az egyéb kategóriában 800 ezret kapott a Hajdú-Bihar Polgárőr Szövetség és a debreceni Szent László Társulat, 900 ezret a szintén debreceni Nullpont Egyesület. A hazai egyetemisták anyagilag az átlaghoz képest kiváltságos helyzete mellett érthetetlen a Hajdúsági Hallgatói Önkormányzatok Kulturális Egyesületének juttatott 1 millió 400 ezer forint, különösen ha az ugyanezen kategóriában versenyző és a nemzetközileg elismert Nonprofit Expót rendező és mellesleg erős szocialista kötődésű Európa Ház 300 ezrével hasonlítjuk össze. A bizottsági tagok szerint a kiugró hajdú-bihari pénzek az "erős debreceni képviselői lobbyval" magyarázhatók.
A párt- és képviselői lobbyk mellett nemigen rúgtak labdába a környezetvédők: ebben a kategóriában a civilek 200-300 ezer forintokat kaptak, kivételt csak az országos aktivitásukról ismert Levegő Munkacsoport, a Duna Kör és a Balaton-parti Fürdőegyesületek Szövetsége jelentett, amelyeknek egyenként 900 ezer forint jutott. Szintén 900 ezret kapott viszont a most első ízben a nyilvánosság elé lépő, bennfentes környezetvédők számára ismeretlen Kengyeli Gyalogos Egyesület. Ez a nagyszerű kezdeményezés olyan szervezeteket körözött le, mint a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (400 ezer) vagy a Budapesti Városvédő Egyesület (600 ezer). A kengyeli gyalogosok jutalmazása fölötti örömünket nyilván nem fogja megkeseríteni az a tény, hogy a pályázati kiírás szerint csak megyei, regionális, illetve országos jelentőségű szervezetek pályázhattak, miként az sem, hogy a bizottság kisgazda szakértője kengyeli származású.
Az úttörőket és az ENSZ-társaságot is megelőző Független Női Szövetség nevű közhasznú szervezet a saját kategóriájában magasan elhúzott a valamivel közhasznúbbnak tűnő Magyar Barlangi Mentőszolgálat vagy a Helyi Televíziók Országos Egyesülete fölött. A Torgyán Józsefné Cseh Mária irányítása alatt működő és a Független Kisgazdapárt Belgrád rakparti központjában székelő független nőszervezet - alapító okmánya szerint - nemcsak előadásokat, vitákat szervez, együttműködik családvédelmi szervezetekkel, és elősegíti a nők társadalmi egyenjogúságát, de - előzékenyen kisegítve a Magyar Köztársaság néhány erre a célra szakosodott hivatalát, úgymint Országgyűlés - "jogszabályokat is alkot". Így például vezetőjétől érkezett a házasságon belüli nemi erőszak büntethetőségét lehetővé tevő törvényhez az egyetlen módosító indítvány, amelynek értelmében a házasság intézménye szentesíti az egyik partneren elkövetett nemi erőszakot. A Független Női Szövetség nem felel meg a pályázati előírásban szereplő, a pártoktól való függetlenséget előíró kritériumnak sem, hiszen 1996-os megalakulásakor Szabó János jelenlegi honvédelmi miniszter bátorította a független nőket, hogy fejtsenek ki olyan munkát, mely "a párt egyre növekvő népszerűségét is elősegíti".
Négy civil szervezet, köztük a Magyarországi Gyermekbarátok Mozgalma petíciót juttatott el Szájer Józsefhez, melyben a pártok ifjúsági szervezetei és a pártokhoz közeli szervezeteknek juttatott feltűnően magas összegeket kifogásolták. A szervezet nemrég 6 forint 50 fillért postázott Orbán Viktor gyermekeinek, Ráchelnek, Sárának és Gáspárnak: idén fejenként pont ennyi támogatás jut a gyermekbarátok tagjainak a nyári programokra. Mielőtt halálra röhögnénk magunkat e humoros ötleten, jegyezzük meg, hogy a gyermekbarátok központja a Magyar Szocialista Párt Köztársaság téri székházában található.
Civil coki
Csapody Tamás, a petícióhoz csatlakozó Alba Kör vezetője egyértelműen politikai okokkal magyarázza, hogy szervezete az idén nem részesült támogatásban. "Az államnak mindig az a civil szervezet a kedves, amelyik meghúzza magát, és kiszolgálja a rendszert és a pártokat" - vélte Csapody.
Bognár László, a bizottság MIÉP-es elnöke egyetért azzal, hogy a bizottság a civilek szempontjából igazságtalan döntést hozott, a pártok viszont közös egyetértéssel, tehát demokratikusan szavaztak. "Nevetséges, hogy 317 millióval bohóckodunk hónapokon át, miközben a Miniszterelnöki Hivatal 500 millióról szavaz, a minisztériumok pedig közösen 6 milliárdot oszthatnak el. Az idén 60 százalékkal több pályázat jött be, mint tavaly, a rendelkezésünkre álló összeg azonban alig változott" - adta búnak a fejét Bognár László.
A mód, ahogyan a Társadalmi Szervezetek Bizottsága elosztotta a rendelkezésére álló összeget, épp a pártérdekek gátlástalan érvényesítése miatt az elmúlt években is állandó botrányok oka volt. "Jelen formájában nem érdemes tovább működtetni a társadalmi szervezetek támogatásának szétosztását előkészítő parlamenti bizottságot" - jelentette ki 1996-ban Wootsch Péter, a civileknek szánt költségvetési keret felosztásáról szóló országgyűlési határozat előkészítésének fideszes szakértője, jelenleg az Ifjúsági és Sportminisztérium politikai államtitkára. A több hónapos egyeztetések ellenére az MSZP képviselői ugyanis, akkori parlamenti többségükkel élve, egy nekik tetsző változatot szavaztak meg.
Ráadásul a rendelkezésre álló anyagi keret egyre szűkül. A civil szervezetek állami támogatottsága Magyarországon lényegesen alacsonyabb, mint Nyugat-Európában: Nyugaton a nonprofit szektor bevételeinek több mint 40 százaléka állami forrásból származik, Magyarországon ez az arány alig több mint 20 százalék.
"Amikor politikusnak kell döntenie civilek támogatásáról, óhatatlanul politikai szempontok alapján dönt, a saját klientúráját támogatja. Vagyis a rendszer szükségszerűen megöli a civilek relatív autonómiáját" - mondta Marschall Miklós, a CIVICUS, a Civil Szervezetek Világszövetségének volt elnöke. Török Marianna, a Nonprofit Információs és Oktató Központ vezetője szerint viszont maga a civil szféra sem ismerte még fel, hogy legfőbb erénye a függetlenség.
"A civilektől a legegyszerűbb elvenni, mert ők a leggyengébb érdekérvényesítő csoport. Próbáltak volna az adótámogatási rendszerből pénzt elvenni" - vélte Harsányi László, a Nonprofit Kutatócsoport vezetője. A kutatócsoport vizsgálatai szerint a rendszerváltást követően a nonprofit szféra gazdasági és jogi szabályozása rendkívül kedvező volt: az állam liberálisan viszonyult a harmadik szektorhoz, megnőtt a kiemelt adókedvezményekre jogosult szervezetek aránya. Az elmúlt tíz év alatt azonban az állam fokozatosan bekeményített: visszavett az engedményekből, az adókedvezményekben megnyilvánuló állami támogatások számottevően csökkentek.
Az 1998-ban hatályba lépett nonprofit törvény megkülönbözteti a közhasznú, kiemelten közhasznú és a nem közhasznú szervezeteket. A legkedvezőtlenebb helyzetben az utóbbiak vannak. A közhasznúságról a szervezetek alapszabályainak megvizsgálása után bíróság dönt, ami azonban nem ellenőrizheti, hogy a nonprofit törvény által előírt követelmény, a pártoktól való függetlenség valóban teljesül-e, vagy hogy a szervezet tényleges tevékenységével valóban a közt szolgálja-e.
Ez utóbbit, vagyis a civil szervezet társadalmi elfogadottságát részben az egyszázalékos törvény alapján a civileknek juttatott pénzek mutathatják. A törvény lehetővé teszi az adófizetőknek, hogy jövedelemadójuk egy százalékát felajánlják az általuk választott társadalmi szervezeteknek. Az idén az egy százalékokból közel 10 milliárd forint ragadt bent a költségvetésben: 9,5 milliárd forintról egyáltalán nem rendelkeztek az adózók, 250 millióról pedig rendelkeztek ugyan, de vagy tévesen töltötték ki adónyilatkozatukat, vagy a civil szervezet nem vette fel az összeget. Ezek a pénzek a gyakorlatban most oda mennek, ahová a kormány akarja. A Miniszterelnöki Hivatalban létrejött Társadalmi Szervezetek Főosztálya emiatt is módosítani kívánja az egyszázalékos törvényt. Ahogy azt Várszegi Dóra főosztályvezető elmondta, céljuk az, hogy a polgár ne csak konkrét szervezeteket, hanem szervezettípusokat (például kultúrával, egészségüggyel, oktatással foglalkozó civileket), illetve általában civil szervezeteket jelölhessen meg. Marschall Miklós szerint viszont ez visszalépést jelentene, és csökkentené az állampolgár jogosítványait, hogy közvetlenül dönthessen az általa megjelölt civil szervezet javára.
A civilügyek irányításával és a tárcák közti egyeztetéssel foglakozó főosztály 500 millió forint feletti összeggel rendelkezik, ezt az összeget azonban nem pályáztatás útján, hanem az állami szempontból fontosnak tartott feladatok megrendelésével kívánja elosztani. Krémer Balázs szociológus, civilszakértő támogatná, hogy az állam ne általában a civileknek írjon ki pályázatokat, vagyis ne jótékonykodjon, hanem határozza meg az ellátandó feladatokat, és válassza ki a feladat ellátására leginkább alkalmas civil szervezetet. Amennyiben az állam nem szakmai megfontolások szerint dönt a pénzekről, úgy mindig az erősebb vagy a politikailag elkötelezettebb szervezet győz.
Úgy, mint most.
Varró Szilvia
