A hírek szerint az agrártárca 5 százalékra csökkentené az úgynevezett alapélelmiszerek általános forgalmi adóját. A 2012-ben életbe lépő változásról heteken belül egyeztet a kormány, a döntés egyik alapja a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) tanulmánya lesz a csökkentés várható gazdaságpolitikai és költségvetési összefüggéseiről. A miniszterelnök már el is árulta: támogatja az elképzelést; nyilatkozata szerint elsősorban azt vizsgálják, miként lehetne úgy csökkenteni az áfát, hogy a kereskedők ne nyelhessék le az adócsökkentést. 'k határozottan állítják, hogy nem fogják. Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára szerint az üzletek között olyan éles a verseny, hogy a legkisebb árelőnyt is igyekeznek kihasználni a boltok - az október óta töretlenül növekvő beszállítói árakra sem tettek rá gyakorlatilag egy fillér pluszt sem. Font Sándor (Fidesz) parlamenti mezőgazdasági bizottsági elnök szerint a csökkentést az agrárszakma egységesen támogatja (lapunknak is ezt mondták a legnagyobb ágazati érdek-képviseleti szervezetek szakértői), ám tartanak a gazdasági tárca ellenkezésétől, mivel a jelenlegi költségvetési viszonyok között aligha lehet betömni egy "váratlanul" keletkező 250 milliárd forintos lyukat. A VM számításai szerint ugyanis ez lenne az alapvető élelmiszerek áfa-csökkentésének közvetlen hatása.
Az érzékelés matematikája
Ám ha Orbán áfát akar csökkenteni a "közjó" érdekében, akkor az csökkentve lesz még akkor is, ha jókora költségvetési forrást kell találni hozzá. A kérdés inkább csak az, milyen mértékben és milyen termékkörre gondolja ezt érvényesíteni a kormány. A VM előterjesztése csak a kenyérre, a tejre, a nyers sertés- és baromfihúsokra, a tojásra és esetleg az étolajra, illetve a cukorra vonatkozik. Ezek viszont önmagukban a teljes kiskereskedelmi élelmiszer-forgalom alig negyedét teszik ki. A fogyasztói szokások változásával, a kész- és félkész élelmiszerek forgalmának növekedésével ez az arány várhatóan tovább csökken. Ezért mondják a kereskedők azt, hogy a bolti árak érzékelhető változásához széles körű áfacsökkentésre van szükség.
Vegyünk egy egyszerű példát. Az "átlagpárizsiban" jó, ha 10 százalék a tőkehústartalom, ennek a 10 százaléknak az áfamérséklése jelenhet meg a bolti árban. Ha ez utóbbi 1000 forint, és a hús áfája 20 százalékkal csökken, akkor a 800 forint nettó árból kilencven százalék (720 forint) marad a 25 százalékos áfakörben, ennek bruttó ára 900 forint. A 80 forintos nettó árú hústartalom áfája lesz 5 százalék (4 forint), ezt felfelé kerekítve tehát a párizsi "új" ára 985 forint lesz - amit aligha nevezhetünk érzékelhető változásnak. Ha azonban ezen egyszerű, ám mindenképpen népfogyasztási cikk a teljes valójában bekerül a kedvezményes körbe, úgy a csökkenés már 160 forint lesz, amit valóban észrevesz a párizsifogyasztó polgár. (Már ha a készítés során keletkező közterhek, energiaköltségek legalább szinten maradnak, és a felhasznált egyéb adalék anyagok áfája is bekerül a kedvezményes körbe.) Itt azonban már könnyű határt téveszteni: egy ilyen kiterjesztett csökkentés 250 milliárdnál jóval többel csapolná meg a költségvetést. A pénzügyi játszótér szűkössége tehát azt valószínűsíti, hogy széles körű csökkentés nem lesz, és a bevont termékek új kulcsa is közelebb lesz a 15, mint a 10 százalékhoz.
Már ha egyáltalán lesz áfacsökkentés. Az elmúlt években az ilyen játszadozásnak ugyanis sok értelme nem volt. Az élelmiszer-ágazat legális kiskereskedelmi forgalma nagyjából 3000 milliárd forint, ennyit húznak le a bolti pénztárgépeken és azon ritka piaci árusítóhelyeken, ahol a vásárolt áruról blokkot adnak. Az - optimistán - becsült illegális forgalom aránya a teljes ágazati bevétel negyede, vagyis 1000 milliárd forint. Ha az állam elzárná azokat a csatornákat, amelyeken ez a pénz elfolyik, valóban komolyabb áfamérséklésre nyílna lehetőség.
Fehérítő hatás
Azt, hogy e búvópatakok merre futnak, húsz éve, a "zöldséges maszekvilágot" felváltó "őstermelői" (adóelkerülési) rendszer kialakulása óta tudja minden hatóság és szakértő - de egyik kormánynak sem akaródzott ezzel szembenézni. Az ódzkodás nem véletlen, hiszen ha most belepiszkálnának az így kialakult érdekviszonyokba, több százezer, a lehetetlen közgazdasági helyzet kialakulásában vétlen vidéki család közvetlen megélhetése kerülne veszélybe.
A kormányzathoz forduló legális sertés- és baromfitartók mindazonáltal azt hangoztatják, hogy az áfa-csökkentésnek igenis lenne "fehérítő" hatása az alapanyag-termelésben: sok, eddig szürkében utazó termelő jelenne meg ennek hatására a regisztrált körben. Ez azonban inkább látványos, mint a valósághoz közeli érvelés. Való igaz, a szabályosan működő cégek versenyhátránya az áfamérsékléssel csökkenne a feketézőkkel szemben. Ám a feketekereskedelem lényege, hogy minden láncszeme az adókerülésre játszik. Feketén vett vagy regisztrálatlanul termelt kukoricát eszik a feketén eladott, netán feldolgozott "tanyasi" baromfi, feketén készül az udvaron feldarabolt disznóból a tokaszalonna. Aki ebből a láncból kilép, az saját, jól bejáratott értékesítési csatornáin óhatatlanul hátrányba kerül, hisz onnantól nem adhatja a házikolbász kilóját ezerkettőért. Míg ha marad az eddigi gyakorlatnál, most már a hatóságoktól sem kell annyira félnie - az elmúlt hónapokban több olyan döntés született, amelyek csak lazítottak a vonatkozó, már korábban sem túl feszes szabályokon. Mindezek tükrében az áfa-csökkentés legfeljebb néhány látványos áruházlánci húsakciót eredményezhet - egyéb jótékony hatása nemigen lenne.
