Szakszervezetek aktivizálódása - Frontvonalba készülődve

  • Vári György
  • 2011.03.31 00:00

Belpol

A Széll Kálmán Tervből és a vele összefüggő intézkedésekből annyi bizonyosan kiderült, hogy a kormány a rokkantnyugdíjasokon, a betegeken, a legveszélyesebb munkakörökben dolgozó, kis fizetésű munkavállalókon és a "problémás gyerekek" taníttatásán kíván spórolni. Ezzel párhuzamosan megkezdődött a jogalkotási harc az amúgy sem túl erős szakszervezetek ellen.

A terv egyik legnagyobb megütközést kiváltó része a tankötelezettség korhatárának 15 évre tervezett leszállítása, ami még Hoffmann Rózsa oktatási államtitkárt is meglepte, ő ugyanis a 16 év mellett szállt síkra. Az ötlet, ha megvalósul, rengeteg tanári állás fölöslegessé válásával járhat.

Az oktatásban a helyzet

A körülbelül ötvenezer tagú Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) vezetője, Galló Istvánné megerősíti: senki nem kérdezte a véleményüket sem a Széll Kálmán Terv bejelentése előtt, sem utána. Nem ismerik a részleteket sem, annyit tudnak, amennyi Pokorni Zoltán nyilatkozatából kihüvelyezhető: valószínűleg azért, hogy a 15 éves korhatárral harmonizáljon, 9 évfolyamossá tervezik alakítani az alapfokú oktatást, ami önmagában is mélyreható változás lenne. Nem tudni, ez esetben hány évfolyamos lesz a szakképzés, a gimnázium, hogyan alakulnak át a tantervek, és így tovább. A szakszervezet mindenesetre elfogadhatatlannak tartja, hogy a kormányzat le kíván mondani a nehezen integrálható gyerekekről, hogy mihelyt lehetséges, az oktatási rendszeren kívül akarja tudni őket - és természetesen tiltakozik a tervezett elbocsátások ellen is. A szakszervezet tagjait azonban aktuális problémáik is épp eléggé lefoglalják: országszerte tárgyalnak az önkormányzatok arról, hogy iskoláikat a bennük tanító tanárok feje fölött egyházi fenntartásba adják. Ezzel a tanárok munkajogi helyzete is romlik, hiszen megszűnnek közalkalmazottak lenni. (A szakszervezet ez ügyben az Alkotmánybírósághoz fordult, de beadványát a testület még nem tárgyalta.) A PSZ a főleg közalkalmazotti és köztisztviselői szakszervezetekből álló, közel 150 ezer tagot számláló szakszervezeti szövetség, a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának (SZEF) a tagja. A SZEF elnöke, Varga László egyszerre érzékel a tagszervezeteknél felháborodást és félelmet; utóbbit amiatt, hogy a köztisztviselők immár indoklás nélkül kirúghatók.

A korhatár leszállítása és az egyháznak való iskolaátadások törvényi megkönnyítése a jobboldalhoz közelebb állóként számon tartott Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetét (PDSZ) is aggasztja. Mendrey László elnök meggyőződése, hogy a munkanélküliek nagy része képzetlen, vagyis nem jó ötlet a számukat szaporítani - ráadásul 16 év alatt nem szabad munkába állni. Szolidárisak a többi szakma tiltakozó szakszervezeteivel is; a nyomásgyakorlás különböző lehetőségei (aláírásgyűjtés, demonstráció) megfordultak ugyan a tagok fejében, a választmány azonban még nem tárgyalt ilyesmiről.

Zámbó Istvánné, a keresztény pedagógusok kis létszámú szakszervezetének vezetője kevésbé elégedetlen, bár a 15 éves korhatárt Hoffmannal egyetértve feltornázná 16-ra. Szerinte sok gyerek szívesen és ügyesen végez bizonyos kétkezi munkákat, és gyakran nem lehet tanítani az osztályokban a nehezen kezelhető diákok miatt. Mivel tagjaik többsége általános iskolákban tanít, az ő állásaik kevésbé veszélyeztetettek.

Életpályamodellek

A közlekedési és a rendvédelmi dolgozókat (rendőrség, büntetés-végrehajtás, tűzoltóság, polgári védelem, a vám- és pénzügyőri hivatásos állomány), a polgári és katonai nemzetbiztonsági szolgálatok és a honvédség alkalmazottait, valamint bizonyos veszélyes ipari üzemek dolgozóit érinti leginkább a nyugdíjkedvezmények tervezett felszámolása, valamint utazási kedvezményeik elvonása is. Tizenhárom - jórészt a ligához tartozó - érintett szakszervezet közös nyilatkozatban jelentette be egy demonstrációs bizottság megalakítását; amennyiben a kormány nem tárgyal velük, azok, akiknek módjukban áll, sztrájkbizottságot alakítanak. E szakszervezetek tagjai tűnnek a legelkeseredettebbnek és a legelszántabbnak - igaz, a rend- és a honvédelem dolgozói nem sztrájkolhatnak, a közlekedésieknek pedig a decemberben módosított sztrájktörvény tette csaknem lehetetlenné, hogy az érdekérvényesítés legerősebb eszközéhez nyúljanak. A közszolgáltatásokat nyújtó ágazatok dolgozóinak meg kell állapodniuk a sztrájk megkezdése előtt az elégséges szolgáltatásról, és amennyiben ez nem sikerül, munkaügyi bíróság dönt erről jogszabályi iránymutatás nélkül. A béremelésért harcoló dél-dunántúli Volán-társaságok szakszervezetei az utóbbi hetekben már meg is tapasztalhatták a rendelkezés hatékonyságát: a bíróság érdemi vizsgálat nélkül elutasította sztrájkkérelmüket.

A rendvédelmi és honvédelmi szakszervezetekkel a Rendvédelmi Szervek Érdekegyeztető Fóruma keretében tárgyal a Belügyminisztérium. Ha nem tudnak megállapodni, utcára mennek. Nyitottak a megbeszélésekre, de diktátumot nem fogadnak el. Azt mondják, alkotmányos jogaikról kell lemondaniuk; életüket kockáztatják alacsony fizetésért, és most azokat a juttatásokat készülnek elvenni tőlük, amik mindezt valamennyire kompenzálták. Rendőr-szakszervezeti vezetők azt is nehezményezik, hogy az országos rendőrfőkapitány, a megyei kapitányok, a tábornoki kar hallgatnak.

"Ekkora felháborodást még nem tapasztaltam, több ezer visszajelzés érkezett a szakszervezethez - mondja Pongó Géza, a Független Rendőr Szakszervezet főtitkára. - Félő, hogy elhagyják a pályát a fiatalok, az állomány nagy része huszon-harmincéves. Nagy a túljelentkezés, főleg Szabolcsból és Borsodból, azok között, akik a munkanélküliségtől menekülnek. Szétszórják őket az országban, rendőrségi szállásokon laknak, négyen egy szobában. Aztán, mihelyt tehetik, sokan lemorzsolódnak. Most pedig az utolsó olyan dolgot veszik el, ami vonzóvá tehette volna ezt a pályát."

Az állományt külön felbosszantotta a miniszterelnök és a belügyminiszter múlt heti levele, amelyben biztosították őket, hogy a semmisségi törvény elfogadása és a nyugdíjkedvezményeik elvonása nem változtat a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatának azon passzusain, amelyek a rendőrség kiemelt támogatásáról szólnak. A rendvédelmisek ugyanakkor el tudják képzelni nyugdíjkedvezményeik egy részének feladását, ha munkakörülményeik számottevően javulnak, valamint ha tisztességes fizetésre számíthatnak, és ha kifutó rendszerben vezetik be a változásokat - a Széll Kálmán Terv azonban ezt is homályban hagyja. Ebben némi tárgyalási készséget mutat ugyan a Belügyminisztérium, de javaslatuk pontos részleteit egyelőre nem ismertették a rendőr-szakszervezetekkel. Bár a kedvezménymegvonásért cserébe kínált "életpályamodellről" a tervben harangoznak valamit, az ígéret komolyságáról sokat elárul, hogy ehhez a részhez a szerzők elfelejtettek forrásokat rendelni. A büntetés-végrehajtásban dolgozók körében egy módfelett sajátos "életpályamodellről" szóló pletyka borzolja a kedélyeket: a további spórolás érdekében alapfokú végzettségű őrök alkalmazását is lehetővé fogják tenni, nekik ugyanis kevesebbet kell fizetni.

"Hetente értesítenek régi, tapasztalt kollégák, hogy azonnal el kívánják hagyni a testületet - mondja Árok Kornél, a Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezetének elnöke. - A kezdők fizetése bruttó 132 ezer; nem igaz, amit némely újságok lejárató szándékkal írnak. Heti 48 óra az előírt munkaidőnk, ez ellenkezik az uniós előírásokkal, de még ezt is rendszeresen túl kell teljesíteniük, a másik oldalon pedig most már nem lesz semmi."

A vezetők szerint a körülbelül 23 ezer szervezett rendvédelmi dolgozó nagy többsége megjelenne egy demonstráción. Tovább kívánják szélesíteni összefogásukat, a Liga székházában pár hete más szervezetekkel is egyeztettek.

Se kedvezmény, se engedmény

A rendvédelmiek még szerencsésnek mondhatják magukat, ugyanis a szakszervezeti konföderációkkal szóba sem áll a kormány. Tavaly szeptember közepéig nem hívta össze az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) ülését, majd a december eleji, kizárólag a bérmegállapodást tető alá hozó ülés óta újra nem beszél a munkavállalók érdekképviseleteivel. A sztrájktörvény módosításáról éppen úgy nem kérdezték meg a szakszervezeteket, mint a maximálisan kifizethető táppénz megfelezéséről vagy a megszavazott költségvetést felülíró nagy összegű zárolásokról.

Az OÉT munkavállalói oldalának soros elnöke, a Munkástanácsokat vezető Palkovics Imre nyíltan szimpatizál a kormányzati törekvésekkel, a multik adóztatásával és az IMF-fel szembeni fellépéssel. Úgy gondolja, érdemes türelmesnek lenni a gazdagabbaknak kedvező adórendszerrel szemben is, amíg megérezzük foglalkoztatásbővítő hatásait. Soros elnökként Palkovics több alkalommal is írt Czomba Sándor foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkárnak, de még elutasító válaszra sem méltatták.

Pedig volna miről beszélni: a Széll Kálmán Terv összekeveri például a korengedmény és a korkedvezmény fogalmát. Korkedvezmény az "egészségre különösen ártalmas" munkakörökben eltöltött évek után jár. E munkakörök listája a szakszervezeti konföderációk vezetői szerint is elavult, valóban újra kéne tárgyalni. A korengedményes nyugdíjat az öregségi nyugdíjkorhatár elérése előtt pár évvel fizetheti ki egy összegben a munkáltató akkor, ha így dönt, és megállapodik a munkavállalóval, akit tovább nem tud alkalmazni. E lehetőség fennmaradását a munkáltatók is támogatták tavaly. Egyébként az ilyen esetekben felvett összegek elérhették azt a határt, hogy rájuk is vonatkozzék a 98 százalékos büntetőadó hatálya, amit az érintettek természetesen nem tudnak kifizetni - mesélik szakszervezeti vezetők. A nyugdíjas tagokat is beleszámítva közel 200 ezer szervezett dolgozót képviselő MSZOSZ elnöke, Pataky Péter tájékoztatása szerint aránylag kevesen veszik igénybe a korengedményt, úgyhogy ezen sokat nem lehet spórolni.

Konföderációs szinten egyelőre még keresik a tárgyalás lehetőségét. Kérésüknek, hogy a kormány üljön le velük végre egy asztalhoz, az április 9-ei, az Európai Szakszervezeti Szövetséggel közösen rendezett, az előzetes becslések szerint több tízezresre tervezett tömegtüntetéssel kívánnak nyomatékot adni. A közösen szervezett tüntetés önmagában is siker, tekintettel a szövetségek esetenkénti feszült viszonyára. Ez az "abnormális széttagoltság", ahogy Varga László fogalmaz, az egyik oka a szakszervezetek erőtlenségének, a másik pedig megítélése szerint az, hogy minden eddigi kormány a szakszervezeti mozgalom gyengítésére törekedett.

A közlekedési cégek, víz- és gázszolgáltatók dolgozóit, 28 tagszervezetet és összesen mintegy százezer főt összefogó Autonómok vezetője, Borsik János is hangsúlyozza, hogy a tárgyalások híve. Az OÉT sok feszültséget tudott megelőzni, ezért is volna jó, ha összehívnák - túl azon, hogy az utóbbi húsz évben nem fordult még elő, hogy a dolgozók egy része nemcsak reálértéken, de összegszerűen is kevesebb fizetést kapott az új évben, mint előtte. "A párbeszéd teljes hiánya óhatatlanul is radikalizálja, az utcára kényszeríti a szakszervezeteket. Amennyiben továbbra sem állnak szóba velünk, azt nem fogjuk szó nélkül hagyni" - mondja. Ráadásul úgy véli, a kormány mulasztásos alkotmánysértést követ el, hiszen (a még hatályos) alkotmány szerint "feladatának ellátása során a kormány együttműködik az érdekelt társadalmi szervezetekkel".

Szárazon tartott puskapor

A most tárgyalt alkotmánytervezetben ilyesmiről persze szó nincs, azonban korántsem ez az egyetlen baj vele szakszervezeti szempontból. A XVI. cikk második pontja szerint a "törvényben meghatározottak alapján a munkavállalóknak, valamint szervezeteiknek joguk van ahhoz, hogy a munkaadókkal tárgyalást folytassanak, kollektív szerződést kössenek, érdekeik védelmében együttesen fellépjenek, vagy munkabeszüntetést tartsanak". A szöveghely azt sejteti, hogy a munkavállalóknak akár egyénenként, "szervezeteik" nélkül is van joguk és módjuk tárgyalni a kollektív szerződésről - amivel az érintettek sejtése szerint a kormány a szakszervezetek megkerülésének lehetőségét készíti elő. Ez a kísérlet nem idegen a Fidesz történetében: első kormányzásuk idején úgy módosították a munka törvénykönyvét, hogy szakszervezet hiányában az üzemi tanács is lehet a munkaadó tárgyalópartnere (az a módosítás váltotta ki az utóbbi húsz év legnagyobb szakszervezeti tüntetését). Az érdekképviseletek most elsősorban a szakmai kamaráktól félnek: attól tartanak, hogy a kamarák segítségével kívánja a kormány végképp kiszorítani őket a szakmai érdekegyeztetés fórumairól. Ezért aggasztja őket az a közelmúltban tárgyalt törvényjavaslat is, amely kötelezővé tenné a kereskedelmi és iparkamarai tagságot. Parragh László, a kamara elnöke nem titkoltan hangos híve a Fidesz számos intézkedésének, például a multik adóztatásának, továbbá a tankötelezettség leszállítását a Kereskedelmi és Iparkamara is javasolta. Van rá esély tehát, hogy a döntéshozók ebben is partnernek fogják tekinteni a kamarát.

Az alkotmánytervezet említett passzusa csak a munkaadók és az érdekképviseletek közötti tárgyalásról szól, a kormánynak nincs tárgyalási kötelezettsége. Ez akár szög is lehet az OÉT koporsójába. Mindezek fényében kevéssé tekinthető baráti gesztusnak az a friss kormányrendelet (24/2011), amely a közalkalmazottak szakszervezeteinek reprezentativitását rendeli megvizsgálni, noha a kabinet információink szerint már folytatott vizsgálódásokat e tárgyban.

Amúgy nem csak a szakszervezeti konföderációk találtak valamelyest egymásra. A Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének (VDSZ) vezetője, Székely Tamás kezdeményezte egy Állandó Ágazati Szakszervezeti Fórum megalakítását, ami szerinte akár a konföderációs szisztéma alternatívája lehet. (A VDSZ-elnök dobta be a kényszer hatására "átlépő" pénztártagok számára a jogfenntartó nyilatkozat lehetőségét. A hozzávetőleg 40 ezer nyilatkozatot a szakszervezet begyűjtötte és letétbe helyezte.) "Nem a szakszervezetek mondták, hogy szárazon kell tartani a puskaport" - mondta egy interjúban.

Az elmúlt években kapott pofonok és az elmúlt hónapok kiütéssel fenyegető erős gyomrozásai után a szakszervezetek, úgy tűnik, megpróbálnak épen kijutni a szorítóból. A következő menet április 9-én kezdődik.

Neked ajánljuk