Szalay-Bobrovniczky azok után ragadott tollat, hogy a lap leközölte Lendvai Pál ama laudációjának szövegét, amelyet az Ausztriában élő magyar származású újságíró-publicista a Riporterek Határok Nélkül újságíró-szervezet díjátadásán mondott el. A szervezet idén magyar újságírókat tüntetett ki Sajtószabadság-díjjal: Vásárhelyi Mária médiakutató mellett lapunk munkatársát, Rényi Pál Dánielt. (Lendvai beszéde magyarul az Élet és Irodalomban olvasható: itt.) Lendvai a laudációban szólt a közszolgálati médiában uralkodó tarthatatlan állapotokról, és a „Magyarországon létrejött maroknyi diszkrét, Fidesz-hű oligarcha által irányított médiaimpérium” működéséről is.
Szalay-Bobrovniczky Vince a Der Standardban ezekre így válaszolt:
| „Magyarország más A magyar kormány ellenzői lassan egy éve horrorisztikus látomásokat vizionálnak a sajtószabadság haláláról. Mégsem tudnak egyetlen egy konkrét esetet sem felemlegetni, melynek során az új médiatörvény veszélyeztette volna a média szabadságát. A három közszolgálati csatorna nézettsége a szociálliberális kormányzati ciklus végére 11 százalékra esett, a médiatörvény elfogadása óta viszont újra növekedésnek indult. A mindeddig önállóan és eszközök nélkül működő televíziós csatornákat, az MTV-t és a Duna Tv-t, valamint a Magyar Rádiót – a BBC-hez vagy az ORF-hez hasonlóan – egy cégben egyesítették, ennek következményeként esett 3000-ről 2100-ra a munkavállalók száma. Így több pénz marad a műsorok elkészítésére. Aki beszél magyarul, gyorsan megtapasztalhatja, hogy a magyar – nagyrészt külföldi tulajdonban lévő – nyomtatott, elektronikus és internetes médiumokban megjelenő tudósítások és kommentárok többsége ellenzéki. A szociálliberális kormány alatt nem ez volt a helyzet. Magyarország a Freedom House legújabb „Press Freedom 2011” jelentésében a „szabad” kategóriában kapott helyett, szemben három másik uniós és négy csatlakozás előtt álló országgal, melyek csak a „részben szabad” kategóriába kerültek. Ezen tények alapján elképesztő, hogy még mindig vannak, akik mindenekelőtt a magyar sajtó szabadságáért aggódnak. Szalay-Bobrovniczky Vince Magyarország ausztriai nagykövete” |
A nagykövet eme válasza azonban számos sebből vérzik. Lássuk őket sorjában!
Csúsztatás 1.
Az új médiatörvény egyetlen konkrét esetben sem veszélyeztette a média szabadságát – állítja őexcellenciája.
Ezzel szemben szerfölött konkrét esetnek tűnik Bodoky Tamásé. Az atlatszo.hu portál főszerkesztőjét (aki lapunk külső bedolgozója is) július elején kereste fel és idézte be tanúként a BRFK szervezett bűnözés elleni osztálya az atlatszo.hu híre miatt a Brokernet informatikai rendszerének meghekkeléséről. Bizonyítási eszközként lefoglalták Bodoky számítógépének külső winchesterét, és megfenyegették, hogy – amint az atlatszo.hu tudósításában szerepel – „az informátor titokban tartása hamis tanúzás, de akár a zsarolásban való bűnrészesség is lehet”. A rendőrség kinyilvánította, hogy Bodoky köteles tanúvallomást tenni forrásának kilétéről, amit az újságíró megtagadott. Az ezután született rendőrségi határozatban már az állt, hogy a rendőrség „elutasítja Bodoky Tamás hivatkozását arra, hogy újságíróként a magyar törvényekben és a nemzetközi emberi jogi egyezményekben biztosított jogánál fogva nem köteles információforrását felfedni”.
Minderre azért kerülhetett sor, mert az új médiatörvény szövege szerint „kivételesen indokolt”, illetve „közérdekhez fűződő” esetekben a hatóság kötelezheti az érintett újságírót forrásai, illetve informátorai kiadására. Az újságírók informátorainak és forrásainak védelme nem volt biztosított az elmúlt egy év során, ami minden demokratikus országban a sajtószabadság súlyos korlátozásának minősül.
Hogy a médiatörvény eme rendelkezése súlyosan aggályos volt, arról az Alkotmánybíróság minapi (ámbátor már a nagyköveti levél után született) határozata is tanúskodik. Ez – a törvény egyéb rendelkezései mellett – megsemmisítette a források felfedésének kényszerét a „kivételesen indokolt”, illetve „közérdekhez fűződő” esetekben, megteremtve a lehetőséget arra, hogy az újságírói forrásvédelem intézményes garanciái ismét érvényesüljenek Magyarországon.
Csúsztatás 2.
A három közszolgálati csatorna nézettsége a szociálliberális kormányzati ciklus végére 11 százalékra esett, a médiatörvény elfogadása óta viszont újra növekedésnek indult – állítja SZ-B. V.
Az őszi műsorstruktúra-átalakítás eredményeként a szórakoztató műsorok nézettsége valóban meglendült, ám a köztévé közéleti, politikai műsorainak nézettsége nem nőtt.
Míg a közmédia átszervezését, az elbocsátásokat a közmédia vezetői rendre takarékossági okokkal magyarázzák, a közszolgálati média soha annyi pénzből nem gazdálkodott még, mint az idén. A jövőre tervezett büdzséje meghaladja a 77 milliárd forintot, amiből 64 milliárdot a központi költségvetés fedez. Nincs tudomásunk olyan költségvetés által finanszírozott szervről, amelynek jövőre ne csökkennének a működési költségei. Ehhez képest a közszolgálati média költségvetése még nő is az ideihez képest – miközben 900 embert el is bocsátanak.
Csúsztatás 3.
Az eddig önálló MTV-t, Duna Tv-t és a Magyar Rádiót a BBC-hez hasonlóan egy cégbe egyesítették, ezért esett 3000-ről 2100-ra a munkavállalók száma, és ezért marad több pénz a műsorok elkészítésére – véli a nagykövet.
Ez az állítás egyszerűen nem igaz: a szolgáltató cégek (az MTV, a Duna Tv és a Magyar Rádió) integrációja, közös brand alatti egységesítése nem valósult meg. Annyi történt, hogy eszközállományuk és vagyonuk döntő részét a Műsorszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap vette át, s ezzel meg is szűnt az ellenzéki pártok és a szakmai szervezetek rálátása a közmédiának elkülönített pénzekre. Következésképp az sem lehet igaz, hogy a két lépcsőben megvalósult elbocsátást csak ez a – ma még csak tervezett – integráció magyarázná.
A párhuzam a mindenkori brit kormánnyal „hivatalból” kritikus BBC-vel pedig cinikus. A BBC-ben soha nem fordulhatna elő, hogy valakit előléptetnek azután, hogy meghamisít egy nemzetközi politikus sajtótájékoztatóján készült riportot. (Daniel Cohn-Bendit volt az eset elszenvedője.) Az sem, hogy kilistázzák azokat a közszereplőket, akiket nem mutathat a képernyő, és hogy a hírműsorokból ezek alapján kitakarják őket. A „magyar BBC” ilyen szerkesztési gyakorlata ellen jelenleg is több közmédiabeli dolgozó éhségsztrájkol az MTVA épülete előtt.
Csúsztatás 4.
Szalay-Bobrovniczky a Freedom House „Press Freedom 2011” jelentésére hivatkozik.
A citált index szerint 2011-ben – Egyiptom, Honduras, Mexikó, Dél-Korea, Thaiföld és Ukrajna mellett – Magyarországon romlott a legtöbbet a média szabadságának helyzete. A 2010-es 23 ponthoz képest idén 30 pontot kaptunk, és 25 helyet zuhantunk a listán. A felmérés még ki is emeli hazánkat mint azt a „nyugati” országot, ahol a legsúlyosabb mértékben romlott a szabad sajtó helyzete. És bár valóban még mindig a „szabad” kategóriában vagyunk, immár csak egyetlen pontra a „részben szabad” besorolástól.
Csúsztatás 5.
A magyar médiumokban megjelenő tudósítások és kommentárok többsége „ellenzéki” – véli a kitűnő diplomata.
Ez az állítás is sántít. Fellegi Tamás jelenlegi tárca nélküli miniszter a kormányváltás előtti napig az egyik legnagyobb médiaportfóliót igazgató cég első embere volt. A legnagyobb befolyással bíró kereskedelmi tévék híradójából kiszorultak a politikai hírek, mert a tulajdonosok inkább kerülik a konfrontációt az ország politikai vezetőivel. A regionális, helyi lapok piacát a kormányhoz kötődő üzletemberek uralják. Az igaz lehet, hogy szaporodnak a kormánnyal kevéssé rokonszenvező vélemények, ám ennek egyetlen nyomós oka van, ez pedig a kormányzat politikája.
