Cukorbetegsége miatt utasították vissza egy gyermek regisztrációját egy szolnoki honvédelmi táborba

  • Massay-Kiss Andrea
  • 2024. augusztus 30.

Belpol

Egy tizenötéves kamasz a cukorbetegsége miatt nem vehetett részt a szolnoki honvédségi táborban, pedig korábban ez nem volt kizáró ok. Anyja elmondása szerint ez diszkrimináció és másokat is érinthet. A honvédelmi tárca az ügyre nem reagált.

„Gyermekem tíz éve él egyes típusú diabétesszel, amely nem gátolja meg abban, hogy teljes értékű életet éljen. Az elmúlt években több alkalommal is részt vett honvédelmi táborokban, szerette a hangulatát, a kiképzést pedig kiválóan teljesítette” – kezdi a történetet az édesanya. Éppen ezért számára érthetetlen, hogy az idén a diabéteszre hivatkozással utasították el a gyermek jelentkezését a szolnoki harcos tematikájú honvédelmi táborba.

Nemcsak gyermeke, hanem mások jelentkezését is ellehetetlenítették, mert az elektronikus jelentkezési adatlap nem volt beadható, ha bármilyen betegséget, állandó gyógyszer szedését beírták. Rájöttek, ha ezt nem jelölik be, akkor elérhetővé válik a beadás linkje. Azt mondja, ők mellékeltek egy e-mailt, amelyben jelezték a cukorbetegséget, s azt is, hogy erre nem volt lehetőségük a regisztrációs felületen. „Ekkor válaszolták azt, hogy a betegsége miatt visszautasították a gyermek jelentkezése” – mesélte a szülő.

A visszautasítás miatt a szülő az Európai Unió Alapjogi Charta III. Cím Egyenlőség fejezetére hivatkozik, valamint az Alaptörvényre, az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló jogszabályokra, amelyek szerint mindaz, ami történt, diszkrimináció. „Amikor kicsi gyerekként kiderült a cukorbetegsége a kórházban, azt mondták nekünk, hogy ne éreztessük vele, hogy ő beteg, meg kell tanulnia ezzel együtt élni, ettől ő nem más” – emelte ki az édesanya.

Egyenlő bánásmód?

Az édesanya panaszával először az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordult, de azt a tájékoztatást kapta, hogy az egész hálózatot felszámolták. A szülő levelet írt a Magyar Honvédség Szolnoki Parancsnokságra és a Honvédelmi Minisztérium ügyfélszolgálatára is, a címzett Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter volt, de írt az ombudsmannak és a HM Igazgatási és Jogi Képviseleti Főosztályának is.

Az ügyfélszolgálatról azt válaszolták, hogy továbbították panaszát a Honvédelmi Minisztérium Honvédelmi Nevelési Főosztályának, ahonnan azonban nem érkezett válasz. Az ombudsmani hivatal azt válaszolta, nem hozzá tartozik az eset, mert ez nem általános közérdekű téma. A tábor főhadnagy rendfokozatú parancsnoka válaszában a Honvédelmi Tábor Általános Szerződési Feltételeinek 6.2-es pontjára hivatkozott, mondván „a táborban kizárólag egészséges személy vehet részt, megbetegedés vagy annak gyanúja esetén a Szervező visszautasíthatja a résztvevő befogadását”. A bekezdés kitér arra, hogy ha a tábor ideje alatt történik a megbetegedés, akkor a szervező gondoskodik az egészségügyi ellátásról, valamint ha úgy dönt, akkor hazaküldheti a táborozót.

A parancsnok még megjegyezte, hogy ha a Szülői Nyilatkozat állandó gyógyszerszedésre vonatkozó kérdésének „igen” válaszánál az online jelentkezési felület nem engedélyezi a regisztrációt, akkor a valóságnak nem megfelelő nyilatkozattal tudtak csak jelentkezni a táborra. A szülő azt mondja, hogy az elutasítást a Szülői Nyilatkozatra hivatkozva küldték meg, amelynek szerinte nincs értelme, hiszen a a tanuló ifjúság üdülésének és táborozásának egészségügyi feltételeiről szóló 12/1991. (V.18) NM rendelet szerint a nyilatkozat arra vonatkozik, hogy a gyermek nem szenved fertőző betegségben.

A honvédség arról is tájékoztatta a szülőt, hogy nem tudnak a nap minden órájában gyermekének mentőt biztosítani. „Nem mentővel él, akkor ennyi erővel ne vegyen részt a testnevelés órákon sem, mert így oda is mentő kell” – reagált a felvetésre az anya. „Nyilván nem vinném olyan táborba, ami nem biztonságos, tudjuk, hogy vannak korlátok” – fűzte hozzá és jelezte, kamasz gyermeke vércukorszint mérő szenzorral rendelkezik, ami rögtön jelez, ha probléma van. Felmerült benne a kérdés, hogy a honvédség vajon egyeztetett-e cukorbetegeket képviselő szervezettel vagy orvossal, hogy mit vállalhat egy „diabos”.

Kérdés továbbá, hogy összefüggés lehet-e a háborús vészhelyzet és a jelentkezés megszigorítása és elutasítása között. „A vészhelyzet megengedi-e a honvédségnek, hogy az alapvető esélyegyenlőségi jogszabályokat ne tartsa be? Amennyiben igen, erről ki ad tájékoztatást, mert a kérdésekre, panaszokra a 30 napos válaszadási határidőn belül és ezen túl se válaszolt a Honvédelmi Minisztérium” – tette fel kérdéseit portálunknak az édesanya.

Az ügyben megkerestük a Honvédelmi Minisztériumot és a Magyar Honvédség Területvédelmi Erők Parancsnokságát. Kíváncsiak voltunk arra, hogy miért nem aktiválódott a jelentkezés beadása link a regisztrációs felületen, ha bejelölték, hogy van valamilyen betegsége a jelentkezőnek, mi történik akkor, ha valaki elhallgatja a betegségét, milyen betegségek lehetnek kizáró okok a táborban való részvételre, van-e erre vonatkozó szabályzat, és van-e összefüggés a vészhelyzet és a jelentkezés megszigorítása között? Cikkünk megjelenéséig egyetlen kérdésünkre sem kaptunk választ.

Ajánlott a sportos tevékenység

A szülő azt mondja, nem csak a kirekesztés miatt érez elkeseredést, hanem amiatt is, mert a sportos, mozgásos tevékenység kifejezetten hasznos és ajánlott a cukorbetegek számára. Hogy mennyire, erről Muskát Erika, a Sportos Cukorbetegek Egyesületének elnöke beszélt a Narancs.hu-nak.  „A sportos tevékenység minden cukorbetegnek jó és ajánlott, mert javítja az anyagcserét és segít a szövődmények megelőzésében. Az egyesületnél is vannak olyan cukorbetegek, akik vállalják a barlangtúrát, mélytengeri búvárkodást sziklamászást, a határ a csillagos ég” – mondta az egyesületi elnök.

Kiemelte, hogy egy táborban való részvételnél nagyon fontos tudni, hogy a cukorbeteg gyermek mennyire tudja kontrollálni a betegségét, mennyire van szüksége külső segítségre. A szülő elmondása szerint ezt eddig minden tábor előtt megbeszélték a tábor egészségügyi személyzetével, ráadásul a gyermek sose egymaga vett részt a táborban, hanem vagy a testvérével, vagy a barátaival, akik – bár erre az elmúlt 10 évben nem volt példa – egy hirtelen állapotváltozást azonnal észleltek volna.

„Számomra az a legbántóbb, hogy meg se kérdezték, hogy milyen mértékben szorul külső segítségre, hanem egyszerűen hoztak egy elutasító döntést az állapota miatt, amely szakmailag nem alátámasztható. Ha egy adófizetők pénzéből fenntartott, hatalmas infrastruktúrával rendelkező Magyar Honvédség kizárja az összes – bármilyen – betegséggel rendelkező vagy állandó gyógyszert szedő gyermeket a táborokból, akkor ettől kezdve ki fogja őket fogadni?” – kérdezte végül az édesanya.

(Címlapképünkön: Honvédelmi sporttábor Újfehértón. Fotó: MTI/Vajda János)

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódásról és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk