A debreceni 2-es választókerület kongó helyiségében flottul ment minden fél tizenegy tájban, a hangulat remeknek volt mondható. A bizottság kedélyes, vidám trécselését, megkésett, de föltétlenül megérdemelt reggelijét mindösszesen egy, az átlagosnál nehezebb felfogású polgártárs zavarta meg, harmadszor is rákérdezve, hova ikszeljen az, aki a Szonda Ipsosra szavaz. Az elnöknek látszó személy mélyet sóhajtott, letette szendvicsét, és megtörülte zsebkendővel fénylő homlokát. Legkisebb gyerekem eközben továbbra is arról érdeklődött, miért vagyunk itt, ha nincs ovi, amire az első benyomás alapján immár nem volt egyértelmű magyarázat adható. A legnagyobb meg még odakint felvette az anyja karóráját, hátha felnőttnek látszik majd így, s leadhat ő is a tömegben egy szavazatot - hiába figyelmeztettem, hogy az útba eső kutya-macska eledelbolt is zsúfoltabb most vélhetően, mint amilyen az óvoda lesz.
A város persze már az előző napon letette névjegyét, amikor a jól bevált műsorrendnek megfelelően a helyi tv órákon át ismételte -a kampánycsend közepén -az előző esti Napszemle párthírekkel teli adását. Hétfőn aztán szerencsére megmagyarázta az ügyvezető igazgató, hogy az apró malőr rajtuk kívül álló okok miatt, "rendszerhiba következtében" fordulhatott elő, merthogy "a számítógép (az a szemét - K. T.) esetenként nem a parancsoknak megfelelően dolgozik". Pedig ők kivágták a párteseményeket. Csak azok benne maradtak mégis, s ez úgy a harmadik-negyedik ismétlés táján sem tűnt fel senkinek.
A Hajdú-Bihari Napló ugyanezen lapszámából megtudható, hogy Tóth Sándorné a kisgazdapártra szavazott, mert szeretné, ha a bűnösök meglakolnának. Hozzáfűzi gyorsan, hogy nem a politikusokra, hanem a tolvajokra gondol, akik elvitték a csirkéit meg a nagy edényt is, amit a fia lakodalmára vett. Hajdúhadház egyik választója pedig a hangulatos riport szerint az érdeklődő tudósítót ekképp környékezte meg: "Nem nagyon tudom, mi az a szavazás, de ha ideadja azt a kazettát a magnójából, hogy tudjak rá felvételezni, bizony isten elmegyek."
De vissza a tegnapra, arról volna szó! Másztunk kifelé, miként a vert hadak, tisztán látszott, megint csődöt mond a táj, nem él a jogával, érik a blama. Hogy itt csak a kocsmában hangos és okos a nép, de ott nagyon. Jött egy kislány, Szonda Ipsos, zavarhatom? Na, odabent meg épp magát keresi egy kóválygó, meg akarja választani mindenképp; boldog lesz, hogy végre megvan, siessen, ha javasolhatom. Éjjel lett azután meglepően gyorsan, bort ittunk a nőmmel, jöttek az eredmények, 6,14-et kapott a jelöltünk, de ez már mindegy volt, dagadtunk a büszkeségtől, ismét, hogy itt lakunk.
- keresztury -
