A két elnökjelölt beszéde
a pár hete forgalomban lévő érvekhez képest semmi újat nem hozott: mindkét aspiráns az SZDSZ önállósága mellett tett hitet és le garast, és súlyos szavakkal ostorozta az Orbán-Torgyán-kormányt. A pártstratégiai boncolgatások során Demszky az MSZP fertelmes (klientelista, kádárista, korporativista) orcáját helyezte vázlatának előterébe, míg Fodor Gábor az MSZP szebbik vonásait (jogállami elkötelezettség, antiklerikalizmus, piacgazdasági rokonszenv) érdemesítette ecsetjére, és számot adott ama sejtéséről is, miszerint Demszky akár a Fidesszel is hajlandó lenne; Demszky az SZDSZ hatékony működésére alapozta jövőképét, a felelős, választott testületek által hozott többségi döntések, állásfoglalások egységes képviseletében látva a siker zálogát, míg Fodor, széles gesztusokkal igyekezvén a "liberális értelmiség" kedvében járni, a párt belső demokratikus mechanizmusainak felette szükséges mivolta mellett érvelt szenvedélyektől fűtötten. Van (lesz) közép, mondta Demszky; a demokratikus és antidemokratikus kormányzás közt nincs közép (így Fodor). A jelöltek udvarias, de kemény hangot ütöttek meg egymással szemben, a földszint (ahol a küldöttek ültek) bizonyosan többet tapsolt Demszkynek, a karzat (értelmiség, népség, holdudvar, béközép) inkább Fodor kitételeire rivalgott üdv.
Amiből persze hiba lenne messzemenő következtetéseket levonni, hiszen - amint arra valamelyik hozzászóló felhívta a figyelmet - bizonyosan nem igaz az a tétel, miszerint a "liberális értelmiség" en bloc Fodort támogatná; a "Korszakváltás programjának" szerzői között első blikkre több a demszkoid, mint a fodroid politikai ízlésű szerző; az pedig kifejezetten mókás volt, amikor Fodor Gábor beszédének egy kétségkívül gyengébb pillanatában arra szólította fel riválisát, hogy kérjen bocsánatot Tamás Gáspár Miklóstól, amiért igaztalanul avval vádolta szeretett szerzőnket, hogy a Munkáspárt buszával utazott volna Prágába a globalizáció oldalába lándzsát döfni, miközben TGM sem az említett, sem más járművel nem járt az említett időpontban a cseh (volt csehszlovák) fővárosban. (Demszky egyébként ekkor már bocsánatot kért TGM-től.) A két elnökjelölt után az ÜT-jelöltek nyilvánítottak véleményt és foglaltak állást egyik vagy másik kandidátus mellett, és ugyanezt tették utánuk a szólásra jelentkező küldöttek. Demszky táborát többek közt olyan nevek fémjelezték, mint Haraszti, Rajk, Szent-Iványi, Zwack, Wekler, míg Fodor mellett kardoskodott Bauer és Eörsi. Bauer, Fodor Gábor fegyvertársa és Ungár Klára, Demszky egyik kádere személyeskedő, kekk felszólamlásukkal egymást oltották ki.
Erős a gyanúnk azonban, hogy a küldöttek többségét a fórumon történtek befolyásolták a legkevésbé a döntésben. A párt sikerében egzisztenciálisan is érdekelt önkormányzati képviselők, polgármesterek Demszkyt favorizálták, és ezt már régóta tudták is. (A jóllehet egy kissé kapatos alföldi küldött a szavazás után szinte könnyek között számolt be alkalmi beszélgetőpartnereinek, köztük a Narancs egyik munkatársának arról, hogy milyen súlyos konfliktusokat okozott bensőjében a választás, és lelkileg mennyire megviselte őt a két személyiség küzdelme.) Sem a végeredmény, sem annak aránya meglepetést tehát senkinek nem okozott.
A jelentős mértékben megújult
ügyvivői testület szerepének
kialakítása lesz az elkövetkező hetek legfontosabb belső kérdése. Demszky megválasztása után a Narancsnak azt nyilatkozta: letett arról a korábbi követeléséről, hogy közvetlen vétójoga legyen a 2002-es országos lista összeállításában; ez, mint mondta, az ő stratégiáját többségében képviselő ÜT megválasztásával okafogyottá vált. Demszky a küldöttgyűlésre egy, a párt működésének átalakítását pontról pontra és az SZDSZ választási felkészülését hónapról hónapra tartalmazó írásos menetrenddel érkezett. Sőt megválasztását követően rögvest megküldte azokat a határozattervezeteket az épphogy megalakult ÜT-nek, amelyeket a testület haladéktalanul összehívott első ülésén kíván elfogadtatni. Ennek alapján az új ÜT már önmagában más lesz, nemcsak összetételének változása, hanem a feladatok megosztása miatt is. A Demszky-koncepció értelmében Bőhm András fővárosi frakcióvezető mintegy elnökhelyettesként koordinálhatja a politikai ügyeket, Wekler Ferencnek a pártszervezés, Szent-Iványi István parlamenti frakcióvezetőnek pedig a jelöltállítás és a képviselőcsoporttal, azaz elsősorban önmagával való kapcsolattartás jut.
Az új frakcióvezető ugyanis, amint az lapzártánk napján bizonyossá vált, Szenti-Iványi István lesz. Kuncze hétfőn hivatalosan is bejelentette lemondását, ami a párt belső közvéleményének szinte egyöntetű álláspontja szerint komoly veszteség. Sőt: Kunczét nemcsak az SZDSZ-frakcióban, de a többi párt képviselőcsoportjában is némi tisztelet övezte. Demszky azonban első lendületében, még valamikor szeptemberben azt nyilatkozta róla, hogy a "megújult" Kuncze Gáborra nagy szüksége lenne az SZDSZ-nek, ami nyilván nem esett jól Kunczénak, és legott le is mondott; olyannyira, hogy később Demszky már hiába tett némiképp barátságosabb gesztusokat a frakcióvezető feltételezett tartózkodási helyének általános irányába. A két férfiú ellentétei, mint a párt legendáriuma tartja, mindazonáltal régebbi keletűek, és a koalíciós kormányzás időszakába vesznek, amikor Demszky az épp aktuális önkormányzati pénzelvonások miatt szólalkozott össze a kormányzati akaratot lojálisan közvetítő belügyminiszterrel. Azóta nem szívlelik egymást, amin persze lehet és kell sajnálkozni, de evvel az erővel azt is mondhatnánk, hogy most már tényleg sokkal jobb lenne, ha a románok és a magyarok szeretnék egymást - ebben is teljesen igazunk lenne, csak épp nem mennénk vele semmire.
Az új elnök határozott ígéretet tett arra, hogy az SZDSZ-t
2002-re 15 százalékos pártként
és megkerülhetetlen tényezőként viszi be a parlamentbe, és hogy ennek első lépéseként a párt 2001 tavaszán 10 százalék körül fog majd állani. Megadta a receptet is: e szerint a választásokig hátralévő 500 nap alatt minden helyi szervezetnek minden körzetben 24 óránként három új embert kell meggyőznie arról, hogy érdemes az SZDSZ-re szavazni. Noha így még nem lenne meg a vágyott támogatottság, az új elnök vállalta, hogy a napi három fő per körzethez a maga részéről hozzátesz még kettőt. Ehhez - más szabad kapacitás a szavazatpiacon momentán nem lévén - az SZDSZ új elnökének a volt Fidesz-szavazókat kell meggyőznie, velük kell elhitetnie azt, hogy jól gazdálkodik majd szavazataikkal, és hogy a Fidesz szocialistaellenes érvkészlete tőle sem teljesen idegen. Miközben meg kell tartania azokat a szavazókat is, akik a Fidesz hatalmon maradását 2002-ben az ország végromlásának beteljesedéseként bírják csak elképzelni. És ehhez, mit ne mondjunk, ügyesen kell majd forgatni a szót.
- koritár, kiss t., becsei -
Részletek a felszólalásokból
Bauer Tamás: Amikor én ´96 januárjában, háromnegyed évvel a Tocsik-ügy előtt felvetettem, szálljunk ki az ÁPV Rt.-ből, mert ott valami büdös, akkor ebben sem Bálint, sem Wekler Feri, sem te, Gábor, nem támogattál. Erre nincs magyarázat. Akkor miért nem szólt az a vekkeróra? Amikor ´97-ben elkezdődött a vatikánimegállapodás-ügy, akkor én azt mondtam, hogy szabaddemokrata művelődési miniszter nem vehet részt ennek az előkészítésében, Gábor, akkor ebben nem támogattál.
Gábor adott esetben a Fidesszel is el tudja képzelni a koalíciót, mint mondja: akkor, ha meg tudunk egyezni a programban. Miről? Arról, hogy hogyan tűnjön el a Simicska? Arról a Fidesszel nem lehet megegyezni. Arról, hogy végre kérdezzék meg Schlecht Csabát, kinek adta el a cégeit, és miért? Arról a Fidesszel nem lehet megegyezni. Arról, hogy legyen közbeszerzés az autópályáknál? Arról a Fidesszel nem lehet megegyezni. Arról, hogy felálljon a Postabank-konszolidációt kivizsgáló bizottság? Arról a Fidesszel nem lehet megegyezni. Hogy visszaállítsuk a folyamatosan ülésező parlamentet? Arról a Fidesszel nem lehet megegyezni. Hogy depolitizáljuk végre az adóhivatalt? Arról a Fidesszel nem lehet megegyezni. Akkor miről akarsz a Fidesszel megegyezni? A Fidesszel megegyezni - ez hazafiatlan álláspont.
Ungár Klára: Nem hiszem, hogy újdonságot mondanék: az elejétől kezdve Demszky Gábor politikáját támogatom. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy négy évig ugyanabban az önkormányzatban dolgoztunk, rengeteg konfliktusunk volt. Ennek ellenére hihetetlenül felháborítónak tartom azokat a jelzőket, amelyeket Demszky Gáborral szemben az elmúlt hetekben a sajtóban használtak. Demszky Gábor egy egészen kicsit sem diktátor - ez időnként talán probléma is, hiszen a végsőkig megengedi az SZDSZ-frakciónak, hogy a saját véleményét képviselje: metróügyben például csak a legvégső ponton szólalt meg, hogy itt van az elég.
És innen kérem fel Bauer Tamást, hogy jöjjön ki, és kövesse meg Demszky Gábort (moraj), és teszem ezt azért, Tamás, mert ilyet Kövér Laci engedett meg a Fideszben magának, hogy más politikusokról ilyen megjegyzéseket tegyen, mint amilyeneket te az előbb Demszkyre tettél. (Taps, moraj.)
Eörsi István: A magyarországi jobboldal tömegbefolyással rendelkező pártpolitikusai nem tiszteletreméltóak. Nem a mai civilizáció párbeszédeit szövik, hanem a két világháború közti Közép- és Kelet-Európa szellemiségének üledékeivel dobálóznak (taps). A 2002-es választás mindenekelőtt arról fog szólni, hogy akarjuk-e ezeket az odakozmált urakat még négy évig az ország élén. Demszky helyesen ítéli meg őket, mégis összeáll velük szükség esetén, ha ő lehet az első hegedűs. Ez irreális és nevetséges ambíció, ráadásul hibás is, mert így sem azok nem bízhatnak bennünk, akik ki akarják penderíteni Orbánt a hatalomból, sem azok, akik kitartanak mellette. Fodor Gábor stratégiája felénk fordíthatja azokat, akik le akarják váltani, és távol akarják tartani a hatalomtól a jelenlegi koalíció vezérürüit, de a szocialistákra mégsem szívesen szavaznának.
Demszky Gábor igenis olyan pártot óhajt, amely nem vezetőt, hanem vezért lát benne. Az előttem szóló megkérdezte, honnan van ez a félelem. Ez a félelem Demszky fellépéséből van. Demszky megszervezi, hogy (taps) az ügyvivői testületben szilárd többség támogassa, csupa olyan ember, aki inkább leharapná a nyelvét, mint hogy akár a leglényegtelenebb kérdésben is ellentmondjon neki. E többség birtokában egymaga jelölheti ki majd a frakció tagjait. Ha valamely pártban egyetlen személy emelhet fel és verhet le bárkit, akkor ebben a pártban elharapódzik az elvtelen törleszkedés és a félelem (zaj). Demszky céltudatosan táplálja is ezt, amennyiben némelyeknek posztokat ígérget, másokat fenyegetésekkel akar lojálisabb magatartásra bírni. (Közbekiabálás: Nem igaz! Nem igaz! Tapsolás, huhogás.)
