A legalsó, körzeti liga
ötödik helyezettje, a Sajólád a Sport utcai pályán vasárnap egykor fogadta a Diósgyőri Vasgyárak Testgyakorló Körét, a Diósgyőr "szellemi" jogutódját, amit idén alakítottak újra a szurkolók és egyes sportvezetők. Az amatőr csapatnak nem megy valami jól: a tizenötös mezőnyben a vasárnapi meccset a tizedik helyen várta: de az a lényeg, hogy van csapat.
Amelyet a szurkolótábor vidékre is elkísér. Ennek következtében körzeti nézőcsúcsok születnek az 1200-1600 látogató révén. Persze a balhék sem maradtak el: a szemtanúk és az élménybeszámolók szerint az ultrák néhol "a fél falut megzavarták", "a helyi cigányok IFA-n jöttek, karókkal, de meg lettek zavarva", akárcsak a rend őrei.
Mályin például már a pályán kialakult a tömegverekedés a hazaiak kettő nullás vezetésénél, úgyhogy a zöld asztalos három null nem oszt, nem szoroz. A verekedés persze a véletlen eredménye: egy diósgyőri szemtanú szerint egy újabb labda gurult be a pályára, amiért beugrott az egyik diósgyőri szurkoló, akit viszont lecsapott az egyik helyi rendező, az edző unokaöccsének a sógora, miközben pénzhiány miatt az edző volt a főrendező, aki verekedés közben le lett fényképezve, úgyhogy tök igazságtalan az, hogy őket meszelik el a fegyelmin, amikor majdnem pont fordítva stb. Egy másik forrás szerint lehet, hogy ez az ügy zavaros, de hát mindenütt balhé kerekedik.
Sajóládon
déltájt halotti csend honol. A Sportbüfé épp zárni készül; a zárás összefüggésben van a meccsel, a focipálya környékén a vendéglátóipari egységek ki sem nyitottak. A kocsmáros amúgy Diósgyőr-drukker, mint mondja, a régi szép időkben mindenhová elkísérte a csapatot, de a Harcosok italozási szokásairól hallott már mindenki: be a kocsmába, kiinni a készletet, fizetés nélkül el, ha pedig valaki szólni merészel, a berendezés bánja. Az egyik asztalnál a helyi csapat egyik tagja kártyázgat, lelkileg készül rá a derbire, "győzni fogunk", mondja. Közben négy, Harcosok-kinézetű fiatal próbálna bejutást eszközölni a büfébe, de zárt ajtón kopogtatnak.
Irány a pálya; sehol senki, csak hat rendőr meg egy szolgálati kutya. A főnök kinézetű biztostól megtudjuk, tizenketten biztosítanak, meg két kutya. De aztán sehogyan sem érkezik senki, csupán a szotyola- és kólaárus lány meg a barátnője tüsténkedik, filctollal felírják Zizzu nevét a "Hajrá Sajólád!"-os lepedőre.
Megérkezik a csapat: Balogh Miklós készségesen tájékoztat, hogy mindenféle tárgyalások folynak, és nagyon úgy néz ki, hogy a DVTK nevet tavaszra az NB II-es Diósgyőr-Borsod Volán (DBV) veszi át, amely most jutott túl sikeresen az alapszakaszon. A DBV jelképes összegért - százezer forintért - megvette a nevet, tavasszal már DVTK Borsod Volánként (vagy valami hasonlóként) indul a csatákba. Ez lesz az igazi nagycsapat, de megmarad a "szellemi jogutód" is Diósgyőri Városrész Sportegyesület (DVSE) vagy Sportklub (DVSK) néven, és hősiesen küzd majd tovább a körzeti ligában.
Érdeklődünk, igaz-e, hogy a csapatban
több rendőr is focizik
A válasz igenlő; a focizó, ergo szolgálatban nem levő rendőrnek bűncselekmény fennforgása esetén intézkednie kell. Nem okozott-e ez gondot, amikor - mint Mályiban - bunyóra került sor a pályán? - érdeklődünk a legnagyobb tisztelet hangján. A válasz szíves mosoly: a focista és a rendőr is csak ember.
A DVTK honlapján utánanéztünk a játékosoknak; a foglalkozást nem tüntetik fel, noha senki sem profi: van köztük ötvenkét éves is (legalábbis leigazolva), többségüknek a sör a kedvenc itala, de van, aki ebben a rovatban a Jägermeisterre, a gintonicra, a kisüstire vagy éppen a tokaji furmintra esküszik.
A klubelnök Uruguayban tárgyal (tán erősítésért, de ezt nem tudtuk meg), ezért az ügyintéző próbál ügyintézni a meccs előtti utolsó pillanatokban, amikor a bíró közli: a mályi eset miatt kirendelt szövetségi ellenőrt most helyben ki kell fizetni, és amíg nincs lóvé, meccs se lesz. Aztán egy sajóládi "Hajrá, Fradi!" bekiabálás után mégis elkezdődik a meccs; Diósgyőr-drukker egy szál se. Érdeklődünk a kispad környékén, valaki közli, hogy ő az lenne. Hát a többiek? "Hát, azok alighanem Diósgyőrben vannak a Volán meccsén." A város pályáján játszó DBV ugyanis szurkolóhiányban szenved, és az ügyvezető megkérte a Harcosokat, ha már úgyis lesz ez a fúzióféleség, segítsék a DBV-t, legyen ott is valaki; ha megvették a nevet, akkor tán a szurkolók is járnának nekik.
Miután a DVTK csapatkapitánya jó lekurvaanyázza saját jobbszélsőjét, új ismerősünkkel Diósgyőrnek vesszük az irányt, a sajóládi meccs ugyanis - szurkolók nélkül - nem sok jóval kecsegtet, legalábbis a bemelegítésből erre következtetünk.
Félidőben érkezünk a városi stadionba, vannak vagy ezren, ez állítólag új nézőcsúcs, már ami a Borsod Volánt illeti, akik most egy nullra vezetnek a gyulai "kolbászok" ellenében.
A Harcosok szektorában
vagy huszonöten merednek a semmibe, zászlók és egyéb ketyerék sehol. Kisvártatva megindulnak kifelé; mi azt hisszük, ez valami újabb bojkott, de nem, nemsokára feltűnnek a főtribünön, és az idősebb sporttársak között foglalnak helyet. Az amúgy bűnrossz második fél-időben (végeredmény: kettő-egy a Disógyőrnek) feltűnően csendesek, a "saját" játékosaik ügyetlenségein mosolyognak, olykor-olykor ironikusan beszólnak. Ezzel ellentétben a szebb időket ugyancsak megélt nyugdíjas diósgyőri törzsgárda a hagyományok tisztelete jegyében szidja a bírót, az ellenfelet, de a DBV-t is, hisz van miért. Cseperegni kezd az eső. A tribüntető fele szép pirosra befestve, a másik fele rohad tovább. A helyi lap sportújságírója ezt látván meg is jegyzi: "No, ebből láthatod jól, mi megy itt."
Fülelek, a szurkolásnak minő formái honosak mostanság errefelé; hát olyan semmilyenek. Az öregek egymás közt Volánnak mondják a Diósgyőr-Borsod Volánt, aztán a vége felé egy pali a bajsza alatt somolyogva beordítja: "Hajrá, Diósgyőr!" A Harcosok kedélyesen cigarettáznak, oda sem figyelnek a meccsre. Aztán a lefújás után azt tárgyalják, hol lesz a következő meccs, a DVTK a jövő héten itthon "fejez", a DBV idegenbe megy. A játékosok közben vonulnak lefele: a gyulaiak megkapják búcsúztatóul a "baszomazanyádat", a volánosoknak pedig az egyik Harcos bemondja a tutit: "Majd ha megadjátok a tiszteletet a Diósgyőrnek, szurkolni is fogunk."
Szerbhorváth György
