Bár az utolsó pillanatban megpróbálták ellehetetleníteni a MostMi! által szervezett mai, Európához tartozunk! elnevezésű tüntetést, a szervezők nem adták fel, és a meghirdetett félnégyes kezdést tartva áttették a demonstráció helyszínét a TEK által lezárt Pollack Mihály térről a közeli Baross utca elején lévő Kálvin térre, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár előtti területre.
| ||
A délutáni kezdés előtt csak nem sokkal kezdtek el érkezni a tüntetők a térre, ahol persze rengeteg rendőr volt, de alighanem erre a pici placcra koncentrálódott az egy négyzetméterre jutó legtöbb civil ruhás rendőr is, akikről ránézésre feltételezhető volt, hogy nem délutáni sétájukat töltik csoportosan a város napsütötte, hideg levegőjén.
Kezdetben mindenki sajnálatára úgy tűnt, hogy a biztonsági intézkedésekért felelők lesznek többen, mindenki dolgozik, és csak egy jó marék demonstráló emeli fel szavát Orbán ellen, de aztán csak-csak megérkeztek a törzstüntetők. A tömegben jó néhányan a Tuareg által szervezett Ország Gyűlése Mozgalom tagjai voltak, akiknek a sátortáborát az éjjel felszámolta a TEK, méghozzá arra hivatkozva, hogy lezárják az egész Kossuth teret, így a spontánnak aligha nevezhető akció során három kamion és hivatásos pakolók kapták szét az augusztus 8-a óta tartó tábort. (A Tuaregről szóló írásunk itt olvasható.)
| ||
Fél négy után nem sokkal a Kálvin tér e távoli szegletén felállított színpadon Vranik Roland csinált zenét, majd Láng Annamária énekelt egy dalt a Krétakör Lúzer című előadásából. Ezt követően Sárosdi Lilla lépett színpadra, aki az első MostMi! tüntetéshez hasonlóan ezúttal is magára vállalta a konferanszié szerepét, na meg a kezdő, kontextualizáló antré megtartását. (Sárosdi Lillával készült egészen friss interjúnk egy részletét itt olvashatják.)
Sárosdi elmondta, büszke arra, hogy ott heverhet Lázár János íróasztalán, méghozzá átlátható meztelenségben, mint a Krétakör Alapítvány bejelentett munkavállalója. Büszke és rendíthetetlen, hogy rajta lehet azon a bizonyos feketelistán, amin már-már megtiszteltetés szerepelni, hisz’ oly sok általa tisztelt ember is rajta van.
| ||
„Drága Angela, ugye látod, mi folyik itt? Ugye nem asszisztálsz ehhez? Én csak azt kívánom, remélem, hogy rövid villámlátogatásod alatt nem lesz számodra elviselhetetlenül fojtogató ez a mindent leuraló tesztoszteron, ami téged körülvesz” – szólt Sárosdi Lilla a tényleg csak pár méterre lévő német kancellárhoz, aki a tüntetéssel egy időben tartott előadást az Andrássy Gyula Egyetemen.
De Sárosdi Lilla azt is reméli, hogy nem veszi el Angela Merkel kedvét ez a sok nyűg és gond, hogy „ezek a kamaszkorukban megrekedt autoriter fütyik onanizálnak az európai emberek arcába”.
„Kedves Angela, a mi hőn szeretett vezérünk szemében te csak elsősorban egy nő vagy. Mert mi magyar nők még csak álmunkban sem gondolhatunk arra, hogy egyikőnk miniszterelnök vagy köztársasági elnök lesz, mert a mi helyünket szépen megszabta ez a családbarát kormány, mégpedig a konyhában a fakanál mellett.”
| ||
Majd Hans-Henning Paetzke, Magyarországon élő német író, műfordító, szerkesztő beszélt Magyarországhoz fűződő szoros kapcsolatáról, arról, hogyan látja a hatvanas évek óta a helyzetet Magyarországon. Paetzke arra hívta fel a figyelmet, hogy végzetes tévedés az, ha bárki azt hiszi, létre lehet hozni egy politikamentes teret, ezért véleménye szerint ideje felébredni.
Az Európához tartozunk! című tüntetésen a záróbeszédet Takács Bori szervező mondta, aki amellett, hogy elmesélte, hogy akarta megakadályozni Orbán rendszere a TEK vezénylésével a mai tüntetést, arról beszélt – azokat a naiv kérdéseket tette fel –, miszerint vajon tudja-e Angela Merkel, hogy milyen országba érkezett, kivel találkozott ma úgynevezett miniszterelnökként. Takács szerint a „mi dolgunk megszabadulni Orbántól”, de nem szabad, hogy a német kancellár az unió segítségével asszisztáljon Orbán ámokfutásához. Majd felidézte: olyan országban élünk, ahol több millióan élnek nyomorban, és ahol a társadalom jó része lemondott a roma emberekről.
Takács Bori szerint három út áll Magyarország előtt, amelyek közül az egyik az, hogy marad minden, ahogy van, a másik, hogy visszatérünk a 2010 előtti állapotokhoz, és a jól ismert, elhasználódott politikusi arcok újra fel-feltűnnek, vagy létrejön a magyar állampolgárok széles körű egyetértése, és a Nemzeti Együttműködés Rendszerén kívül létrejön egy ország, ahol egyértelmű, hogy lopni bűn, ahol tisztességes az adórendszer, igazságosak a választások és méltányos a közteherviselés.
A tüntetés Incze Zsóka és a Magamnál Jobban kórus dalával zárult, amit a jelenlévők közösen énekeltek, így végül is minden keresztbetevés és összevissza szervezés ellenére is összehozott a MostMi! egy tüntetést, amelynek során – ha kicsiben is, de – megmutatták, hogy van Magyarországnak egy része, amely Európához akar tartozni.
