A KEF-eket a 2000. decemberi "Nemzeti stratégia a kábítószer-probléma visszaszorítására" című országgyűlési határozat nyomán hozták létre: a koncepció szerint a helyi közösségek eltérő szükségletei és erőforrásai miatt előnyösebb, ha a stratégiákat és operatív programokat a helyi szereplők dolgozzák ki, mint ha központi elhatározást próbálnának rájuk kényszeríteni. Kábítószer-problémával foglalkozó szervezetek természetesen korábban is működtek, a fórumok apropóján a meglévő intézményeket próbálták összefogni és közös asztalhoz ültetni a többi érintettel. (A Nemzeti Drog Fókuszpont által az EMCDDA - Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontja - számára készített 2007-es jelentésből kitűnik, hogy Magyarországon az átlagnépesség drogfogyasztási szokásai nem változtak a korábbi évek adataihoz képest, az iskolás- és fiatalkorú populációban viszont összességében növekedés tapasztalható.)
Hét év múltán a legtöbb működő KEF rég túl van a kötelező feladatokon (helyzetfelmérés, stratégia és cselekvési terv készítése), és mára konkrétumokkal kellene bizonyítaniuk, hogy a tevékenységük nem hiábavaló. Ehelyett azonban a többségük ellehetetlenült, mert az önkormányzatok nem adtak támogatást a kidolgozott programokhoz. Ami pénz becsordogál, az csak a működés látszatának fenntartására elég, a fórumok - jogi személyiség híján - nem tudnak az önkormányzatok helyett pályázni.
Az államtitkárság egykori vezetője, a KEF-ek egyik megálmodója, Topolánszky Ákos ma a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet (NDI) igazgatóhelyettese. Úgy látja, a fórumok sikeresen indultak, főleg ott, ahol megfelelő szakembergárda is volt. Ahol nem, ott könnyen a gittrágás felé mentek a dolgok. Topolánszkyék továbbra sem akarják a helyi csoportokat felülről vezérelni, még akkor sem, ha adott esetben rossz irányba haladnak. Inkább ajánlásokat tesznek, konzultációs lehetőséget, képzéseket biztosítanak, hátha később kedvező változás történik. Az igazgatóhelyettes úgy véli, a kábítószer-probléma "illetlen problémává" vált, ami leginkább a finanszírozásban látszik meg. Hasonlóan értékeli a helyzetet Felvinczi Katalin, az NDI igazgatója is. A helyi közhangulatot szerinte sem lehet felülről irányítani, a kábítószerkérdés helyi, társadalmi megítélése pedig alapvetően befolyásolja a KEF-ek működését. "Hiába vannak jó szakemberek, ha társadalmi falakba ütköznek, majd a kudarcélmény hatására belefáradnak a munkába." Úgy látja, hogy ha egy önkormányzat a társadalmi elvárásokat szem előtt tartva a rendészeti eszközöket helyezi előtérbe, nehéz eredményeket elérni. A helyzetet szerinte az is súlyosbítja, hogy nincs egységes drogpolitika az országban.
Székesfehérvár
az első körben pályázott. A testület ma sokak, köztük Domokos Tamás szociológus, az Echo Survey Szociológiai Kutatóintézet igazgatója (az első négy évben maga is KEF-tag) szerint a szétesés határán áll. "A városi stratégia három évig készült, aztán jött az operatív program, amit a közgyűlés elfogadott, a program költségvetését (három évre 110-120 millió forintot) viszont már nem. Ezzel nagyjából meg is pecsételődött a sorsa. Amikor a tagok ezt érzékelték, ők sem vették már komolyan." A képviselők az elutasítást azzal indokolták, hogy nem kell három évre tervezni, a KEF inkább válassza ki az első év prioritását, és csökkentett költségvetéssel azt terjessze be újra. Végül a közgyűlés ötmillió forintot szavazott meg, a következő évtől pedig két és felet. A hivatali hozzáállás a KEF-et kirakatintézménnyé degradálta: az időnként összehívott üléseken és alibikonferenciákon kívül semmi sem történt. Hét évvel a fórum megalakulása után a tagok számára még nem világos, hogy tanácsadó vagy operatív testületben vesznek-e részt - és jelenleg úgy tűnik, leginkább egyikben sem.
Domokos véleménye szerint a KEF-et úgy lehet működőképessé tenni, ha megszüntetik felette a köz- és államigazgatási bábáskodást. "Ha az önkormányzat ugyanúgy tagja lenne egy ilyen testületnek, de nem neki kellene ellátnia a koordinációt, sokkal hatékonyabban működhetne a KEF. Ha a vezetőt maga a testület választja és legitimálja, az erőt ad." A KEF most egy forrás nélküli önkormányzati bizottságra hasonlít. Ami pályázati pénzt az önkormányzatok a KEF-re nyernek, annak nagy részét az apparátusra költik, a maradékot pedig repikiadásokra.
A siralmas székesfehérvári helyzet nem a gödör alja. Fejér Megye Közgyűlése 2006 áprilisában fogadta el a 2006-2008 közötti időszakra vonatkozó Drogellenes Operatív Programot. A tennivalók egy részének határideje a múlt évben járt le. Felelősként - még ha nyilvánvalóan elméleti is a pozíció - minden esetben a megyei KEF elnöke, Balsay István (1995-2006 között országgyűlési képviselő, 2006-tól a Fejér Megyei Közgyűlés alelnöke) van megnevezve.
Az interneten néhány kutatási eredménytől és konferenciabeszámolótól eltekintve más nincs, s ugyanígy az elmúlt két évben készült tájékoztató kiadványokból sem áll rendelkezésre egy sem. A megyei médiával való együttműködés az évi három-négy rendezvényről szóló hírösszefoglalókra korlátozódik. A médiaprogram többi eleme - drogügyi rovat elindítása, kutatások, tanulmányok megvitatása - elfelejtődtek. Az évenként kiírt pályázatokon (drogellenes rajz- és videoverseny, iskolai egészségnap) jól látszik az önkormányzat konfliktuskerülő mentalitása: mindenki kap egy kevés pénzt, ami viszont semmire sem elég.
A drogügyi szakemberek továbbképzése az NDI segítségével történt, helyi szinten ilyen jellegű tréningeket nem tartottak. A megyében futó prevenciós programokról szóló felmérésekről a sajtóban semmi nincs, noha Balsay szerint nemcsak elkészültek, de meg is találhatók a megye lapjaiban és a városi televíziók műsoraiban. A program gyakorlati megvalósítása tehát - mivel se pénz, se számonkérés nincs - elmaradt.
Az országban csak Tolnában és Fejérben nem működik drogambulancia. A székesfehérvári Zöldalma Egészségfejlesztő Alapítványt többek között azért hozták létre 2005-ben, hogy ezt a hiányt pótolja. Mire azonban az érdemi munka megkezdődött volna, a minisztériumi források elapadtak. Korábban közel 40 millió forintot lehetett igényelni ambulanciára, de a lehetőséget a minisztérium megszüntette. Külön keretből még lehetett volna ötmilliót szerezni, csakhogy az semmire nem elég. A további pályázatok beadásához ingatlanra lett volna szükség, azt viszont a város nem adott.
Nem voltak sikeresebbek a működés finanszírozására tett erőfeszítések sem. A fenntarthatóság szempontjából az jelenthette volna a megoldást, ha a Szent György Kórház lemond az addiktológiai rendelési órák egy részéről az ambulancia javára - így az OEP az ambulanciát is támogatta volna. Csakhogy a megyeházán annak idején lezajlott bizottsági ülésen a kórház hallani sem akart erről. Másfél évig lebegett a döntés, mára az ambulancia elérhetetlennek tűnik. A kórház pszichiátriai osztályát vezető Kárpáti Róbert főorvos szerint igaz, hogy drogambulancia nevű ellátóhely nincs, de addiktológiai gondozó van, és az szerinte minden tekintetben megfelel az igényeknek. Hogy miért volt szó drogambulancia létrehozásáról, nem tudta.
Pécsen
1998 óta működik az INDÍT Közalapítvány, amely több intézményt foglal magába. A hosszú idő alatt, tudatosan felépített rendszer alapvetően határozza meg a Dél-Dunántúlon a kábítószerügyhöz való hozzáállást. A struktúra és a vezetőség 1999, illetve 2000 óta változatlan.
A közalapítvány gyakorlati oktatóhelyet biztosít pécsi, budapesti és szekszárdi egyetemi, főiskolai hallgatóknak, rendszeresen szerveznek képzéseket az egészségügyi és oktatási szakembereknek, szociális munkásoknak. A pécsi KEF 2001-ben a székesfehérvárihoz hasonlóan az első körben jött létre, ám ezt megelőzte a Baranya Megyei Drogellenes Munkacsoport és a Dél-dunántúli Regionális Egészségügyi Tanács megalakulása. Ez a két szervezet adta a szakembergárdát a térségben sorra alakuló városi KEF-eknek, majd mindezekre épült rá a Dél-dunántúli Regionális KEF, amely az öszszes szereplőt összefogva dolgozott ki regionális stratégiát.
Posta János, a regionális KEF titkára, az INDÍT munkatársa így látja a KEF-ek egyik nagy problémáját: "Ha azt mondom egy önkormányzati tárgyaláson, hogy én vagyok a KEF titkára, annak semmi súlya nincs." A szerepzavar miatt Pécsen is elég hullámzó a KEF teljesítménye; működőképessége az aktív tagszervezeteknek köszönhető. A városi önkormányzattól a KEF pénzt nem kap, de abban segít, ha egy elképzeléshez ingatlan kell. Némi támogatást a megyei önkormányzat is biztosít.
Posta János szerint amíg az országos intézmények tevékenységének kormányzati szintű összehangolásáért felelős Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság nem működik normálisan, és az érintett minisztériumok sem tudnak dűlőre jutni, hogy kinek a feladata a kábítószerügy finanszírozása, addig helyi szinten is csak módjával támaszthatók elvárások.
A két dunántúli KEF vizsgálata nem feltétlenül reprezentálja az összes működő fórum tevékenységét. A túlzott önkormányzati befolyás és az abból fakadó pangás azonban számos más területen is teljesen megszokott, míg civil kezdeményezésű, közfeladatokat ellátó, működőképes intézményből kevés van.
Felépítés
2001 februárjában a kábítószerügyi koordinációért felelős helyettes államtitkárság három régióban írt ki meghívásos pályázatot a húszezer főnél nagyobb lélekszámú települések számára KEF-ek megalakítására és működtetésére. Az első körben 25 város élt a lehetőséggel, jelenleg 89 KEF (1 regionális, 5 megyei, 6 kistérségi, 18 kerületi, 59 városi) működik az országban. Mivel a KEF-ek nem rendelkeznek önálló jogi személyiséggel, a pályázati támogatás elnyeréséhez hivatalos képviselőre van szükségük. E szerepet az önkormányzat tölti be, így általában az egyik elnököt és a KEF titkárát is a testület adja. A KEF-ben ott ülnek még az adott település oktatási, egészségügyi és szociális intézményeinek delegáltjai, a családsegítők, az egyházi küldöttek, a civil szervezetek, a helyi média, valamint a rendőrség és polgárőrség képviselői.
Ahol működik
Az Egyesült Királyságban a kábítószer-probléma a mindenkori miniszterelnök hatáskörébe tartozik. Az irányítási feladatokat az egészségügyi minisztérium és a belügyminisztérium látja el. A két tárca által közösen létrehozott Nemzeti Gyógykezelési Ügynökség (National Treatment Agency, NTA) a kezelési rendszert felügyeli, a belügy alá rendelt Drogstratégiai Igazgatóság (Drugs Strategy Directorate, DST) pedig a kommunikációt és a kínálatcsökkentés területén dolgozó szervezeteket ellenőrzi. Az NTA kilenc regionális menedzseren keresztül juttatja el terveit a 149 drogakciócsoporthoz (Drug Action Team, DAT), melyek közvetlenül felelősek a végrehajtásért. Így a DAT-ok biztos kormányzati és strukturális hátteret tudhatnak maguk mögött. A lokális problémákat és megoldási alternatíváikat ugyanezen a lépcsőn visszafelé haladva a helyi, megyei és regionális szerveződések stratégiai tervezési csoportjai összegzik, s juttatják el az NTA-n és a DST-n keresztül a szaktárcákig, melyek miniszterei közvetlenül a miniszterelnöknek jelentenek. Az ellenőrzés rendszere részletesen kidolgozott, ez minden DAT számára hozzáférhető. Az információk, adatok áramlása a rendszer egészében mindvégig biztosított, az elvégzett munka pedig folyamatosan számon kérhető. A 2000-2004 közötti időszakban az ország uniós és egyéb forrásokkal kiegészülve közel egymilliárd fontot fordított a kábítószer-probléma kezelésére.
Pénzek
Az elektronikus pályázatkezelési és együttműködési rendszer adatai szerint a kábítószerügyi egyeztető fórumok megalakulására, valamint működésük fejlesztésére és a drogprobléma kezelését célzó helyi stratégiák megvalósulásának előmozdítására kiírt pályázaton tavaly 63,3 millió forintot osztottak ki összesen 48 megyei, illetve városi KEF-nek. A Fejér Megyei KEF 2007-2008. évi működtetésére és a megyei drogellenes stratégia megvalósítására 1525000 forintot, míg a Pécsi KEF működésére 2150000 forintot ítéltek meg. A pafi.hu pályázatfigyelő oldal úgy tudja, hogy 2008-ban az összes támogatás összege 80 millió forint lesz. Az NDI tájékoztatása szerint a 2000-2007 közötti időszakban csaknem 479 millió forintot ítéltek oda KEF-es pályázatokra.
A cikk elkészültét a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogvédő szervezet Oknyomozó programja tette lehetővé. Az Oknyomozót a Trust for the Civil Society in Central and Eastern Europe szervezet támogatja. A cikk teljes verziója elérhető a www.oknyomozo.hu weboldalon.
