Két lányt, akik, hogy úgy mondjuk, hangot adtak elégedetlenségüknek,
gumibottal kényszerítettek
jobb belátásra (egyikük nővérének néhány éves kisgyermeke előtt), majd a nyakuknál fogva szorították őket a falhoz. Mikor az akciócsoport látványosan elbánt velük, kéz- és lábbilincsben betuszkolták őket a furgonokba, akárcsak egy harmadik lányt, aki az akció megkezdésekor autójában aludt (a rendőrök még bezárni sem engedték, amikor elvitték az embereket). Mindhárman nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedtek, ám aláíratták velük, hogy külsérelmi nyomokkal vitték be őket. A harmadik lány autójában számos nagy értékű műszaki cikket (videokamera, projektor, fényképezőgép stb.) kellett őrizetlenül hagyni. "A rendőröknek láthatóan fogalmuk sem volt arról, hogyan kell ennyi emberrel bánni. Álltak tétován és zavartan, majd pedig a legegyszerűbb megoldást választották: az erőszakot" - mondja az egyik tanú.
A Gyorskocsi utcához érve folytatódtak a társaság viszontagságai. A bejárat előtt sajtófotósok várták őket, akiket vagy a rendőrség riasztott az akcióhoz, vagy a riporterek hallgatták le a rendőrségi frekvenciát, s innen tudták meg, mi készül. A megbilincselt és megalázott két lányról készült fényképek a másnapi lapokban meg is jelentek, például a Lefülelt kábszeresek című tudósítás (Mai Nap, 2002. november 18.) illusztrációjaként. Nem sokkal később egyikük ügyvédje (akit a már említett kisgyermekes nővér hívott oda) be akart menni az épületbe védencéhez, ám a rendőrök nem engedték be. A többieknek nem volt lehetőségük ügyvédet hívni: elvették mobiltelefonjaikat is, és követelték, mondják meg hívószámaikat. Aki ellenkezett, azt azzal intézték el, hogy semmi értelme, mert a sim-kártyáról pillanatok alatt leszedik a számokat.
A megfélemlített társaságtól ezután vizeletmintát akartak venni, ám voltak, akik ekkor is ellenkeztek. Nekik azt mondták: tényleg nem kötelező önkéntesen mintát adni, legfeljebb
megvárják, míg bevizelnek
Sőt a verbális ellenállás és a demokráciára való hivatkozás hallatán az egyik rendőr azt is szükségesnek tartotta megjegyezni, hogy szó sincs itt demokráciáról: ,,Magyarország rendőrállam." Mintegy félnapos fogva tartásuk végén pedig közölték velük, hogy huszonnégyüket tanúként hallgatták ki.
Ehhez képest a másnapi lapokban (a már említett Mai Nap-cikkben vagy a Népszabadság Mozaik rovatában) és hírműsorokban (Tv 2, Tények, Kék fény stb.) egyértelműen a Budapesti Rendőr-főkapitányság sajtóosztályáról származó információk alapján a tanúként bevitt és vallatott személyeket egy lebukott drogos kompánia tagjaiként jellemezték, az eseményeket jelentős drog- és drogosfogásként beállítva.
Az érintettek, miután kiengedték őket, a Társaság a Szabadságjogokért jogvédő egyesülethez fordultak. Az egyesület ügyvédje, Pelle Andrea - aki azóta hivatalos panaszt tett Kökényesi Antal budapesti rendőrfőkapitánynál - lapunknak úgy vélekedett: az intézkedés számos mozzanata törvénysértő volt. ,,Mindenekelőtt nem álltak fenn az előállítás törvényes feltételei, hiszen ügyfeleimnél kábítószert nem találtak. Mint végül kiderült, éppen ezért nem is gyanúsítottként, hanem tanúként hallgatták ki őket, márpedig tanú esetében a rendőrségi törvény az előállítást nem teszi lehetővé."
Az, hogy vizeletmintát kellett adniuk, több szempontból is abszurdum. Átlagos jogérzékkel bíró ember számára is nyilvánvaló, hogy egy tanú nem kötelezhető olyan szakértői vizsgálatra, mellyel saját maga ellen szolgáltathat bizonyítékot, vagyis magát vádolná bűncselekmény elkövetésével. De a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény egyébként sem engedi, hogy valakit csak úgy vizeletvizsgálatnak vessenek alá. Egyetlen esetben jogosítja fel a törvény erre a rendőrséget: közlekedésrendészeti intézkedés során, és akkor is kizárólag a járművezetővel szemben.
"A vizeletminta adására való kényszerítés úgynevezett invazív beavatkozásnak minősül. A rendőrök elhallgatták ezt a tényt, és - bár fizikailag valóban nem kényszerítették rá őket - felszólították ügyfeleimet a mintaadásra, mondván, kötelesek megtenni. Arról nem is beszélve, hogy amikor egyikük ellenállni próbált, kijelentették, hogy meg fogják várni, míg bevizel. Mondanom sem kell, ez ellentétes a rendőrségi törvény azon előírásával, hogy intézkedés közben az emberi méltóság nem sérülhet" - tette hozzá Pelle Andrea.
További érdekes részlet, hogy az összejövetel helyszínéről elvitt tárgyak lefoglalásáról (?)
semmiféle írásos dokumentumot
nem hagytak hátra. A rendőrség ennek megfelelően azt ad majd vissza, amit akar, de hogy egyáltalán mikor lesz erre hajlandó, egyelőre nem tudni. Személyes jellegű apróságok mellett jegyzőkönyv nélkül vittek el úgy 40 darab ba
