„Droidpolitikusaink lettek” – Interjú Török Gáborral

  • narancs.hu
  • 2014.03.19 15:30

Belpol

Alig három héttel a voksolás előtt nagyon úgy fest, hogy ismét a Fidesz és a KDNP alakíthat kormányt Magyarországon. Török Gábort az új választási rendszer teremtette kényszerekről és az április 6. utáni Magyarországról kérdeztük. Csütörtöki nagyinterjúnkból adunk most ízelítőt.

MN: Többször utalt arra, hogy „valami nem stimmel” a közvélemény-kutatási számokkal. Mintha lenne egy vagy több olyan faktor, amivel a kutatók nem számolnak.

TG: Mindent látunk a közvélemény-kutatásokból, csakhogy ez nem adja meg a kielégítő és megnyugtató választ a legfontosabb kérdésekre. A felmérések szerint a lakosság közel 50 százaléka kormányváltást akar, miközben a kormánypártok jelentős fölénye stabilnak látszik. Ebből az ellentmondásból fakadóan kell lennie egy nagyon széles olyan választórétegnek, amelynek a választása nehezen kalkulálható. Ezért aztán valójában semmilyen eredmény nem jelentene igazán nagy meglepetést.

false

 

Fotó: Németh Dániel

MN: A politika egyre inkább vallási jelleget ölt: a racionális érvek csökkennek, a negatív motívumok dominálnak és a pártok hitkérdéssé egyszerűsítik a választást. Mint sok minden mást, a magyar politika ezt is a tengerentúlról importálta. De olykor az az ember érzése, mintha ez már túlmutatna az amerikanizálódáson, és a tartalmi politika megszűnt volna létezni. Választási programok tényleg csak mutatóba készülnek.

TG: Ezen sokat szoktam gondolkodni, és mindig arra jutok, hogy Magyarországon két jelenség csúszik egybe: a professzionalizáció és a rothadás. Egyfelől a magyar politika elképesztően tudatossá vált az évek során: a szereplők tudják, mire vágynak a választók, már régen nemcsak ösztönökre, hanem a folyamatos mérésekre is alapoznak, és egyre kevésbé kockáztatnak. Másrészt viszont ezzel a profizmussal együtt jár a tartalmi kiüresedés, a szellemi redukció, a mindent eluraló cinizmus. Droidpolitikusaink lettek, akik rengeteg mindent tudnak ma már a hatásvadászatról, de szinte minden hiányzik belőlük, amit az emberek amúgy szeretnek, respektálnak a magánéletben: az emberi gesztusok, a nagyvonalúság, a méltányosság, a mértékletesség, a dolgokról való lemondás. Ezért érzem azt, hogy bűzlik, rothad ez a rendszer, hiába a profizmus, nem az emberekről szól, nem válik átélhetővé, a híveket, a rajongókat leszámítva nem enged azonosulni.

A Török Gáborral készült teljes interjút a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban olvashatják.

Neked ajánljuk