„Droidpolitikusaink lettek” – Interjú Török Gáborral

  • narancs.hu
  • 2014. március 19.

Belpol

Alig három héttel a voksolás előtt nagyon úgy fest, hogy ismét a Fidesz és a KDNP alakíthat kormányt Magyarországon. Török Gábort az új választási rendszer teremtette kényszerekről és az április 6. utáni Magyarországról kérdeztük. Csütörtöki nagyinterjúnkból adunk most ízelítőt.

MN: Többször utalt arra, hogy „valami nem stimmel” a közvélemény-kutatási számokkal. Mintha lenne egy vagy több olyan faktor, amivel a kutatók nem számolnak.

TG: Mindent látunk a közvélemény-kutatásokból, csakhogy ez nem adja meg a kielégítő és megnyugtató választ a legfontosabb kérdésekre. A felmérések szerint a lakosság közel 50 százaléka kormányváltást akar, miközben a kormánypártok jelentős fölénye stabilnak látszik. Ebből az ellentmondásból fakadóan kell lennie egy nagyon széles olyan választórétegnek, amelynek a választása nehezen kalkulálható. Ezért aztán valójában semmilyen eredmény nem jelentene igazán nagy meglepetést.

false

 

Fotó: Németh Dániel

MN: A politika egyre inkább vallási jelleget ölt: a racionális érvek csökkennek, a negatív motívumok dominálnak és a pártok hitkérdéssé egyszerűsítik a választást. Mint sok minden mást, a magyar politika ezt is a tengerentúlról importálta. De olykor az az ember érzése, mintha ez már túlmutatna az amerikanizálódáson, és a tartalmi politika megszűnt volna létezni. Választási programok tényleg csak mutatóba készülnek.

TG: Ezen sokat szoktam gondolkodni, és mindig arra jutok, hogy Magyarországon két jelenség csúszik egybe: a professzionalizáció és a rothadás. Egyfelől a magyar politika elképesztően tudatossá vált az évek során: a szereplők tudják, mire vágynak a választók, már régen nemcsak ösztönökre, hanem a folyamatos mérésekre is alapoznak, és egyre kevésbé kockáztatnak. Másrészt viszont ezzel a profizmussal együtt jár a tartalmi kiüresedés, a szellemi redukció, a mindent eluraló cinizmus. Droidpolitikusaink lettek, akik rengeteg mindent tudnak ma már a hatásvadászatról, de szinte minden hiányzik belőlük, amit az emberek amúgy szeretnek, respektálnak a magánéletben: az emberi gesztusok, a nagyvonalúság, a méltányosság, a mértékletesség, a dolgokról való lemondás. Ezért érzem azt, hogy bűzlik, rothad ez a rendszer, hiába a profizmus, nem az emberekről szól, nem válik átélhetővé, a híveket, a rajongókat leszámítva nem enged azonosulni.

A Török Gáborral készült teljes interjút a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban olvashatják.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.