Duna, műtárgy: Tovább a megkezdett úton

  • - kerényi -
  • 1998. február 26.

Belpol

Egy hónap van már csak a kormány MSZP-s tagjai által belengetett március 25-ig, a keretmegállapodásként eufemizált régi/új vízlépcsőszerződés megkötésének beígért napjáig. Persze ez a 25-e, a hágai ítélet utáni fél év leteltének a napja nem kötelezi egyik felet sem semmire, tudják ezt Hornék is, aláírhatják ők áprilisban is, holnap is, ha akarják. Nagyon akarják. Jól taktikáztak, sikerült kibekkelniük azt, hogy a parlament megfékezze őket.
Egy hónap van már csak a kormány MSZP-s tagjai által belengetett március 25-ig, a keretmegállapodásként eufemizált régi/új vízlépcsőszerződés megkötésének beígért napjáig. Persze ez a 25-e, a hágai ítélet utáni fél év leteltének a napja nem kötelezi egyik felet sem semmire, tudják ezt Hornék is, aláírhatják ők áprilisban is, holnap is, ha akarják. Nagyon akarják. Jól taktikáztak, sikerült kibekkelniük azt, hogy a parlament megfékezze őket.

Kemények vagyunk mostanában nagyon, mi, magyar Duna-delegáció. Jottányit sem engedünk nemzeti érdekeinkből, hiába könyörög sírva, mormog ősi szlovák átkokat Binder: Nemcsók, a kérlelhetetlen kitart. Mégiscsak a mi oldalunkon focizunk, gondolhatnánk, hallgatva a 128 méteres tengerszint feletti vízszint magyar követeléséről szóló híradásokat. Holott ez a bűvös szám csak egy összefüggő vízterületet jelentene a kiliti tározóban, ahol lehetne sporthajózni, virágozna a vízitök, úszkálnának a hattyúk (ilyen szép képek voltak a nyolcvanas évek vízlépcsőprospektusaiban is, aláírás: az "építkezés okozta sebeket gyorsan begyógyítja a természet"), özönlene a rengeteg turista: így képzelték ezt a Tisza-tó megálmodói is, köztük Bős-Nagymarosnak is atyja,

Mosonyi Emil

Mára kiderült, hogy épelméjű turista nem a Tisza-tóhoz megy, ha vízre vágyik, csinálunk hát még egy ugyanolyat. A sporthajózás, úgy tűnik, nemzeti érdek, ami voltaképp érthető is, hiszen a magyar kajak-kenu sport mégiscsak tündöklőbb, mint a szlovákoké, akiknek egy szem olimpiai bajnoka személyesen avatta fel annak idején a dunacsúnyi vadvízi pályát. A felszín alatti ivóvízkészletek megóvása ügyében ugyan engedtünk, a sporthajózás ügyében soha.

Miközben Nemcsókék egy csónakban eveznek a szlovák kollégákkal, ugyanerre készülnek itthon a vízlépcső ellenzői. Szombaton tüntetés lesz, már majdnem leírtam, hogy a Vörösmarty téren, így tudja ugyanis mindenki, de nem ott lesz, hanem a József nádoron. A háromórai kezdés maradt. Történt ugyanis, hogy a Reális Zöldek nevű vízlépcsőpárti szervezet, megneszelvén, mire készülnek a dunások, szépen besétált a rendőrségre, és lefoglalta a Vörösmarty teret. Meg kell adni, ügyes húzás volt tőlük, nem is hiszem, hogy övék az ötlet, elnökükből, Juhos Lászlóból nem nézne ki ilyet az ember: ha utolsó cikkünkben Nemcsókról azt írtuk, hogy kijelentéseinek elemzése egyszer még tétel lesz a pszichiátria szakvizsgán, akkor a Reális Zöldek elnöke maga lesz a mentő kérdés az egészségügyi szakiskolában. Aki látta, hallotta már a nevezett férfiút, az tudja, miről beszélek. Függetlenül az ő mentális állapotától, a szervezet tört magyarsággal írt felhívásaitól, szlovák betűkre hasonlító írógép-klaviatúrájától, egy ilyen anti-zöld revolverszervezet megfelelő kezekben kiváló eszköz arra, hogy a környezetvédelmi mozgalmakkal szemben fel lehessen mutatni mint szintén civil akaratot: lám, lám, nemcsak a politika megosztott, hanem a civil szféra is. A Reális Zöldek az elmúlt fél évben ezt a fontos kormánycélt szolgálja, Vörösmarty téri akciójuk alapján nem is eredménytelenül.

Nemcsak tüntetés lesz, a Parlamentben is készülődik valami. Hétfőn

az SZDSZ

országgyűlési határozattervezetet nyújtott be, amely - majd fél évvel az ítélet után - a kormány tárgyalási stratégiájának fő irányát jelölné ki alsó vízlépcső nélkül, környezetvédelmi normákkal, ökológiai, ivóvíz-megőrzési célokkal.

Ugyanerre készül a Fidesz is valószínűleg lapzártánk után egy-két nappal. Az ő javaslatukban várhatóan szerepelni fog egy harmadik fél bevonása a tárgyalásokba, valamint annak - a hágai alávetési nyilatkozatban szereplő - pontnak a fenntartása, miszerint a tárgyalások kudarca esetén a bírósághoz fordulhatunk kiegészítő ítéletért. A kormány tervezett keretmegállapodása ezt a részt ugyanis furcsamód kihagyná, miközben egyfolytában azt bizonygatják, hogy egy keretmegállapodás nem kötelez minket semmire. (Lásd: Hazugságáradat, MaNcs, 1998. február 12.)

Lesz tehát kormánypárti és ellenzéki országgyűlési javaslat Hornék ellenében, csak hát ott van az az 54 százaléknyi szocialista harcos. Közülük feltehetően alig egypáran mernek majd szembeszállni Hornnal a választások előtt két hónappal. Ráadásul arra is kicsi az esély, hogy egyáltalán szavazásig jusson a dolog. Igaz, az legalább kiderülhet, hogy azért a sok dzsuváért, amit az új vízlépcsőszerződés okoz,

egyedül a szocik felelősek

Ez persze még nem fékezi meg Hornt, ő talán csak akkor gondolkodik majd el egy kicsit, ha sikerül egy takaros kis tömegnek összegyűlnie szombaton. A József nádor téren.

A parlamentnél több várható az Országos Környezetvédelmi Tanácstól (OKT), amely március 4-én dönt arról, hogy az Alkotmánybírósághoz fordul-e a Nemcsók-csapat keretmegállapodásos terve miatt. Egy, az OKT-hoz benyújtott szakvélemény szerint ugyanis Nemcsókéknak meg kellett volna küldeniük az előzetes elemzéseket az OKT-nak, sőt a Nemcsóknak adott tárgyalási kormányfelhatalmazás is több ponton alkotmánysértő. Az OKT az alkotmánybírósági megkeresés ügyében előbb még kikérte az MTA Államigazgatási Kutatóintézetének tanácsát, amelynek vezetője viszont tagja a Horn által felkért tudományos tanácsadó testületnek.

Ebben a Glatz Ferenc által vezetett bizottságban a 4/1998 (I. 16.) miniszterelnöki határozat alapján egy hónapja ott ül egy bizonyos Mosonyi Emil professzor is. Horn Gyula pótlólag benyomta még a nagy öreget, a vízlépcső atyját, aki cseppet sem mellesleg a Reális Zöldek tiszteletbeli elnöke is. A karaván halad.

- kerényi -

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.