Duna, műtárgy: Tovább a megkezdett úton

  • - kerényi -
  • 1998. február 26.

Belpol

Egy hónap van már csak a kormány MSZP-s tagjai által belengetett március 25-ig, a keretmegállapodásként eufemizált régi/új vízlépcsőszerződés megkötésének beígért napjáig. Persze ez a 25-e, a hágai ítélet utáni fél év leteltének a napja nem kötelezi egyik felet sem semmire, tudják ezt Hornék is, aláírhatják ők áprilisban is, holnap is, ha akarják. Nagyon akarják. Jól taktikáztak, sikerült kibekkelniük azt, hogy a parlament megfékezze őket.
Egy hónap van már csak a kormány MSZP-s tagjai által belengetett március 25-ig, a keretmegállapodásként eufemizált régi/új vízlépcsőszerződés megkötésének beígért napjáig. Persze ez a 25-e, a hágai ítélet utáni fél év leteltének a napja nem kötelezi egyik felet sem semmire, tudják ezt Hornék is, aláírhatják ők áprilisban is, holnap is, ha akarják. Nagyon akarják. Jól taktikáztak, sikerült kibekkelniük azt, hogy a parlament megfékezze őket.

Kemények vagyunk mostanában nagyon, mi, magyar Duna-delegáció. Jottányit sem engedünk nemzeti érdekeinkből, hiába könyörög sírva, mormog ősi szlovák átkokat Binder: Nemcsók, a kérlelhetetlen kitart. Mégiscsak a mi oldalunkon focizunk, gondolhatnánk, hallgatva a 128 méteres tengerszint feletti vízszint magyar követeléséről szóló híradásokat. Holott ez a bűvös szám csak egy összefüggő vízterületet jelentene a kiliti tározóban, ahol lehetne sporthajózni, virágozna a vízitök, úszkálnának a hattyúk (ilyen szép képek voltak a nyolcvanas évek vízlépcsőprospektusaiban is, aláírás: az "építkezés okozta sebeket gyorsan begyógyítja a természet"), özönlene a rengeteg turista: így képzelték ezt a Tisza-tó megálmodói is, köztük Bős-Nagymarosnak is atyja,

Mosonyi Emil

Mára kiderült, hogy épelméjű turista nem a Tisza-tóhoz megy, ha vízre vágyik, csinálunk hát még egy ugyanolyat. A sporthajózás, úgy tűnik, nemzeti érdek, ami voltaképp érthető is, hiszen a magyar kajak-kenu sport mégiscsak tündöklőbb, mint a szlovákoké, akiknek egy szem olimpiai bajnoka személyesen avatta fel annak idején a dunacsúnyi vadvízi pályát. A felszín alatti ivóvízkészletek megóvása ügyében ugyan engedtünk, a sporthajózás ügyében soha.

Miközben Nemcsókék egy csónakban eveznek a szlovák kollégákkal, ugyanerre készülnek itthon a vízlépcső ellenzői. Szombaton tüntetés lesz, már majdnem leírtam, hogy a Vörösmarty téren, így tudja ugyanis mindenki, de nem ott lesz, hanem a József nádoron. A háromórai kezdés maradt. Történt ugyanis, hogy a Reális Zöldek nevű vízlépcsőpárti szervezet, megneszelvén, mire készülnek a dunások, szépen besétált a rendőrségre, és lefoglalta a Vörösmarty teret. Meg kell adni, ügyes húzás volt tőlük, nem is hiszem, hogy övék az ötlet, elnökükből, Juhos Lászlóból nem nézne ki ilyet az ember: ha utolsó cikkünkben Nemcsókról azt írtuk, hogy kijelentéseinek elemzése egyszer még tétel lesz a pszichiátria szakvizsgán, akkor a Reális Zöldek elnöke maga lesz a mentő kérdés az egészségügyi szakiskolában. Aki látta, hallotta már a nevezett férfiút, az tudja, miről beszélek. Függetlenül az ő mentális állapotától, a szervezet tört magyarsággal írt felhívásaitól, szlovák betűkre hasonlító írógép-klaviatúrájától, egy ilyen anti-zöld revolverszervezet megfelelő kezekben kiváló eszköz arra, hogy a környezetvédelmi mozgalmakkal szemben fel lehessen mutatni mint szintén civil akaratot: lám, lám, nemcsak a politika megosztott, hanem a civil szféra is. A Reális Zöldek az elmúlt fél évben ezt a fontos kormánycélt szolgálja, Vörösmarty téri akciójuk alapján nem is eredménytelenül.

Nemcsak tüntetés lesz, a Parlamentben is készülődik valami. Hétfőn

az SZDSZ

országgyűlési határozattervezetet nyújtott be, amely - majd fél évvel az ítélet után - a kormány tárgyalási stratégiájának fő irányát jelölné ki alsó vízlépcső nélkül, környezetvédelmi normákkal, ökológiai, ivóvíz-megőrzési célokkal.

Ugyanerre készül a Fidesz is valószínűleg lapzártánk után egy-két nappal. Az ő javaslatukban várhatóan szerepelni fog egy harmadik fél bevonása a tárgyalásokba, valamint annak - a hágai alávetési nyilatkozatban szereplő - pontnak a fenntartása, miszerint a tárgyalások kudarca esetén a bírósághoz fordulhatunk kiegészítő ítéletért. A kormány tervezett keretmegállapodása ezt a részt ugyanis furcsamód kihagyná, miközben egyfolytában azt bizonygatják, hogy egy keretmegállapodás nem kötelez minket semmire. (Lásd: Hazugságáradat, MaNcs, 1998. február 12.)

Lesz tehát kormánypárti és ellenzéki országgyűlési javaslat Hornék ellenében, csak hát ott van az az 54 százaléknyi szocialista harcos. Közülük feltehetően alig egypáran mernek majd szembeszállni Hornnal a választások előtt két hónappal. Ráadásul arra is kicsi az esély, hogy egyáltalán szavazásig jusson a dolog. Igaz, az legalább kiderülhet, hogy azért a sok dzsuváért, amit az új vízlépcsőszerződés okoz,

egyedül a szocik felelősek

Ez persze még nem fékezi meg Hornt, ő talán csak akkor gondolkodik majd el egy kicsit, ha sikerül egy takaros kis tömegnek összegyűlnie szombaton. A József nádor téren.

A parlamentnél több várható az Országos Környezetvédelmi Tanácstól (OKT), amely március 4-én dönt arról, hogy az Alkotmánybírósághoz fordul-e a Nemcsók-csapat keretmegállapodásos terve miatt. Egy, az OKT-hoz benyújtott szakvélemény szerint ugyanis Nemcsókéknak meg kellett volna küldeniük az előzetes elemzéseket az OKT-nak, sőt a Nemcsóknak adott tárgyalási kormányfelhatalmazás is több ponton alkotmánysértő. Az OKT az alkotmánybírósági megkeresés ügyében előbb még kikérte az MTA Államigazgatási Kutatóintézetének tanácsát, amelynek vezetője viszont tagja a Horn által felkért tudományos tanácsadó testületnek.

Ebben a Glatz Ferenc által vezetett bizottságban a 4/1998 (I. 16.) miniszterelnöki határozat alapján egy hónapja ott ül egy bizonyos Mosonyi Emil professzor is. Horn Gyula pótlólag benyomta még a nagy öreget, a vízlépcső atyját, aki cseppet sem mellesleg a Reális Zöldek tiszteletbeli elnöke is. A karaván halad.

- kerényi -

Figyelmébe ajánljuk