Az előző választások előtt kétszer annyi "biztos szavazó" kívánt valamelyik ellenzéki pártra voksolni, mint az akkori kormánypártokra. Még akkor is, ha a kisgazdapártok híveit is a Boross-kormány támogatói közé soroljuk, pedig Torgyán József akkoriban már csaknem olyan élesen bírálta az MDF-kormányt, mint most az MSZP-SZDSZ-koalíciót.
Manapság viszont azok vannak többségben, akik a kormánypártokat,
elsősorban az MSZP-t
támogatják. A megkérdezettek emlékei szerint 1994 májusában 30 százalékos volt a nagyobbik kormánypárt támogatottsága, jelenleg pedig a polgárok 27 százaléka szándékozik az MSZP-re szavazni. Ez úgy jön össze, hogy a szocialisták 1994-es támogatóik kétharmadát ismét maguk mellé tudták állítani; ez a választók pontosan ötödét jelenti. A választók további 7 százaléka ´94-ben nem az MSZP-t támogatta, de most ezt tervezi. Közülük 3 százalék azok aránya, akiknek az előző választások időszakában nem volt kedvence, és 4 százalék azoké, akik ´94-ben valamelyik másik pártot támogatták: tipikusan olyan pártot, amelyik aztán nem jutott be a parlamentbe (Agrárszövetség, Köztársaság Párt, MSZDP, NDSZ). Néhányan a kisebbik koalíciós partnertől álltak át a nagyobb párthoz, de az SZDSZ azért valamivel több szavazót tudott elcsábítani az MSZP-től, mint ahányat ebben az irányban veszített. A jelenlegi ellenzéki pártok 94-es táborából viszont alig került át szavazó a jelenlegi kormánypártok táborába, miközben a Fidesz támogatottsága most jóval nagyobb, mint az előző választások idején volt. Egészen mostanáig az FKgP támogatottsága is jelentősen meghaladta a 94-es szintet, ma már viszont nem. Az FKgP tavaly áprilisban - a mezőgazdasági kistermelők útelzárásai után - volt utoljára a csúcson. Akkor a megkérdezettek 18 százaléka akart Torgyán József pártjára szavazni, míg most csak 8 százalékuk.
A Fidesz - Magyar Polgári Párt
lakossági támogatottsága tavaly június és október között tetőzött 21-22 százalékos szinten. Jelenleg a megkérdezettek 18 százaléka szándékozik Orbán Viktor pártjára szavazni. Mivel ez nem tér el drámaian a 22 százalékos maximumtól, a következőket mondhatjuk: 1. egyértelműen a Fidesz a vezető ellenzéki párt, 2. támogatottságuk korábban tetőzött, jelenleg inkább hanyatlik, mint növekszik, 3. híveik szavazókedve elmarad a többi nagy párt híveinek választási aktivitásától. Ez utóbbi azt eredményezi, hogy a választási kampány startja után a "biztos pártválasztók" körében egyenesen behozhatatlannak látszik az MSZP előnye. Még akkor is, ha a 2. fordulóban a Fidesz mint a legerősebb ellenzéki párt szinte hiánytalanul be fogja gyűjteni a kormányváltást kívánók voksait. Ez a támogatás azonban csak azokban a körzetekben lesz egyéni mandátumra váltható, ahol az MSZP jelöltje nem szerez 15-20 százalékos előnyt az első fordulóban, illetve csak a második vagy a harmadik helyen jut tovább. A mostani felmérés szerint viszont az egyéni választókerületek többségében nem ez lesz a helyzet. Ráadásul az MSZP most több listás mandátumra számíthat, mint ´94-ben. Annál is inkább, mert a jelek szerint ´98 májusa után csak négy pártnak lesz parlamenti frakciója; ez viszont azt jelenti, hogy összességében meglehetősen sok ellenzéki szavazat egyszerűen el fog veszni. Vagyis ha nem történik a kampány finisében alapvető átrendeződés a pártok támogatottságában, akkor az MSZP nagyobb abszolút többséghez juthat, mint ´94-ben. Akár még kétharmadoshoz is.
A Fideszen kívül ebben
még az SZDSZ akadályozhatja meg
a szocialistákat. A szabad demokraták az eddigi választási kampányokban mindig jól hajráztak, és 1994 februárjában sem volt lényegesen nagyobb a támogatottságuk, mint jelenleg. Igaz, az előző választások előtti hónapokban havonta 8-10 százalékkal növekedett Kuncze Gábor ismertsége, és 2-4 ponttal a népszerűsége is. Mindez jó hatással volt az SZDSZ támogatottságára, és végül is 1994-ben csaknem ugyanannyian szavaztak a pártra, mint 1990-ben. Az viszont nagy kérdés, hogy most is vannak-e tartalékai a szabad demokratáknak. Ha igen, akkor az azt eredményezheti, hogy a folytonosságra szavazók voksaiból származó mandátumok sem kerülnek maradéktalanul az MSZP-hez.
1994 februárjában az akkori közvélemény-kutatásokból már elég pontosan kirajzolódott a májusi választások eredménye. A kampány csak a már jól látható trendet erősítette. Ennek lényege az volt, hogy a Fidesz fokozatosan teret vesztett, elsősorban az MSZP, másodsorban pedig az SZDSZ miatt. Orbán Viktor később a "varsói gyorssal" magyarázta a történteket, pedig sokkal inkább a választók széles tömegének koalíciós elképzelésével fordult szembe a Fidesz. A polgárok többsége le akarta váltani az MDF-kormányt, mégpedig az akkor egyértelműen ellenzékinek számító pártokkal, azaz a Fidesszel, az MSZP-vel és az SZDSZ-szel. Az MSZP támogatottsága pedig éppen akkor kezdett látványosan növekedni, amikor ez a szándék összeütközésbe került a Fidesz nyilatkozataival és gesztusaival.
Mindennek fényében érdemes megvizsgálni, hogy most milyen
koalíciós elképzelések
élnek a polgárok fejében. Az ellenzéki bázisú kormányzati lehetőségeknek pontosan ugyanannyi híve van, mint a kormánypárti bázisúaknak, ugyanakkor a kormányoldalon van kikristályosodott elképzelés, az ellenzéki oldalon viszont nincs. A folytonosságra szavazók döntő többsége a jelenlegi koalíció folytatását kívánja, amely megvalósulásának akkor van nagyobb esélye, ha az MSZP mégsem szerez jelentős abszolút többséget. A jelenlegi felmérések szerint ellenzéki oldalon csak egyféle kormányzati felállás megvalósulásának van legalább minimális esélye: a Fidesz és az FKgP esetleges együttműködésének. Ezt azonban csak a kormányváltásra szavazók kisebbik hányada szeretné. Ennek könnyen az lehet a következménye, hogy a kampány során, amikor az emberek törvényszerűen elgondolkoznak azon, hogy milyen kormányt is szeretnének, és kinek a vezetésével, még megosztottabbá válik az ellenzéki tábor, ez pedig az összes ellenzéki párt támogatottságára rossz hatással lehet - elsősorban azért, mert támogatóik elkedvetlenednek.
Marián Béla
A Marketing Centrum Országos Piackutató Intézet Közvélemény-kutató üzletágának munkatársai 1998. február 6. és 10. között ezer véletlenszerűen kiválasztott választópolgárt kerestek fel személyesen, az ország száz pontján. A mintavételi pontok tükrözik az ország település-szerkezetét. Ugyanakkor a véletlen kiválasztás miatt a minta összetétele a nemek, az életkor és az iskolai végzettség szerint kismértékben eltér a népszámlálási adatok alapján várhatótól. Ezeket a kisebb eltéréseket a KSH 1996-os mikrocenzusának felhasználásával matematikai módszerrel - úgynevezett több szempontos súlyozással - korrigáltuk. A közölt adatok hibahatára a válaszadók számától és a válaszok szóródásától függően általában 3-5 százalék.
